Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-12-25 / 292. szám
UnjívAr, IV47. december 25 * Kedc Harminckilencedik év, 292 szám Ast Unyvdrt Közlöny megjelenik vasárnap kivételével minden este 6és 7 óra között. Szerkesztőség és kiadóint ritul: Hívekengi-tér 33. POLITIKAI !iA PIJ,AJ(* ete-tkm .stoWKwnstói hr. Iá fi I & f ÄS! .3. A él $fj A /1, J K Előfizetési ára vidékre: egy évre 28 E, félévre lé K, negyed évre TE. Kiadótulajdonosa Kreisler féle Unginegyei Könyvnyomda Karácsony. A negyedik háborús karácsonyt ünnepeljük! Negyedik éve, hogy a megrendült idegzetű emberiség vérrel hinti be a földet. Negyvenegy háborús hónap, negyvenegy bánattal, szomorúsággal és fájdalommal átitatott hónap nyomorúsága és pokla nehezedik meggyötört kultur mel- j lünkre ! Milyen csudálatos lény az erabeH Azt hirdetjük: test- j vérek vagyunk mindnyájan, ; szolidárisak vagyunk az emberiség elleni Küzdelemben. Azt hirdetjük: a 20 ik szá-| zad a humanizmus százada j és valamennyien az ember- szeretetre appellálnak, ha va- I laki e század korszelleme el- i len vét. És mégis, mégis romban | áll a világ. A gyűlölködésnek, a vérengzésnek még soha olyan orgiáit nem láttak mint ma. A vér még soha olyan olcsó nem volt, az emberiség még soha annyira nem feledkezett meg magáról, a kultúra még soha olyan dekadens pontra nem jutott, mint ma. És mindez a XX. században: a humanizmus századában. A negyedik háborús karé csofiyt ünnepeljük este. Szivünk békességgel és áhítattal telve. Oroszországból a béke • sugara dereng, s mi mélységes vággyal nézünk, tekintünk a homályból kiemelkedő sugárra, mivé fogja kinőni magát. Magával hozza e az általános békét, egyedüli reménységét és vágyát a beteg vonagló, életerőitől megfosztott emberiségnek. Minden ünnep közelebb j hozza az embert a bünbá- j náshoz, vezekléshez, meggyó- j náshoz. De valamennyi kö- I zött legjobban a karácsony. ! És mi mégsem érzünk lelki- 1 ismeretfurdalés't, bűnt, nem j érezzük szükségét annak, 1 hogy a háború előidézése miatt vezekeljünk ! Nyílt tekintette! és lelkiismeret furdalás nélkül valljuk ismét: A világháborút nem mi hoztuk Európára! Bennünket nem terhel felelősség a kiontott vérért. A. központi hatalmak p—~ 1 •>; béketárgyalások első napja. A miniszterelnökség sajtóosztálya jelenti hivatalosan dec. 23-án ; Brestlitovskban a mai napon ünnepélyesen megnyitották a béketárgyalásokat, amelyeken a központi hatalmak részéről Németország, Ausztria- M agyar ország, Bulgária és Törökország kiküldöttei vesznek részt, köztük Kühlmann államtitkár és Ccrnin gróf külügyminiszter. Lipót bajor herceg mint a keleti front í',.parancs noka üdvözölte a megjelenteket és sikeres munkát kívánt. Felhívta Ibrahim Hakki pasát, hogy foglalja ei a koréi nöki széket. Hakki pasa üdvözölte a megjelenteket és indítványozta, hogy a tárgyalásokon Kühlmann elcvT öljön, amihez a delegátusok hozzájárultak. Ezután Kühlmann vette át a szót. Üdvözli a megjelenteket és többek között a következőket mondotta : „Nem lehet szó természetesen arról, hogy a legkisebb részletekre menő békeművet teremtsünk a most megkezdődő tárgyalásokon. Szemem előtt lebeg megállapítani azokat a legfontosabb alapehv kei, mei ' mellett a béke és a barátságos szomszédi viszor • főleg kulturális és gazdasági téren mielőbb megindulkat, és azok az eszközök, melyekkel a háború által ütött sebeket orvosolni lehet.“ Ezután a tanácskozás sorrendjét állapították meg. A. tárgyaláson használható a német, bolgár, orosz, török és a francia nyelv. Az első orosz delegátus hosszabb beszédben ismertette a békep-ogrammot, amely lényegében fedi a munkás és katonatanács és az orosz parasztszövetség programját. A négyes szövetség képviselői kijelentették készsé güket, hogy az orosz fejtegetések vizsgálatába bocsátkozzanak és a vizsgálat eredménye lesz a legközelebbi ülés tárgya, Egy szám át -i 8 fillér. nem idegen célokért. annexi_ ós rögeszmékért harcolnak, hanem önmagukért. Azért harcolunk, mert határainkat keli védenünk ! Házunkat. Népünket és becsületünket. Testünket és erkölcseinket. Nyelvünket és presztízsünket. Mindenünket. Van-e ellenségeink közül legalább egy, akit mi támadtunk volna meg ? Legalább egy, amely-« nek — elvetemült hódítási szándéktól ösztönözve — mi üzentünk volna háborút ? Angliától Romániáig és Amerikától Portugáliáig nem-e mint a zsákmányra szomjas leskelődő vad, úgy csapott < ránk az egész világ, hogy kifosszon és megraboljon bennünket ! A negyedik háborús karácsony uj reményekkel tölt el bennünket. De ha reménységeinkben ismét csalódnánk, ellenségeink bűne még borzalmasabb és égbekiáltóbb lesz ! A szenvedés, mely a. világra ránehezedett, nekünk is fáj, bennünket is érint, de legyen a fájdalom még kínosabb és égetőbb, nyugodt lélekkel és fölemelt fejjel fogjuk eltűrni. Szégyen és az utókor megvetése szennyezné be emlékünket, ha megfeledkezve kötelességünkről, prédául dobnánk magunkat oda ellenségeinknek. Becsületes békére minden pillanatban, készek vagyunk, de gyalázatos békére — sohasem ! Ez a mi jelszavunk és ezt iv.rsog- juk ellenségeinknek ma is, szent, áhitatos ünnepi karácsony estéjén . . . Beertnan Henrik.
