Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-17 / 42. szám

1912 október 17 Ungvári Közlöny Mi, akik itt élünk a végeken és egy nagy feladatokra termett, szebb jövőjében bizakodó nemzet kulturmunkájának részesei va­gyunk, becsüljük erős és tiszta szabadelvüségét, rendíthetetlen magyarságát és hisszük, hogy hi­vatását Isten rendelése szerint, a haza és az emberiség javára fogja betölteni. Ungvár város közönsé­gének szeretetteljes hódolatát nyújtom át Méltóságodnak, fo­gadjon bennünket szivébe és árasz- szon el szeretetének malasztjával. Papp Antal püspök válaszában a többiek között ezeket mondotta : Lelkem mélyéig meghatva állok itt Önök előtt. Oly impozáns tö­megben való megjelenésük és hi­vatott szónokuk által tolmácsolt szives érzelmeik, üdvözlő szavaik szivemben a hála. a szeretet ér­telmeit váltják ki. Megtisztelő, fél­émé ő s a jövőt tekintve biztató, bátorító reám nézve rokonérzé- söknek, szeretetöknek ily ünne­pé yes megnyilvánulása. Hálás vagyok e szeretetért, e szives ígéretekért, amelyek viszon­zását mindig kedves kötelességem­nek fogom tartani. Felebaráti, testvéri szeretettel fogok viseltetni e város összes lakosai iránt valláskülönbség nél­kül. Készséggel, örömmel fogok résztvenni minden üdvös akcióban, mely e nemes város szellemi és anyagi előhalAdását lesz hivatva “^munkálni. A jó Isten áldó, oltalmazó ke­gyelme lebegjen mindig e nemes város és annak összes lakói fö lőtt. Éljen a király, éljen a haza! A püspökké szentelés hétfőn reggel 9 órakor vette kezdetét. — A püspököt megillető assisztencia a templomból a püs­pöki lakba vonult, honnan a székesegyházba kisér ék a fel­szentelő püspököket, Drohobeczky Gyulát, Horváth Győző drt, és Lányi József drt, valamint a föl­szentelendő uj püspököt, Papp Antalt. Kilenc órakor vette kez­detét a szertartás a templomban, melyben ez időre egybegyűl­tek a hivatalos személyek, élükön a kultuszminiszter képviselőjével, Andor György miniszteri taná­csossal, a szomszéd vármegyék, városok s a helyi közélet kép­viselőivel. Megjelentek Csuha Ist­ván, Nehrebeczhy György es Kende Péter képviselők is, de főleg nagy számban az egyház­ig megye papjai messze vidékek­ről is. A jelenlevőknek lélekemelő szép ceremóniákban volt része, a kiket gyönyörködtetett a Csucska Elek vezetése alatt működő székesegy­házi ének-kar egybevágó előadása. A szentmise kezdete után felol­vasták a királyi adománylevelet s a pápai bullát, majd a püspöki eskü letétele következett, mely után az előirt hitvizsgálatot állotta ki a fölszentelendő uj püspök. Ezután a nagyoltárhoz vonultak a szereplők, hol meghatóan szép jelenetben következett el maga a felszentelés ceremóniája. A mise végén, a papság nevében Ma- tyaczkó Tivadar kanonok hódolt az uj fölszenteit püspöknek, a melyre beszédet intézett a pap­sághoz s a hívekhez Papp Antal. Délután 2 órakor 200 teritékü ebéd volt a Korona termében, melyre a felszentelt pü-pök ven­dégeit hívta meg. Az első felköszöntőt Papp An­tal munkácsi püspök mond a a pápára és a királyra, majd Zichy Janos gróf kultuszminisztert és képviselőjét, Andor min. taná­csost és a felszentelésnél segéd­kező püspököket köszöntötte. Drohobeczky Gyula Papp Antalt üdvözölte, Andor Győző min. tanácsos az uj munkácsi püspök kivaló tulajdonságait emelte ki Zichy János nevében üdvözölte benne a magyar társadalmi rend egy uj oszlopát, kívánva, hogy mindig erős kézzel és szívvel ve­zesse egyházmegyéjét. Horváth Győző kalocsai segédpüspök, Lő- rinczy Jenő alispán. Szabó István szatmári piaelatus kanonok be­széltek lelkes hévvel, Papp An­talt aposztrofálván; Horváth püs­pök Papp Antal szüleiről emléke­zett meg meghatott szavakkal. Lányi tinini p. spök, nagyváradi kanonok közvetlen szavakkal em­lékezett meg a munkácsegyház- megyei papnövendékekről, lelkűkre kötve, hogy magyarságukat az esetleg felmerülő pánszláv törek­vésekkel szemben is híven meg­őrizzék. Szavai után Nehrebeczky György dr. orsz. képviselő tartott szép szónoklatot és sürü tapso­kat aratott Matyaczkó Tivadar. A vendégek a késő esti órákig maradtak együtt kitűnő hangu­latban. Drohobeczky Gyula püspök csak e hét végén távozik el Ung- várról, rokonai és régi osmerősei körében időzik s fogadja tisztelői látogatását. A püspök annyi ev uián most először időzik iit, iránta s mindenfelől a iegszivé yesebb tisztelet és szeretet nyilvánul. A Gyöngyösit Irodalmi Társa­ság évkönyve. Miután a helyi irodalmi erők szépirodalmi működésének figye­lemmel kisérését egyik feladatunk­nak tekintjük, örömmel forgattuk a Gyöngyösy Társaság második évkönyvét, amely most került a nyilvánosság ele. Feltesszük a kérdést, hogy mi­ért alakult e Társaság? AzérL hogy tömörítse, közös munkára serkentse azokat, akik itt irodalmi működéssel foglalkoznak, hogy ezzel képességüket, tevékenysé­güket, méltó mérvb-u -rtékesit- hessék. Ily célból keletkezett a Gyöngyösy Társas.g, melyről eddigi működését áttekintve be kell ösmernünk, hogy az aeso- pusi mese összekötött vesszőcso­magjához hasonlítanak, a sok csekély erő tömörítése által olyan tevékenységet varázsoltak elő, melynek társadalom- és irodalom­fejlesztőjótékonysága elhat messze tájakig. Az évkönyv beszámol három év működéséről, az irodalmi dol­gozatokon felül értékes közlemé­nyek, tudósítások révén a közön­ség megtudja, hogy mik azok a ténykedések, amik a Társaságot irányítják hasznos működésük terén. Az évkönyv tartalmát a követ­kezőkben ismertetjük. Az Évkönyv lapjain : Ábrányi Emil, Bárd Miklós, Bérezik Árpád, Ferenczi Zoltán, dr. Gyöngyösy László, Mihalik József, Somló Sán­dor és Szamolányi Gyula dolgoza­taival találkozunk. — A Társaság tagjai közül: Antal Miklósnak Sze- rednyen elmondott beszéde a szent koronáról. Berzeviczy Istvánnak más irodalmi tásulatoknal is bemu­tatott „Irodalmi tanulmányai“, — Dean Géza néprajzi tanulmánya. — Deák Gyula Komócsy Józse­fet méltatja. — Fülöp Árpád egy értékes irodalmi csevegést közöl, főleg Petőfivel vonatkozásban. — Hidasi Sándornak emlékbeszéde, melyet br. Brémer. emléktáblájá­nak leleplezésekor mondott el. Kovássy Elemér versei, dr. Mauks Ernő költeményei, Mazuch Ede tanulmánya Dayka Gáborról, dr. Nagy Józsefnek filosofiai cikke, Románecz Mihály Berciikről irt értekezése, Szabó Albertnek a Tár­saság pályázatán dicséretet nyert „Bercsényiné“-je, Vidor Marci ver­sei és a kötet elején dr. Zombory Dezső emlékbeszéde, melyet Lányi Géza síremlékének leleplezésekor mondott el. A történelmi rész, a Társaság állal rendezett irodalmi ünnepélyek leírása, az egész Évkönyv össze­állításának munkája Deák Gyulát, a Társaság fáradliatátian lelke=e- desü ti kárát dicsérik, aki a Miha­lik Józset által felfedezett „Tö- köly“-arckép, mint értékes törté­nelmi és műemlék, közreadásával is emelte az Évkönyv becsét. Az Évkönyv könyvárusi u on is kapható. Nem ok nélkül részesíti előnyben a legtöbb há­ziasszony a kassai gyárban ké­szült „Valódi“ Franck: kávépót­lékot. Ezek az előnyei: a fűszeres iz, a szép szin és nagy kiadóság a használatban, eredmé­nyezik. A korzón. Már csak félve megyek végig. Óvatosan, félre nem nézve. És a kávéházban ijedten lapulok meg valamelyik sarokban. Mert félek egyesek arcától. Hogy kicsodák azok, azt igazán magam sem tu­dom. Valakik. Vagy még inkább Senkik. Nimolének. És mégis ők uralják ^ kor tót, a kávéházakat. Gőgös pillantásukkal, büszke fe­jükkel kieme kednek a szürke, robotoló emberek közül. — S szeretném megkérdezni tőlük: oh mondjátok büszke, dicső férfiak, mi az, a mire oly büszkék vagy­tok ?.. Talán a szépen kifriziro- zot fejetekre, a mely a gőgön és egy nehány betanult frázison ki- vül semmit sem tartalmaz ?... És miért nézitek le a becsületes, dolgozó embert?... Miért fogad­jatok oly pöffeszkedve a szürke emberkek illedelmes köszönését? És miért duhajkodtok három üveg sör mellett a kávéházakban, a hol mások is vannak?... Miért?... Talán elegáns, úri dolog ez?... Ilyenkor mindég az a vágyam, hogy szeretném látni önöket a hivatalukban, a főnökük, fellebva- lójuk élőit, vagy bárhol, a hol kenyerüket keresik, a mint aláza­tosan lapulnak meg a nagy ur előtt. Nimolista urak, Gőg urak! o;t tartsak föl a fejüket, ott le­gyenek „nagy fiuk“!... — Elhalt törzsorvos. Dr. Tárnái Simon nyugalmazott törzs­orvos, aki éveken át Ungvárt a 66. gyalogezred csapatkórházánál szolgált, f. hó 13-án Budapesten 61 éves korában meghalt. Az el­hunytat gyermekei, köztük Tárnái Aladár hírlapíró és kiterjedt ro konság gyászolja. Tárnái Simon kiváló szemész hírében állott s a szemészet és a katonai egészség­ügy terén több szakmunkát irt. — Kinevezések. A. kereskede­lemügyi miniszter Steiner Zsig- mond ungvári kir. segédmérnököt kir. mérnökké nevezte ki. Levy József dr. orvost az ungvári g. kath. tanitóképző-iméz.thez az egészségtan tanárává "evezték ki. — A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Csernek Antal festőmű­vészt a breznóbányai polgári is­kolához rajztanárrá nevezte ki. — H ázass (tg. Marcinfalvi Ben­da Gyula honvédszázados eskü­vőjét tartotta Nagyváradon Dr. Imnik Péter ítélőtáblái tanácsel­nök és neje szül. G. Ugróczy Bella leányával, Margittal. — Tanitógyülés. Az „Ung- vármegyei Általános Néptanító-

Next

/
Oldalképek
Tartalom