Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-04 / 36. szám
Ungvár, 1913 szeptember 4 36. szám Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre .........................8 korona Fél évre .............................4 korona Hegyed évre ....................2 korona Egy szára ára a dohányíözsdékben 10 í. POLITIKAI IL5SÁ6 Felelős szerkesztő: Dr. RElSMflN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér 33. sz. (Kreisier-nycmda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők A cserkészek megrendsza- bályoZása. Mint ösmeretes, a fővárosi körök és az illetékes közegek együttes mozgalomra készülnek a cserkészek megrendszabályozása érdekében. Alig fejlődött ki embriójából ez az áldásos, s nagy hivatásra váró intézmény, már is szükségesnek találják, hogy fejlődésében meggátolják, megnyessék, és csonka intézményt létesítsenek belőle. Pedig kár őket háborgatni, mert a cserkész mozgalom a szabadelvüség terjesztése mellett nemzeti missiót is teljesít és semmiféle szempontból sem lehet kifogásolni — működésüket, agi- tációjukat. A fővárosi társadalom ékes tanujelét adta a cserkészek iránti rokonszenvének, de ékes tanujelét adta a vidéki társadalom is, mert csaknem minden vidéki városban gyökeret vert és megerősödött a cserkész tábor: s így, mikor az egész magyar társadalom hévvel és önzetlenül egyedül egy nemes eszme keresztülvitelére, sem szabad egynéhány hivatalos embernek összebújva, annak megsemmisítésére törekedni! . * A kolera. Amikor a balkán háború — ott lenn, a fekete hegyek között szedte áldozatait, már akkor is megrémültünk a fekete betegség dühöngésének, a kolera pusztításának hallattára. Most még inkább kell félnünk ! A háború megszűnt, de a ko lera annál vészesebben üti fel fejé! és ijjesztően vetíti árnyékát a jövőre. Már szomszédunkban, Bereg- megyéhen lábrakapott á borzalmas betegség s igy el kell készülve lennünk arra, hogy bennünket is meglátogat. A hatóság már megtette a szükséges óvintézkedéseket, de ez nem elég és nem fog eredményre ve zetni, ha a polgárság és a lakosság nem támogatja a hatóságokat és a közegészségügyi köröket eéltudatos munkájukban. Nem szabad közönnyel és mindennapi hidegvérrel nézni a fenyegető betegség terjeszkedését, és nem szabad egyedül a hatóságokra bir.ni az óvintézkedéseket, hanem minden egyes embernek küiön-külön kell gondoskodni az óvóintézkedésekről és' kettőzött éberséggel ügyelni a tisztaságra, Véget ért a nyár, őszi szellő lengedez a csapásoktól erősen sújtott rónákon, életre kél a nyári csendben elfásult, gazdaságilag és politikailag tönkretett magyar és betekint a jövő ablakán. Mintha a nyári szélcsend azonban félelemgerjesztő elhallgatása volna minden nesznek, ami a nagy vihar kitörését szokta megelőzni, — ahova a szem eltekint, nyomor és pusztulás képe tárul elénk s az ősz sivár jövendőt tár fel elénk úgy gazdaságilag, mint politikailag. A bibliabeli csapások közül a háború, dögvész és éhség démonjai ütöttek nálunk tanyát. A háborúnak csak a szele ért bennünket s mégis meggörnyed a vállunk a teher alatt; a kolera még csak nyújtogatja felénk halálos kezét s máris megfagyott a vérünk, hogy remegve várjuk a harmadik rémet: az éhséget. Az Ur pedig ezt sem tartja távol tőlünk. Megnyitotta az ég csatornáit s vizek árja falvakat töröl el s elsepri az úgyis sovány életet. Ahová pedig nem jut el a folyók árja, ott elöl mindent az örökös eső. Künn a tarlón összeázott, rothadt keresztek süppedez- nek. Felül kizöldült a mag, alul gyökeret vert a földbe. Hordani a tönkrement, sovány termést nem lehet, a cséplőgépek állnak, nincs munka s a szegény, teljes nyomoramely a leghatásosabb elszigetelője az ijjesztő járványnak. A hatóság nem lehet ezerszemü és ezerkezü, nem láthat és nem ellenőrizhet mindent, s ezért ismételjük,’ e város minden lakosa hárul az a feladat, hogy a kolera izolálásának és meggátolásának munkájában részt vegyen. nak elébe néző napszámos paraszt, szomorúan, elfásul- tan bámulja a felhős, borult eget. Valami kétségbeejtő ez ! Kenyér nélkül nézni elébe a Hosszú télnek... S a politika mezején? Sivár, puszta képet nyújt fe*- lénk a magyar politika is. A perspektíva olyan reménytelen, hogy nem is merünk a jövőre gondolni. Összetört remények, elfásult érzelmek, üres gondolatok jellemzik a politikai életet, egyébként minden csendes, kihalt. Mintha nemis volnánk már az a hires politikus nemzet, semmi sem érdekel senkit, a legszélsőbb politikai események is hidegen hagy-/- nak mindenkit s ellenzék, kormánypárt egyforma hidegséggel, minden nagyobb érdeklődés nélkül folytatja a maga kis játékait, szabadon és zavartalanul. Pedig, hogy neki gyürkö- zött az ellenzék a nyári szünetnek. Országos agitációra készült, szervezkedést, nagygyűléseket Ígért. S mi történt? Volt nehány időszaki választás, amelyeken a kormány is, az ellenzék is a régi szokásos fegyverekkel hadakoztak, volt egy kis fészkelődés az idealista And- rássy-párt megalakítása körül, mely ugylátszik, ha sikeresnek is mondható, a politikában egyelőre aktiv szerepre nem számíthat,— most pedig oly csend terül el a politikai térségeken, mintha a pártok az eddigi nagy do- logtalanságot akarnak' kipihenni. A politikai szélcsend azonban egyáltalán nem érinti az embereket, legfeljebb pár percig csodálkoznak, ha történik is valami, de egyébként kiki csendben végzi a maga békés munkáját, mely mellett a politika teljesen hidegen hagyja, egyáltalán alig érinti. S ha gondolkodóba esünk, hogy e nagy csendesség, e közönyösség honnan ered, megállapíthatjuk az okot abban, hogy hiányzik a politikai életben a komoly ellenzéki tevékenységre' serkentő férfias fung. Nincs párt, amely ezen a hangon szólhatna a nemzethez, az alakulóban levő Andrássy-pártiak pedig a múlt után nem nagy bizalomra számítanak, mig tanujelét nem adják progressiv gondolkodásuknak. Egyedüli szambavehető politikai párt, a függetlenségiek tábora, ez a párt azonban mai programmjával, mai magatartásával valóságos anakronizmus. A történelmet nem lehet hatvanöt esztendővel visszatolni. Ami a 48-as eszmékben és alkotásokban e nemzet javára való volt, az már rég közkincscsé vált, ami azon felül van, azt függetlenségi jelszó alatt nem lehet megvalósítani s a függetlenségi többség nem is tudta valóra váltani. Ezt látta be a közvélemény, ezért vesztette el az ellenzék a talajt, ezért hatástalanok ma már az elavult jelszavak, de ezert közönyös is most mindenki a politika iránt, mely nagyurak hazug játéka, semmi egyébb, s munkapárti oldalon épp úgy csak a hatalomért, érdekért játszódik le, mint bármely ellenzéki részen. S a szomorú ősz, szomorú politikai küzdelemre világit reá. A szomorú jelen vigasztalan jövőt mutat. Nem látni BBaaaaaiaBaaaaaaaB naaaaaaaaaiaaaanaiaasaBaaiaBnaflaa Szomorú ősz.
