Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)

1916-04-06 / 14. szám

üngvár, 1916. április 6

14. szám. m Harmincmjolcadik évfolyam

Előfizetési ár heluken és a vidéken Hegfeíenik minden csütörtökön

Sgész évre

..............8 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal Unguár

Félévre

...........................4 korona felelős szerkesztő: Dr. RE1SZMHN HENRIK Szécheniii-lér 33. sz. (Krelsler-miomda)

Hegued évre

.........Z korona Hirdetések és előfizetések a kiadóba

3gij szám ára a dohümitőzsdékben 10 5. kéziratok a szerkesztőségbe küldendők

Régi dal ütötte meg a legutóbbi városi tisztújító közgyűlés tagjainak fülét, midőn az egyhangú bizalommal a polgármesteri székbe ültetett Berzeviczy Istvánt Ungvármegye alispánja oly hangon üdvözölte, amely kínos feltűnést keltve, napokon át széles rétegekben állandó megbeszélés tárgyát képezte. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy az alispán urat szokott ékesszólása ezuital cserben hagyta s ehelyett tu Ih eves temperamentuma olyan térre ragadta, ahol a tisztújító közgyűlés megkívánt ünnepélyességének kárára sértési célzattal kínos elszólásokat, régen irattárba helyezett s ezúttal fel- melegitett, legnagyobbrészt alaptalannak talált panaszokat és olyan sérelmeket hallottunk, amelyek évekkel ezelőtt letárgyaltat lak és amelyekben a vármegyei közigazgatásnak éppen olyan bűnös része volt, mint a város hibás tiszvise- lőinek. Tudjuk, hogy évekkel ezelőtt a városi közigazgatásban egyes tisztviselők ellen súlyos panaszok merültek fel, de tudjuk azt is, hogy az alispán ur, dacára annak, hogy ugylatszik hivatalos tudomása vo't egyes visz- szaélésekről, fegyelmi vizsgálatot nem indíttatott, ellenben ahány tisztújító gyűlésen megjelenik, mindig szemére hányja a városnak azt a sok salakot, amelyet neki módjában áll hivatalos utón megtorolni. S ha már most visz- szaemlékezünk arra, hogy a két év előtti általános tisztujitás alkalmával elhangzott, a mostanival teljésen azonos hangú támadásnál, a városi tiszti kar tiltakozására az alispán ur kijelentette, hogy vádjai régi keletűek és nem érintik a tisztviselői kar mostani tagjait, akkor sine i'r.i et studio megállapíthatjuk, hogy sem időszerű, sem indokolt nem volt a már egyszer kimagyarázott vádat ismét feimeiegiteni és vavalósággai nagymosást rendezni a nyilvánosság előtt akkor, amidőn köztudomású, hogy a városházán a legutóbbi tisztujitás óta egész uj rendszer kezdett tisztitó munkái és éppen erre az érára helyezett a képviselőtestület koronát, midőn Berzeviczy Istvánt a tisztviselők fejének megválasztotta ! . . .

Asszonyokról és gyermekekről.

Az ifjú nemzedék, melynek hivatása a népesedésünkben beálló háborús vérveszteségeket pótolni,

Az uj polgármester.

A múlt hó 31-én Ungvár város közönsége Berzeviczy István rendőrkapitányt választotta meg polgármesterévé. A vélemények elosztása nélkül egyhangú és szolidáris volt a polgárság meggyőződése, hogy a polgár- mesteri szék betöltésére a mai kuszáit és nehéz viszonyok között Berzeviczy István a leghivatottabb. Mi, akik az uj polgármester egyéniségét, tetterejét, sokoldalú munkabírását mindig a legnagyobb figyelemmel kisértük, csak gratulálhatunk Ungvár város közönségének és képviselő- testületének, hogy a városi adminisztráció élére olyan embert emelt, aki hivatását, kötelességeit, nem mindennapos feladatait nemcsak buzgó becsületességgel fogja elvégezni, hanem Ungvár város kulturális akcióinak, szellemi életének is egyik lelkes vezére, apostola lesz. Az uj polgármester programúi ja is már egyike a nagyszabású prog- rammoknak. Annyi erő, tartalom, igazság, szociális meggyőződés és emberismeret volt és van benne, hogy végrehajtására, megvalósítására igazán csak egy Berzeviczy István praedesztinált. Biztos reményünk tehát, hogy Berzeviczy István gazdag szociális programmját és Ungvár város fejlődésére irányuló terveit megfogja valósítani. Most csupán arra van szükség, hogy azok a veszedelmes kétes eredetű súrlódások, amelyek a múltban annyi bajokozó és annyi

üdvös munka kerékkötői voltak, eltűnjenek és többé ne kerüljenek felszínre Ahol ci- vódások, izgalmas szóviták vannak, ott a munka nem érvényesülhet, ott sivár temetője lesz minden munkának, akaratnak, ideának és érvényesülni tudásnak. Ha a múltban volt is helye annak, hogy a képviselőtestületi gyűléseken erős agresszív támadások hangzottak el, annak létjogosultsága most megszűnt, mert Berzeviczy István nem pártok, frakciók, klikkek agitáció ja utján lett Ungvár város polgármestere, hanem a közbizalom, a közvélemény sajátságosán őszinte és hatásosan becsületes megnyilatkozása folytán. Mikor tehát a magunk részéről szivünk mélyéből üdvözöljük az uj polgármestert, egyúttal kénytelenek vagyunk azt is megállapítani, hogy Berzeviczy István programmját csak úgy fogja tudni életbe önteni, ha a város minden polgára, a képviselőtestület minden tagja támogatni, segíteni, buzdítani fogja munkájában, ha a képviselőtestület egységesen csoportosul mögötte és szeretettel és bizalommal fogja követni.

sok gondot okoz. Az a nemzedék, mely legközelebb fog a munkát végző férfiak helyébe lépni, erkölcsi szempontból — egészben véve — kifogások alá e-ik. A fiatal csemetékre nem ügyelhetnek a harctéren levő apáik, az anyáknak többnyire kenyérkeresetre kellett magukat adniok és igy nem lehet csodálni, hogy a jelenlegi rendkívüli viszonyok ijesztő módon rontják a gyermekek crkö’csiséget.

Ennél még nagyobb gond a lakosság szaporodásának fokozása. Erkölcsi, sziciális és gazdasági feladatok várnak itt a társa1 dalomra és vezetőire, az asszonyoknak legmagasztosabb köte-_ lessége pedig az iesz, hogy az er- kölcsiség fejlesztéséle törekedjék. Az asszonyok gondja lesz, hogy a nemzetnek elegendő polgárokat adjanak és hogy a fiatalságot morális nevelésben részesítsék. A magukrahagyás, a nevelés hiánya a gyermekek zülléséhez, elvadu- lásahoz vezet és az asszonyok vétkes mulasztásainak következményét az egész társadalomra zúdítja.

Az asszonyoknak különösen a leányokra kell gondot forditaniok, hogy őket becsületes anyákká neveljek és ezzel . behegesszék a / h tboru ütötte sebeket.

Szól ez különösen a falusi asszonyoknak, mert tőlük még lehet remélni, hogy a kérő, figyelmeztető szónak foganatja lesz, mit — fájdalom — hölgyeinktől -kevésbbé várh ltunk. Eleddig legalább hölgyeink közül a legtöbben úgy gondolkoztak, hogy minél finomabb a hölgy, annál kevesebb a gyermeke. A gyermek- sirás rivás elvonja a .hölgyet az élet előkelő cs pazar élvezeteitől, időt rabol, pénzébe kerül, gondot okoz a jelenben és a jövőben. Mennyi büró', társasesiélyről kénytelenek a hölgvek anyai gon-