Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-24 / 43. szám

alszám 2

Ungvári Közlöny

1912 októbw 24

nézők leikébe, nem pedig a selejtest és hamisat. De azért is reméljük, mert halljuk, hogy Krémer képzett, értékes, vérbeli emberekkel, művészi hivatásukat komolyan megbecsülő, elsőrangú gárdával rendelkezik, ami köny- nyen lehetővé teszi, hogy bármilyen klasszikus izü és karakterű darabot minden nehézség nélkül hozzon a színpadra. Egyébként társulatának eddigi szerepléséről oly sok jót és biztatót hallottunk, hogy egyaránt elégedetten tekintünk műsor és szereplők elé.

JBeermann Henrik.

SBoróssoái

Menni.

Nem várni semmit, nem hízni senkit, Menni rohanva, vígan előre — Hisz úgy is vár ránk a Halál tőre. —

Menni....

Izzadva, fázva, törve, zúzva,

Az életigát lihegve huzva.

Mámoros szívvel jövőbe nézni.

Az elmúltakat föl nem idézni.

Uj tájak várnak, uj arcok néznek,

Uj gyönyörei uj csókoknak, vésznek.

A távol titka csábítóan int;

Újra rohanni, feledni megint.

Rövid az élet, hosszú az ut....

Mig dübörögve vágtat a vonat,

S viszi magával bánatomat;

Remegő, boldog, vágyó szivem Egyre dobogja, mig megszün’ lenni: Nem várni semmit; menni, menni..., Mácza János.

Gyermekek az utcán.

— Simonyi Zoltán —

Képeskönyvhöz hasonló az utca, képet kép után ezerszeres változatban mutat be, és valahányszor ^zon lapokhoz jutok, melyek gyermekeket tüntetnek föl, akkor megrándul a ti.ezem, lassabban lapozok, elgondolkodva, mosoly fog el, vagy szomorúság.

Látom magam előtt elvonulni az utcán őket, kedves tapasztalatlansággal, vagy csintalankodó neveletlenséggel. Látni szép, fejlődő és nyomorult, csencvész vagy nyomorék gyermekeket, némelyeknek pillantásából a. teljes gyermeki ártatlanság sugárzik, mások a szülők bűnének Kain.bélyegét hordják homlokukon, kis, fáradt, koraérett bűnösök ezek.

Gyakran egy kép, futolagos észrevétel mélyen az emlékezetbe vésődik, néhány elejtett szó, egy pillanat, jelent múltat és jövőt árul el.

Az őszi méla napfényben a nagyváros utcáin járok, hirtelen éles, sivitó, arcátlan hang üti meg fü„Dalesz.“

Idegenül hangzik a szó, bár a fogalom rég polgárjogot nyert és diadalmasan vonult be hozzánk is. Miért ne gazdagitanók vele szójegyzékünket, mikor az eszme már rég testet öltött ?! Vagy széles e hazában van-e valaki, aki e szót nem ismerné ? Ha igen, hát megmagyarázzuk, csak egy kis figyelmet kérünk.

A Kereskedelmi Csarnok múlt szombaton estélyt rendezett. Akik jelen voltak — alig hárman-né- gyen — azt mondják — és olvassuk is — hogy ez az összejövetel kedélyes volt. — Hát kérném, hogy a tárgytól el ne térjünk, ez a dalesz.

Fogadjuk be szókincsünkbe. Pénzhiány, pénzszükség, pénztelenség, nincs pénz együtt nem fejez ki annyit, mint ez a szó: „dalesz.“

— Ezüst mise. A munkács- egyházmegye két kiváló tagja, dr. Hadzsega Bazil főesperes-lelkész és dr. Szabó Simon tb. kanonok, theologiai tanár e hó 17-én ünnepelték meg pappá szentelésüknek 52-ik évfordulóját. A legnagyobb csendben, minden feltűnést kerülve az ő általánosan ismert szerénységükhöz mérten óhajtották megülni e napot, de ennek dacára is igen sokan keresték fel ismerőseik s barátaik közül mind a két ünnepeltet jó kivánataikkal. Különösen dr. Szabó Simonnak volt szép meglepetésben része, a papnevelő intézet növendékei jól sikerült ünnepélyt rögtönöztek tiszteletére, amin az intézet elöljárói is megjelentek s egy remek kivitelű aranyozott szinezüst kehelylyel ajándékozták meg ez alkalomból tanárukat.

— A Gyöngyösy Irodalmi Társaság. A szezon bekövetkeztével a Társaság ismét megkezdi működését a nyilvánosság előtt. November 2-á.i ünnepi-ülést tart, folytatólag a kitűzendő napokon felolvasó üléseket fog rendezni.

— Iskolai ünnepély. A g. kath. tanitónőképző-intézet, polgári- és gyakorló elemi iskola -növendékei vasárnap d. u. 5 órakor Papp Antal püspök tisztele téré örömünnepet rendeztek. Az üdvözlő beszédet Lyachovics Gabriella III. éves, a bezáró beszédet pedig Gulovics Helén szintén

III. éves tanilónő-jelölt n ondta. „Az uj püspök az iskolában'“ c. kis darabot hét növendék mutatta be. A növendékek éneke és szavalata töltötte ki a műsor többi számait. Nagy figyelemmel, tetszéssel hallgatták Reviczky Irma tanitónőképző-mtézeti növendék zongorajátékát is.

— Esküvők. Dr. Lám Károly kir. segédtanfelügyelő, f. hó 22-én tartotta esküvőjét Pap Katókával, Pap János agyagipariskolai igazgató leányával. Az es- ketést Benkő József szatmári kanonok teljesítette.

— Szilágyi József fodrászmester tartotta esküvőjét Blanár Gizellával.

— Eljegyzés. László Erzsikét Nagykaposról eljegyezte Be- reez Antal csarnahói ref. lelkész.

— A posta és távíró uj helyisége. Az ungvári posta és táviróhivatal jövő május 1-től a vármegyeháztéren fekvő Herz-féle házba költözik három évre. Ezen idő alatt a postakincstár saját épületet emel.

— Érdekes vendége volt^

e napokban városunknak. Dr. Bródy Henrik prágai főrabbi helyettes és iskolai igazgató, városunk szülötte, aki Jehuda Hal- lévi, a legnagyobb héber költő ismerője és magyarázója — szülői látogatása céljából nehány napig itt időzött. A fiatal tudós, aki irodalmi körökben a legjobb hírnévnek örvend, autodidakta.

— Az Ipartestület tánc- mulatsága. Az ungvári ipartestület f. hó 27-én a Kör berendezési céljaira az Ipartestület összes he- T~ lyiségeiben, világpostával és konfettivel egybekötött jótékonycélu táncmulatságot rendez. Kezdte este

8 órakor. Belépődíj személyenként 1 korona.

— A Katholikus népszövetség ungvári szervezete f. hó 27-én, vasárnap délután 4 órakor tartja első előadását a vármegyeház nagytermében. Előadásra kerül: 1. A munkásbiztositásról,

előadja Gaar Iván, 2. Szavalat.

3. Az alkoholizmus társadalmi jelentősége, előadja Dr. Szőke Andor orvos. A népgyülésre a kath. yt népszövetség tagjai ezúton is tisztelettel meghivatnak. Beléptidij nincs, önkéntes adományok köszönettel fogadtatnak.

— A novemberi költözködések. Köztudomására hozom a város lakosságának, hogy a f. évi novemberi általános lakválio- zás — a közbeeső ünnepek miatt

lemet: Na és ez akar gavallér lenni, evvel a kabáttal, no, ilyen gavallér 1 ? Hárman-négyen kiáltoztak, köztük kis nyurga fiú állt, kinőtt kabáttal rongyos nadrágban, ökölbe szorított kezekkel, vad, dühös pillantással. A harag pírja egész csinossá tette arcát, bátran nézett szembe gunyolóival.

„Ejha, ez akar gavallér lenni,“ csúfolódtak azok tovább. Ekkor már kitört belőle a harag, mint valami párduc vetette magát gúnyokéira, itt egy sipka röpült ott zuhanás hallatszott, majd ütések tompa hangja. „Rendőr jön“ szólt a szövetséges társak egyike, és sietve odébb álltak, a „gavallér“ egyedül maradt. Ruhája még tépet- tebb volt, a harag könyei csillogtak kék szemében. Ekkor meglátott engem, látta, hogy figyelem, talán részvétet olvasott ki pillantásomból, és hirtelen hátraszegte fejét, dacosan kiegyenesedett és gyorsan eltűnt az élet zsivajában, a nagyváros rengetegben. Mi lesz sorsa ? Élete nyomorúsága földre fogja teperni a kis, büszke fiút, pajtásaihoz hasonlóvá ?

A kis Lina valóságos amazon, mindig a fiukkal verekszik, még ha azok négyszer is akkorák mint ő, az nem bántja a kis tömzsi teremtést, keményen üt kis ökleivel. Egy esős napon láttam, midőn nyitott ernyővel ütött egy fiúra. A megtámadott védekezett, hátrált, de megbotlott és egy tócsába esett, Lina pedig a győzelem fölemelő tudatával vonult el.

Két nap múlva megint találkoztam vele, merész, égővörös szalag volt hajában és szüleinek kis korcsmája előtt állt. Kezeit csípőre tévé, kihívóan nézett, jobban mondva kancsalitott a távolabb álló nagyobb fiukra és valami dalt énekelt. Lina ugyan nem fog szelíd galambbá felnőni, de talán az a 12 éves reményteljes fiú lesz élete párja, aki egyszer a pádon mellettem ülve elkeseredetten biztosította pajtását: „Ha egyszer házas leszek, akkor elcsépelem a nőmet, de jól!“

Az élet ezen realizmusától távol voltak azon kis lányok, akik a másik gyaloguton sétáltak. Aranyszőke, keményenfont hajfonatuk

ide-oda libeg, komolyan, fontoskodva lépkednek, minden darab ruhácskájuk csak úgy tündöklik a tisztaságtól. Most könyveskirakat előtt állnak meg, valami szép ké- v peskönyvet bámulnak meg, talán ilyet várnak ajándékba a szüleiktől.

Alkonyodik, mindinkább beborul, tovább megyek elgondolkozva. Óh, gyermeki hit, gyermekek tündéri világos képzeletege, az ártatlanság birodalmának lakói 1

Még csak egy epizódot hadd mondjak el. Hideg időben egy fiúcska az utcán bizalmasan megfogja kezemet, és kér: „Vidd csak a vödrömet!“ Halvány kis fiú állt mellettem, megindító könyörgés szemében, szénnel tele vödröt cipelt. Hogy bizalma ezen utcán, hol annyian sietve és idegenül mennek el egymás »mellett, miért éppen felém irányult, nem tudom. Aztáa úgy ment velem, mintha régi jó barátok volnánk. Volt nálam csokoládé, neki adtam, szeme felragyogott, noha vonakodott elvenni.

A házuk előtt el akarta a fiú venni