Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-15 / 586. szám
Május 15. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Az orruknál fogva vezetik a pártvezérek az Önképző Szervezet tagságát Elfogadta az Önképző konvenciója a ráta rendszert A VASTAGBŐRÜ PÁRTVEZÉREK JELENTIK, HOGY A DELEGÁTUSOK EGYHANGÚLAG SZAVAZTÁK MEG A RÁTÁT Amint múlt heti lapszámunkban is bejelentettük, hogy a pártvezérek gyalázatos munkásöntudatot megcsufoló intézkedése sem fogja őket mentsitni attól, hogy üzérkedésükre rámutassunk, úgy és ott folytatjuk ennek a közérdekű ügynek ismertetését, ahol abbahagytuk. Bármennyire is vezetni lehet az Önképző tagságát, akárhogyan is vannak átidomitva, a mindig nyeregben ülő pártvezérek követéséhez, aligha lehetne feltételezni, hogy a hinni és követni nevelt tagság elfelejtette volna a múlt évi konvenció határozatait, azon jelentéseket és indítványokat, melyek fölött a formalitás kedvéért leadták szavazatukat. Mint akik jelen voltunk a Munkás Betegsegélyző Önképző Szervezet 1929-es.' évi konvencióján, egy kis emlékeztetőt, egy kis agy- frissitőt vetünk itt papírra abban a reményben, hogy a még gondolkozni tudó tagság érdeklődését sikerül felkeltenünk az ő saját ügye iránt. Cirka tizenötezer dollárt szavaztak meg tavaly az Önképző tagjai. Ezt az összeget az Uj Előre pénztárába kellett volna utalni az eladott házból kapott főösszegből. Mert úgy -e Önképzőtagtár- sak, akkor nektek úgy tálalták fel a dolgot, hogy abból a bizo nyos 75 ezer dollárból 15 ezer jogosan az Uj Előrét illeti meg, mert hiszen nekik vettétek a házat és a befektetett hatvanezer dollárt visszakapva, ti szívesen lemondotok a haszonról, a hivatalos lap javára. Mert hát “a ház elvan adva”. Csak rosszmájú emberek olyasféle ‘‘ellenforradalmárok”, mint akik a Bérmunkás körül vannak, mondják az ellenkezőjét. A ház már a múlt konvención, nem is volt az Önképző tulajdonában. Már átvette New York városa. — Már megkezdték a lebontást és a pártvezérek kapargatták viszkető markukat, amikor az a vacak tizenötezer belevándorol. így volt-e tagtársak ? Ugy-e, hogy igy? Ugy-e, hogy a Bérmunkás minden cikkére az volt vezéreitek válasza, hogy hazugság. Hogy a házat júliusban, majd augusztusban, szeptemberben, vagy később, de a város átveszi. A ház el van adva. Adót már nem kell fizetni rá. A kamatot a város vette át és a város fogja fizetni. Csak egy kicsit a pénz átvételével kell várni, de a ház nem is képezi a ti, illetve az Önképző tulajdonát. Hát Önképzőista tagtársak! Mi előttünk itt fekszik egy kimutatás, melyből nektek is kellett volna kapni egyet, melyből egy-egy példányt küldötteitek is vihettek volna haza, ha a megtekintés után össze nem szedik a pártvezérek a delegátusoktól. Ennek a kimutatásnak a 3-ik oldalán egy elszámolást találhattok, melynél furcsább elszámolás még nem látott napvilágot. Biztonság kedvéért leközöljük, mert hátha ti néktek ebbe a kimutatásba nem nyújtottak alkalmat a betekintéshez. íme: Ház jelentés: Kiadások részletezése: Tűzbiztosításért $1434.86 Ház és vizadó 673.80 Janitor fizetése 1030.— Szénért 73.75 Villanyért 28.55 First mortgage kamat 1419.59 Javítások, festések 358.37 Összesen $5018.92 A ház tehát el volt adva a múlt évben. A ház, mint nektek jelentették, (mint a ti lapotokban Írták) már nem képezte többé az Önképző tulajdonát, mert azt átvette a város. Hát kérdezzétek meg először önmagatokat, aztán az elintéző bizottságaitokat, hogy a több mint ötezer dolláros kiadás a házra miért lett kifizetve tizenegy hónap alatt, a múlt konvenciótól 1930-ig. Kérdezzétek meg, hogy milyen gazdálkodást csinálnak ők a ti pénzetekkel. Miért biztosítanak egy házat, miért fizetnek érte tűz és vizadót, miért alkalmaznak gondnokot, miért fütik, miért fizetik a teherre a kamatot, miért fizetnek ki javítási összegeket egy házra, ami le van bontva, miért festetnek ki egy házat, mely nem az övék, sem pedig a tiétek? — MIÉRT ? Kérdezzétek meg, hogy miért hazudtak. Hogy miért tesznek benneteket bolonddá, hogy mikor adták hát el a házat és mennyiért ? Mert hát talán, ha nem is sok a jogotok, de annyit mégis csak szabad néktek is tudni, hogy azt a tizenötezret megkapta-e az “Uj Előre”? S ha már erre kaptatok választ, akkor kérdezzétek meg, hogy mikor ment fel a ház értéke. Kérdezzétek meg, hogy a vagyonkimutatásban miért van négyezer dollárral többre becsülve a ház. Kérdezzétek meg, hogy melyik tételben van bevezetve a ház bevétele és miből, kitől kapták azt a 3628 dollárt, mely mint házbevétel — egyetlen tételben, a kivonásban szerepel, hogy igy hitessék el veletek, mintha csupán csak 1390 dollár lett volna a múlt évben a ház deficitje. Kérdezzétek meg, hogy hová tették ezt az összeget. Hová tüntették, hiszen sehol az egész kimutatásban sem feltüntetve, sem egy összegben, sem pedig részletekben nincsen. S ha a vezérektől mindezekre feleletet kaptatok, akkor hozzánk is fordulhattok egy két kérdéssel, amire mi szívesen és készségesen fogunk választ adni. Akik résztvettünk a Munkás- Betegsegélyző Szövetség esztendő előtti konvencióján, sokáig vissza- emlékszünk a ráta-ügy tárgyalására. Több mint húsz esztendeig voltunk kivetéses alapon, a ráta sok tagra nagyobb terhet jelent, az Uj Előre is úgy tüntette azt fel, mintha az Intéző-Bizottságot az Állami Biztositó társaságok lepénzelték, hogy a Szövetség áttérjen a ráta rendszerre. 36 órán keresztül, sokszor majdnem tettlegesség- re kerülő tárgyalás után kerülhetett az ügy szavazás alá. Néhány hét múlva az Önképző konvenciója tele torokkal kiabálta a Szövetség tagsága felé, hogy a pusztulásba vitte a konvenció a Szövetséget. Az Önképző tagsága a kivetéses rendszernek a hive. Ezek az ötezres öntudatos Schwartz Józsefek, Csinát Pálok és Tischler Lajosok egy esztendő után, amikor a konvenciójukra megérkeztek, csak akkor tudták meg, hogy az Önképzőnek is átkeli térni a ráta rendszerre, mert nem tud eleget tenni az alapszabályban ígért kötelezettségeknek. És ezek az öntudatos munkások, anélkül, hogy az osztályok tagjai erről tudtak volna, “egyhangúlag” tudomásul vették, hogy a ráta rendszerre megyen át az Önképző is. Mi hangsúlyozottan és bizonyítékok terhe alatt kijelentjük, — hogy a mai napig, tehát tiz nappal a konvenció eltelte utánig is, a 33 E. First Street alatti ház, az Önképző nevén szerepel a városi telekkönyvi hivatalban. A ház, mely el volt adva már egy évvel ezelőtt, mely mint eladott ingatlan, több, mint ötezer dollárotokba került a múlt évben, melyről azt jelentettétek a mostani konvenciónak, hogy a város átvette, A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba Ez a két kép hü tükre annak, hogy melyik betegsegélyzőben intézi a TAGSÁG a maga ügyét. És a pártvezéreknek, — akik az ellenvéleményeket úgy tették lehetetlenné, hogy az indítványok előadói után azonnal lezáratták a vitát, hogy hozzászólás ne legyen — nem pirul az arcuk azt Írni, — hogy a tagság olyan nyáj,amely egyhangúlag tudomásul veszi a rendszert, amelyért a Munkás Betegsegélyző Szövetséget felrobbantani akarták. Az Önképző tagságának a bo- londitására szolgál a pártvezérek azon beállítása, hogy a ráta alapon akár munkás, akár polgári betegsegélyző VELÜK egyesülni fog. A munkás és polgári egyleteknek szabad, és látják is, hogy a pártvezérek keze alatt nemcsak az Önképző Szervezet, a nyomda, az Uj Előre és az Önképző háza veszett el és mennek tönkre, de rövid élete lenne az egyesült egyleteknek is. a A magyar és munkásbetegse- gélyzők csak a pártvezérek kizárásával egyesülhetnek. Csak ebben az egyesülésben van meg a biztonság, hogy az valóban a tagság érdekében és előnyére történik. ma is az Önképző tulajdonát képezi. Szerintünk nagyon fontos, — hogy az Önképző tagsága, kiket a vezérek orruknál fogva vezetnek, tisztában legyen ezekkel a kérdésekkel, mert ha halogatják az elintézését, félős, hogy a jövő konvenciójukra, majd kapnak egy ötezer dolláros számlát és egy jelentést, hogy most már, Bizony isten el lesz adva a ház . . . beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét épitjük a régi társadalom keretein belül. Lefkovits. ELVINYÍL ATKOZ AT.
