Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-06 / 10. szám
0dal«2ám 2 Ungvári Közlöny 1913 március 6 lomhoz való csatlakozásra meg akarják nyerni az ungváriakat s ebből a célból rövid időn belül a végrehajtó bizottság Ungvárra megy. j Íme úgyszólván pár nap, pár hét alatt egy sereg nagy jelentőségű kérdésben érintkezik egymással Ungvár és Nyíregyháza! íme ez a nehány alkalom már is kiderítette, hogy ez a két város: Nyíregyháza és Ungvár a természettől fogva mennyire egymásra van utalva. Nyíregyházát Debrecen közelsége nyomja Debrecennek egész gazdasási berendezkedése, a debreceni cívis felfogás és világnézet any- nyira kübnböző a Nyíregyházáétól, hogy Debrecentől Nyíregyháza legfeljebb a lehulló morzsákat clvezhette. Nyíregyháza hosszú időkön keresztül úgy érezte magát, mintha végképen „ki volna szolgáltatva az ősi, hatalmas Debrecen túlsúlyából kifolyó természetes elnyomásnak. És mintha beletörődött volna ebbe a helyzetbe. Most azonban mi tha'egy- s szerre csak felnyílt volna a j szemünk és látni kezdenénk. ■ Látni kezdenénk azt, hogy van nekünk terünk más felé, ahonnan es amelylyel a saját fejlődésünk további feltételeit megszerezhetjük. Itt van előttünk az egész északkeleti Magyarország! Itt vannak Ungvár, Munkács, Beregszász városok. Itt vannak Ung, Be reg, Ugocsa vármegyék : földrajzi fekvésünk, összes közgazdasági érdekeink, vasúti összeköttetéseink errefelé utalnak bennünket Keressük hát errefelé az összeköttetéseket! És Íme, kiderül, hogy ezen a vidéken nem csak közös érdekekre, hanem rokonerzé- sekre is találunk ! Egyik ungvári lapban a Bessenyei kör látogatása alkalmából megjelent cikkben a következőket olvassuk: „Örvendünk, hogy Nyíregyháza város társadalmának vezető egyéneivel haladhatunk egy utón és itt saját falaink között dzonyithat- juk, hogy léleklv i és szere- tetben velünk összeforrni nem csak jól esik, de azt közös nagy céljaink elérhetésének feltételéül is tekintjük“. Nos hát, ahol igy nyilatkoznak rólunk, ott megvannak a feltételek érzelmi tekintetben is arra, hogy lélekben és szeretetben összeforrva, a két város közös nagy céljainak elérésére együtt munkálkodni sikerrel lehessen. A közgazdasági érdekek azonosságának felismerése a rokonérzelmekkel ekként találkozva, a legszebb kilátásokkal kecsegtethetnek bennünket nyíregyháziakat ép úgy, mint az ungváriakat. A közös célok felé egyesült erővel törekedve, azokat biztosabban és gyorsabban érhetjük el. Óhajainkat, kívánságainkat kölcsönösen megismerve, azoknak megvalósítása érdekében nagyobb tevékenységet fejthetünk ki közösen, mint külön-külön, amikor talán néha egymás utait vélnők kereszteződve. A megkezdett és ezután bizonyara gyakori személyes érintkezések utján sok olyan komoly eszme fog még felvetődni, melyeket most mar egymás iránti teljes bizoda- lommai érlelhetünk meg cs jut! ithatunk a megvalósuláshoz. Ezért nem kisebb a mi örömünk az ungváriakénál akkor, mikor azt látjuk, hogy a két város már is menynyire közel jutott egymáshoz !“ > Az idézettek után most még annyit, hogy a két város közös érdekeit lapunk továbbra is melengetni fogja. A mai kor a szervezkedés korszak;*. Belátja már a küzdő, harcoló. szenvedő ember, hogy könnyebben viseli el az élet nyomasztó, terh s gondjait, jobban megtudja védeni a maga igazát, nagyobb nyomatéket tud szerezni szavának ott, ahol a népek sorsát intézik. Ma összefog, összetart azokkal, akiket vele egy sorsra juttatott a végzet, kiknek ugyanazok a bajai, mint neki, akik ugyanazt akarják elérni, amit ő. Érzi, hogy a ai küzdelmes korszakba í az erő a tekintély, az összetartás a hatalom és a kitartás a siker. Üdvözlet Nyíregyházának! A felsöhalasl garázdálkodók. Weiszberger és Hochman. — Puskapor a tüzelőfában. Milyen a kamat Felsőhalason ? Ösmerik önök Weiszberger Ignácot ? Az asztalost, a korcsmá- rost, az uzsorást, a felsőhalasi lakost ? Nem 1 Nohát annál szükségesebb, hogy a kitűnő férfiút összes tulajdonságaival bemutassam. A kitűnő férfiú: 29 éves, nő?, 2 gyermek apja, s amellett legszebb tulajdonsága, hogy fanatikus szenvedéllyel szereti a pénzű Ennek számtalanszor és gyakran szolgáltatta tanujelét, legutóbb akkor, mikor egy kis ön- gyujtogatással — igyekezett princípiumaihoz hű maradni. A kitűnő férfiú előbb busásan bebiztosította rozoga fából épült házát, és pedig : 11325 koronára s miután bútorzatát: 2 drb. ágyat, 2 drb. éjjeli szekrényt, 1 szekér deszkát, konyhai fölszerelését stb. átvitette Hochman Józsefhez, az ő bajtársához, jó és balsorsban egyaránt hű és támogató cimborájához, nekilátott a merész operációnak. Nem tétovázott soká. Egy este hatalmas, fenyegető, sziporkázó lángok, ködös kanyarodó füstgomolyok boriiották el a kitűnő férfiú házát, aki ezt nem is vette zokon a félelmetes elemtől, sőt csak akkor kezdett szkeptikus és mélabus lenni, amikor az összeverődött tömeg lázas erőfeszítéssel próbálta a lángokat lecsillapítani, a tüzet lokalizálni. A lángok csak a ház 1e- tőzetét pusztították el, de a kitűnő férfiú nem elegedett meg a rombolás ilyen kisfoku munkájával, kicsinyelte a kárt, a biztositó társaság aggodalmaira, kerülő válaszára gondolt és fenhangon kiadta a jelszót: — „Romboljátok le a falakat. . . !“ Holodnyák György, Holodnyák Péter, Mórák Pál, majd Kotylár György és Bajger János felsőhalasi cigányok hozzáláttak a kiadott parancs te jesítéséhez : döngették, bontották, csákányozták, szétszedték, lerombolták a még álló falakat, olyannyira, hogy a kitűnő férfiú házát mi sem jelezte többé. — Sem ház, sem falak, sem bútorzat: ennél hangosabb és kiáltóbb bizonyíték még egy biztositó társaságnak sem kell, amely hiánytalanul kifizette a biztosított összeget — Weiszbergernek. így történt ez az Urnák 1912 ik esztendejében. * Mióta Felsőhalason Braun Leopold is malmot építtetett, azóta állandó az ellenségeskedés Hochman József, a régi és Braun Lipót, az uj malmos között. Hochmant bántotta, hogy őrlői Braunhoz átpártoltak és ezért a szivében elkeseredett boszu támadt — az uj „concurrens“ ellen. Tudta, hogy Weiszberger Ignác szinte haragszik Braunra, mert mindkettőjüknek korcsmája van, és a két korcsmáros félelmetes, tágithatat- lan, a kimerülésig heves versenytárs ; tehát a kellemeset a hasznossal összekötve, szövetségre lépett Weiszbergerrel és közösen forralták a terveket az uj malom elpusztítására. Egy este, amikor a falu összes hitsorsosai keresztelőn voltak, hire jött, hogy a malom lángokban áll. A malom ajtaját ugyanis átjuriák, és a kifúrt üregen petróleumot öntöttek a terembe, amelyet meggyuj- tottak. A tüzet oltók közül természetesen Weíszber.er Ignác buzgókodótt a legjobban, aki ünneplő ruhában és fekete nyakkendővel, mintegy felkészülve jött a rnentéshez. Jött és mint aki nagyszerűen végezte dolgát, eltávozott, ajkán egy Cézár diadalmas mosolyával. Mert a ma Cézárai látnak, gyújtogatnak és mosolyognak. * Január 10-én a dualisták ismét akcióba léptek. Hochman József még mindig engesztelhetetlen, szomjas, elvakult haraggal viseltetett Braun iránt, s mivel a tüzesetek már szinte gyakori szenzációi voltak Felsőhalasnak, uj eszközökhöz kellett folyamodni. A garázdálkodó duálistak 'valóságos merényletet terveztek Braun ellen. Hochmant különben is bosz- szuálió, dühös, megtorló, ingerlékeny embernek ösmeri a falu, aki nemreg egy nőrokona tehenének kivágta nyelvét és a kiszenvedett állatot felfüggesztette a fára, hogy bosszúvágyát és excentrikus hajlamait kielégítse. A két cimbora mord és a bosszú egy különös és nem mindennapi nemét vette igénybe. Egy felvágott tűzifát (221/2 cm. hosszú) ügyesen kifúrták, azt megtöltötték puskaporral, majd a kivájt üreget bedugaszolták és szinte láthatatlanul beszögezték. A merénylők arra gondoltak, hogy a pus- kapöros fadarab bekerül Braun j konyhájába, s megsemmisítve a tűzhelyet, Kirobbantva a falakat súlyos katasztrófát fog előidézni — a családban. Számításuk csakugyan bevált, mert a fadarabot betöltő puskapor irtózatos dör- düléssel felrobbant, de csak jelentéktelen károkat okozott. A corpus delicti: Weiszberger fúrója, amellyel a fadarabot kifúrták, a merénylet elkövetése után eltűnt, de később bűnjelként Hohntan- nál lefoglalta a cscndőrseg és a szobránci járasbiróságnak adta át. íme a harmadik csokor a dualisták garázdálkodásából. * Weiszberger Ignác felsőhalason nemcsak korcsmáros és asztalos, hanem bankár is. A kitűnő férfiú gyakrabban kisegíti pénzkölcsön-
