Ungvári Közlöny, 1916. július-december (38. évfolyam, 27-150. szám)
1916-11-04 / 102. szám
borúban ragyogó hősök lettek és most családjuk boldogságát vitték magukkal a Bercsényiutcai és a barakktemetők hantjaiba ! Es mégis hallgassunk ! Ne nyíljon ajkunk panaszra, ne vétkezzünk! Az osztrák-magyar monarchiában nincs egy ember, aki akarta ezt az öldöklést. A háborút, a kontinensnek ezt a förtelmes, utálatos, né pékét kínzó bestiáját nem mi | tápláltuk, nem mi élesztettük ' fel. Nem mi akartuk, hogy a vér folyjon és nem mi akartuk, hogy özvegyek könyei, árvak siránkozása, jaj veszéklés és fájdalom, gyász és szomorúság töltse be a földet. Nem mi akartuk, hogy Európa lángba boruljon; hogy | égő városok, lángoló falvak, füstölgő romok, feldúlt tűzhelyek, letaposott rétek mutassák a nagy istencsapást: a "halált. Nem mi akartuk, hogy megmerevedett, elcsonkitott hullákkal teljen meg a föld, hol a mező virágot, a rct füvet termett ! És nem mi akartuk, hogy átok és gyűlölet uralkodjék az emberiség között és bosszú és gyalázat jellemezze az embert... A háború hiénáját nem mi hizlaltuk ! a véréhes vadállatot nem mi biztattuk, hogy szagolja meg a vért, hogy vág- jón’ bele az emberiség testébe. . . A perverzül, fajtalanul öldöklő hálálnak nem mi mutattuk a pusztítás útját. Hogy . a kultúrát — a borzalom, a civilizációt — a mészárlás, a fejlődést. a visszamaradottság, a világossságot — a sötétség, a termelést — az enyészet, az életet — a halál váltsa fel : nem mi akartuk ! Isten és a történelem a tanunk, hogy ennek a vad, brutális mészárlásnak fölidézésében ártatlanok vagyunk ; és ártatlanok vagyunk abban, hogy harmadszor kell már a halottak napját még nagyobb gyásszal és megrázóbb lelki fájdalommal. gyászolnunk, mint máskor . A nagy világfelfordulást, a kultúra összeomlását nem mi akartuk : ez az egyedüli vigaszunk a reménytelen sivárságban. . . a gyászban. . . * * * Elmúlt halottak napja is. A hősök temetője ismét csöndes és elhagyott, . . A novemberi nap hideg, haldokló sugarai ridegen terülnek el a hősök hantjain. . . Este pedig a temető zenéje: a sikoltó szél kísértetiesen, fütyölve száguld végig a keresztek fölött. . . Diadalmas, drága, halhatatlan hőseink — .nyugodjanak békében ! Beerman Henrik. Görögországi hírek. Budapest, november 3. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Daily Telegrainak jelentik Athénből : A Wolff-ügy- nökség az Angelica görög csapatszállító elsüllyesztése alkalmából nyilatkozatot lelt közzé, mely szerint a német flotta-paiancsnokság kijelenti, hogy német te ngeralattjárók nem támadtak meg görög hajókat és csupán olyan gőzösöket süiyesztenck el, melyeknek papírjai nincsenek rendben. .Valószínű tehát, hogy az Angelicát nem tor- pedólövés süllyesztette el, hanem aknára futott. A Corriera della Serának jelentik Athénből, hogy ott az összes szakszervezetek biztosítékot kívánnak arra nézve, hogy az Angelicáéhoz hasonló esetek nem fognak előfordulni. Ezért 26000-el munkás egy napra megszüntette a munkát. A villamos művek is teljes 3 órán keresztül sztrájkoltak. Ugyanezen lapnak jelentik Athénből : 500 görög forradalmár katona megtámadta Katerini városát, amely a tenger mellett van. Harc keletkezett a királyhü csapatokkal, melynek folyamán a forradalmároknak sikerült bevenni a várost, ahol a nép nagy lelkesedéssel fogadta őket. A királyi hatóságok menekülve elhagyták a várost. Vég. A kórházbaa tört néma nesz; Valaki messze árva lesz. Az asztalon a lámpa ég, A sötétbe siivit a lég. Élet vergődik halálba. Törten vonaglik a szárnya. . . .Összerogy az utolsó szó, Oh, a hideg fakoporsó. Holnap kiviszik a sirba, Mintha valaki halkan sírna. . . Az asztalon a lámpa ég, A sötétbe süvit a lég. . . Oasperlk Gyula. Egií szürke nap lírája. Aznap reggel a nap félén ken a felhők mögé bujt, me lyek álmosan borultak a kék égponyvára, mint egy beteg szemre a szürke hályog. Az j egész ég világtalan és hal- j vány-sápadt volt, mint egy véghetetlen párázott tükör. Es az eső szakadatlanul zuhogott, pottyant, mcgcsillám- lott hirtelen, majd nagy kört formálva eloszlott. Az Ung vize, mely máskor szelid-zöl- den tükrözött, most haragos j barnás-zöld szint öltött magára és az esőcseppek csinálta hullámzás úgy tetszett, mintha a tengerben megannyi nimfa mozgolódna és táncolna. A fákat a szél vadul rázogatta, könyeztek ezek és hulldogál- tak az ősz hervadt levelei, mint az életfáról az emberek a vérmezőn.. . Valami sejtelmesség borongott a mindenségben és komor volt a hangulat, mint a háborús lélek kedélyvilága. Az emberek lehangoltan ballagtak dolguk után és valami * nyirkosság ülepedett lelkűk j falára, mely bússá, szomorúvá j tette őket. így volt ez alko- j nyatáig. S már-már úgy rém- j lett, mintha ez a nap olyan j szürke lenne, mint a többi | sok, melyekre aggkorában a I múltat visszaidézve, egy szemrebbenést sem tesz senki, csak a feledés mély homályát téríti reá.. . De az utolsó órából valami misztikus csillogás, tündéri álom hullt vissza : Egyszerre csak mint megannyi gonosz árnyék, mint egy óriási felhasadt szikla megszakadt töredékei, eltűntek az álmos felhők és a foszladozó ködpárákon át üditő, biztató napsugarak törtek át. Az ég pejemén vérhabként terjeszkedtek mint távoli égő hegyek — a nap fénysugarai. A lelkek táláról leesett az aggodalom kétségbeesése és az égen egy szindús szivárvány tűnt fel, mely félkörben iveit át egy darab eget. Pompás volt. Szerencse-patkó volt. Égi jel volt. Diadalkapu volt. A hajnalunk volt. Tündöklő volt. . . .Valahol messze — tán még a végeken — békére harangoznak. Anonymus. — 25 éves jubileum. Pén tek Gyula ungvári m. kir. adóhivatali főellenőr ma töltötte be szolgálatának 25-ik évét. Ebből az alkalomból a m. kir. adóhivatal tisztikara, a pénzügyigazgatóság ! és számvevőség üdvözölte a közszeretetben álló jubilánst, kartársai pedig értékes emléktárggyal ; lepték meg az érdemes főellenőrt. — Hudbavonultak kitüntetése. Kereczman Mihály szakaszvezetőnek, Tóth Lajos tizedesnek a II. oszt. ezüst vitézségi érem ; Zsisovics Sámuel népfelkelőnek, Bay István népfelkelőőr- vezetőnek, Forgács István tart. hadnagynak, Sipos József szakaszvezetőnek a bronz vitézségi érem újólag adományoztatok Az ellenséggel szemben kitűnő szolgálatáért Kalus Gisamir 67. gy. ez- redbeli főhadnagynak, az ellenséggel szemben vitéz magatartásáért Zakousil József tart. főhadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés kifejeztetett. — Színházi hírek. A két első drámai előadás után az ope- ret-személyzet mutatkozik be. Ma zónaelőadásban Zsuzsi kisasszony kerül szinte, holnap Schubert örökszép dalai hangzanak először Ungvárott a színpadról „Három a kislány“ című nagy sikert aratott operetben. Nagy várakozás előzi meg az előadást és már sokan előjegyeztettek jegyeket. —- Állami pince-felügy elő. A földmivelésügyi miniszter á borhamisításnak és hamisított bor for- galombahozatalának tilalmazásáról szóló 1008. 47. t.-c. 63. § a alap ján Bereg, Ung és Szabolcsv ármegye területén gyakorlandó pincefelügyelői teendők végzésével Beregszász székhellyel Szirányi Jenő szőlészeti és borászati felügyelőt bizta meg.
