Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-10 / 581. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 10. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ..........$2.00 Fél évre .............. 1.00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára........05 Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ..... .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Mindig a mások bőrére A történelmi fejlődés tanát tanulmányozva, meggyőződést szerez a gondolkodó ember arról, hogy az egymást követő társadalmi rendszerek a termelési rendszerek mikéntjében beállott változások nyomában keletkeztek. Az egymással viaskodó társadalmi osztályok óriási harcokat vívtak, mely harcokban mindig az az osztály lett a győző, melynek sikerült az elnyomott és kizsákmányolt rétegeket maga mellett felvonultatni így született meg a kapitalizmus is, mint a történelmi osztályok között ismertek legkegyetlenebb je. A tizennyolcadik század véres forradalmaiban, az irányitó szellem a kibontakozó kapitalizmus volt, de a tényleges harcot a nincstelen jobbágyokkal és a céhrendszerekkel guzsbakötött nincstelenekkel vivatta meg. Az évszázados rabigában görnyedő tömegek megszerzése igen könnyű feladat volt, mert Ígéretekkel bizony nem fukarkodott a fiatal kapitalizmus. A harci eszközökben sem volt válogatós, aminthogy a történelmi átalakulások idején az osztályharcok kellős közepében, nem nagyon törődnek az elméleti vitákkal, a jó és rossz, az igazságos és igazságtalanság fogalmát nem mérlegelték mert ilyenkor az erő számit. Az erősebb győz, a gyöngébb legyőzött lesz. Cromwell idejétől nagy utat futott meg az emberi társadalom. A jobbágyok ipari munkásokká váltak, a céhmesterek nagytőkésekké, vagy pedig bérmunkásokká. A kiskereskedők kiépítették a bankokráciát vagy lecsúsztak a bérmunkások táborába De ezen idő alatt elfelejtette a kapitalizmus is a sok Ígéretet s miután teljesen kibontakozott az igazság és igazságtalanság fogalmát ő is az erőviszony mértékével méri. Gazdasái hatalmánál fogvást, mindenre, mely előnyét szolgálja, mely a profitot növeli, rányomja az igazságosság bélyegét. Ám az osztályrendszerek sohasem voltak mentesítve az osztályharcoktól, igy a kapitalista rendszer sem lehetett. Kibontakozásával egyidőben, minden országban nyomon követték őt munkásszervezetek alakulásai. A kapitalista rendszer ellen küzdő munkásosztály szervezetei, mindenütt megszeülettek, ahol kapitalista kizsákmányolást vezettek be. A tudományos szocialista mozgalmak, közel száz esztendős múltra tekintenek vissza. Habár még 1847-ben megjelent Marx és Engels “Kommunisták Kiáltványa” cimii müve, mely mint történelmi dokumentum egyszersmind fundamentumát képezte a kibontakozó munkásmozgalmaknak, a szocialista tanok nem vertek mind a mai napig olyan mély gyökereket a dolgozókban, semmint az várható lett volna, mint amilyen szükséges lenne a kizsákmányolt tömegek összekapcsolásához. Szerte ágaztak, pártokra szakadtak a munkásalakulatok. A társadalmi és történelmi fejlődést félreismerve, félremagyarázva, a kizsákmányolási rendszer ellen lázadó és harcolni vágyó tömegeket, szakszervezeteikkel egyetemben, parlamenti csetepaték útvesztőjébe vitték a felkapaszkodó politikusok és munkásvezérek. Az utóbbi évtizedek domináló pártja lett a szociáldemokrata párt és itt Amerikában a Szocialista párt. Utcai harcok, parlamentek előtti tüntetések és reformkövetelések felállításával téritették le a munkástömegeket a helyes útról, melyekért mérhetetlen áldozatokat hozattak velük. Az ígérgetésekben a pártok részéről sem volt hiány, melyeket egyes országokban azért nem váltottak be, — mint mondták — mert nem jutottak a parlamentbe, mig másutt azért, mert bejutottak. A pártpolitikusok azt a tévhitet oltották a munkásokba, hogy a gazdasági szervezetek csak másodrendüek, a gazdasági harcok csak reformtörekvések, mert az igazi forradalmi harcok abban domborodnak ki, ha azok a kormányok a parlamentek ellen vivatnak meg. Igaz, hogy több országban hitét vesztette a tömeg a szociáldemokratákban, a világháború következtében beállott gazdasági válság és forradalmak alatt tanúsított konzervativizmusáért de viszont tagadhatatlan tény az is, hogy a szocialista pártokból kiszakadt kommunisták pártja sem külömb elődeinél, ígérgetés, hangulatkeltés, üres, de jól hangzó jelszavakban túllicitálták mestereiket, hogy az elégedetlen tömegeket maguk köré vonják, de mint párt, lényegében, összetételében a kommunisták pártja egy cseppet sem külörn- bözik a szociáldemokratákétól. Ok is az utcát tették meg az osztályharc harcterének, mint elődeik, ők is az utcára szólítják a munkásokat, hol legkönnyebben leverheti őket a kapitalizmus. Milyen nevetséges is a mi magyar kommunistáinknak lármás handabandázása. A magyarországi szociáldemokratákat le ellenfor- radalmározzák napjában tízszer. Azzal vádolják őket, hogy Horthyékkal lepaktáltak — ez igaz — és hozzák ők is a kapitalista lapokban megjelent hirt, hogy a múlt hét folyamán, a magyar parlament előtt utcai tüntetést rendeztek, melyben 48 (munkást letartóztattak. Már pedig ha a magyarországi szociáldemokraták ellenforradalmárok, kik a tüntetésre és az utcai harcokra támaszkodnak, mostoha testvéreiket sem lehet valami nagy forradalmároknak nevezni, éppen csak azért, mert frázisokban túllicitálják őket. Álforradalmárok ők és ezt cselekvésükkel bizonyítják. Nem tanultak semmit, egy évszázados fejlődés nem fogott rajtuk. A kiabálásban, a frázispuffogtatásokban nem vették észre, hogy a manufaktúra és kisipar eltűnt. Hogy az egy-két embert alkalmazó műhely- rendszer helyét trösztök foglalták el, melyeknek gyáraiban tiz, húsz, harminc és ötven- ezres tömegekben együtt dolgoznak a munkások .Nem vették észre, hogy az utca, az ipar kezdetlegességének idejében azért kellett gyülekező helynek, mert a kis műhelyekben elégedetlenkedő munkásokat máshol összegyűjteni nem lehetett. És éppen olyan vakok most, mikor egy egy hatalmas gyár sokezret számláló robotosait, kik együtt vannak, — együtt képeznek roppant hatalmas erőt, az utcán akarják szétforgácsoltaim. Az IWW mindennek tudatában van. Azért választotta a munka szinterét az erőcsoporto- sitásra, azért helyezkedett arra az álláspontra, hogy az utcán való gyülekezés ideje lejárt, hogy az iparok szinterén képviselik a munkások minden erejüket, hogy az iparok birtoklása adja meg a kapitalizmusnak minden hatalmát és nem az állam képezi azt. Azért szorgalmazza az ipari szervezkedést, azért neveli és tanítja a munkásokat arra, hogy az iparok lefoglalására törekedjenek. Az egyedüli forradalmi cselekvés, a célho? vezető biztos ut ?yi ipar, az üzem szerinti csoportosulás, ahol egyik munkás ismeri a másikat, ahol nem lehet rendőrökkel és spiclikkel spékelni a munkásokat, hogy sohasem tudják, ki a barát, ki az ellenség. Akik még ma is az utcát válasszák a munkások harcterének, azok nem lehetnek mások, mint reakciósok, tudatlanok, elvetemültek vagy spiclik, de semmi esetre sem forradalmárok .A pártok ezen a téren egymástól nem különböznek, egyformák. A sikeres harc csak ipari harc lehet és a győzelem az iparok lefoglalásával lesz biztosítva. Green a munkanélküliségről A nélkülözés olyan nagy méreteket öltött a nagy munkanélküliség miatt az Egyesült Államokban is, hogy a Szenátus felfülelt és vizsgálatot rendelt el az ügyben. Ez természetesen csak egy gesztus és mégis,amikor ez a “Milliomosok kaszinója” kénytelen-kelletlen egy ilyen gesztust csinál, maga e tény bizonyítja a helyzet súlyosságát. Ezideig nem tudunk arról, hogy a marxi iskola valamelyik ökonómiai szakértőjét berendelték volna Szenátusi kihallgatásra, hogy elmondja véleményét amunkanélküliség problémájáról, de William Green az American Federation of Labor elnöke, már nyilatkozott e kérdésben. Green nyilatkozata egyébként nagyon érdekes, vizsgáljuk meg tehát, amit mondott. Green azt mondja, hogy az ország munkanélküliéinek száma ez év februárjában meghaladta a 8,700.000-et. Ő megállapítja, hogy munkanélküliség bizonyos méretekben mindig létezett, amióta gyárak keletkeztek. Az orvoslásra, közmunkák építésének azonnali megkezdését és biztosítást ajánl. Sokan vannak, kik azt mondáják, hogy a munkanélküliek számáról tett nyilatkozata Greennek roppant konzervatív számítás és mi azok közé tartozunk. Ettől eltekintve, Green nyilatkozatának legfontosabb része abban domborodik ki, mikor megállapítja, hogy a gyári termelési rendszertől, a munkanélküliség elválaszthatatlan. Itt persze tovább folytathatta volna, hogy a társadalom testéből a munka- nélküliség betegségét, eltávolítani nem lehet a kapitalizmus eltávolítása nélkül. Ezt akérdést mindig csak kerülgetik, mintha csak tüzes gesztenyét forgatnának a markukban. Kapkodnak jobbra, balra, de alapos vizsgálat tárgyává csak azok teszik, kik hisznek a társadalmi forradalomban. Ha a munkanélküliség egy fekély, amit mindannyian beismernek, akkor első kötelessége lenne valamennyiünknek, hogy a társadalom eme fekélyét gyökerestől kiirtsuk és nem elszigetelése a feladatunk. Green még arról is beszélt, hogy a nép elveszítette vásárló képességét, munkájával egyetemben. De nem vetett világosságot a kérdésre, amit könnyen megtehetett volna olyképpen, hogy utal arra, hogy a folytonos fejlődés az egész világ imperializóládasa csak növelni fogja a munkanélküliséget, mert megvonja a lehetőségét annak, hogy a termelők az általuk termelt összes javakat el is fogyasszák. Az ilyen fogyasztás kizárná a feles-
