Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-04 / 27. szám

Ungvár, 1912 Julius 4 27. szám Harmincnegi/edik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre ..............................4 korona Negyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohány tőzsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMRN HENRIK Főmunkatársi Dr. BÁNÓ VILMOS Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenyl-tér 33. sz. (Krelsler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Politika leleplezés akar lenni az a hir, amit a Hétfői Friss Hirek cimü budapesti lapnak julius hó 1-én megjelent száma leközöl, de ami tényleg nem egyébb, mint a mai politikai rendszer egy szomorú tünete. Olyan szomorú jelenség ez a közle­mény, leplezetlenül mutat rá a kor­mánytámogatás korrupt hátterére, hogy akkor is érdemes a felemlitésre, ha véletlenül nem Nehrebeczky György személyére, az ungvári kerület dissi- dens képviselőjére célozna az újság. Azt Írja ez a hétfői újság, hogy „a politika viharvert berkeiben napok óta szenzációként tárgyalnak egy igen csúnya ügyet, amit illenék már egé- ? szén konkrét formában a közönség elé vinni. Arról van szó, hogy a munkapárt tagjai anyagi kényszer alatt voltak kötelesek támogatni a kormány minden erőszakosságát. Ar­ról van szó, hogy a munkapárt a választások után a tagok nagy részé­től váltót vett azon összegről mellyel a választáson támogatta. Beszélik, hogy egy kilépett képviselőnek a ki­lépés utáni napon be is mutattak egy 48000 koronás váltót, amit a kép­viselő be is váltott.“ Mindezt persze egész Budapest olvassa, szerte min­denütt tárgyalják a nagy szenzációt, melyet csak suttogva beszélnek, mint egy mende mondát, pozitívum nélkül, de mégis komolyan vesznek és jel­lemző tünet : el is hisznek. Mi, akik a tények ismerői vagyunk, tudjuk, hogy képviselőnknek ez a megtáma­dása politikai állásfoglalásának kö­vetkezményeként jelentkezik s tudjuk mennyire igaztalan ez a vád Nehre- beczkyvel szemben, aki igazán érde­mes harcosa a most nekiinduló kor­szakos küzdelemnek, de szomorúan jellemző, hogy a munkapárti diadal- mámor közepette egész nyíltan ilyen hangok hallatszanak és egész nyíltan teszik fel, büntetlenül és felelősségre vonás nélkül azt a kínos kérdést, hogy „az országnak tudni kell, hogy H kik és mennyiért árulják el ?“ • A munkácsi botrányhoz. Nem akarunk epilógust fűzni a Mun­kácson elcsattant, valószínűleg vég­zetes pofonhoz. Semmi megjegyzé­sünk sincs a hadtestparancsnok ur Ő exellenciája személyéhez. A kit O Felsége ily magas polcra ültet mint Boroevits táborszernagy, az minden bizonynyal kitűnő qualitásu férfi. Rövid néhány nap alatt pro- és kontra annyi véleményt hallottunk erről az esetről, hogy nem hallgat­hatjuk el a saját véleményünket: Haertl - alezredes, a ki évekig ren­des házastársi viszonyban élt egy nővel, a kit lelketlen katona parag- raphusok miatt nem tehetett törvényes nejévé, mert hiányzott a kaució. Most, hogy Haertl mint alezredes elérkezett ahhoz a ponthoz, a midőn a katonatiszttől nem követelnek kau­ciót, úgy a miként oly emberhez illik a ki őfelsége kardbojtját viseli, megtette a lépéseket, hogy elvehessj azt a nőt, a ki Isten és a jobb bc- látásu emberek szemében eddig is neje volt. A tehetséges katona kérvényét azonban azzal küldték vissza, hogy — tekintettel kényes ügyeire —• adja be nyugdíjazás iránti kérvényét. Ez válasz nem volt méltó azokhoz, kik O Felsége kardbojtját viselik. * Az ungvári közönség ön­érzetére felemelő hatással van, hogy a Történelmi Tár­sulat után, ez idén a Siket- néma-intézeti tanárok orsz. Egyesülete kereste föl váro­sunkat, hogy évközi mun­kájuk után évi közgyűlésü­ket nálunk tartsák, szórako­zással és kirándulással ösz- szekapcsolva. Ünnep volt mind a kettő, amely azt igazolta, hogy azokat azért rendezték itt, mivel városunk már jelentő­séggel bir s hogy itt olyan közélet lüktet, amely egyút­tal arra figyelmeztet bennün­ket, hogy továbbra is gyara­podjunk, és igyekezzünk a haladásnak s a városi élet­nek minden rejtettebb zugát is meleggé és világossá tenni. Az ország több helyéről ide sereglett gyógypedagógu­sok 11 év előtt alakították orsz. egyesületüket, tömörül­tek saját érdekük és sáját existenciájuk mellett a gyógy­pedagógiai intézmény fej­lesztésére. És ez utóbbi az, amivel tisztességes, becsüle­tes, de ezen felül az önerőt Panaszos kérelem. Akár­hány város áldáná a sorsot, ha neki Széchenyi-ligethez hasonló adatott volna. Ám nálunk sok a baj a kréta körül. A Vadas nehezen hozzáférhető. Két hegy és ugyanannyi völgy mig kiérsz. De az még semmi! Mennyi por azon a gidres-gödrös utón, külö­nösen amióta a rendházat épitik. Az emberek pihenni, üdülni jár­nak ki a kertbe. De az a nagy por már eleve nullifikálja a hatást. Mi­kor öntözik és seprik a Rákóci-utcát menjenek még valamivel tovább, az építész pedig szintén seperjen a por­tája előtt. Még valamit kérünk! A seprést ne szombat délután 4—6 óra között eszközöljék, amikor a polgárság nagy része a Széchenyi ligetbe tart. Az utcaseprést végezzék el reggel 8-ig. próbára tevő munkát végez­nek. Látjuk ezt a munkát az ungvári intézetnél is, amely nehány évvel ezelőtt létesült s amelynek vezetője és tanerői a többiekhez ha­sonlóan szintén odaadással szolgálják emberbaráti és szociálgazdasági szempont­ból vett feladatukat. A város közönsége a hét első napjain lelke mélyéből üdvözölte szívesen látott ven­dégeit, nemcsak kiváló érdek­lődéssel kisérte az egyesület itteni működését, hanem me­leg szeretettel a megjelentek közé vegyült, a szó szoros értelmében ünnepelve őket. A lefolyt gyűléseken a gyógypedagógusok a meg­jelent közönséget különleges munkájuknak sok érdekes részletével megismertették. Viszont vendégeink elisme­réssel nyilatkoztak a tapasz­talt figyelem és szívesség felől, s a legkedvesebb em­lékekkel távoztak el váro­sunk falai közül. * A siketnéma-intézeti tanárok évi közgyűlésére megjelent egye­sületi tagok, mintegy 60-an és négy hölgy, kedden a délutáni vonattal erkeztek Ungvárra. A vasúti állomáson megjelent kö­zönség élén, Ungvár város nevé­ben Dr. Ország Jakab tiszti fő­orvos fogadta es üdvözölte a vá­ros vendégeit, akik nevében Bor­bély Sándor váci igazgató meg­köszönte a szives és meleg fogad­tatást. Ezután a fellobogózott utcákon át a vendégeket kocsikon kisérték a siketnémák intézetébe, ahol az összes vendégek elszállá­soltatok. Este 8 órakor a Széchenyi kert vendéglőjében zajlott le az ismer­kedési estély, amely meleg és szívélyes volt s a megjelentek élvezték a viszontlátás örömeit. A közgyűlés. Az orsz. egyesület szerdán de. 9 órakor kezdte meg közgyűlését. A közgyűlésen helyi társadalmunk több kiváló egyéne jelent meg, akiket Borbély Sán­dor üdvözölt elnöki megnyitójá­ban. Ungvár történelmi múltúvá rosnak emlékei s ez a szép fel­vidéki város, amely a kultúrát és a haladás minden mozzanatát meleg támogatásban részesiti, s az itteni kollegák meleg szeretete vonzották ide az orsz. egyesület tagjait, akik szívesen jöttek e vá­ros fal ú közé. Az elnök ezután áttért egyesületükre, amely ma­gasztos célt tűzött ki feladatául. Tizennégy év óta működik az egyesület, amelynek tevékenysége nagy lendületet adott a siketné­mák tanítása fejlesztésére, s az elért eredmény lelkesítse a kar­tájakat további hasznos műkö­désük fokozására. A siketnémák tanításával foglalkozó tényezők, a szerencsétlenek gondolkozását éb­resztik föl, s öntudatra ébresztik lelkűket, ezeket a férfiakat hely­telen tehát gyógypedagógusok el­nevezéssel illetni. Lelkes szavak kíséretében kéri föl az egyesület tagjait a működéshez erejük fo­kozására s hogy lelkűket hassa át a cselekvés szeretete, a becsü­letes és önzetlen munkára való törekvésük. Ezzel a mai orsz. gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Kedves kötelességet róv le, mi­dőn örömmel üdvözli azokat, akik a mai közgyűlésre a helyi társa­dalom képviseletében megjelentek. Üdvözli Lőrinczy Jenő alispánt, Papp Antal püspök képviseletében megjelent Gébé Péter kanonokot, Tahy Ábrahám, Margócsy Aladár lelkészeket, Bradács Gyula köz­jegyzőt, a város képviseletében megjelent Mocsáry Miklós taná­csost, Bánóczy Béla vármegyei főjegyzőt, Hidasi Sándor tanfelü­gyelőt, Budai István népiskolai igazgatót. Veress cs. és kir. ka­marás határrendőrkapitányt és a A gyógypedagógusok kongresszusa Ungvári.

Next

/
Oldalképek
Tartalom