Ungvári Közlöny, 1916. július-december (38. évfolyam, 27-150. szám)
1916-08-25 / 42. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1916. augusztus 25 AKereskedelmi Csarnok évek óta haldoklik. A kereskedelem, mely a város életének egyik leglüktetőbb szerve, elhanyagolja és halódni engedi nagymultu és legszebb összekötő intézményét. A kereskedők, kiknek érdekeiről ma a háborúban annyit, sokszor megkérdeztetésük nélkül határoztak, nem tudják felfogni, milyen fontos volna, ha épen ma volna oly tekintélyes szervük, melynek kebelében erélyesen, és hathatósan foglalhatnának állást. Valamikor a Kereskedelmi Kör népszerű és virágzó klub volt. Termei állandóan zsúfolva voltak, élénk kaszinói élet folyt a körben és könyvtár is fontos közszükségletet pótolt. Azóta a Kör hanyatlott, megszületett a Csarnok, de ez is inkább a kártyára fektette a fősulyt, a könyvtár szétzüllött és ma csak olykor lát tagok a Csarnok kényelmes helyisége. • Érthetetlen ez a közöny. Érthetetlen, hogy az ungvári kereskedelem még ma is teljesen inkollégiális, a keres- , kedők egymást ellenségnek tekintik és nem tudnak még az érdekeiket erősen érintő kérdésekben sem egységes állást foglalni. Oly mezővárosi nívójú itt ebben az elsősorban kereskedelmi formáiméi városban a kereskedelmi közélet, hogy még a deli zárórát sem tudták behozni, nem is szólva az esti egységes zárásról. A kereskedő pénzszerző pária ma Ungvárott, ki higiéniai-szükségleteit sem tudja kielégíteni, a bolti asztalokon eszik és a késő esti órákban halálos fáradtan tér aludni, hogy másnap kora reggel újra kezdje az igavonást. Lelki szükséglete is van ma a kereskedőnek, szellemét is fejlesztenie kell és szabad levegőre is szüksége van. A kereskedő iíjakra fokozottan fontosak ezen követelmények. Tisztán a Kereskedelmi Csarnok keretében és egységes állásfoglalással válnék lehetővé a kereskedelmi közszellem fejlesztése és a fontos testi és lelki szükségletek kielégítése. A Kereskedelmi Csarnok vezetőségének nem szabad megengednie, hogy ez a nagyra hivatott alkotás kimúljon. Fel kell végre ébreszteni a kereskedők öntudatát és ennek soha sem volt alkalmasabb ideje, mint ma, mikor a háború forgalma egészségesebbé, áldozatra képesebbé tette Ungvár kereskedelmét. Választás lesz a városnál pénteken, amikor a közgyűlés a jövedéki hivatal felügyelői és ellenőri állásait fogja betölteni. Korteskedésekkel és szenvedelmekkel van tele a levegő, mi azonban a kérdésnek nem ezzél az oldalával, nem is a személyekkel, kiknek pályázati kérvényei felett a képviselőtestület dönteni fog, hanem azzal az anomáliával kívánunk foglalkozni, ami a jövedéki szabályrendeletből szár mazóan a közgyűlés' elé fog kerülni. Annak idején egy jövedéki szabályrendelet készült, amely szerint a jövedéki felügyelő és ellenőr a tanács kinevezése alá kerültek volna, a pénzügyi és jogügyi bizottságok ezt a tervezetét akként módosították, hogy ezen tisztviselők választását a jövedéki bizottságra kívánták bízni, a képviselőtestület azután a szabályrendeletet úgy szővegezte meg, hogy a választást, magának tartotta fenn, egyebekben a többi intékedések megmaradtak, úgy hogy a választás a pénzügyigazgatóformai véleménye és a jövedéki bizottság javaslata alapján történik. A pénzügyigazgató véleményt adott, , a jövedéki bizottság is javaslatod tett s ekkor felmerült az a kérdés, hogy vájjon azok, akiket a pénzügyigazgató avagy a jövedéki bizottság a képviselő- testületnek nem ajánlottak, választhatók-e s illetve véleményezés és javaslat nélkül megválasztható e valamelyik pályázó ? A kérdés ezen oldalával a jövedéki szabályrendelet nem foglalkozik, mert eredetilegfa tanács, majd a jövedéki bizottság volt hi vatva a választást eszközölni, de most, hogy a képviselőtestület tagjai választanak, okvetlenül tisztázandó, hogy minő sanctióval bir a pénzügyigazgató véleménye és a jövedéki bizottság javaslata. Ezt nvilt kérdésnek hagyni nem szabad, mert egy választási aktusnak szabályszerűnek és precíznek kell lennie, a pénteki közgyűlésnek tehát a választások megkezdése előtt el kell döntenie ezt a fonákságot, amely a szabályrendelet hiányosságából származik. Ezzel összefüggő, másik kérdés az is, bőgj’ a jövedéki hivatal választás alá kerülő tisztviselőit kandidáló bizottság munkálata alapján választják-e meg, de erre sem adható megnyugtató felelet, mert a jövedéki szabályrendelet erről egyáltalán nem intézkedik, bár abból, hogy a tulajdonképpen' kandidálást a jövedéki bizottság ejti meg, az ellenkezőre kell következtetnünk. Minthogy tehát a jövedéki szabályrendelet nem elég kimerítő és ellentétek olvashatók ki belőle, egyedül korrektnek azt az eljárást j tarthatjuk, hogy a pályázók mind- [ egyike választható. De különösen helyes a jövedéki bizottság állás- | foglalása, amely a pénzügyigazgató véleménye ellenére, a két most is állásban levő jövedéki tisztviselőt a felügyelői állásra egyformán jelölte. A hetivásáron. Rengeteg panasz merült fel, hogy a még alig egy hetes maximális árral a piaci kofák és a termelők nem törődnek. Hogy a panaszok alaposságáról meggyőződjem, ma reggel végigjártam a Széchényi-téri piacot. A piaci árusok már 7 órakor felvonultak a járda két oldalán, a vevőközönség az úttest közepén sétál végig. Ideges zsibongás tölti meg a levegőt.§Magyar, tót, zsidó nyelven folyik a tárgyalás, itt-ott veszekedés hangja hallik melyet a piacon cirkáló rendőr notesz- könyvével gyorsan elintéz. . . „Ha nem tetszik hagyja ott“ hangzik jobbról jó, sokszor erős magyarsággal és az így invitált jobb kinézésű asszony úgy látszik hozzá vart ehhez a. hanghoz szokva, mert engedelmeskedik. Ott hagyja. A következő pillanatban már egy másik áldozat kérdi lágy fuvola hangon : — Mennyi ez a pár csirke, asszonyság ? — — 10 korona — hangzik keményen a felelet. Egy pár hatossal felette van a maximált élő súly árán, de kinek van a kéznél mérlege, hogy a kofa őnagyságát füiönfoghassa... Átmegyünk a zöldségosztályra. Barátságos arcú parasztasszonyok a legnagyobb nyugalommal kérik egy-egy kosárka zöldségért a maximális ár dupláját közben még panaszkodnak az alacsony maximálásra. Végig járom Kecskés Lajos rendőr biztossal az ellenséges állásokat. Megnézem a balkán japánjának nevezett, bolgár szövetségesünk felhalmozott áruraktárát. Prima áru és a maximumon alatti árak jellemzik a becsületes bolgár zöldségárust. Ezzel szemben a zöldséges falusi asz- szonyok kis kosarakban felhalmozott zöldségét lemérve megállapítjuk, hogy mindenütt 20—30 százalékot kérnek maximális árak felett. A legnagyobb árdrágítás itt és a vaj és túró eladásnál törté nik. Kis csuprokban, bögrékben, 50 % -al drágítják az árut. 35 dkg. vajért 380 fillért, másutt pedig 25 dkg.-ért 210 fillért vettek az elárusítók. 35 dkg. túróért 100 fillért, 1 liter tejfelért 210 fillért nyugodtan szedtek a piac vámpírjai. Ezeket az árdrágítókat a rendőrbiztos noteszkönyve megmutatásával fenyegeti meg, egy pár makacskodót fel is ir, többi közt egy asszonyt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy 1 kg. vaj 10 K. Végigjártuk egy néhányszor a piacot és: arra a konklúzióra jutottunk, hogy a legtöbb bajnak a közönség fegyelmezetlensége az oka, inert egymás kezéből kapják ki az árut. A másik még nagyobb baj, az élő húsárak rettentő magasra maximált ára. Akárhányszor fclülmázsáltuk a csirkét, majdnem mindig a maximális ár volt magasabb annál, amit az asszony kért. A liba és csirke árak horribilisek, mert a háború tartama alatt a termelők kétszer annyi csirkét hoztak a piacra, mint a háború előtt, magasra szabott árak teljesen indokolatlanok. Elmondhatjuk, hogy a piacon nagyjában rend van és amennyiben panasz fordul elő, azt az ott cirkáló 3 rendőr rögtön orvosolja. Azonban az nem elég, a közönségnek is kell egy kis rendet ta- ulni és nem szabad verekedni egy bögre vajért. Azonkívül ahol árdrágítás gyanúja forog fenn, a rendőrbiztos utján állapitassák meg a maximális árat. Ez az egyetlen metódus, mely biztos eredményt fog hozni. Havas. Fényképészeti CÍM vSgyi.,
