Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-22 / 587. szám
tí-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 22. Fel kell világosítani az anyákat Két keresztény pap kijelentéseit közöljük az alábbiakban, akik nem vonakodtak nyiltan és megértőén beszélni a szexuális kérdésről és annak olyan kényes pontjairól, amelyekről náluk csak mélységesen hallgatni illik, vagy ha mégis beszélnek róla “valláserkölcsi” szempontból, akkor csak sötétség és tudatlanság, álszemérem és képmutatás árad a véleményekből. Pedig a két pap közül az egyik Anglia főpapja: a canterbury érsek, aki éppen úgy feje az anglikán egyháznak, mint Magyarországon a hercegprímás. A canterbury érsek az egyházmegyéknek április 4-én Londonban tartott gyűlésén, amelyet a szoeia- lisvédelem dolgában hívtak össze, a következőket mondotta: “Azt kívánjuk, hogy a nemi ösztönfelszabaduljon attól az érzéstől, hogy mindig tilalmak és korlátozások fojtsák el. Igazi helyet akarunk a nemi ösztönnek biztosítani azok között a teremtő és az embereket formáló erők között, amelyek minden egészséges és életvidám fiúban és leányban megvannak . . . Szívesebben vállaljuk a szabad megvitatás veszélyeit, mint azokat a sokkal nagyobb veszedelmeket, amelyek a megátalkodott és kárhozatos elhallgatásból származnak.” Á másik pap, aki erről a kérdésről nyilatkozott, dr. Hermann Muckermann jezsuita páter, a berlini antropologiai intézet eugenetikái (fajnemesitő) osztályának a vezetője, aki ezidőszerint előadásokat tart Bécsben az átöröklés tanáról. Egyik előadásában a többi között a következőket mondotta : “Amikor arról van szó, hogy elkerüljük, hogy terhelt gyermekek szülessenek, akkor nagyon radikális intézkedésekre van szükségünk. A gyermek két szülőnek mozaikszerü összetétele. Az emberiség nem volna annyi betegségtől sújtott, ha kötelező házassági tanácsadók léteznének, amelyeknek következtében sokkal kevesebb egészségtelen gyermek születne. Mielőtt megengedjük, hogy arra kerüljön a sor, hogy két ember házasságot kössön, előbb egészségi bizonyítványaikat kellene bemutatni. Majd ha ez álta- nosan gyakorlatban lesz, akkor minden máskép lesz. Ma a nép- vagyonnak milliárdjai pusztulnak el csak azért, mert olyan sok gondozásra szoruló ember van, akik egész életükön keresztül betegeskednek vagy nyomorékok, anélkül, hogy valami hasznos dolgot tudnának csinálni. És mindig újabb és újabb csapatai az öröklött betegséggel terhelteknek jönnek hozzájuk. Miért nem sterilizálják azokat, akik veszedelmez- tetik a nép egészségét? Ezt vagy orvosi vagy erkölcsi eszközökkel kellene véghez vinni, az illető egyénisége szerint.” Ennek a katolikus papnak és tudósnak a véleménye szerint tehát nemcsak megengedhető dolog az, hogy embereket mesterségesen terméketlenné tegyenek, hanem egyenesen a társadalom magasabb érdeke kívánja, tehát közérdekből kell megtenni. És a katolikus egyház mégis erősen elitéli a születéseknek nem a társadalom kényszere, hanem önkéntes elhatározá(Folytatás az 1-ső oldalról) pátok fúrták alá, utat vágva a földalatti vasút vonalának. Az Előréék házát nem takarították el, ott ékeskedik a Houston Streeti hátsó oldala feketén beszurkozva, mintha csak védekezésképpen szurkozták volna be a kiáradó bűz visszatartására. Munkás emberek keservesen keresett dollárjait takarja a szurok és azt a csalást, mellyel a pártvezérek azt tőlük kicsalták. Már bejelentették a konvenciónak, hogy a ház ügye még 5 évig is elhúzódhat. Mi jól tudjuk, hogy miért! Még évekig akarják kitolni a vezérek a döntést a ház ügyében, mert jól tudják, hogy az olyan felháborodást váltana ki a tagságból, hogy még talán a diktátorokat is elsöpörné helyeikről. Ők azok, akik mindenkit lelepleznek. Ók azok, akik más betegsegélyzőknek irányt akarnának szabni és saját kicsinyes ügyeiket nem bírják elintézni, saját vagyonukat nem tudják megőrizni. Annyira bizonytalan házvételbe fektették be a betegse- gélyzőjük minden pénzét, hogy annak több mint fele még a legkedvezőbb körülmények között is elúszik. És itt jut eszembe a Történelmi lecke negyedik pontja, a bizalmi férfiak jelentsése a konvencióhoz, de ezt már mondják el ők saját maguk a sajátkezű aláírásaikkal, mely a MBÖSZ május 3-iki konvenciója elé lett beterjesztve és amely a következőképp hangzik: Bizalmiférfiak jelentése. TISZTELT TAGTÁRSAK! Jelentjük, hogy a minket érintő funkcióhoz az köt, hogy a szervezet vagyonának biztonságát minden tekintetben megóvjuk. Továbbá, hogy meggyőződjünk arról, hogy a szervezet vagyona teljes biztonságban van-e? Kijelentjük, — hogy a szervezet tisztviselői által kisa folytán való korlátozását. Ezidőszerint még sok országban oly büntető törvények vannak, amelyek a születések korlátozását büntetendő cselekménynek minősitik. És az egyházaknak nincsen ellenvetésük, hogy évenként, az anyáknak ezrei pusztulnak el, csak azért, mert gyöngék, betegesek és nyomorult viszonyok között élnek és mégis sok gyermeket szülnek, amire kényszerítik őket. A visszás és képmutató törvények ellen különösen a szocialista nők dolgoznak mindenfelé erőteljesen, hogy ezeket a törvényeket az emberséges érzés, a belátás és a felvilágosodás szellemében változtassák meg. A “ Nőmunkás ”-ból. mutatott vagyontételek helyesek s azokról minden hiteles okmány meg van az Intéző Bizottságnak. New York, 1930 márc. 31. Lusztig Imre, Bebrits Lajos, bizalmiak. A körmönfont bizalmiak nem merik már azt állítani, hogy az Önképző tagságának 64,553.97 centje biztonságban van, hogy az jó pénze a tagságnak, de politikus taktikával azt állítják, hogy a kimutatott vagyontételek helyesek és azokról minden hiteles okmány megvan az Intéző Bizottságnak. Hiszen sem mi, sem a tagságnak nincs és nem volt kételye aziránt, hogy az Önképző tagságának a pénze EL VAN helyezve, amiről a bizalmiak is tanúskodnak, mi már évek óta azt állítjuk, Szörnyűséges szó, hátborzongató ! Az emberek szive összeszorul, ha azt olvassák, hogy egy embertársuk az éhhalál áldozata lett. — Borzadva teszik le az újságot s legalább néhány percre beléjük költözik a szánalom, talán a felháborodás is. Az élet száguld tovább, elmossa a holt ember emlékét, a szánalom és a felháborodás feledésbe megy, hiszen annyi izgalommal teljes a mai élet, hogy nem is csoda, ha az emberek a legborzalmasabbat is elfelejtik, hogy elfelejtik az éhenhalt embert. — Hogy is volna ez csoda, amikor több mint másfél évtized óta a halál úgy jár az emberek között, hogy egészen megszokták már. Megszokni a halált, ó, bizony ez éppen olyan rettenetes, mintha egy ember éhhalált hal. A halál gondolatának győzelme ez, az élet felett. De nem bölcselkedni akarunk itt, inkább a lázadásunkat akárhogy az Önképző tagságának a pénze, a vagyona rosszul van elhelyezve, amelyről a bizalmiak, akik ennek az őréül vannak megválasztva, NEM MERNEK NYILATKOZNI. Tehát a bizalmiak szerint minden helyes, minden rendben van, az Önképzőék vagyona biztonságosan meg van óva. Ha ezt a fenti bizalmiak aláírják, akkor az úgy van és az Önképző tagok csak nyugodjanak bele, a pártvezérek mindent nyugodtan és jól intéznek és a leghűségesebben betöltik a bizalmi állást. Csak továbbra is bízzanak az Önképző tagok a fentiekhez hasonló bizalmiakban és lesz még néhány házügyük, melyeket ismét nekünk kell majd körülsétálni, hogy a tényállásról beszámolót írjunk. Mi a magunk részéről őszintén kívánjuk, hogy legyen már végre ez a kényes házügy elintézve és ha azok a reakciós városatyák talán ellenforradalmi szempontból még tovább elakarnák huzni ezt az ügyet, hajlandók vagyunk még mi is tiltakozó gyűlést rendezni a lelketlen városi politikusok ellen. Mert ez mégis csak gyalázat, hogy a szegény kommunista pártbetegse- gélyző ellen olyan terrorisztikus intézkedéseket tesznek, hogy még a házukat sem veszik meg tőlük. Az ilyen városi adminisztráció megérett a pusztulásra és érdemes a helyükre tenni olyan politikusokat, mint a fenti bizalmiak, — akik bebizonyították, hogy a pénzügyek feletti őrködésben kellő gyakorlattal birnak és a tagság pénzét annyira féltik, hogy eltemetve azt a házügyben, többé elő sem adják. juk megmutatni: nézzétek emberek, micsoda rendben élünk, eszméljetek emberek ebben a kábító anarchiában, a borzalmaknak ebben a világában, ocsúdjatok fel eszméletlenségtekből, hiszen rettenetes dolgok történnek a vilá- gon-mindennap, a napnak minden órájában. Néhány rideg mondatban röpítik világgá a new yorki jelentések, hogy Kina északnyugati tartományait újabb szörnyű éhínség fenyegeti. Hárommillió emberre mondotta ki halálos Ítéletét a mai világrend, hárommillió embernek kell elpusztulnia, mert nincs mit ennie, éhhalál fenyeget hárommillió szegény kínait. Elhullanak, mint ősszel a legyek, elhullanak ők is, mint ahogyan elhullott az a két millió kínai ember ott északnyugaton, ő előttük, mert nekik sem volt mit enniök. Egy országnyi ember, élet, reménység, szerelem, munka pusz- Folytatás a 8-ik oldalon) Harmadik séta a MBÖSZ háza körül ÉHHALÁL Legyen minden olvasónk otthonába a versenydi j!
