Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-24 / 583. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 24. Amit minden munkásnak tudnia kell az eszperantó nemzetközi nyelvről “Az élet is bizonyíték”— írja Romáin Roland. Az élet bebizonyította az eszperantó nyelv értékét, amikor munkásmozgalom eleven, gyors kapcsolatává tette. “Meddig tart még a bábeli zűrzavar?” — kérdi az eszperantista munkásság röpcédulája. Ez a kérdés az egész munkásság leikéből hangzik és csakis a munkásság leikéből. <$----------------------------------------------Az eszperantó célját, tartalmát, történetét a bérmunkássághoz való viszonyát ma már minden munkásnak ismernie kell. Ha igenli, akkor is, ha elutasítja, — még inkább. A munkás szegény, éppen ezért kell megvizsgálnia mindent, amit kínálnak neki. Nem mende-mondák alapján. A saját szemével kell meggyőződnie arról, amit elfogad vagy elutasít. Ez a munkásegyén racializmusa. Ismerjétek meg az eszperantót munkástársak! L Az eszperantó ősei. 1790 junius tizenkilencedike — a forradalmi Páris — a Salle de Manége termében a felszabadult francia nép nemzetgyűlése. A tárgyalások lázas üteme egy pillanatra megáll. Furcsa vendégek vannak — távoli népek képviselői — szakállas lengyelek, svédek, törökök, spanyolok, chaldeusok és Mezopotámia őslakói — mint Cartyle Írja. A poroszból lett francia Anarcharsis Clootz az élükön, a polgári forradalom első világpolgára. Ő beszél a nevükben. “A mi megbízatásunkat nem pergamenre írták, hanem élő emberi szivekre 1” Azt kérik a jövevények, — hogy messzi elnyomott nemzeteiket fogadja a felszabadított nemzet felszabadítandó testvérekül. A levegő és a lelkesedés izzik — hatalmas tapsok a képviselők és a karzatok felől — Sieyes elnök felel. Az idegen testvérek az ülés vendégei. Most egy török emelkedik szólásra, beszél törökül és zúzza a francia nyelvet, a nyelv is őt, a képviselők feszengenék, unatkoznak, a lelkesedés lelohad, a hangulat elzsibbad. A nagy testvériesülésből rosszul sikerült színpadi szcéna lett, semmi más. Ez a kudarcba fűlt kísérlet megmutatta, hogy hiába van az egyik faj gyermekének orra, szája, anyja és utóda, épp úgy, mint a másikénak, mindaddig, amig az egymás beszédét kutyaugatásnak hallják s igy az egymás gondolatait meg nem értik, a közös emberi fajhoz való tartozásukat nem ismerik fel még a lelkesedés pillanatában sem s még kevésbbé a gyűlölet pillanatában. Nyelvében él a nemzetköziség, akár a nemzet s nem szimbolikus ölelkezés-, ben. A középkori angol krónikák megemlékeznek egy Raymundus Lullus nevű angol tudósról, akit máglyán égettek el, mert mesterséges nyelvet akart alkotni s ezzel gyarló ember létére isteni feladatra vállalkozott. Nem sokkal később egy középkori szerzetes Írást szerkesztett, amit úgy jellemezhetünk legjobban, hogy kínai irás volt, kínai nyelv nélkül. Minden szót és minden fogalmat kis rajz fejezett ki, amit az ember megnevezhetett ugyan, de csak a saját nyelvén. Beszélni nem lehetett ezzel, de levelezni igen. A gondolat vonzóerejét azonban jellemzi, hogy ennek a primitív módszernek már akkor is — a posta és a közlekedés gyermekkorában — 1500 követője volt és sokáig fennmaradt. A művelői közt pedig nem kisebb emberek foglaltak helyet, mint Leibnitz és Descartes. Az első komoly nyelvalkotó kísérlet a volapük volt, amely nevét az angol world és speak (világ és beszéd) szavak összeolvasztásából nyerte. Ezt Schleyer apát találta fel 1870-ben és körülbelül 3000 hive volt, szétszórva a világ minden táján. Ez a nyelv már kimondható szavakból állt, de Schleyer páter nem tudta, hogy a természetes szavak születtek, — hogy ezeket az első emberi elcso- dálkozások erupciói vetették fel az ösztön mélyéből s azért olyan elevenek, ő talán azt hitte, hogy a szavakat szerkesztették és ennélfogva ő is szerkesztette őket, minden pszihikai megalapozás nélkül, ahogy éppen eszébe jutott, így aztán az ő szavai nem voltak egyebek fantasztikus betűsoroknál, amelyekből azonban az élet vérkeringése s a kifejezés eleven ereje hiányzott. A volapükisták három kongresszusa nem a nemzetközi nyelv jogosultságát, hanem képtelenségét látszott bizo- nyitani. Nem értették meg egymást. A nyelv egyébként olyan nehéz volt, hogy maga a páter sem beszélte szótár nélkül. És nemsokára el is tűnt, mert csak kuriózum volt és nem szükségszerűség s igy hiányzott belőle a belső tartalom, ami nélkül nagyot alkotni nem lehet. II. Az eszperantó keletkezése. Zamenhof, az eszperantó megalkotója, 1859-ben született Bj elosztókban, egy orosz-lengyel városkában, ahol az oroszok, lengyelek, németek és zsidók négy különböző nemzetisége lakott. A négy különböző nemzetiség engesztelhetetlen ellenség módjára állt szemben s napirenden volt, hogy egymást véresre verték, vagy legalább is rágalmazták, mocskolták és leköpték. Pogromokban és felkelésekben nem volt hiány. Éppen mikor Zamenhof 6 éves lett, I vert le az orosz zsarnokság egy lengyel nemzeti felkelést, amely egyike volt a legutolsóknak és a legvéresebbeknek. A reakció bosz- szuja, nemzeti uszítása s a lengyelek fojtott gyűlölete nem ismert határt. A levegő az utolsó atomig meg volt mérgezve nemzetiségi gyűlölettel. Zamenhof apjának, a felvilágosult nyelvtanárnak a házában élt, ahol a faji előítéletek agyrémei sohasem környékezték meg. Már gyermekkorában több nyelvet beszél, amikhez rendkívüli érzéke van. Korán fejlődik. Tizenöt éves korában már viaskodik az élet és halál óriási problémáival és a gyötrődő fiú előtt, mint valami vastag por a napban, szakadatlanul vibrál a megmérgezett városka nemzetiségi gyűlölete. Ilyen körülmények között érthető, ha az ifjú Zamenhof a különböző nyelvűség kimerájában látta az emberiség legnagyobb átkát s életét ennek az átoknak a leküzdésére akarta szentelni. Zamenhof az eszperantó rendszerének lényegét akkor alkotta meg, amikor az ifjúság, az életnek nek ez a pompás szeme, ahogy Emerson nevezi, még nagy készletekben állt a rendelkezésére. Tudta, hogy a nemzetközi nyelv sikerének legelső feltétele az egyszerűség; letesz tehát arról a szándékáról, hogy az elavult és nehéz latin nyelvet reformálja meg s elhatározta, hogy az uj nyelv elemeit, tehát első sorban a szavakat, az élő nyelvekből, még pedig a németből és franciából veszi. De a parancsoló “legyen” mellett ott áll a rettentő “hogyan?” Tízezer fogalomra kell kikeresni szót s ez a nagy szám kétségessé tesz minden eredményt, mert a megtanulása roppant időáldozatba kerül, már pedig a tömegek, — akiknek a müvét elsősorban szánta, szegényebbek, semhogy túlságos áldozatot hozhassanak egy ajándékért. Már az egész dologban kételkedni kezd, amikor hirtelen segítségére jön egy impresszió, ami a legtöbb nagy gondolatnak a bábája. Zamenhof egy szabad délelőttjén elgondolkozva sétál. Hirtelen A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba megered az eső. Zamenhof behúzódik egy kapu alá. Szemközt két üzlet van. Zamenhof szórakozottan olvassa a cégtáblákat. Az egyiken “svejcarskaja” áll, a másikon “konditorskaja”. Két teljesen különböző szó s a “skaja” szócskával végződik mindkettő. Egyszerre, mintha világosságot gyújtottak volna. “Ez a skaja” — írja később — megmutatta nekem azt, hogy képzők segítségével a szavakból egész szósorokat képezhetünk, anélkül, hogy külön megkellene mindegyiket tanulni. Ez a gondolat nyomban megragadott és hirtelen talajt éreztem a lábam alatt. Az irtóztató szótárakra fénysugár hullt s szemem láttára gyorsan zsugorodtak össze. És ezzel az eszperantó megszületett. Maga a megvalósítás már csak technikai munka volt. Zamenhof útja pedig megrendítő hősköltemény, melyet egyik oldalról röhej, agyonhallgatás és ellenséges szkepszis, a másik oldalról a hívők rajongása s Tolsztoj Leo meleg támogatása szegélyezett. És ezt az utat járta Zamenhof mindvégig, egy szerény élet elszigetelt magányosságában 1917 április 17-én halt meg testben, de lélekben már sokkal előbb. A nacionalista jelszavakkal folytatott világvérengzés, tömeggyilkolás igazolta benne a prófétát, de megölte az emberekkel érző embert. A próféta megőrizte a hitét mindvégig, de az ember halálos keserűsége nem oszlott el többé. S a halálával félbeszakított önvallomásai azokkal a megrendítő szavakkal végződnek, amit már annyi nagy ember mondott ki már előtte is: Legjobban tenném, ha hallgatnék, de nem tudok. F.--------o-------New Yorki Modern Színkör most szombaton este tartja szezon záró mulatságát. A lelkes gárda ezúttal egy Garvay darabot hoz színre. Mivel ezen előadás egyszersmind az IWW huszonöt éves fennállásának ünneplésével kapcsolatos, jó lesz ha idejében ..jön mindenki, hogy helyet kapjon. beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. ELVINYÍL ATKOZ AT.
