Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)
1916-03-16 / 11. szám
Ungvár, 1916. március 16 11. szám Harmincmjolcadik évfolyam Liszt-, kenyér- és husinség városunkban. Vonatközlekedésünk. Nem egyszer tettük szóvá, s nem mi először, hogy vonatlcözlekedésünk képtelenül rossz és célszerűtlen. Tudjuk, hogy a hadiérdek most minden más érdeknél fontosabb és lényegesebb; azt is tudjuk, hogy a háború minden embert, hivatalt, intézményt annyira igénybe vesz, hogy a helyiérdekek kielé gitéséie sem idő, sem alkalom nincs. Mindazonáltal, azt hisszük, Ungvár varos sérelmes vonatki-z- lekedésének megjavítása könnyen a hadiérdek hátraszoritása nélkül történhetnék, s igy igen fontos volna, hogy az illetékes tényezőknek minél gyorsabban sikerüljön az uj vonatközlekedést keresztül vinni. A m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez inteze t és beadott memorandum világosán fixirozza, hogy semmi akadalya nincs annak, hogy Ungvár és Csap között több vonatot állítsanak be, s ezáltal a jelenlegi lehetetlen állapotokat megváltoztassák. A minisztériumban is be keil látni, hogy ok és indok nélkül nem lehet egy várost és annak közönségét az országtól elzárni. Hisszük is, hogy a Miniszterhez benyújtott kérvény a kívánt eredményeket megfogja hozni, de mindenesetre szükséges, hogy városunk hivatott személyiségei minél gyorsabban és többször interveniáljanak a siker érdekében. Mert ma a sínpárok vérerei az ország testének; minél tóbb sínpárja, vonatja van egy város nak, annál inkább bivatottabb a fejlődésre, az életre, a jövő e- Tegyünk, cselekedjünk tehát! De gyorsan 1 Ma március 15-én, mikor a virágzó kikelet örömperceiben üdvözöljük a nemzeti felegyenesedést, nincs kenyerünk. A közönség kenyér- és liszt- insége legújabb időben Ungvári oly arányt ért el, ami már tűrhetetlen és azt a fonal, amit a türelem fonalának neveznek, a legnagyobb mérvű sorvadásba jutott. A szegényebb sorsuaknak, a módosaknak napok óta sem kenyerük, sem lisztjük nincs. Pontosan kiváltják ugyan a kenyér- és lisztbárcákat, ezek ellenében azonban liszthez, kenyérhez hozzájutni nem képesek. Mert a város árusítóinál liszt nincsen, amiből mindennapi kenyerét kidagassza, a pék kenyeret nem süt, mivel az ahhoz való lisztje hiányzik. És ha már érkezik is a boltokba valamelyes liszt, ahhoz csak azok juthatnak hozzá, akik az első órákban erőfeszítéssel a boltok ajtaján betülekednek; másnap a hatósági lisztel- árusitó a kielégítést nem nyert közönséget azzal fogadja, hogy a liszt elfogyott s talán — igy szól — a jövő héten lesz ismét liszt. A ke- kenyeret fogyasztó közönség álma után kenyérért hiába keresi föl a pékboltot, azzal fogadják ott, hogy ha nincs liszt, kenyér sincs. Ennek a legfontosabb élelmi cikknek gyakran ismétlődő hiánya mindnyájunkat gondolkozóba ejt s e sorokban akár milyen jóakarattal kezeljük is a kenyér és liszt mizériát, mégis csak a hatóságon múlik, hogy fennakadás nélkül nincs meg a mindennapi kenyerünk. Termény részvénytársaság ide-oda, mégis lehetett volna vagy lehetne is módját ejteni annak, hogy a város hatósága az immár éhező közönséget liszttel ellássa, még ha áldozat árán is. Tudjuk, hogy a közeli napokban ismét lesz lisztünk ; csakhogy óriási baj volna, ha ez a liszthiány a jövőben ismétlődnék. A fogyasztó közönség által a vásárlásoknál adózott fillérekből a város hatósága eddig mintegy 50.000 koronát gyűjtött. A gyűjtés célja volt, hogy ebből fedezhető legyen az a hiány is, amikor többe kerül a beszerzett áru annál, mint amennyiért azt a hatóság forgalomba hozhatja. Tessék tehát életnemüt vagy lisztet az árak túlfizetésével is bár honnan beszerezni s a város fogyasztói részére kenyérre valót juttatni. Kenyér nélkül nincs élet, mivel, hogy hús sincs ; az éhező asszonynak, férfinek, gyermeknek nem lehet a kenyér és lisztbárcákat megrágni. Hisz már a csecsemő is éhezik, mert éhezik a mellét nyújtó anya is. A helyzet igazán kétségbeejtő. Hogy ez a többször ismétlődött liszthiány Ung- várt jövőben ne jelentkez- hessék, (mivelhogy az ország ma is bővelkedik búzával és rozszsal,) arra felhívjuk Ber- zeviczy István napok múlva leendő polgármesterünk figyelmét, akitől joggal elvárjuk, hogy a város közélelmezésébe éles szemmel betekintsen, az intézkedések fonalát kezébe vegye. Biztosra vesz- szük, hogy tudni fogja a város ezen sarkalatos közigazgatási kérdésének a megoldását. Miután főbb vonásokban szóvá tettük a liszt- és ke- nyérinséget, eszmetársitás okából a huskérdést is szóvá tesszük. Ne is taglaljuk a hús hiányát, a hús árakat. Sajnos, ezek nemcsak a legmagasabb fokot érték el, hanem a főzésnél a marhahúsnál kiadóbb sertéshús napok óta nincsen, s hogy jövőben az ungvári piacon sertéshúshoz hozzájussunk, ahoz nincs kilátás. Igaz, hogy a sertéshúsnak 4 K 40 f. maximális ára mellett eldorádó világot élnénk, ha a hentesek vagy a magán beszerzők a sertést beszerezhetnék. Ez azonban immár lehetetlen. Nem azért, mivel a termelőknél már hiányozna a sertés, amennyiben a vidékén a falvakon a tavasz dacara aránylag még elegendő a zsi- rozónak és húsnak való ; hanem olyan óriás árakat kívánnak a falusiak, ezek a „Világ“ által dédelgetett „parasztok“, hogy ahhoz hozzájutni lehetetlen. A termelés költségeit messze túlhaladó 7—8 koronát elkérnek a sertés élősúlyának kilójáért. Ilyen áron a városi hentes nem vásárolhat, mert ezzel arányban a húst meg a zsirt 10—12 koronáért már nem értékesíthetné, tekintettel, hogy ezt még a módosabb emberek zsebe sem birná el. így a zsírozó és sertéshús hiánya beleindul a jövő késő őszig, addig pedig felkopik az állunk. Persze a baj előfizetési ár helqben és a vidéken Megjelenik minden csülörlökön figész évre ......................8 korona __ _ Szerkesztőség és kladóhlvafal Ungvár Félévre ...........................4 korona Felelős szerkesztő: Dr. REISZMFIN HENRIK Széchemil-tér 33. sz. (Krelsler-miomda) Megijed évre ..................Z korona Hirdetések és előfizetésen a kiadóba 5gU szám ára a dohániilözsdékben 10 f. kéziratok a szerkesztőségbe küldendők
