Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-10 / 581. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 10. Zavarok a Ford gyárnál. (Folytatás az első oldalról) pillanatban szájon törölték az egyenruhás rendezőt. Az hirtelen megfordulva, a tettes után akart nyúlni, mikor hátulról, abból az irányból, ahonnan elfordult, kapott egy másik kalocsni simoga- tást, a képes felének másik oldalára. Akasztófahumor ez, de ilyen helyen ez is jó ahhoz, hogy az elcsigázott embert kacagásra, vagy gúnyos mosolyra fakassza. Az ilyen kalocsnizást, alkalmas időkben, rendőrsapka levegőbe röpité- sével is kezdték kiegészíteni, mígnem a rendőrök kezdték a játékot unni és segítségért telefonáltak. Amikor a rendőri megerősítés a helyszínre érkeezett, hozzáláttak a tömeg feloszlatásához. A munkások azt állítják, hogy könnybombákat használtak ellenük, amit a rendőrség hivatalosan cáfol. Három vagy négy munkást letartóztattak, de később szabadon engedték. Fordék persze nem vettek fel embereket. Mint később kitudódott, csak a tél folyamán vakációra küldött alkalmazottaikból hívtak vissza néhányat levél utján. Ezt a cirkuszt persze, már nem először csináltatták végig a detroiti munkásokkal, kik szervee- zetlenül rohannak a csont koppa- násának irányába, kiket úgy kezelnek a munkáltatók, mint kiéheztetett ebeket. Pedig már megtanulhatták volna, hogy szervezetten, mindezt ki lehet kerülni, hogy szervezetten módjukban lenne a munkaidőt úgy szabályozni, hogy ne legyen munkás felesleg, hogy szervezetten módjukban volna a munka mennyiségének arányában szabályozni a napi munkaidőt olyképpen, hogy mindannyiuknak legyen munka. Szervezetten olyan béreket vívhatnának ki maguknak, hogy nem kellene éhezni, nyomorogni, volna erejük, megszerezni az élet javait és erejük ahhoz, hogy azt a rendszert meg- döntsék, mely az embermilliókra nyomort, nélkülözést és rabszolgaságot jelent. Amíg nem ismerik fel, hogy a szervezkedésben van a munkásságnak minden ereje és hatalma, legyenek elkészülve, hogy nyomor és nélkülözés lesz osztályrészük, hogy a munkanélküliség korbácsával fogják paskolni. De ha szervezkedni fognak, akkor megváltozik a kép. iz-ro.--------o-------Chicagói Open Forum Az IWW saját helyiségében 1618 W. Madison St., hetenként négyszer vannak előadások. Vasárnap, hétfőn, kedden és szombaton 8 órai kezdettel. Tudtuk, hogy mit vállalunk és még sem haboztunk. Mert hiszen nem gondoltunk arra, hogy Chicago felmentése egyben azt is fogja jelenteni, hogy a lap részére Chicago megszűnt. És ki merte volna akkor feltételezni, hogy olyan idők jönnek, amikor azok a chicagóiak, akik legjobban tudják, hogy mit jelent a lap megjelentetése teljes két éven át a legnagyobb nemtörődömséggel fognak viseltetni a lap iránt!! Mi nem. Hiszen éppen az volt az egyik sarkalatos megindokolás a lap áthelyezéséhez, hogy a chicagóiak többet akarnak tenni a lap anyagi támogatása érdekében s hogy azt megtehessék, a csoport, valamint a volt lapbizottság tagjainak meg kell adni az alkalmat fel kell őket menteni a központi terhek viselse alól. Tudjuk azt, hogy voltak Chicagóban bajok, belső súrlódások. Másutt is voltak. New Yorkban is. Aminthogy a munkásmozgalomban ilyesmi sokszor elkerülhetetlen. De a különböző városok és IWW csoportok teljes egészében azért sohasem feledkeztek meg a lapról. New York, mindenkor kivette a maga részét ezen a téren még a legválságosabb időkben is. És mint a legjobban megterhelt csoport éppen ezért tovább hallgatni nem tudunk. Nem untunk mi bele a terhek viselésébe. Nem vádolhattok bennünket, nem vethetitek a szemünkre, hogy mi két év alatt belefáradtunk abba, amit ti türelmesen csináltatok tiz éven keresztül. Mikor ti végeztétek, mi is segítettünk. Mikor kértetek tőlünk valamit, sohasem fukarkodtunk. Bár szemrehányás nélkül, mégis kinyilatkoztatnunk kell, hogy bizony ti nem mondhatjátok ugyanezt. Pedig Chicago az IWW mozgalomban számit. Akkor is, ha tesz valamit, — de hát még akkor, mikor semmit sem csinál? Vessetek magatokkal Számot. Nézzetek körül és látnotok kell, hogy mi történt azon két év alatt Chicagóban, amióta a lap elkerült. Kiburjánzott városotokban a hazafias mozgalom a^ nylomorék és lármás politikusok eldobták az egyik mankót, s többször olyan lármát csapnak, hogy akik nem ismerik őket, azt hinnék, hogy ők uralják egészen a terepet. És ti . . . Hej, de csendes ember lett belőletek. Olyan csendes, létezésetekről mi már mit sem tudunk itt New Yorkban. Ha pénztári könyveinket lapozzuk, nem találunk benneteket. Ha a lapunkat forgatjuk, nem találunk benneteket. A lapbizottsági gyűlésen, nem olvassuk leveleteket. És mégis tudjuk, hogy éltek, hogy vagytok, és nem tudunk, nem akarunk belenyugodni abba a gondolatba, hogy csak a mozgalom részére vagytok halottak. Tenni kéne valamit, chicagóiak. A mozgalom hiv benneteket. Az IWW 25-ik évfordulóján jubilálni fog. Igen, a mozgalom, melyben néktek benne van fiatalság«>- tok, véretek, egészségetek. A mozgalmi emberek, érdeklődnek. Keresnek benneteket. Forgassák a havi jlentéseket, keresik Chicagót. Böngészik a neveket,k« - resik a régi ismerősöket Chicagóból, de nem találják s ha minket kérdeznek, nem tudjuk megmondani, hogy miért? A kérdőjel no és New York nem felelhet. Kérdezzük tehát tőletek, hogy meddig? Meddig tarthat ez az állapot? Ti néktek tudni kell! Ti tudjátok, hogy Chicago mit jelent. Aminthogy tudjátok azt is, hogy a munkásmozgalom terén minden ember számit. Hát még egy olyan város mint Chicago. New York viselte a terheket. Viselni fogja továbbra is de mint csoport, nem tudunk megbarátkozni azzal a gondolattal, azzal az igazságtatansággal, hogy nálatok nélkül tegyük. A nyáron jubilálunk. A Bél munkás jubileumi köntöst fog ölteni. A mozgalom megujhódva, fiatalos lelkesedéssel tör magának utat előre, hogy méltó helyét elfoglalja, A magyar ajkú IWW- isták végzik forradalmi kötelességeiket és mi akik megbizattunk a központi ügyek vezetésével, — ■ tudni akarjuk, hogy meddig tart ez az állapot hogy meddig kell Chicagora várni? Tudni akarjuk, hogy veletek, vagy nálatok nél kül fogunk-e haladni azon az utón, mely a tiétek éppen úgy. mint a miénk. New York, 1930 április 3. A G. R. U. 2-es számú magyar ajkú csoportja Nagy József, titkár--------o—----Magyarországi tudósítás. Lapzártakor jelenti a Bérmunkás külföldi levelezője, hogy Ma gyarországról illetve Budapestről eredeti tudósítások érkeztek. Jövő heti lapszámunkban közölni fogjuk a tudósításokat. Már most hívja fel mindenki az ismerősök figyelmét a Bérmun kásra, melyben eredeti magyarországi tudósítások lesznek ipari unionisták tollából. Akik nem tértek vissza Sokan, nagyon sokan vannak, akik elmentek virágos vonatokkal, lobogós menetszázadokkal megvédeni a hazát és elnyelték őket a csata mezők végtelen katakombái, a hadifogolytáborok szörnyű temetői. Nagymagyarország háborús vesztesége 660.000 ember és ebből 215.000 halottat könyveltek el, a többieket pedig nem tartják számon. Nem tudni, hol, merre van holttestük, meghaltak-e valamennyien, avagy élnek-e még valahol Ázsia végtelen sivatagjain, ahonnan mindezideig nem tudtak visszatérni. Ezeknek az el nem könyvelt áldozatoknak a személyi adatait most gyűjtik össze és ebben ,az ügyben egy értekezlet volt. Itt közölték illetékesek, hogy az orosz hadifogoly- és halottveszteségek adatai most érkeztek meg Bécsbe és ezek alapján megkezdik a háború áldozatainak elkönyvelését, valamint a tömegsírok felkutatását. A moszkvai anyagban közel másfél millió kartotéklap van és ebből 40.000 halotti levél olyan magyar hadifoglyokról, akik az orosz fogolytáborokban pusztultak el. Irtózatos, gigászi számok, amelyek mögött a háborúk borzalmas molochja nyújtja fel vértől csöpögő hiénakarmait. És még vannak, mernek olyan emberek lenni, akik újabb háborúra uszítanak. Azt is elhatározta ez a magyar háborús veszteségek tenyilvántartó szervezet, hogy a Dobertón a jövő esztendőben óriási csontkamrát építenek, ahol összegyűjtik az ott elesett magyar katonák maradványait és ugyanilyen csontkamrákat létesítenek a többi harctereken is. Épületek, amelyek gigászi csonthalmokkal lesznek tele, csontokkal, amelyek fiatal, életerős emberek voltak, akiket feláldoztak a tömegmészárlás őrületének, a legalávalóbb, legpokolibb, embertelenségnek, a háborúnak. Ezek a csontkamrák szörnyű vétói lehetnének mindenfajta újabb tömeggyilkolásnak, akármilyen jelszavak alatt is szítják azt. (N). MEGHÍVÓ Az IWW huszonöt éves fennállásának jubileumi ünnepélyére, melyet a new yorki magyar csoport, a Modern Színkör közreműködésével, méltó keretek között fog megünnepelni, a 347 E. 72-ik utcai helyiségben április hó 26-án szombat este 8 órakor SZAVALATOK. SZÍNDARAB, MAGÁNJELENETEK ÉS A SZERVEZET DICSŐSÉG TELJES HARCAINAK ISMERTETÉSE. Programm után tánc SZÉP M. cigányzenekara mellett. Jó ételek és hűsítők. Beléptidij 50 cent. — Pénztárnál 60 cent. NYÍLT LEVÉL A CHICAGÓI IWW-ISTÁKH0Z A ti hosszú hallgatástok késztet bennünket arra, hogy nyilvánosan közöljük veletek ezen sorokat, mert úgy érezzük, hogy meg kell törnünk az immár két éves csendet. Ti nagyon jól emlékeztek arra, hogy az 1927-es clevelandi konvenció alkalmával a new yorkiak a legnagyobb készséggel vállalták mindazt a kötelezettséget és terhet, mely a lap New Yorkba való költözéséig a ti vállaltokon nyugodottt.
