Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-07 / 45. szám

1912 november 7 Ungvári Közlöny Oldal szám 5 — A tanügy köréből. A havasközi áll. iskolák gondnok­sága és tantestülete f. é. nov. 3-án tartott ülésén megemlékeztek az 611. iskola 10 éves fordulójáról. Bacsinszky Tivadar gond. elnök, — Kamár Hermin tanítónő és Kraf- csik Gyula tanító az ezen isko­lánál eltöltött 10 év emlékére a Vgondnokság, szülők és tantestü­let adományából szép emléktár­gyakat kaptak. Az iskolák törté­netét a gyűlésen élénk érdeklő­déssel fogadták. — Változások a közös had­seregnél. A király Mervos Na­talis ezredest, a cs. és kir. 66. gyalogezred parancsnoké; az I- he­gyidandár parancsnokává nevezte ki Mostárba, helyére pedig az ung­vári 66-ik gyalokezred Geőcz Vir­gilt, a cs. és kir. 76-ik gyalog­ezredes ezredesét nevezte ki. —-^Kinevezte továbbá Gaal János 66-ik gy. e. őrnagyot alezredessé, — Hartman János 86-ik gy. e. főhadnagyot századossá a 66-ik gyalogezredhez, — Gobetzky Ro mán főhadnagyot századossá 66 ik gy. e. boszniai zászlóaljához, — Battek Gyula főhadnagyot száza­dossá a 66-ik gy. e. kassai zász­lóaljához, — Schág Antal 67-ik gy. e. hagynagyot a 66-ik gy. e.-hez főhadnaggyá. — Nagymihályi Szabó Mihály 66-ik gy. e. zászlóst a 66-ik gy. e.-hez hagynaggyá —- Lang Herman 2- számú katonai ruhatári főhadnagy kezelőtisztet a ^ 66-ik gy. e.-hez százados kezelő­tisztté, — végül dr. Kádas Lajos 66-ik gy. e. főorvost ezredorvossá. Áthelyeztettek a 66-ik gy. e.-hez Sparber Rudolf alezredes a 29-ik vadászezredtől — Kitti Pál száza­dos a 88'k gy. e.-től — Smid- kunz Artur főhadnagy a 82-ik gy. e.-iől — Csakurda Rudolf főhad­nagy a 3-ik bosnyák ezredtől — Meravetz Konstantin főhadnagy az 53-ik gy. e.-től, — s áthelez- tetett Weimeib Miksa százados kezelótiszt innen a 34-ik gy. e.-hez, mig Vasovics Móroszlav és Lett­-Vner Lipót 66-ik gyalogezredben főhadnagyok a vezérkarhoz osz­tattak be. — Mét legismertető tan­folyam. A kassai m. kir. áll. felső ipariskolában f. évi decem­ber hó 2-án lakatos mesterek és segédek számára mérlegismertető tanfolyam nyílik meg, fhely a mér­legek megítélésére, kipróbálására és kijavítására szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszer­^ zésére nyújt alkalmat. Bővebb fel­világosítást n> ujt az iskola igazga­tósága^ __________ _____ — Tűz Szerednyén. Nov. 3-án Erdeg György szerednye- lakos háza és ólja meggyuladt és porrá égett. A nyomozás folyik. Az öregem is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puha bőr és fehér teint elérésére és megóvására nincs jobb szappan, mint a világhírű „Steckenpferd“ liliomtej szappan. Védjegye „Stekenpferd“, készíti Berg- menn et Co. ezég Tetschen a/E. — Kapható minden gyógyszertár- drogéria- illat­szertárs minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen csodá­latosan beválik a Bergmann fele „Manera“ liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f-ért mindenütt kapható. í Színházi levél. Mélyen tisztelt Szerkesztő Űrt Mindig nehéz probléma előtt ál­lok, valahányszor vidéki színé­szekről kell kritikát írnom. Higyje meg, Szerkesztő ur, nem könnyű dolog. A fővárosi kritikusnak könnyű, mert a fővárosi kritikus elsőrendű, nívós, tökéletes alakí­tást kíván a színésztől, olyat, amely a művészet követelményeit minden ponton érinti és fedi. A fővárosi kritikus megkívánja, hogy az alakítások olyan hűek, megbíz­hatók természetesek, p'asztiku- sak, tendenciájukhoz idomulok le­gyenek, a milyen — egy szép alakítás csak lehel; hogy az ala kitásban annyi tudás és rendszer, annyi egyéniség, Charakteristika, tartalom és művészet legyen fel­halmozva, amennyi egy jól át­gondolt, átérzett és keresztülvitt alakításhoz szükséges. De bezzeg, Szerkesztő Úr, ke­gyetlen dolga van a vidéki kriti­kusnak. A vidéki kritikus csak azt tudja, hogy Dezséri Emmától nem követelhet annyit, mini Já­szai Maritól vagy Eleonora Dú­sétól ; és Margittay Gyula űrtől sem annyit, mint mondjuk Ernesto Rossi, Salvini vagy Pizanna Gu- alticritói. De azt sem tudja, hogy mennyit követeljen. Azt sem tudja, hogy mennyit szabad megbocsá­tani, ekürni és agyonhallgatni -— egy primadonna jóhiréért és mi­lyen keretekig és terjedelemig le­het hiányos, fogyatékos — egy vidéki színtársulat játéka. Ezzel azt akarom mondani a Szerkesztő urnák : hogy a vidéki, kritikusok Ítéletének nincsenek meghatáro­zott fokozatai, klimakterikus lép­csői, amelyek mutatnák, hol kez­dődik a jó és végződik a rossz: és ennek következtében a legrosz- szabb játék is lehet jó, mert vidéki és a legjobb játék is lehet rossz, mert nem fővárosi. Ámde a Szerkesztő Úr — nem arra ki­váncsi, hogy hányféleképpen le­het vidéki kritikát Írni, hanem in­kább — a kész ítéletre. Megvallom : végleges, befeje­zett, empirikusan leszűrt és ki­alakult véleményt még ma nem adhatok a Szerkesztő Úrnak, in­kább csak útbaigazító és meg­kapó impressziókra vagyok rászo- tu va, színekről, nűánszokról be­szelhettek, ame.yek az egyes sze­repek és alakitó tehetségek sze­rint folyton változnak. Azt elis­merem itt már, hogy a Krémer társulatában használható, törekvő, ambiciosus emberek vannak, kik nem ex pacto et convento, hanem a deszkák iránti elragadtatástól és hevü léstől, az ihletség és szent inspiráció sugallatától és erejétől ösztönözve akarnak jó alakításo­kat nyújtani. — Akarnak: és ez a gyöngébb, rosszabb, terméket lenebb feie a társulátnak. De — ezeken kívül — vannak Krémernek határozottan kiforrott tehetségű, ügyes, öntudatos, nagy- zsánerü, intelligens emberei, akik hol egyik, hol másik szerepükben kifogástalanok és olykor szokat­lanul jók;, csak az a baj, hogy individualitásuk, játékuknak me­legsége, tömörsége, és kidombo­ruló jellegzetessége belevész a középszerűek játékába, akik csak becsvágyók és műkedvelők. Igaz, ez minden vidéki színtársulatnál igy van, s mi szegény vidékiek nem kívánhatjuk Krémertól, hogy fővárosi színtársulattal jöjjön kö­zénk, ámde ez az oka annak, hogy olyan játékot, ahol az en­semble és összjaték teljesen ér­vényre jut, ahol a szereplők za­vartalan, összevágó, szervesen egybeillő játékot produkálnak, ahol a kölcsönhatások tünemé­nyesen összeforrnak : olyan játé­kot még nem láttunk, nem hal­lottunk, nem élveztünk e héten. De elvárjuk, mert elvárhatjuk. | Egyébként az első előadás: A cárnővel, Biró Lajos és Lengyel Menyhért compagniearbeit-jával kezdődött. Az igazat mondva, „A cárnő“-t inkább csiklandozó, pi- kanterikus és ingerlékeny ize teszi érdekessé, mint cselekménye. Mindazonáltal — a szerzők, mint a színpadi technikában jártas és tapasztalt emberek, — bőven gon­doskodtak, hogy a szereplők nágyszerü alakitásökat inszcenál- hassanak. A cárnőt Dezséri Emma személyesítette. Sok igyekezettel, akarattal, buzgalommal játszotta szerepét, de a siker csak félig si­került neki. És bár néhol, mint a második felvonás összerogyási jelenetében, sok realitást, termé­szetességet és közvetlenséget árult el, a legtöbb helyen tulszenvedé- lyes, tulindulatos és tulasszonyi volt. A szerepét csiszoltabb fino- multsággal, feszélyezettebb tartóz­kodással, ugyan az excentrikus hajlamokhoz képest buján, de kevesebb hévvel játszhatta volna. Ehhez hozzájárult, hogy hangja — mintha rekedi lett volna, a hevesebb kitörések alkalmával pe­dig — egyenesen fülsér.ő, érdes, metszőén rosszhangzásu. — An­nál kitünőbb alakítást nyújtott a kancellár szerepében Kallós József. Egyike azon embereknek, akire többször visszatérek, és akivel Krémer eldicsekedheiik. Tetőtöl- talpig diplomata, az orosz politi­kai bean tnonde intézője és az alakításban mester volt. Nagyszerű hanglejtésével, e'őkelő, finyás mozdulataival, gesztikulációjénak hűségével, hol lassan elsekélyedő, hol pedig pathetikusan gyors szó­noklatával példásan ábrázolta a tipikus diplomatat, a furfangos és leleményes, a cselszövő és minden izében raffmált politikust és ravasz intrikust, igazán elös- merésre méltó virtuozitással és ügyességgel. Ö volt az est — hőse. Ugyan volt egynéhány furcsa, groteszk hajlongása, de megen­gedjük, mert azt is — szeretet- reméltóan csinálta. Kecsesen ol­dotta meg feladatát Bánhidy Ilona (Jesienski Annie) (kissé szeleske- dett, de — egy 58 napos naivá- nak ez még illik.) Margittai Gyu­lától (Gr. Cserni Alexej) a hire után többet vártunk. A többi szereplők kisebb-nagyobb szeren­csével küzködtek. Ugylátszik — hogy egy szinészkifejezéssel éljek — az Úristen pártfogására és jó­akaratára bízták magukat, s mivel az Úristen irgalmas, elnéző és kegyes az emberek iránt, hát ke­13gy óra alatt elveszi a láb kellemetlen szagát és megszüntető a lábjzzadást a MITTELMANN-féle LABVIZ. Ára egy üvegnek K. 1 20. — Kapható kizárólag a* „Arany oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. , A valódi Liliom arckenőcs ’ • ' t» -i csakis az „Arany oroszlán“ gyógyszer- « tarában kapital».

Next

/
Oldalképek
Tartalom