Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-03 / 580. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 3. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ...........$2.00 Fél évre .............. 1.00 Six Months :......... 1.00 Egyes szám ára........OB Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Építkezés futóhomokra Elmúlt két konvenció, melyek mindegyikét egyidőben tartották meg, mintegy igazolására annak, hogy a United Mine Workers of America bányászszervezet roncsain marakodó vezérek engesztelhetetlenek és az egymás elleni harcot a végletekig viszik. Az Indianapolis-i és a Spriengfield-i konvenciók jelentései előttünk fekiisznek és igy módunkban van azokat bonckés alá venni. Nem bocsátkoztunk jóslatokba, noha az amerikai munkásmozgalomban szerzett tapasztalatainkra építve, már e konvenciók előtt is megállapítottuk, hogy a bányászoknak nincs mit várni a két konvenció egyikétől sem, mert voltaképpen azokon nem történik egyébb, mint a szerte hullott szervezet megmentését célzó erőfeszítések bemutatása és a koncon való marakodások. Láttuk a felsorakozásokat: Indianapolis- ban Lewisék mellett testőrködtek azok, kik Lewis kegyéből, haszonélvezői maradtak a gyorsan apadó szervezeti pénztárnak. Spring- fielden pedig felvonultak a rég kiebrudalt vezérek, kik számtalan próbálkozások és erőfeszítések dacára, nem tudtak megbirkózni a Lewis-gépezettel s igy nem válhattak állandó tagjaivá a UMWA-t uraló, a pénztárából élősködő dinasztiának. Az indianapolisi konvenció határozatait, egy rövid mondatban lehet összegezni. Elhatározták azoknak a kizárását, kik már előzőleg kizárattak a UMWA-ből vagy önként elhagyták a pusztuló szervezetet. Ezen határozatoknak legkönnyebb érvényt szerezni, miután már előzőleg végrehajtattak. Azonban, még a legkörmönfontabb munkásvezér sem képes arra, hogy összhangba hozza a konvenció ezen “eredményét” a bányászati ipar súlyos problémáival, nem képes megmagyarázni azt, hogy eme htározat mennyiben előnyös a szervezetlenül kiszolgáltatott szénbányászokra . Fishwiek, Farrington és Howat volt al- vezérek springfieldi konvenciójának valamivel több helyet szentelhetünk. Bár nem kíván megerőltetést annak bizonyítása, hogy ez a konvenció sem volt a bányászoké, hogy ettől sem várhatnak semmit, A springfieldi társaság akkor vállalkozott a UMW megmentésére, mikor az már elpusztult. így már nem megmentésről kell beszélni, hanem feltámasztásról. Aminthogy a halottat feltámasztani nem lehet, éppen olyan lehetetlen egy elpusztult szervezetbe életet önteni. A UMW kiélte magát. Egykor dicső, majd dicstelen pályafutását befejezte, az ipari fejlődés elsöpörte utjából. Aminthogy hiába sírná valaki vissza a régi termelési kort, hiába próbálná valaki magyarázni, hogy a lovakkal lebonyolított postaszállitás praktikusabb volt a repülőpostánál, éppen olyan tarthatatlan azoknak az állásfoglalása, kik a springfieldi konvención az elpusztult szervezet ujjáébresztését határozták el. Beszélhetnénk arról, hogy a konvenció összetétele semmi garanciát nem nyújt arra, hogy a UMW még feltámasztás esetében is mást tenne, mint amit Lewisék több mint egy évtizedes uralma alatt tett. A régi harci szellem feleleveenitése csak üres frázis, mert a szervezet összetétele ölte azt meg.Az United Mine Workers szerkezete és összetétele tette lehetővé Lewis sorozatos árulásait és a rekonstrukció hangoztatói, éppen ez ellen nem emelnek kifogást, éppen a régi alapokra való hivatkozással próbálkoznak a szervezet újraélesztésével. A springfieldi konvención helyt adtak Farringtonnak, kiről ma már minden bányász tudja, hogy a Peabody Coal Co. alkalmazásában volt, évi 25 ezer dolláros fizetéssel. Igaz, hogy a nagy tiltakozás és méltatlankodás miatt Farrington mindjárt a konvención mint leendő tisztviselő jelölt nem kerülhetett számításba, de maga az a tény, hogy a szórványosan megjelent rank and file küldöttek minden tiltakozása ellenére a legnagyobb széntársulat küldöttje, segédkezett a fundamentum lerakásában, bizonyítja, hogy futóhomokra építettek. Ezt igazolja a másik, nem kevésbbé fontos tény is. Annak kinyilatkoztatása, hogy a szerződéseket, melyekkeel a bányászokat kerületenként széttagolták a bányabárók javára, elengedhetetlenül szükségesnek tartják a springfieldi vezérek is. A módosítás, annyira lényegtelen, hogy a kompániononként elpusztult UMW-tól nem lehet megkülönböztetni. A diszkreditált kerületenkénti lekötötttséget, társulatonkénti lekötöttséggel' próbálják, illetve PRÓBÁLNÁK helyettesíteni. Ez azt jelenti, hogy egy-egy társulattal kötnének szerződést s ha a társulatok, a bérharcok idején, az esedékes szénhiány bekövetkezését ügyesen kihasználni törekednének és némelyek, mint TÁRSULAT kiegyeznének a harc közepén a szervezettel, Howat Fishwikékkel, azok társulatonként rendelnék vissza a bányászokat munkába. Nagyitó üveggel való vizsgálat után sem találnak semmi egyebet a két marakodó csoport programmjában, ami őket megkülönböztetné. A társulatokkal való egyezkedés kilátásba helyezése pedig éppen úgy kiszolgáltatja a bányászokat, sőt ha jól megvizsgáljuk, még sokkal jobban, mint a kerületi beosztások. A két konvenció tehát beigazolja, hogy: 1) a United Mine Workers of Amerika szétesett és Lewis kezéből kiesett a gyeplő. 2) hogy az újjáépítés hangzatos jelszava alatt, Howat, Fishwiek és Farringtonék, futó homok talaján próbálják a szétesett szervezet maradványait összetákolni. Be kell látni a bányászoknak, hogy a kísérletezés ideje már régen elmúlt. Be kell látni azt, hogy sem Lewiséktől, sem Fishwick- éktől nem várhatnak semmit. Be kell látniok azt, hogy a bányászati ipar fejlettsége ipari szervezet megalakítását sürgeti, hogy az elavult kerületi vagy társulatonkénti lekötöttség, hogy a szerződések mindenfajtája csak a bányászok rovására történhet és hogy olyan szervezetre van nekik szükségük, mely az egész ipart egy kalap alá hozza, mely szervezet felett mindig a rank és file, az össztag- ság rendelkezik, mely a megalkuvás helyett az örökös harcot, mely a széttagolás helyett az ipari szolidaritást hirdeti, mely szervezet Negyedszázados határkő előtt Ez év júliusa fordulópontot jelent szervezetünk történetében. Az Industrial Workers of tie World elérkezik huszonötéves fennállásának évfordulójához. Csak természetes, hogy méltó keretek között kell e nagy eseményt megünnepelnünk, hogy tiszta látókörrel és felemelt fejjel mérlegeljük aktivitásunkat és feltárjuk a dolgozók előtt mindazt, amit szervezetünk adott, amivel hozzájárult a munkásosztály nagy ügyének előbb- reviteléhez és haladásához. Bátran mondhatjuk, hogy az IWW a legelőnyösebben ismert munkásszervezet széles e világon. Ahol munkásnők és férfiak robotolnak, ahol a bérrendszer rabigájában nyögnek, mindenüvé eljutott és gyökeret eresztett az IWW lelkesítő üzenete. Az Ipari Szervezkedést hirdető IWW behatolt a civilizált világ legtávolabbi részeibe is. Az IWW egyetemes Végrehajtó Tanácsa minden tagját és csoportját arra, hogy julius első hetében mindenütt tartsanak gyűléseket, mulatságokat, népünnepélyeket (pic-nic) és valamennyien ünnepeljük meg a huszonöt éves évfordulót. Az IWW egy élő szervezet: múltja, jelenje és jövője, minden aktivitása, a munkás- osztály nagy ügyét és haladását szolgálta. Minden lépésével, minden megmozdulásával, vasmarkolattal tépte a kapitalista kizsákmányolásról a hipokrata álarcot. Útjában soha sem ingadozott, megalkuvást nem ismerve haladt előre bátran és rendületlenül. A szervezet megalakulása és a levezetett nagy harcai, a küzdelmekből levont tanulságok halmazának méltatása kell, hogy napirendre kerüljön ezen ünnepélyeken, hogy megtudja a munkásság és megismerje, hogy a haladás utjából, az akadályok eltisztitására milyen erőfeszítéseket kellett tenni egy negyed század alatt. Mindezek mellett, a legnagyobb fontossággal bir azonban annak is- meretetése, hogy mit kell tenni a munkásságnak további előnyök kivívása érdekében, ama biztos tudar elhintése a munkások között, hogy szervezetünk erősödése és haladása az egész, munkásosztály nagy ügyének érdekét szolgálja. Az ilyen ünnepélyek előkészítéséhez, a szükséges munkálatok megkezdésének ideje elérkezett és valameennyien lássunk hozzá. Tudassuk a világgal, hogy mit tettünk, de azt is, hogy mire készülünk. Ezen ünnepélyek az év legkimagaslóbb eseményei kell hogy legyenek. Szervezetünk hivatalos lapjai is tegyék meg a szükséges előkészületeket arra, hogy a júliusban megjelenő első szám jubileumi szám legyen. Negyedszázados Kiadvány! melyben a történelmi múltúnk dicső küzdelmeink méltatásával, korhű képben kerül bemutatásra az amerikai és a világ munkássága előtt szervezetünk, de emellett bepillantást kell nyújtani, jövőbeni aktivitásainkra és előkészíteni mindenkit a cselekvésre. Számot vetni a múlttal annyit jelent, hogy felkészülünk az előttünk álló nagy munkák folytatására és befejezésére. Fel a munkára! Gyerünk! fundamentuma, nem futóhomok, hanem betonból készidt, mely szervezet, nem tudja és nem akarja a bányászokat külön választani a többi ipar munkásaitól, mely szervezet huszonöt éves tapasztalattal és forradalmi múlttal készen áll, egész Amerika, az egész világ dolgozóinak megszervezésére. Ez a szervezet az IWW. Ehhez kell minden bányásznak csatlakozni.
