Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)
1916-01-20 / 3. szám
Ungvár, 1916. január ZO 3. szám. Harmincniiolcadik évfolyam Előfizetési ár heluben és a vidéken Bgész évre ...... 8 korona Fél évre...............................4 korona Hegyed évre ..... 2 korona Sgy szám ára a dohámilözsdékben 10 f. felelős szerkesztő: Dr. RE1SZMFIN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár Széchenyi-tér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Közgazdasági A világtörténelem egyik legiszonyatosabb esztendeje az 1915.-ik év véráztatta nyomokat hagyott maga után a földteke valamennyi népénél. Alig van egyén, család vagy közélet, vagy állam, amely kikerülhette a háború keserves, mélyrejáró hatásait. Úgy az egyesek, mint az ösz- szesség az emberiség e borzasztó viaskodásának hipnotikus erejét érzik és nem tudnak alóla felszabadulni. Kell-e ezek után több szó annak megokolására, hogy a midőn minden alapjában megrázkódott, akkor a gazdasági életet is láz gyötri ? Ekként a magyar gazdasági élet is egészen rendkívüli alakot öltött, a háború okozta jelenségek közül nem egy a jövő számtalan problémáját rejti méhében, mások megint felemelő és örvendetes tüneteket mutatnak. A háború eltolja vagy jobban mondva felfüggeszti a közgazdasági élet megszokott törvényeit, a nép összes erőit a honvédelem egyoldalú szolgálatába állítja és egyrészt nélkülözéseket és pusztításokat okoz, másrészt jólétet teremt és a további vállalkozás csiráit hinti el. .* közvetlen benyomás az, mintha a gazdasági élet megroppanna és ezért az államnak legfontosabb feladata az, hogy a közgazdkságot a káosztól megőrizze, a gazdasági élet alapjait megtartsa, az eddig kiküzdött emelkedést egy boldogabb korszak számára megmentse, de mindezt teelmélkedések, gye úgy, hogy mégis elsősorban és minden egyebet hátraszoritva az ország védelmét és a győzelmes háború kiküzdésének lehetőségét szolgálja. A moratórium, a tőzsdék és árképző piacok megszűnése, a közgazdasági eszközök, vasút, posta- és távbeszélő terén okvetlenül mutatkozó dezorganizáció, az állam beavatkozása a legfontosabb árufajok áralakulásába, a kvalifikált munkások és a szellemi foglalkozása erők hiánya, mindez világosan utal arra, hogy mily megrázkódtatást szenved az egész közélet. Mindehhez járul még közvetett vagy közvetlen következmény gyanánt a szenvedő, hadba nem vonult lakosság ínséges helyzete, az életfentartás folytonos drágulása, az úgynevezett fénv- üzési iparnak és számos, a kényelmesebb életmóddal szoros kapcsolatban álló kereskedelmi ágnak pangása. Ezzel szemben a másik oldalon emelkedik elénk az egész nemzet sohasem sejtett áldozatkészsége az állam anyagi szükséglete tekintetében, a milliárdos hadikölcsönöknek soha sem álmodott sikere, mely Magyarország gazdasági erejének a szó szoros értelmében mértföldkövét jelzi, továbbá a népjóléti és népjótékonysági intézmények nagyszerű alakulása, mindmegannyi bizonyítéka annak, hogy a világháború a népélet legnemesebb érzelmeit váltotta ki. Ide csatlakozik az ipar és kereskedelem nagyfokú alkalmazkodási képessége a hadikorszak szükségleteihez. A hadi „konjunktúrának“ -— ha szabad ezt a szót használnom — ilyetén kihasználása ez által íz állam létérdekeinek szolgálatában álló hazafias tett magaslatára emelkedik, mert egyrészt a kereskedelem nagy érdekeit mozdítja elő, másrészt pedig az országot a külföldtől függetleníti. Látnivaló, miképpen oszlik meg igy a háború hatása alatt fény és árnyék a gazdasági életben. Azon kérdés tolul mindenkinek ajkára, hogy vájjon képesek leszünk-e a háború óriási anyagi szükségleteit fedezni. Vagyok annyira optimista, hogy azt állítsam, miszerint, ha a parancsoló szükség úgy kívánja, meg lesz a képesség is arra, hogy ezt a szükséget fedezzük. Minden oldalról azt az elnyűtt mondást hangoztatják, hogy a hadviseléshez pénz és ismét csak pénz szükséges. Azt hiszem, hogy ezzel a kérdés kimerítve nincsen. E mondás csak részben helyes és igy beállítva semmiképpen sem felel meg a modern közgazdaság terminológiájának. Az igazság az, hogy egy modern állam modern hadviseléséhez mindenek előtt a nemzeti termelés gazdagsága és sokoldalúsága szükséges : tehát mennél több nyersterménnyel és oly ipari telepek felett rendelkezünk, melyek a hadviselést táplálják, annál függetlenebbé válunk e téren a külföldtől és annál könnyebben győzhetők le még azok a nehézségek is, a melyek az érczpénzkész- let és forgalom elégtelensége folytán állnak elő. Tehát hangsúlyozom, hogy mindenek előtt a nemzet termelési képessége dönt, a mig ez megvan, addig az állami pénzszűkéről beszélni nem lehet. Csak ha a termelési képesség jutna veszélybe és a nyersterményeknek oly hiánya állana be, mely függővé teszi az államot a külföldtől, akkor mutatkozik az igazi mobil tőkehiány és ölt oly alakot, mely veszedelmessé lehet a hadviselésre nézve. Szerencsére odáig nem jutunk és minden bizonyságunk meg van amellett, hogy a háborút nemcsak győzelmesen végigküzdjük, hanem hog^ annak tartama alatt sem fognak államgazdasági problémák nehézségei mutatkozni. Természetes, hogy a háború után éppen a pénzügyi kérdések megoldása fog legen> sebben kopogtatni ajtainkon és egész népségünk áldozat- készségét kemény próbára fogja tenni. Közgyűlés a városnál, Ungvár város képviselőtestülete Fekésházy Miklós főjegyző helyettes polgármester elnöklete alatt f. hó 17-én közgyűlést tartott. Az elnöki előterjesztés során Gaar Iván képviselőtestületi tag szóvá tette, hogy virilis jogosultaktól megbízást nyernek állami tisztviselők is, akik községi adót nem fizetnek s igy őket a város közügyéihez semmi kapcsolat nem fűzi. A közgyűlés a városi tanácsot bízta tneg, hogy ezen megbízatások jogosultsága felöl a legközelebbi közgyűléshez véle- ményes jelentést tegyen. A tisztviselők és alkalmazottak segélyezését megállapító torvény