Ungvári Közlöny, 1917. január-június (39. évfolyam, 2-145. szám)

1917-03-02 / 49. szám

ihuoibuKitcnceiUK év. 49. »/.ötn 44 ingvart ÉLftólótig ttc^oi«n(M ©u«<»'/»«jp kimi&elévei mindért este úés 7 ára hftaÖU, éa+rküMztiiuky és k adóhivatal; UngvOt, MmkanyMér 'Hi. A. lap teiatlfxt*il*\)áonwt& a Kreisler-JAe Vngmeg\yei KöisgvnyutnAa. jSAPI LA P ifeleli'H* **erk'enztd; Dr. í&HIS'Abi Alt’ U tSNJttl H ■ éUöfi&tMdti ara heigtren: &gé** #vr* id JL félévre if iTt n*yye44&te d'&& XL. WJiftW » Bgfi** étre V4 K< féléére IX M, negyed *wi 9 A. HtrtlrUseket milliméter OfuaWi mwi«J t9»H öMsó áffrrt« rmthnk fél Ungvár, 1917 március 2 ♦ Péntek Termeljünk oikóiiát A kávépótlék legbecsesebb és legfontosabb nyersanyagá­nak, a cikóriának belföldön való termelése úgy mezőgaz­dasági, mint közgazdasági szempontból lsekében is fi­gyelmet érdemel, annak bel- í földön való termelése azon- i ban a háború következtében még fokozottabb jelentőségre tett szert és megfelelő felka­rolása nemcsak mező- és kéz- gazdasagi szempontból, ha­nem társadalmi és népélelme- zé.si vonatkozásánál fogva is különösebb mértékben érinti , a közérdeket. A cikória pótkávét béke­időben a rendes kávé rész­beni pótlására még a tehető­sebbek is szívesen használ­ják, a szegényebb viszonyok | között élőknek pedig csak a I pótkávé teszi lehetővé a már megszokottá vált üdítőital él- j vezetet. A cikória pótkávé haszná­lata azzal az előnnyel jár, hogy izgató hatása nélkül tápláló anyagok jutnak vele a szervezetbe. A háborús időben a ten­gerentúli kávé behozatalának nehézségei miatt még nagyobb jelentőséggel bír olyan kávé- pótlék előállítása, mely biz­tosítja a nepelelmezés fontos cikkének zavartalan haszná­latát, nagy összegek kül­földre vándorlásának elkerü­lésevei. A hazai nyersanyagból ké­szült pótkávé éivezetenek ter­jedése csak hasznos az or szágra, mert annak révén az a pénz, ami a kávééi! kül­földre vándorolna, a hazai mezőgazdaságnak és közgaz­ * daságnak válik javára. A ha­zai cikóriatermelés azonban a békés időben is csak fe­dezte a pótkávéipar szükség­letét és a hiányzó nyersanya­got száritott cikóriagyökér alakjában külföldről kellett pótolni. A háború folytán a cikória nyersanyag behozatala is akadályokba ütközik, a ci­kóriatermelés felkarolása nél­kül tehát hiányozni fog a népélelmezésben figyelmet ér- j demiő pótkávé és annak hiá- j nyában a nép ezen itait nél­külözni lenne kénytelen. A belföldi mezőgazdaságra há- i rul tehát az a hazafias fel- | adat, hogy a cikóriatermelés ■ felkarolásával ezen fontos és megszokott cikk nyersanya- I , , . J J i gat biztosítsa. A cikóriatermelés és felka­rolása a háborús viszonyok között annál inkább ajánl­ható, mert a cikória árfel­emelése folytán a termelés megfelelő haszonnal jár. A cikóriagyárak ugyanis kötele­zettséget vállaltak arra, hogy a háborús viszonyokra való tekintettel a cikóriagyökérért az 1917 évre 100 kg-ként a feladóállomáson vaggonba rakva a szokásos 5 százalék sulylevonással-, 10 korona alapáron kívül hadipótlék cí­mén termelési vidék és fuvar­viszonylat szerint két-bárom koronát fizetnek, ami méter- mázsánkint tizenkét-tizenha- rom koronát tesz ki. A fel­vidéki vármegyékben még további 50 fill, prémiumot is fizetnek. Kívánatos, hogy a cikória fontos közgazdasági és közélelmezési szerepére való tekintettel a körjegyzők minden eszközzel hassanak oda, hogy a gazdák bizonyos mértékű cikóriaterrnelésre vál­lalkozzanak. A cikóriagyárak érdekeltségének csapi cikória- gyára, illetőleg aszalótelepe a termelőknek megművelés­hez szükséges utbaigazitá-, sokkal, nyomtatványokkal, úgyszintén gépekkel, szerszá­mokkal és vetőmaggal, nem­különben bármily időben sze­mélyes tanácsadással szolgál. Szigorított kenyér­jegyrsndszer. Ungváron a vendéglőkben \ eddig olyan kenyérbőség volt, j amilyenre talán nincs példa az egész országban. A fala­kon ott voltak ugyan a tab- : lácskák, hogy „kenyeret csak 1 kenyérjegy ellenében szolgá­lunk ki“, a valóság azonban | az volt, hogy ki-ki annyi ke- J nyeret ehetett, amennyi jól j esett s a kenyérjegyet csak ! azon kis cédula formájában ismerték, amelyet a szép, sza gos, ropogos kenyerekre rá szoktak ragasztani. A háború harminckettedik hónapjában nálunk is sor ke- í rült a szigorú kenyérjegy- i rendszerre, amennyiben a mai naptói kezdve vendéglőkben, kávéházakban, cukrászdák­ban most már valóban „csak kenyérjegy ellenében adnak kenyeret.“ Szállodái utasok a szálloda portásánál, a városba jött vi­dékiek pedig a vendéglőkben kapnak kenyérjegyet, amelyek napi 254 gramm kenyér és tészta elfogyasztására érvé­nyesek. Mint látjuk tehát, az uj kenyérjegyrendsxer alig érinti í a közönséget, mert hisz a megállapított mennyiség tel­jesen elegendő a kenyérszük­séglet kielégítésére, mindössze a közönség kényelme szen­ved valamelyest, amennyiben a vendéglősök áital vezetendő vendégkönyvben igazolnia kell minden vendégnek, hogy tény­leg a városban tartózkodik és a kenyérjegyeket igénybe vette. Annál nagyobb a hordereje az uj rendszernek a vendég­lősökkel és kávésokkal szem­ben, akik eddig a liszttel ké­ny ük-kedvük szerint bántak és akiknek a mai naptól kezd­ve minden dekagramm elfo­gyasztott liszttel e! kell szá­molniuk. Megélénkült a harci tevékenység, mái c kis 1 iSaját ttaMísftótiJi tfleVönjaiatttó»:«.) A Wolff-ügynökség jelenti: A keleti arcvonal eseményei már elárulják a tavaszi, nyári nagy hadműveletekre való készülődést. Az oroszok a Tatár-szorosnál véres to­rn egf o hamokat indítottak, hogy állásaikat megjavítsák és egy Magyarországba való betörésre alkalmas kitörési ponthoz jussanak. Véres tö­megrohamaik dacára a leg­kisebb eredményt sem érték el. Ezzel szemben német csa­patoknak Valeputnáíta! indí­tott támadása teljes sikerrel járt, amennyiben meglepő támadással több ellenséges állást foglaltak el, több mint 1300 foglyot ejtettek, 11 gép­*i Cilit;

Next

/
Oldalképek
Tartalom