Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-10-04 / 224. szám
Ungvär, ivi?. október 4 Csütörtök iiärmmitüie<H«älk Sv 224 v/ftim n C*vjye&ri J£8*U>ny mnyfélénib «KWÄr»af töviseiével mindet* ü ft# 7 ér« izerkegixtöafyi ff» ftiad/thitwial ,* Uvt-gvA* i*échvnff$~V)r 83 A lap kia<tt(*iala#ilomv»c a Kreisler-félv Vn{>ta»ff%iei Kftnyvrtif POLITIKAI SA PILÁF iLeL&is*?* HwrKvM&tf) : l>r. it £3 IH%M A TV Hi JHj JS Jt£ l H SWjUMém arm Mgém érre Ä, félévre 9 2T« ä*5Ö HC. Vi4éhrr 9'jét* íw* K{ félfanr* US K* «a^«4 W< ff Á. 4yflr<I*lé*#fii4Sá vn4llétezései- árszabás i»«ri **£ 4«.»^ íüííJjfá «*!•£*!»* /%■' 1 ’W&ifr ;vV?j Túltermelés, pénzbőség, bele. E (Mi. ./.) Ma már nem le- ; hét kérdés és mindenki tiszta- j fejű előtt kétségtelen : nem j faji gyűlölködések, ro- | mantikába párosodó „reváns- ! eszmék“, sőt nem is a vi- E lághatalmi kérdés“ kardba- | éleződése indította meg a háborút. Mindez üres szókba j dekorált lárva csak, mely mögött a magával nem bíró szörnyeteg: a nagytőke vicsorog. A kapitalizmus, mely a béke boldog és olcsó munkájával őrült masszákat tér- i melt, amint külföldi statisz- i tikák bizonyítják, tultermelt; j a tőke, amely a szabadkeres- j kedelem mérhetetlen méreteiben, a konkurencia kiszámíthatatlanságában már már zátonyra jutott, az a nagytőke, amely kapzsiságával, a pénz reális vásárlóértéke mellett az árujának, gyártmányainak értékét érezte veszélyben ío-. rogni: — ez a nagytőke tér jesztette ki mindenható vágyait a (emlékezhetünk, milyen korrupt!!) politikai életbe, ahol nem volt nehéz híveket és nagyhangú agitátorokat vásárolni gyalázatos üzlet-politikai sakkhuzása részére. Hozzátehetjük: nem lehet precíz angol, francia, vagy német kapitalizmusról beszélni: a felelősség egyformán terhel mindennemű és nemzetiségű nagygyárost. Egy kicsit elszámitották magukat ezek az urak : az ő‘spekulációjuk növelte felnőtté a béke tipegő gyermekét : a demokráciát: az ellenük zuduló erkölcsi felhábo rodás tette Öntudatossá a de- E mokrácia eszméjét és remél- E jük, az í> csődjük szüli meg E a teljes diadalt. Csakhogy — ne legyünk i optimisták!' az a csőd most, amikor nem lehet ele- i get termelni és nincs az a pöcegödörből kihalászott rongy, amit ne lehetne pénzre váltani — ez a csőd egyelőre még nagyon kétséges. A demokrácia okos érvekkel, szép, egészséges eszmékkel: szókkal dolgozik — ők pénzzel ! A demokrácia pusztul, gyönge beteggé frontolja magát — ők : erősödnek, A demokrácia (amint az orosz példa mutatja) ahhoz is gyönge, hogy az igazságos becsületességgel kimért éle lemadagját kiverekedje — nemhogy egészséges politikái forradalmat csináljon ! A mindenre figyelő kapitalistának volt elég magához való esze, hogy tudatosan roncsokká éheztesse az esetleg ellene lázadó forradalmi tömeget! Hol hát itt a békére nyiló perspektíva ? / A demokráciában nem ! A demokrácia jövője csak a béke megkötése után válik teljessé. A demokráciáé lesz a béke; de nem az fogja megcsinálni. És nem az egyház, nem a genfi és egyéb gyülekezések. A, túltermelésből kiinduló őrület elér a másik véglethez, a pénz tulböségéhez, amikor majd a kapitalista is megijed attól a vértő1 mocskos pénztengertől, aimi o idézett fel s akkor majd, uj milíiárd- jait féltve, sietve és nagylelkűen hozzásegíti a demokráciát a békéhez. Czernin Ismertette a monarchia háborús céljait. Czernin külügyminiszter a Wekerle Sándor miniszterei- j nők által tiszteletére rendezett : lakomán hosszabb beszédet tartott, melyben részletesen ismertette a monarchia állás pontját a béke kérdésében és ismertette a monarchia hadicéljait. Amidőn állásomat elfoglaltam, igy szólott a külügyminiszter, a legelső alkalmat felhasználtam arra, hogy kijelentsem, miszerint mi nem akarunk idegen államokat le- : igázni, de viszont saját le- igáztatásunkat sem vagyunk ; Budapest, október 3 . 1 ShJái i-iiónk teli: kijelentése.) hajlandók tűrni. Kije öntettem, hogy mi készek vagyunk „a béketárgyalásokba bocsátkozni, mihelyt a kölcsönös megegyezésen alapuló békére irányulj álláspontunkat ellenségeink is elfogadják. A külügyminiszter ezután a kölcsönös lefegyverezés szükségességéről beszélt és a leszerelés érdekében emelt teljes erővel szót. Szerinte a béke megkötése után nemzetközi alapon nemzetközi ellenőrzés mellett általános lefegyverzésnek kell bekövetkeznie. Minden államnak a háború befejezte után hadi- erejét a belső rend fentartásj- hoz szükséges mértékre kell korlátozni. A legnagyobb szerencsétlenség volna, ha a háború után az államok továbbra is folytatnák a háború előtti túlzott fegyverkezést. A nagy hadihajó rajokra sem lesz szükség a háború után, ha az összes hatalmak garantálni fogják a tengerek szabadságát. > A békében biztosítani keil, hogy minden állam szabad gazdasági tevékenységet folytathasson és mindent el kell követni, hogy a gazdasági háborúk a jövőben elkerül- tessenek. A külügyminiszter ezután arról beszélt, hogy a monarchia a kártérítés és annexió nélküli békének a híve. Senki se éljen — úgymond — abban a hiedelemben, “hogy a kártérítés és annexiómen- tes békére irányuló programunk örök időkre szól. Ha ellenségeink békeajánlatunkat visszautasítják és kényszerítenek bennünket arra, hogy a háborút folytassuk, akkor a monarchia nem fogja fen- tartani ezen ajánlatát, hanem teljes kártérítést fog követelni. « Gróf Czernin külügyminiszter a magyar katonák hősiességére ürítvén poharát, a jelenvolt miniszterek és képviselők általános tetszése között fejezte be nagyszabású beszédét, mely rövidesén a világ öszes orgánumát fogja foglalkoztatni. ■* Bécsből jelentik: Gróf Károlyi Mihály, aki jelenleg
