Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)
1916-03-09 / 10. szám
Ungvár, 1916. március 9 10. szám Harmincmjolcadik évfolyam Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár Szécheni|i-tér 33. sz. (Kreísienuiomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba kéziratok a szerkesztőségbe küldendők SlöIIzetésl ár heluben és a vidéken Sgész évre ......................8 korona fél évre ...........................4 korona tlegued évre ..................2 korona Sgij szám ára a dohántitözsdékben 10 f. felelős szerkesztő: Dr. REISZMRN HENRIK A F. M, K. E. háborús gyermekkertjsi. Ma, amikor az egész országot áthatja annak a gondolata, hogy a háború győzelmes befejezésének -egVik főfeltétele, hogy* az országnak megmunkáltassék a földje és biztosittassék mindany- nyiunk kenyere, Craus István Nyitramegye főispán-kor- mánybizto-sa, az egyesület elnökének kezdeményezésére, életre való mozgalmat kezdeményez a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület. Mozgalmának az a vezető gondolata, hogy miután az ország férfi-közönsége a harctéren teljesíti a kötelességét, az asszonyra hárul a föld megmunkálásának a kötelessége. Az asszony hazafias készséggel teljesiti is ezt a kötelességét, ha viszont a társadalom addig, amíg ő verej- tékes munkáját végzi, gondoskodik a gyermekei felügyeletéről, hogy azok föl ne gyújtsák a házát s pusztulás veszedelmébe ne ejtsék a községet. A F. M. K. E. elnöksége mindjárt a kérdés megoldásának is megadja a kulcsát, amikor fölveti az eszmét, hogy a inig a családanyák mindnyájunk kenyeréért munkában állanak, azokban a községekben, a hol óvodák nincsenek, gyűjtsék össze a gyermekeket (például a má- justól-októberig szünetet tartó iskolákban) és tartsák őket reggeltől-estig felügyeld alatt, amíg az anyjuk haza nem tér a munkából és át nem veheti ismét gyerekeit. Az iskolát mindenesetre ingyen éfigedi át erre az istenes célra az állam, a község vagy a íelekezet. A felügyeletet szintén ingyenesen elvállalná a község intelligenciája fölváltva vagy az iskolai szünetet élvező tanító vagy tanítónő, legrosz- szabb esetben pedig a község elöregedett és munkaképtelen lakossága. Az intelligencia végezné a gyermekek szellemi és lelki vezetését, a község öreg és munkaképtelen lakossága pedig a gyermekek személyi (tisztasági stb.) gondozását. Élelmezést pedig szívesen ad a gyermekeknek az anyjuk vagy hozzátartozóik, vagy pedig a község melegszívű lakossága, a melynek bizonyára mindig lesz egy-egy kanálka levese vagy főzeléke a szegényebb gyermekek számára. A F. M. K. E. elnöksége már meg is kereste a működési területéhez tartozó vármegyék egyházi és politikai hatóságait, a felvidéki püspököket, főispánokat és alispánokat, hogy hatóságaik területén lehetőleg sürgősen szervezzék meg ezeket a há borús gyermekkerteket, a melyek a társadalom minden újabb megterheltélése nélkül, megadják a családanyáknak a lehetőséget, hogy a harctéren küzdő férfiak helyett családjaiknak és mindnyájunknak a megélhetés főfeltételeit megszerezhessék. Kívánatos, hogy a F. M. K. E.-nek ezt a tervét a testvér közművelődési egyesületek s a működési területen kívül álló vármegyék egyházi és politikai hatóságai is magukévá tegyék. Honvágy. Visszaemlékezés karácsonyra. Kis lak áll a nagy Duna mentében, Oh mily drága e lakocska nékem ! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája 1 Petőfinek e remekművecskéje jutott (.szembe, midőn 1915. szeptember hó 14-én este a kalocsai hajóállomáson fölszántani, hogy édes szüléimét egy napra láthassam. Ugyancsak a hajóra szállt fel velem igen sok Kalocsa környékbeli magyar huszár, hogy Pécseit fölszerelve édes magyar hazánk védelmére keljenek. Megható volt a bucsuzás a „nagy Duna mentében.“ Édes kis gyermekek siránkozása, jó asszonyok könnyezés: és édes apák búcsú csókjai s édes viszontlátásra biztató szavai volt ez a megható jelenet, a mely engem is a köny- nyekig meghatón.. . Azóta, tudom sokan e hősök közül messze-messze vannak kedves övéiktől és szivükben bizonyosan nem egyszer sóhajtanak fel: Szülőföldem szép határa, meglátlak e valahára. . . És ba az ember szivében nem is voln ■ olyan kiolthatatlan vágy beírva, mely őt hazájához, édes szere1 leihez fűzi, a karácsony est bizonyára megteremtette e leküzdhetetlen érzelmeket lelkűnkben. Az elhagyatott betlehemi barlang, az egyszerű jászoly, az isteni kisded önkénytelenül is fölébresztik bennünk azokat a legnagyobb örömérzelmeket, amelyek valaha csak a világnak adattak. Azon ötömet a melyet 1915. ev előtt a mennyei követ közölt le először e siralom völgyébe, a midőn dicsőségről és békességről zengedezett. Ezen örö möt csak a messze idegenben élezzük igazán, de ouhon élvezzük valójában. Ezen érzelmeket én sem bírtam eltitkolni, a midőn idegenben a karácsonyi ünnepélyeken a karácsonyfák előf alva most 'már másodszor szóltam jó katonáimhoz ez alkalommal. — 0 mennyi édes emleket állít elménk elé az isteni szeretetnek e megható szimbóluma 1 0 mily szép volt édes anyánknál lenni a karácsony -fánál akkor, a mikor még nem tudtuk', mi az aggódás, gond, bánat és szenvedés. És most egészen máskép van ez. Rettendes világháború borzasztó vérontás, aggodalom, szenvedés, bánat és sok, igen sok köny... Emellett karácsonyfa szépen feldíszítve égő gyertyákká! sok szép ajándékkal. Isteni szeretet és mégis emberi gyűlölet. — Azok a most oly szomorúan égő gyertya lángok honvágyat, angyali békességet ébresztettek fel lelkűnkben, de nem szeretete a nemzetek szivében. — Az éjbe bevilágító mécsecskek elvitték a mi gondolatainkat mesz- sze messze . . . Oda, a hol a drága magyar anyaink kis otthonukban elhagyatva könnyező sze-, mekkel voltak kénytelenek a karácsonyi estét eltölteni. Oda, a hol a gyermekek, — a zegény árvak — jó apák nélkül azt az édes kérdést intézik az anyai szívhez : „Hát nem jön már többé vissza édes apuka a kis Jézushoz-. . . Oda, ahol az egymást szereső testverek nem látják egy*, mást viszont soha . . . Oda, »hol a szorgoskod > menyasszony nem fogja többé e szent esten jobbját nyújtani szeretett vőlegényének . .. Oda abba a d ága lakocskába, a melyről annyi rabságon került edes magyar testvérünk bánatosan énekli : . . . Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája !.. Rudnyánszkynak ven egy ide- illő költeménye. „Honvágy“ a czi- me. —1 Magyar munkás Amerikába megy, ott dolgozi ; ti l-ányá mélyében. Gazdaság helyet halálos betegséget szerez. Lázas álmaiban ha/.a iridui szép Magyar- országba. Már-már o thon érzi magát. Ahogy megcsapja a ha-* zának szellője, tulvilági boldogság ömlik el ' gesz válóján. Fölemelkedik áav in, karját magasan lengetve élteti hazáját. Vissza ha-
