Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-28 / 35. szám

Ungvar, 1913 augusztus Z8

35. szám.

Harmincötödik évfolyam

Előfizetési ár helyben és a vidéken

Egész: évre.........................8 korona

Fél évre

.............................4 korona

Hegyed évre

....................2 korona

Egy szám ára a dohánylSzsdékben 10 f.

POLITIKAI ÚJSÁG

Felelős szerkeszfő: Dr. REISMHN HENRIK

Megjelenik minden csQíöríökön

Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungv; r, Széchenyi-tér 33. sz. (Hreisler-nyonida) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők

A város gazdálkodása megint pellengérre van állítva, megint olyan dolgokról suttognak, amelyeknek rendes gazdálkodás mellett megtörténniük nem szabad s amelyeket sem a polgármester, sem a város többi vezető urai a maguk egyéni gazdálkodásában nem engednének meg. A régi kapkodás, a régi rendszertelenség kapott lábra. Különben nem történhetnék meg, hogy, ha már pár ezer koronával túl is fizették a városháza kibővítése céljából megvett telket, ami végre nem oly kétségbeejtő, mert hisz a közvételek rendesen 20—25°/n-al drágábbak, — ugyanezt a drága telket egy lehetetlen tervvel és abnormis drága építkezéssel még drágábbá s még kevésbé hasznot hajtóvá tegyék. Nem akarunk számokkal dobálózni, ^ hogy ez a 45—50000 koronába kerülő városháza kibővítés 25—30000 kor.-nál többet nem ér s ily ösz- szegnek megfelelő kamatot sem fog hozni, az bizonyos. Hát mi szükség volt erre az építkezésre ? Nyilván kétségtelen, hogy erre a forcirozott építkezésre a köznek szüksége nem volt s csak az előrelátás és tervszerű gazdálkodás hiánya ugratta be a várost ebbe a lehetetlen üzletbe. S ez így van minden vonalon. Bátran kérdhetjük azt is, mi szükség van a Kaposi utcán annyira erőszakolt temetőhely vételre is, mikor a mostani temető a városi vásártér felesleges területével eléggé kibővithető ? 1

*

Polgári fiúiskola Ungváron. Városunk, melyet valaki iskolái és kultúrája révén Athénnek nevezett el, ismét egy iskolával lesz gazdagabb. A vallás- és közoktatásügyi kormány ugyanis polgári fiúiskolát létesít nálunk és a várost támogatásra hivta fel. Biztosak vagyunk benne, hogy a város képviselőtestülete nem fog elzárkózni a terv anyagi és erkölcsi támogatása elől s igy rövidesen üdvözölhetni fogjuk azt az iskolát, mely az ipari és kereskedelmi gócpontot képező Ung- vár részére valóságos szükségletet képez. Mindenki tudja, hogy az iparosok és kereskedők előkép - zettségét a polgári iskola hivatott megadni s igy őszinte örömmel

Ismét megkezdődik egy iskolaév, s mos' sok szülő ama nehéz probléma előtt áll: mit csináljon gyermekével, iparosnak, kereskedőnek adja-e, akinek jövőjé- hez nem lehet vérmes, biztató reményeket fűzni, vagy pedig urnák, intelligens ©m- bernek nevelje-e, akinek diplomája a jövőjét is biztosítja.

Sajnos, nálunk bizonyos megrögzött szokások és előítéletek élősködnek az „intelligens“ forgalmon, mert ez a szó : intelligens nem az egyén gondolkozására, műveltségére, modorára, tapintatosságára vonatkozik, hanem állására, foglalkozására és társadalmi pozíciójára, amely lényegesebb, jelentékenyebb, döntőbb, mérvadóbb az egyén minden tulajdonságánál és kiválóságánál. Ha akármilyen korlátolt gondolkozásig nehézkes eszű, váltókat hamisító, léha ficsur a legújabb divatu nadrágban sétál a korzón: akkor az már „intelligens“ ; de a szorgalmas kereskedő, vagy a dolgozó, takarékoskodó iparos, aki fillért-fillérre gyűjt, hogy állampolgári és adófizetési kötelezettségét teljesítse, akármilyen becsületes, tisztakezü és müveit is legyen, az már nem intelligens, mert sem a „boltosság“, sem az „iparosság“ nem qualifiikátió az intelligenciához.

kell köszönetét szavaznunk Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőnek, aki évek óta propagálta a legújabb iskola tervét s kinek oroszlán- része van abban, hogy a praktikus s idővel kereskedelmi iskolával egybekapcsolandó polgári fiúiskola városunkban otthont fog találni.

iiaiiaiiiimiiiiiHiiiii

Ez a rövidlátó elfogultság téveszti meg a szülőket, akik gyermekeik jövőjét és jólétét aszerint ítélik meg, hogy milyen helyet foglal el majd a társadalmi életben, és milyen szemüvegen bírálják el foglalkozását — a többi emberek. A legtöbb szülő azt hiszi, ha fia át- vedlik, keresztülsiklik a közép és felsőbbiskolákon és elnyeri az oklevelet, a társadalmi pozíciót automatikusan nyújtó diplomát, akkor azonnal könnyű és egészséges existenciának jut birtokába. És ezért, akár van hajlama a gyermeknek a tanuláshoz, akár nincs, akár irtózik a könyvektől, akár szellemi gyönges égénél és korlátoltságánál fogva nem képes az iskolai tanulmányok fölszivására: a szülő minden áron rákényszeríti gyermekét a tanulásra, a „szellemi táplálkozásra“. Persze ezt nem ideális okokból és a tudomány iránti előszeretetből teszi, hanem azért, hogy a szellemi táplálék később anyagi táplálékot is nyújtson az ifjúnak, és számottevő, tekintélyes helyet juttasson neki az „intelligens“ emberek sorában.

Nohát ez a gondolkozás nt!a már túlhaladott és elavult, illuziorius és megcáfolt !

Ha ugyanis az egyes társadalmi osztályok jólétét, megélhetésének könnyűségét nézzük, akkor azt fogjuk megállapítani, hogy a hivatalnokok és lateinerek megélhetése bezzeg elég nehéz és nyomorúságos. A szegény elcsigázott, kimerült, görnyed hátú beámterek egész nap a hivatalba ülnek és egyébét sem tudnak {elmutatni, mint adósságokat, tartozásokat. A kiszámított fizetésből a beamternek a táplálkozásra, a megélhetésre sem telik, hát még a többi kisebb-nagyobb luxus kiadásra, amelyek együtt járnak az intelligens jelleggel és a társadalmi állással.

A lateinerek szinte nyakra- főre bújnak ki a földből, alig jön az egyik, követi a másik, miáltal egészségtelen és káros concurrencia fejlődik ki közöttük, sőt a kevésbé ösmert, tapasztalatlanabb fiatalokat az a sors is éri, hogy nem jutnak perhez, pacienshez, munkához.

Az u. n. tudományos pályák annyira túlterheltek, zsúfoltak, hogy nemcsak tanácstalan, de hátrányos is azoknak túlságos igénybevétele, mert a túlterheltség következtében — hova-tova — a latenter elemek exisztenciája veszélyeztetve teszi

Idegen államokban, Magyarországnál hatalmasabb, gazdagabb, virágzóbb államokban az ipar- és a kereskedelem lüktető vérkeringése, hullámzó, erőtnyujtó vérkeringése az ország politikai és gazdasági életének. Miniszterek és politikusok az iparés kereskedelem megerősítésén, megszilárdításán fáradoznak, kereskedelmi iskolákat és szaktanfolyamokat létesítenek, hogy minél több ifjú lépjen a merkantilig pályára és ezáltal az állam kereskedelme túlhaladja, felülmúlja, megbillentse a többi, az idegen, a versenyző államok kereskedelmét. Külföldön az iparosok és kereskedők éppen olyan tekintélyes, noPályaválasztás előtt.

Irta: Beermann Henrik.