Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-10-05 / 225. szám
Ungvár, 1917. október 5 . Péntek njsrcnlncKttcin„e<m «*, 225 í/.Aíu az Ijnyvart &Q»iony mwj$nénik vasárnap tivóteiével minden ««Í6 6 é$ f óra ÄÖ*Ött Mxerketttiüséy é» kiadóhivatal i Unyv®9- %*ééhenyi-tór 38. A. lap kiadótulajdonosa a Kreioler^fól** linpemegyei Kónyvnyomdiu SWftswttí Ara helyben: £?&* htowe XL & POLITIKAI SA Pf .LAP <*u*" »k. *m k. nail»* 2'jiiu iw« 94 JT, filtvrt 12 K, tttgytA Inn ifelKl't* »»crtetiKisro; tor. HUIfiZM JJV HUN Kt K * *• sw«***«*«* »«HmMer «sórtfnt (Kr«?t olcsó Urban vestríHnh fb} Csak sunyi hízelgő nagyképüsködő krakéler : vi- j lágtalan szobatudós, aki a a magyar sajtó legutóbbi három esztendejét a megszokott frázisokkal egyenlíti ki, de az üldözéseket, miket végigéit, a szenvedéseket, miket járt, a tusákat, miket végig- verekedett, a heroikus nekilendüléseket, mikkel pályáját bevilágította, nem ismeri, nem látta. E széles hazában: a délibábos, derült magyar ég alatt nincs intézmény, nincs szervezet, nincs iskola, amely annyi csodálatos át- szeilemültséggel, megérthetetlen rajongással és vakmerőséggel exponálta volna magát a legutóbbi három esztendő alatt a magyarságért, a magyar kultúra dicső hagyományaiért, a magyarföld megsérthetetlenségéért és határainak épségéért, mint a magyar sajtó. igaz: ez nem érdeme a magyar zsurnalisztikának, de kötelessége volt. Ám mi nem is azért szögezzük le a magyar sajtó háború alatti lelkes, önfeláldozó magatartását, hogy ezzel a kötelességtudás példáját állítsuk a közvélemény elé, hanem azért, mert a minap azt olvastuk egy nagyobb vidéki lapban — és sajnos, ez a vélemény mindinkább általánossá válik — hogy a magyar újságírás megfeledkezett a maga kötelességéről : a magyar zsurnalisztika nem tolmácsolója többé a magyar nemzeti szellemnek. Súlyos állítás - ugyebár?! De hogy súlyossága mellett lehetetlen és egyúttal nevetséges is : az bizonyos. Három éve, három nehéz, veszedelmektől robbanó éve küzd a sajtó a magyarság létérdekéért. Eszét, szivét, lelkét, minden nagyszerű önzetlenségét é§ kiválóságát dobta oda a magyarság ideáljának, hogy edzetté és ellenállóvá tegye a nemzetet. És erről a sajtóról, erről a fenséges szavú és megsebesit- hetetlen erejű organismusról, amely mindig elől harcolt; amely harsogva, diadalmasan ! hirdette a magyar nemzeti géniusz halhatatlan és meg- j rendíthetetlen fölényét; amely 1 minden idejét és vércseppjét | a magyar kultúra emelésének ; szentelte; amely a magyar szó keménységével és zeng- zetes kifejező erejével vitat- ! kozott, küzdött, viaskodott, j tusára kelt és lázitott a ma- gyarság igaza mellett: erről a sajtóról mondják, merik mondani, hogy megfeledkezett kötelességéről. .. Nem a magyar sajtó volt az első, amely tomboló hévvel, kétségbeesett erőfeszítéssel kiáltotta bele a közvéleménybe : hogy a rabló szláv kolosszusok ellen az utolsó lehelletéig védje nyelvét, egyéniségét, hagyományait, pozícióját . . ? Amely csaknem a túlfűtött nácionálizmus izga tásával hívta fel a magyarságot : »hogy az utolsó vér- cseppig védje városait, fal- vait, palotáit, kunyhóit, síkjait : aranykalászos, kék búzavirágokkal behintett áldott földjeit. És erről a sajtóról mondják, merik mondani, hogy megfeledkezett köleles- ségéről. . . hogy nem inter- praetáiója többé a magyar szellemnek . . ? Nem, • Így nem lehet beszélni. Az tény : hogy van : egynéhány nemzetközi szel- | lemben szerkesztett és föl- j nevelt lap, amely téves csapásokon halad. Az is tény : hogy Károlyi Mihály más i hangnemben és más felfogásban küzd a magyarság jövőjéért, mint Rákosi Jenő. ! A radikálisabb lap más világ- i felfogást és irányelveket vall, j mint a mérsékeltebb Magyar ! Hirlap; Veigelsberg Hugó más genre-ü esztéta, mint j Beöthy Zsolt; és Biró Lajos j vagy Bródi Sándor más táv- j latból látja és elemzi az iro- j daímat és az emberi lelket, j mint Herczeg Ferencz. Dehát lehet-e' és szabad-e, j mert egyes lapok a nemzet- i közi áramlatok befolyása alá j I kerültek, az egész magyar i sajtót megvádolni. .. köteles- i ségmulasztással gyanúsítani ? j És mert Rákosi Jenő, Beöthy j Zsolt, Herczeg Ferencz a las- j i subb fejlődésü iskolák tanító- i ! mestere — szabad-e Káro j j lyiról, a Világról, Bródiról, j j Veigelsberg Hugóról, vagy i Biró Lajosról azt mondani, i hogy nem a magyai nemzeti ! i szellem tolmácsold, hanem ' | internacionalisták, kosmopoli- ; ták, kutmérgezők, hazátlan 1 bitangok, hitehagyottak .. ? Nem, Így nem lehet be j szelni és aki mégis igy bé- I szél, az a széthúzás gyújtó | csóváit, az egyenetlenség er- 1 ! jesztő mikroba tömegeit dobja a közvéleménybe, hogy újra j : felrobbantsa a némileg ősz I szeforrott magyar társadalmat j í és a régi magyar átkot hozza i í a hazára! ■ i Beerman Henrik j London újabb bombázása. Londonból jelentik: A tegnapi nap folyamán négyszer jelentek meg London felett ellenséges repülőrajok, amelyek a külvárosra sok bombát dobtak. A bombázás alkalmával Lloyd George miniszterelnök megjelent a helyszínen, akit a tömeg lármával fogadott, boszüt követelt az áldozatokért. Lloyd George a véres hullákra színészi pózzal rámutatva ezt kiáltotta a boszut lihegő tömegnek : Nemsokára kamatok kamatjával fogjuk ezt visszafizetni a németeknek. A német repülők Calais-t is meglátogatták, sok bombát dobtak a városra és f őbb embert megöltek. Elkészült a választójogi tervezet. Budapest, október (Saját tudósítónk toíéfonfelentése.) A választójogi tervezet már készen van. Vázsonyi választójogi miniszter most a tervezet indokolásán dolgozik s legközelebb a minisztertanács elé terjeszti. Az antant válasza a pápának. Bernből jelentik : Úgy hírlik, hogy az ántánt elutasitó- lag fog válaszolni a pápának, ami a pápa további béke fáradozását lehetetlenné teszi. Ara * f'llif.
