Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-22 / 587. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 22. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ............$2.00 Fél évre ............. 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára..... .05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ...... .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. “Adjatok a fiuknak chance-t” Chicagóban május hó kilencedikén egy tizenkilenc éves fiút végeztek ki a villamosszékben: August Vogel-t. A tudósok, kik felülvizsgálták, azt jelentették, hogy a fiatalember mentalitása alig üti meg egy tizenegy éves gyermekét. Olyasvalami ez, amiről lehet beszélgetni. Ha igaz, akkor a társadalom megint legyilkolt egy gyermeket, aki fizikailag nőtte csak ki a gyermekcipőt. Azonban hagyjuk csak a dolog ezen részét és beszélgessünk Vogel nyilatkozatáról, amit egy reporternek adott le kivégzése napján. Ez a nyilatkozat sokkal érdekesebb, semmint figyelmen kivül szabadna hagynunk. “Soh’sem volt chance-m, mondotta a riporternek.” Ahogyan ma áll a világ, egy fiúnak sincsen. Én tudom, hogy elkövettem azt, amivel megvádoltak. Hiszen nem voltam én egyébb, mint egy pálinkától beáztatott gyerek, ki fittyet hánytam a világnak és azt gondoltam, hogy mindenki mehet felőlem a pokolba. Nem törődtem én senkivel, csak arra törekedtem, hogy kiüritsem az élet poharát, hogy fiatalon, amig nem késő, amig meg nem öregszem, éljek és élvezzek.” “A mai világban pénzbe kerül az élvezet. Sokkal több pénzbe, mint amennyit egy fiatal ember megszerezni tud tiszteséges utón. Az átlagos fiatal embernek nincs alkalma, — chance. Dolgozni megy. A fizetése csak arra elég, hogy puszta életét tengesse. Pedig ő is ember. O is élni szeretne. Hát megy és megszerzi, ami ahhoz szükséges. És sokkal több kell hozzá, mint egy heti kereset . . Én emberként halhatok meg legalább, ha nem is élhettem, mint ember, de igazán kivánnám, hogy olyanná váljék ez a világ, hogy minden fiúnak alkalmat adjon az élethez és érvényesüléshez. ’ ’ Igazán mellékes, hogy mit álapitottak meg a tudósok ennek a fiúnak a mentalitásával. Tény marad az, hogy utolsó nyilatkozatában mezítelenül mutatta be az ifjúság tragédiáját és társadalmi környezetét, gondolatvilágát. Mert vagy lemond a fiatalság az életről s járomba hajtva fejét, robotol a puszta megélhetésért, éhbérekért, amit másképpen az amerikai életstandardnak neveznek, vagy gyors módszerrel, TÖRVÉNYESEN-TÖR- VÉNYTELENÜL, ahogyan jön, pénzt szerez magának. Ha sikerül, nekivág valamilyen üzletnek, felcsap ügynöknek, spekulánsnak, törvényesen szabadalmazott fosztogatónak és “becsületes” nyárspolgár lesz belőle és kezdi élni világát. Megszerzi a pénzt, mely szükséges a jóléthez. De ha nem, úgy nem törődik a társadalmi törvényekkel, akkor nem veszi figyelembe a maszlagot, hogy becsül eteseen, nehéz munkával, szorgalommal, minden embernek van alkalma a boldoguláshoz, nem lesz válogatós az eszközökben, nem riad vissza a bűntől, nem respektálja a törvényt, hanem olyan utón szerez magának pénzt, amilyen utón tud. A két módszer mindegyikéből azt lehet megállapítani, hogy az ifjúság élni akar, vágyik a javakra, a luxuscikkekre, mely vágyak nemes emberi tulajdonságok. Mi nem adunk igazat azoknak, kik magánúton, mint egyedek — legyenek azok üzletemberek, munkáltatók, vagy rablók és betörők — szerzik meg a jóléthez szükséges javakat. De a jelenlegi társadalmi rendszer kompasza azt mutatja, hogy az emberiség egy bizonyos hányada az élet ezen útját választja, részben sikerrel, részben sikertelenül. A mi célúnk itt nem más, mint bemutatása annak, hogy a mai társadalmi rendszer alapjában véve, úgy karakterében, mint minden porcikájában rothadt és megérett a pusztulásra. Maga a környezet termeli a bűnösöket, az osztályrendszeres társadalom, a bűnök melegágya és ez alól még az sem menti fel, hogy néha legyilkol egy-egy bűnözőt. A munkás, mely látja a rendszer eme ferdeségét, egyedül mit sem tehet ellene, hanem csakis mint osztály, osztályszervezetében. A cselekvő ereje szervezettségében rejlik. Egy olyan társadalom, — melyben jólét és boldogság juthatna mindenkinek osztályrészül, melyben mindenki élhetne és boldogulhatna, melyben mindenki dolgozna és egyformán hozzá juthatna az élet javaihoz, a közös termelés és közös fogyasztás alapelvén, nem nyújtana alkalmat a bűnözésre : tövestől tépné ki önmagából a legnagyobb, a minden bűnök csiráját, amely a mai társadalomban nem más, mint a magántulajdon rendszere elleni vétés. Figyelemreméltó jelenség az is, hogy a be- börtönzöttek nagyobb hányada a munkásosztály tagjaiból, férfiakból és nőkből kerül ki, a kivégzettek csaknem valamennyien a munkásosztály tagjai. Mi kötelességünk tudatában, hivatottak vagyunk arra, hogy osztályunk tagjait megvédelmezzük, a bűnös környezettől megóvjuk. Hogy figyelmeztessük őket a veszélyre és segítsünk kikerültetni a vermet, mely minden veszélyével készen áll, hogy elnyelje a munkásosztály tagjait. Hiszen a dolgok egyszerű menete azt mutatja, hogy a munkások részére legszivesebben nem az •akasztőfát, hanem az alázatosságot, szolgaságot, életen keresztüli rabszolgaságot juttat a kapitalizmus, mely bizonytalanabbá teszi a nép helyzetét, mint a tényleges rabszolgáké volt hajdanában. Szervezkedjetek az IWW-ban, hogy megváltoztassuk e rendszert. Hogy minden fiúnak meglegyen a chance-e, hogy mindannyiunk előtt kinyíljanak az alkalmak kapui. A mai rendszerben minden ellenünk van, minden mint bilincs húz, visszatart beennünket. De mégis mi vagyunk a munkások, mi reánk támaszkodik a társadalom. S ha egyszer, mi mint osztály, szervezetten úgy határozunk, hogy elérkezett ezen rendszer megváltoztatásának ideje, nincs a földön az a hatalom, mely ellenünk szegülhetne, mely gátolhatna bennünket abban, hogy úgy legyen, ahogyan mi akarjuk. Industrial Solidarity. “Amerikai érdekes újság” címmel, egy levizsgázott és bukott bohóc, Endrey Jenő lapot fog indítani. Hát ez igazán érdekes újság. Akik ennek a minden hájjal megkent kiskaliberű szélhámosnak lapját olvassák, azoknak soványitó kúrára volna szükségük . . . nagyon kövér a fejük. Huszonöt év... Negyven év... “Május elsején, minden munkás délelőtt 10 órától 1 óráig az Andrássy-uton sétál! Ennek a tüntetésnek csöndesnek és méltóság- teljesnek kell lennie!” Az IW W megállapítását a politikai pártokkal szemben mi sem igazolja jobban, mint a fenti néhány soros idézet, amely a magyar- országi szociáldemokrata párt lapjában, a Népszavában nagy fekete betűkkel jelent meg. Tudnunk kell, hogy a Népszava most május elsején ünnepelte huszonöt esztendejét, hogy napilap lett, hogy naponta volt alkalma a munkásosztály nevelésére, tanítására. Tudnunk kell, hogy a magyarországi szoeiál- deemokrata pártnak országgyűlési képviselői mellett számos városi tisztségét betöltő tagja van. És a párt eme nagy fejlődése dacára a munkásosztály igazi szervezett erejének az összpontosításában még ott sincs, ahol negyven esztendővel ezelőtt volt, amikor világszerte megindult a május elsejének a megünneplésére való törekvés. Az IWW lapjaival egyetemben a Bérmunkás számtalanszor kimutatta, hogy a politikai párt abban a pillanatban veszíti el proletár jellegét, amikor az első politikai álláshoz kerül. Ennek a gyakorlatbani bizonyítéka a mai magyar munkások helyzete, akiknek van egy nagy politikai pártjuk s országgülési képviselőkkel egy nagy napilapjuk, de nincs gazdasági szervezetük, amely bent a munkahelyeken megtudná védeni a munkások érdekeit. Ellenkezőleg, a politikai összhang kedvéért — mivel a párt érdeke ezt igy kívánta — még a május elsejének az ünneplését is feladta. Mennyi energia, mennyi áldozatkészség és jóhiszemű munkás önfeláldozásán jutott a magyarországi proletáriátus ehhez a huszonöt illetve negyven esztendőhöz, amely semmivel sem vitte előbbre a bérért dolgozók helyzetét. Ez a meglátás hozta létre Magyarországon az Általános Munkás Szövetséget, az IWW magyarországi csoportját, amelyhez mindig nagyobb csoportok csatlakoznak le, hogy a pártvezérek és pártérdekek alól felszabadulva, a munkások a saját érdeküket védhessék meg. A parlamenteken kivül, illetve még oda be nem jutott szocialista politikusok, kérdésekkel halmozzák el Me Donald angol miniszter- elnököt, hogy indokolja meg, miért tartóztatta le Gandhit,a hindu nemzeti szocialista párt vezérét. Me Donald még eddig nem felelt. Úgy látszik, azért ignorálja más országokban élő elvtársait, mert megütközött tudatlanságukon. Igaz is . . . Egy politikusnak tudni kellene annyit, hogy a cselédeknek azt kell csinálni, amit a gazda parancsol. Mc. Donald sem tesz mást. Szolgálja a britt kapitalisták és imperialistákat, végrehajtja a kiadott parancsukat. Ha még mindig akadsz olyanra, ki azt állítja, hogy a komikusok ipari szervezetet építenek, tartsd az orra alá ezt a belépési nyilatkozat formát, amit a new yorki Needle Trade Workers Industrial Union nevében itt osztogattak. A fenti név magyar fordítása (Tü- szakmai ipari szervezet. Fából vaskarika.) A nyilatkozat pedig igy szól: Név...... Óim....... Szakma...... Éves....... Fehér...... Fekete....... Az efajta IPARI SZERVEZET aztán döfi.
