Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-02 / 567. szám

0 1U NGAKIAIÍ OFFICIAL. ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, OF THE WORLD. MM N. Y., under the Act of March 3, 1879. JOSEPH WAGNER, G. E. B. TAG REPORTJA Az I. W. W. Egyetemes Végrehajtó Tanácsa 1929 december 15-ére konferenciára hívta egybe a szénbányászokat Collinsville, Ill.-ban, ab­ból a célból, hogy a bányászati ipar rabszolgái saját kezdeményezé­sükkel olyan munkaprogramot dolgozzanak ki ,melynek alapján az egész ország szénbányászait sikerülni fog az I. W. W. szervezetébe tömöríteni, a lehető legrövideb bidőn belül. A jelzett napon délelőtt 10 órakor nyitota meg a tanácskozást a G. E. B. tagja. Harminc de­legátus volt jelen. Hat Wilsonsville-ből, mig a többiek Maryville, Colinsville, Bénid, Tll.-ból és más helyekről. Egy sürgöny érkezett a coloradói I. W. W. bányászoktól, melyben jelzik, hogy onnan is dele­gáltak küldötteket a konferenciára, hogy ők is képviselve legyenek, azonban e sorok írásáig még nem tudjuk, hogy mi lehetett az oka meg- késésüknek, csupán annyit tudunk, hogy a konferencia bezártáig a jelzett delegátusok nem érkeztek meg. Vizsgálják a centráliai ügyet OLYMPIA, Wash. — Számos liberális kezdeményezésére az egyesült egyházak tanácsa itten vizsgálatot indított a centraliai ügyben. Azonkívül a nemzeti ka- tholikus segély egylet és számos zsidó rabbi is érdeklődve tanul­mányozzák az ügyet, annak ki­derítésére, hogy kit terhel a fele­lősség az 1919 november 11-én az I. W. W. helyisége ellen indított támadásért. Mint ismeretes, a fegyverszüneti évfordulót ünneplő csőcselék az I. W. W. helyiségére rontott és ebből kifolyólag munkástársaink közül még ma is Walla-Walla bör­töneiben vannak nyolcán, ártat­lanul elitélve 25—40 esztendőre. Wesley Everest munkatársun­kat pedig meglincselték a táma­dás éjjelén, a minden emberi ér­zésből kivetkőzött fenevadak. A vizsgálatok eredménye a na­pokban esedékes, aminek nyilvá­nosságra hozásával, ha mást nem is, de annyit remélhetünk, hogy a közvélemény szélesebb körben megismeri azt az igazságszolgál­tatást, amit az osztálybiróság a munkássággal szemben alkalmaz. Egyébként Washington államban több liberális egyházi egyesület vizsgálja az ügyet és valószínű, hogy a foglyok szabadon bocsáj- tását fogják követelni rövidesen. Ideje volna, hogy a munkások szervezkedjenek az ártatlanul el­itéit munkások kiszabadítására. Bányászlevél Kelt 1929 december 26. Igen tisztelt munkástársak: Mint már a múltban is említet­tem, a kelet Ohioban lefolytatott bányász-sztrájk annyira tönkre tett anyagilag, hogy azt sem tu­dom, mikor lesz az az idő, amig legalább úgy proletárosan talpra állhatok. Azért szivem örökké az I. W. W.-ért dobog. S ha tehetem, mi­helyst rendezni leszek képes anya­gi körülményeimet, ismét ott le­szek az aktiv tagok sorában. Mellékeltem 50 centet egy Bér­munkás naptárra és a lapom hát­ralékát is rövidesen rendezni fo­gom. Hívük az Ipari Szabadságért, G. KOCHY.’ Gyapotszedő gép helyette­síti a munkást A technika újabb vívmánya a gyapotszedő gép , melyet már használatba vettek a gyapottermő vidékeken. A gép hordó alakú ké­szülék, kocsira szerelve, melyből csövek nyúlnak ki, mint valami emberi kezek és levegő szerinti felszívással szedik a gyapotot. Az újabb találmánnyal nyolc sort szedhetnek egyszerre és 42 embernek, vagyis munkásnak a munkáját végzi el. Ezen újabb találmány a mai rendszerben csak több munkanélküliséget jelent s azokat teszi feleslegessé, akik gyapotszedésből tengették életü­ket. Ez is egygyel több ok kell le­gyen arra, hogy a munkások min­denütt szervezkedni kezdjenek iparilag és a munkaidő leszállítá­sával biztosítsák maguk részére a munkát. (216272) Megejtett jelölések Az I. W. W. egyetemes titkári tisztség betöltésére az 1930 márci­us elsején kezdődő terminusra, a jelölt munkástársak közül a kö­vetkezők fogadták el a jelölést: James Sullivan, F. Leigh Bear- ce, Johan Veranch és Ed. Peter­son. Az 1930-as évre szóló delegátusi megbízó levelek elkészültek s pár napon belül már azokat megsze­rezni lehet a központnál. Felkéretnek a delegátusok és titkárok, hogy rendezzék ügyeiket olyképpen, hogy készítsenek teljes elszámolást az elmúlt évről. A bélyegeket nem feltétlenül szük­séges beküldeni, mert azokban nem lesz változás. A teljes elszá­molás megejtése után mindenki meg fogja kapni az uj felszerelést. A felszerelést csak azok küldjék be, kik uj megbízatást nem óhaj­tanak. LEE TULIN, titkár-pénztáros. W. H. WESTMAN, G. E. B. elnök. Lapbizottsági gyűlés a héten, péntek este, 1930 január hó 3-án lesz megtartva és kérjük munkástársainkat, hogy ezt szí­veskedjenek figyelembe venni és a gyűlésen teljes számban meg­jelenni. A titkár. Az egybegyült bányászok pár perc alatt megszervezték a kon­ferenciát. Kipróbált wobbly bá­nyászokból és kompetens ipari forradalmárokból választották meg az öttagú bizottságot, a ha­tározati javaslatok osztályozására s hogy minél gyorsabban dolgoz­hassanak, rövid időre felfüggesz­tették a tárgyalást, mig a bizott­ság a munkájával elkészült. Az öttagú bizottság beletemette magát a javaslatok halmazába, melyeket nem csupán formalitás­ból vettek fontolóra, mert hiszen tudták, hogy azokból kell meg­szabni azt az irányt, mely a leg­biztosabb és legrövidebb utón eredményhez vezet. Közel három órai tárgyalás után elkészült munkájával a bizottság, de a kö­rülmények kényszerítő hatása alatt, a konferencia újból való megnyitását el kellett halasztani a délután 2 órára hirdetett nép- gviilés utánra. A népgyülés lezajlása után azonnal megalakult a konferencia és neki gyiirkőztek a delegátusok a felhalmozott munkák elintézé­sének. Határozati javaslatot fo­gadtak el Mooney és Billings azonnali feltételnélküli szabadon- bocsájtását követelve. Hasonló javaslat került az asztalra a cen­traliai fiuk érdekében is, mely egyhangúlag fogadtatott el. A bi­zottság által előterjesztett munka program táryalása volt a napi­rend következő pontja. Hosszabb rövidebb viták és módositások után a javaslatok adoptálva let­tek. Elfoadták a javaslatot egy nagyobb tagszerzési kampány financirozására is. Majd a közjó­léti ügyek alatti felszólalásokkal, melyek roppant tanulságosak és érdekfeszitőek voltak, befejezést nyert a konferencia, mely méltó helyre került az amerikai munkás történelemben. A fentiek ropapnt szárazon és röviden foglalják össze az I. W. W. bányászok konferenciáján történt eseményeket, de nem is szántam én azokat bő jelentésnek, mert kivonatos jelentéseink meg­jelentek a szervezők jelentései­vel és a határozati javaslatokkal, valamint a jegyzőkönyvvel egye­temben, melyek minden részleté­ben beszámoltak az I. W. W. bá­nyász értekezletről. Inkább beve­zetésnek szántam, hogy elejét ké­pezi ez annak a cikknek, melyben összefoglalva Írom meg impresz- szióimat és a tapasztalatokat, me­lyeket az Illinois-i bányavidéken szereztem a rövid turnén és hogy leszögezzem, hog mennyire nagy- fontosságú események kellős kö­zepébe kerültünk és erre kell fel­hívjam lapunk olvasóit is. A meryvillei népgyülés Szombaton este érkeztem Ma- ryvillebe — bányászfalu, mintegy 5 mértföldnyire fekszik Collins- villetől — közvetlen akkor, mi­dőn megnyitották az I. W. W. népgyülést. Szombat este nem a legalkalmasabb idő népgyülések tartására Maryvilleben, de azért meglehetős szép számban jelentek meg a bányászok feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. J. Jordan munkástárs volt a gyülésvezető és Dave Reed már megkezdte ép­pen az előadást, amint a terembe léptem. Amint nagy érdeklődéssel figyeltem az előadót, biztosra vettem, hogy egy nagy rutinnal rendelkező I. W. W. szónokot hal­Y O L. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y., JANUARY 2, 1 9 3 C UMBER 56 7. SZÁM. AZ I. W. W. SZÉNBÁNYÁSZOK KONFE­RENCIÁJA CQLLINSV1LLEBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom