Ungvári Közlöny, 1917. január-június (39. évfolyam, 2-145. szám)

1917-01-04 / 2. szám

ajtó bezáratnék és a szin- hazba vezető bejáraton az darusítás szabadon eszközöl­hető volna. fiz entente Wiisonisai közölm lopja békeíei- tételeit. Budapest, január 3. (Saját tudósítónk lelei'onjelentése.) A Manchester Guardian sze­rint a szövetségesek nem tár­gyalhatnak mindaddig béké­ről, mig Belgiumot az ellen­ség megszállva tartja. E lap szerint az entente hatalmak közölni fogják Wil- sonhoz intézendő válaszjegy­zékükben azokat a feltétele­leket, melyek elfogadása ese­tén a békéről tárgyalni haj­landók. Újabb közös kormányválság. ürstatiBt is kicserélik. Budapest, január 3. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Becsből jelentik: Befeje­zett dolog, hogy Krobatin közös hadügyminiszter leg­közelebb megválik állásától. Utódjául Schaible tábornok a Körber kormány volt vasut- figyi minisztere van kisze­melve. h Serdíi-yoflalaí nem lehet védeni. Az elleniéi a Fridiiig fog vissza- vonulni. Budapest, január 3. .Saját tudósítónk telefonjelentése.) Amsterdamból jelentik: A francia sajtó nagy aggoda­lommal és nyugtalansággal tárgyalja a romániai harctéri iseményeket. Ualános a meggyőződés, Brailba sorsa elkerülhe- és néh'ny napon belül n • g hatalmába kerül, ocia katonai szakértők íénjre szerint a román 3$z sereg csak a Pruth­nál levő védelmi vonalaknál fejthet ki hathatósabb eüent állást, a Serethné! azonban nem fogják tudni a németek előrenyomulását fel tartóztatni. A béke nincs messze. Budapest, január 3 (Saját tudósítónk telefonjelentése. Szófiából jelentik: A Szob- ranje tegnapi ülésén Radosz- lavov miniszterelnök a harc­téri és külpolitikai helyzetről be­szédet tartva hangsúlyozta, hogy Bulgária és szö­vetségesei akár fegy­verrel is kikényszerít­hetik ellenségeiktől a, békér, a m e ty m ái* is közel van. Merthogy van olyan is. Uj év is van, malac is van. Az első pláne biztos, mire figyelmessé tet­tek a sok önzetlen „Írnék“ óhaj­tók! De hogy az utób hová l at", arra a legrégibb hadserogszálliiók sem tudnak felelni, mert szerin tűk elfogyott még a „magja“ isj Pedig kár, igazán kár, hogy nem láttuk megjelenni pont a tizenkettő óra ütésekor a felszaitagozott ne­vezetességet. Hogy örültünk neki máskor. . . Milyen bájos volt ifju röfögése ! Mennyi minden szépet tudtunk kimagyarázni „gagyogásából. “ És ennek a szép poezisnek az idén vége volt... Kerestem a jámbor állatot az összes illetékes kávéházakban, de — fájdalom — hiába. Botorkáltam egyik kafanából ki, a másikba be, mindenütt kellett is innom egy-egy kupicával, mert hát azt megkí­vánta a „józan“ ész, mig végre egészen támolyogtam, bebotlottam egy tizenhatodrendü lebujba. A kettő szál vályogvető erősen nylszálta, az u. n. pincér hordta a grogokat, hogy csak úgy ros­kadozott az ina, a pénztárnokno múlt éviesen mosolyogva; a leve­gőt kettévágván vitézi fringiámmal bátortalanul kérdem a pincért — miközben jól megtámaszkodtan, hogy el ne essem — mert a fejem valahogy már kezdett nehéz lenni: „Ur. . . ur. . . uram.. . hát az uj- ■ . uj. . . uj évi. . . ma. .. ma. . malac.. . hol ma. . . ma. .. ma­radt?“ A megszólított ,,four“ hősi nyu­galommal végigmérve „Malac, az nincs, hanem disznó.,. maga ré­szeg disznó . . . nézze, hogy ki­menjen“ szók és hirtelen minden átmenet nélkül kitett az utcára a gazember.. . az uj évi malac. . . a múlt évi disznó. .. aki fog még hordani madzagot a nyakán... a most fekete," erősen nekifénye­sedett fekete ruha helyett. Egy í|el 3 katonakóflíázban. — Egy lázbeteg naplójából. Éjfél van megint. Immár a hat­vanötödik éjjel, melyet itt töltök a négy fehér fal között — álmát lanul — nyitott, égő szemekkel! Hatvanötödszer lesem a reggelt — a hajnal pirkadását, a megvál­tás napját! Mikor a fehér falakat felcserélhetem a vérrózsák ültette mezőkkel — és az engem körül­vevő kísérteties csend helyett — ágyuk dübörgése, győzedelmes csaták diadalmas harsonája tölti be a léget! És én - én ott va­gyok közöttük, kezembe — az ezer vészek ke maradt szent trikolór ! Csend! Örökös csen ties, félős nyugalom ! A másik szobából nehéz sóhaj !: - ” át hozzám ! Elnyomott testi szenvedések jaj;, i, tv.A. én éjféli látogatóim! 1 ., -a szőr vannak nálam, ide jönnek fehér ágyam köré és nálam ma­radnak a felkelő Nap első suga­ráig. Miért jöttök ide hozzám?! En a háborgó vészek nászindulóját várom, e dermedtségemből felrázó harsonát, hogy oda mehessek! Vissza hozzájok, hisz várnak, meg­ígértem, hogy visszamegyek és együtt vívjuk ki a győzedelmes, fehér békét! De nekem most pihenni kell! Ide láncoltak a fehér ágyhoz — és nem tudok kiszállni. Fehér rüháju, jóságos arcú test­vérek könyörgő szavaimra min­dég csak azt mondják „holnap“ és én már a hatvanötödik „hol­napot“ várom — hiába ! . . Mi az odakint a folyósón?! Neszt hallok! Ja igen, már tudom — csak egy kis kocsi dübörgése, két ápoló lépéseinek egyhangú zaja! Visznek valakit —ki, — a másik szobából, mellőlem; olyan fiatalt, olyan reménykedőt, mint én vagyok; nem bírta bevárni a békét, elment elébe! Tegnap egy másik ! Ma ő és holnap — hol­nap ? lehet, hogy — de nem! Nem akarom, holnap látogatóint jönnek! Eljön az én édes anyám — és meg fogja simogatni dert- sedő fejemet, láztól égó orcámra ráteszi jóságos kezeit — és az mamm*. w ■ mmm® oly jó, úgy h'üsit es fo akkor elalszom. Otthon leszek - virágos nézőkön a lepkékkel. Ott les — az én barnahaj pajtásom szedjük .. virágú Sárga pipitért, a vörös ni — de jaj — anyára íézd pipacs fest — vörös leit . i a mellem, az arco n vö egész világ, lángol tüzet okád a méh - eresszetek, megfojt ;i a láng — vizet!!. Köszönöm anyám, jó hideg a viz, izómjaz­tam - jól e -• djá! 'térlek még csak Te maradjál itt 'íz ágyamnál. Nem lehet?! Ja - nem lehet letelt az idő. .. ' Kim AJ: a ’ ! - ! ihr ■ - az ég- alja ! Eljött a hatvanhatodik reg gél, itt van a „hoTvj “! ó reggelt — édes anyám! Kirschner Miklós. fiüSti'.’ó OüinfTre Bji'fiuüT...' Gomoiygva szállnak szürke fellege,:, Snbrini felettjjbúsfgyászlBtyoi gyanánt. Mélységes csend öleli ha'Igatag Somáiban a vasárnap uí..„unt. A sobfini Feldspit.il udvarán Két egyszerű fekete koporsó És arrlig csendes imát mond a pap, A bús felhőkből hullni kezd a hó. Sivit a szél a pusztaságon át S a szél szárnyán száll sápadt dallam, Sir, zokog a bús halotti ének Absolve Domine Animam. . . Kegyetlen a sors játéka néha, Apát s fiút temetnek egy napon, Kit sirva, aggódva vár haza Egy reménykedő, szomorú asszony. Jis az ablakon át a két koporsót Lázas betegek nézik szótalan, Holnap talán már felettük sir Absolve Domine Animam. * E vers a sobrini kórház egyik betegé­nek, egy földmives katonának a szerze­ménye, melyet kezelőorvosa küldött be hozzánk. Szerit. — Jótékony adomány a hadiétrvákn afo. Egy magát megnevezni nem akaró nemes- lelkű adakozó felelős szerkesztőnk kezéhez 200 koronát juttatott azon céllal, hogy az összeg izr. vallásu hadiárvák javára fordítandó. A pénzt rendeltetési helyére fogjuk juttatni; a nemesszivii adakozó nak pedig ezúton is köszönetét mondunk., — . épfölkelő' bemutató p ts-semle. Az 1892 —1898 évek­ben szülöttekre nézve a bemutató pótszemlék Ung vármegyében a

Next

/
Oldalképek
Tartalom