Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)

1916-01-06 / 1. szám

Ungvár, 1916. ianuár 6 1. szám. Előfizetési ár helyben és a vidéken Megjelenik minden csütörtökön Bg6sz évre ......................8 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár Fél évre ... 4 korona felelős szerkesztő: Dr. RE1SZMHN HENRIK Széchenijl-tér 33. sz. (Krelsler-ntjomda) Negyed évre . . ... 2 korona Hirdetések és előfizetések a kiadóba Bgy szám ára a dohánytőzsdékben 10 f. kéziratok a szerkesztőségbe küldendők A nemzetnek a nemzet el­leni örökös küzdelemben lát­hatjuk leginkább, hogy az Isten által az ember szivébe oly gondosan beleplántált eszme, a felebarát eszméje, mennyire elvesztette lassan­ként nagyságát és szépségét. A féltékenység, a bizalmat­lanság és a gyűlölet, egyik népnél a másik ellen, rendes tulajdonságokká váltak. Kétségtelenül erre a tulaj­donság is befolyt. Azt gon­dolták, hogy egyik országnak jólléte csak a másik ha­nyatlásának feltétele alatt lé­tezhetik ; ehhez járult még a kereskedelemről alkotott té­ves vélemény, mely elhitet­te velők, hogy a földrészek egyikének gazdagodása, a má­siknak veszteséget jelent, — oly hiedtlem, melynek már eredete is átok ! Az ismeretek terjedése megbolygatta ugyan ezt a tévtant és a népeket egy­máshoz közelebb hozta, de valamint egyfelől nem min­dent a tulajdonság okozott, úgy másfelől a tudomány sem tehetett mindent a téve­dés eloszlatására és valamint a tudatlanság nem lett volna elég, hogy elszigetelje egy­mástól a népeket és ne ta­lálták volna meg kölcsönös­testvériségük érzetét, másfe­lől maga a tudomány még nem tehette az embereket érdek- kapcsolat utján igazán és tel­jes szívvel felebarátokká. Az érdek és az értelem nem elég, hogy megteremtsék azt az egyetemes testvériséget, melyet semmi külső ok nem ronthatott volna le, vagy nem gyengíthetett volna meg; ha a benső és isteni alap: a humanitás mindjárt kezdetbe össze nem omlott volna. A történelem első századá­ban, egészen közel az em­beriség bölcsőjéhez, senkinek sem jutott eszébe kérdezni, ki az én felebarátom ? Az emberiség egy vérből, egy emberpárból származván, a szó szoros értelmében egy csa­ládot képezett. A vérszerinti testvériség egy még szoro­sabb testvériséget szült és annak az érzelemnek, melyet humanitásnak neveznek, ter­mő alapja a családi vonza­lom volt. Az ember megta­nulta szeretni az embert fiá­ban, anyjában, testvérében és kezdetben minden feleba­rát egy-egy atyafi volt. A csa­ládból nép lett és a népnek egyes tagjai önmagukat lát­ták egymásban és szülők és testvérek gyanánt szerették egymást. A közös eredet e benső kötelékébe sokáig érezhető volt: az ajkakon élő monda fentartotta az eszmét még akkor is, amikor annak em­lékei elmosódtak. És az ős szokás, hogy minden embert atyafinak tekintettek, az el­szigeteltség és szétszakadás hosszú idején keresztül is megőrzött a szív fenekén egy érzelmet, amelynek az em­berek később a humanitás nevét adták. A későbbi évszázadokban ez a nemes érzelem megvál­tozott. A családok fegyver­keztek a családok ellen, az osztályok az osztályok ellen, a nemzetek a nemzetek el­len. Kezdődnek a háborúk, me­lyeknek legrettenesebbje most szakadt reánk. A humanitás magasztos eszméje nem volt képes megóvni tőle. Az ön­hittség, a nyerészkedési vágy győzedelmeskedett a humani­táson. Mégis türelmesen viseljük a nagy csapást, mert tud­juk, hogy az alázatos szévir, aki saját egyéniségét meg­szokta ugv nézni, mint a nagy mindenségnek igényte­len kicsiny részét, — élet­sorsának kedvezőtlen válto­zását, amit el nem kerülhe­tett, békén, türelmesen kell, hogy hordozza. De ebben a nagyszerű tü­relemben, amelyet hazánk minden fia, leánya a nagy időkben tanúsít, egyúttal megnyilvánul az a biztató tudat is, hogy a sors mos­tani kíméletlensége jövőre boldog örömök kutforrása lesz. A mi mindennapi kenyerünk. Ellenségeink már régen nem bíznak abban, hogy fegyverrel minket valaha is legyőzzenek, azért azt az embertelen célt tűzték maguk elé, hogy elzárjanak a világforgalomtól, gazdaságilag te­gyenek tönkre, kiéheztessenek. — Ezt ugyan el nem érhették eddig és hitünk szerint nem is fogják elérhetni, de elannyira, hogy nyíl­tan meg sem merte mondani, ne­hogy ellenségeink bátorságot, buz­dítást merítsenek belőle. Az idén ugyan a hadbavonult munkáske­zek nélkül is megműveltük föld­jeinket és a Gondviselés a m1 mindennapi kenyerünket megadta, de nem oly bőven, mint eleinte véltük s nem oly bőven, hogy a takarékosságnak immár fittyet hányhatnánk. A világháború is tovább tart, semmint észszerűen föltehető volt és az okosság azt parancsolja, hogy gazdasági té­ren is kibírjuk, helyes beosztással bármeddig is húzódik el. Erre a célra fordítja a törvény- hozástól nyert kivételes hatalmát a kormány, melylyel a liszt és a kenyér fogyasztásának bizonyos szabályozásáról intézkedik. Ezt a rendeletet aprólékosan meg kell tanulnia mindenkinek, hiszen az belevág mindnyájunk mindennapi éleiébe; de aki megérti, hogy mi­ről van szó, az nemcsak nem zú­golódik, de sőt elismeréssel adó­zik a kormány előrelátásának. Zúgolódással a legkisebb elége­detlenségre is egyáltalán nincs ok, mett a rendelet értelmében a hatályba lépés napján, vagyis ja­nuár 10-én túl is, naponkint és fejenként 240 gramm lisztet fo­gyaszthatunk, sőt a nehezebb munkával foglalkozók 300, az ős­termelők 400 grammot is, mind­ezt a tengeriliszten felül. A váro­sokban csak kenyérjegy, illetőleg szelvény ellenében leszen szabad kenyeret bárhol is eladni. Tulajdonkepen nem meglepe­tés, hogy ide jutottunk, mert hisz a lapok már régebb idő óta hir­dették, hogy a liszt- és kenyér­jegyek behozatala rövidesen meg­történik. Náiunk Magyarországon, ahol a kenyérfogyasztás nagyobb, mint a hadviselő államok bárme­lyikében, ennek az uj rendelke­zésnek súlyát nagyon meg fogjuk érezni. Ostobaság volna részünk­ről, ha ezt tagadnék. Nálunk a nép táplálkozásában óriási fon­tossága van a kenyér nek ; sokkal nagyobb, mint a húsnak s igy a kenyér és lisztfogyasztás korláto­zását sokkal nyomasztóbbnak fogjuk érezni, mint ahogy a hús­fogyasztás korlátozását s a hús­hagyó napokat éreztük. De há­ború van, minden áldozatot meg kell hoznunk s az a legkisebb Harmlncnijolcadlfc-Moliian Háború és humanitás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom