Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-06 / 6. szám
r, 1913 február 6 6. siám Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helqben és a vidéken feétz ivre ...................8 korona Ml iwr* .......................4 korona HafW*d évre................Z korona Bbv iitm ira a dohiniitöudikbin 101. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMHN HENRIK Főmunkaíárs: Dr. BÁNÓ VIÍMOS Megjelenik minden csülőrlőkön Szerkesztősei 6s kiadóhivatal Uavvirl Széchenijl-fér 33. sz. (KreLsler-aycMda) Hirdetések es eiorizeiesek a kladdta, kéziratok a szerkesztőségbe kQIdáfken Az általános sztrájk réme fenyeget, s csodálatos, az emberek legnagyobb része nemis veszi oly komolyan a szociá isták ezen legújabb akcióját, mint a milyen végső kihatásában egy ilyen tömegsztrájk. Az általános sztrájkot nem sorozta egyszerre a proletarság fegyverei közé. Ha csak futólagos pillantást vetünk a munkásmozgalmakra, látjuk, hogy a sztrájk a megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok szerinti taktika szüleménye s ma a szocia isták legnagyobb, de egyszersmind kétélű fegyvere. Nem csekélység, mikor a legfontosabb szakmák szervezetei közül egyszerre annyian teszik le a munkát, hogy a termelés, fogyasztás, közlekedés, vagyis a mai társadalom gazdasági élete megakad. De mégis felette veszedelmes fegyver, mert nagy áldozatokat követel a munkásoktól s ha nem sikerül, ürügyül szolgálhat az uralkodó osztály reakciós terveinek keresztülvitelére. Éppen ezért legfontosabb az, hogy mily okok miatt támad az általános sztrájk ? Ha a munkásság legfontosabb gazdasági vagy politikai jógiinak megvédéséről, kivívásáról, vagy valamely erőszakos kormánycselekedet elleni nagyarányú tüntetésről van szó, a végszükség fegyvereként mi is jogosnak tartjuk az altalános mum<assztrajkot. Most tehát, mikor az egyesülési, gyülekezési jog, a sztrájkjog, a választói jog kivívására és megvédésére irányul a munkásság küzdelme, lehetetlen nem sympatizalni ez önfeláldozó harcosokká'. Mert az bizonyos, hogy tiltakozó népgyülésekkel, felvonulásokkal, u cai harcokkal, adómegtagadassal a mai viszonyok között eredményt elérni nem lehet. Ellenben hatásos eszköz a politikai tömegsztrájk, vagy amint Mirbeau mondta: az összefont karok forradalma ! Gróf Tisza István. Akármelyik nap bekövet- kezhetik: a munkások leteszik a szerszámokat, a gépek zakatolása megszűnik, a gyarakat bezárják s bekövetkezik Magyarországon az agónia, a csendes, de annál biztosabban roncsoló agónia kora Gróf. Tisza István, Magyarország kineve- zetlen, de tényleges és pozíciójában megrendilhetetlen miniszterelnöke igy akarju azt és az ő akarata azonos a törvénynyel, a végrehajtott parancscsal. Senki ne mondja: Tisza Istvánon kívül még sok ember, sok politikus és törvényhozó van, akik meggyőződésből, öntudatosságból, a magyarság hegemóniájának megtartásából kifolyólag ellenzik a választóreform olykénti törvénybeiktatását, amely a demokratikus elveknek, a socialis követelményeknek megfelelne. Senki ne hangoztassa : Biharország excellenciás des- potáján kívül még van magyar koponya, amely irtózik a választóreform becsületes és őszinte nyélbeütésétől. Mert mig Tisza István újból nem lépett a közélet porondjára, amig választójog ellenes jelszavával nem mérgezte meg a politika levegőjét: senki aggodalmakat és ellenvetéseket kifogásokat és ürügyeket nem hozott tel a demokratikus választójog ellen. A megpróbáltatások ideje csak akkor következett az országra, amikor a geszti gróf száműzetéséből visszatért. És azóta az ország izgalmákat-izgalinakra el. — Amennyi gyűlöletet és elkeseredést tudott csak ember egy nemzet leikéből kiváltani: azt Tisza mind kiváltotta. Amiként lehetséges volt villongások mágvát elvetni, párttusakat rendezni, forradalmi állapotokat előidézni, jogfosztásokat eszközölni: azt Tisza István mind végigcsinálta. A májusi forradalom, junius 4-ike, Kovács Gyula merénylete: — sorban Tisza politikájának, megcsontosodot elvakultsá- gának mestermunkája, üs most még ezeknél is meg- rázkódtatóbb, egészen katasztrófáiig jellegű csapás fenyegeti, amely szintén a munkapárti kormányzó műve: a tömegsztrájk, az ország vérkeringésének megbénítása, megdermesztése. Észem ágában sincs Tisza István politikai tudását, államférfiul geniaiitását kétségbe vonni. Kell, hogy ellenfelei is meghajoljanak erős elhatározása, szilárd eltökéltsége, energiája előtt. De lehetséges . csak eltökéltséggel és energiával küzdeni ott, ahol a tömegek fékevesztett erőket, elkeseredett indulatokat visznek a küzdelembe? Lehet és szabad az „erős kéz“ recipéje szerint folytatni az erőszakoskodásokat, ahol szilaj, jogtalan, a kijátszástól felháborodott emberek állanak csatasorba ? Bármiként is magasztalják bálványozói Tisza Istvánt: ő a hiúság, a szereplés, a sub- jectiv érzelmek embere. Nem az államérdek vezeti gondolkozásában, hanem saját nagyságának kiemelése. Politikájában az objectivitás eltörpül és összezsugorodik a személyi motívumok mellett. Ő azok közé tartozik, akik a politikában a politikust üldözik, a személyt, az e nbert gyűlölik. O nem azért küzd a választójog ellen, mert helytelennek, a nemzeti supremácia szempontjából sérelmesnek tartja, hanem azért, mert olyan emberek nyernének jogokat, akiket ö megvet, ignorál, akik a forradalmi elemet képviselik. A személyi jelleg végigvonul egész politikáján és összezúzza az államférfiu tárgyilagosságát. Ez Tisza István ! Amig csak a parlamentben folyt a harc, addig érthető volt a hiúságnak, az egoizmusnak ama megnyilvánulása, amelyet Tisza minden politikai akciójában tapasztaltunk eddig; ámde szabad tovább is a subjectiv ösztönöktől vezettetni magát, most, mikor a harc átragadt az utcákra ? Akármilyen egois- mus és hiúság legyen fölhalmozva egy allamférfiuban, ha komoly, az ország életműködésére veszélyesen ki- ha‘ó események jelentkeznek a láthatáron: rögtön föl kell. áldozni a nagyra vágyást, az érzelmi ingereket, mert az ország sorsa mindenekelőtt. És ha a magyar diktátor mégis a régi marad: mit jelent ez ? Talán azt hiszi, hogy az ő erélyes eltökéltségén, vaspolitikáján megtörik a munkásság mozgalma ? Nem ! — Ő a legjobban tudhatja, hogy a bekövetkező tömegstrájk előjele egy élethalálharcnak, egy szívós, az ország erejét kimerítő küzdelemnek, amelyben lesz győztf és legyőzött. Hát akkor miért taszítja az országot egy polgárháborúba ? Miért nem vonul vissza ? Azért, mert most ő a hatalom, a kormány, a hadsereg. Azért, mert ő „a subjectiv politikus“, aki gyűlöl és száműz, parancsol és uralkodik, jutalmaz és büntet; mert ő egy kaszinói gentrie, aki megveti a hazátlanokat, lenézi a kérges tenyerüeket, a rosszszaguakat. Azért, mert ő akarja, hogy egyeduralmát lássák és érezzék ; mert akarja, hogy rögeszméi meg- valósuiwtfy^^^lbk*.. Azért, mer/% 'Tisza jswavfh,!
