Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-06 / 23. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 junius 6 a ravatal és megindult a látogatás valláskülönbség nélkül. A ravatal az emeleti nagy ebédlőben volt elhelyezve. A koporsó előtt és két oldalán imazsámoly. Előtte két vánkoson rendjelei: az I. oszt. vaskorona-rend a csillaggal, a Lipót-rend középkeresztje, püspöki keresztje, azonkívül a pásztorbot és püspöki koronája. Külön emelvényen az áldozári kehely. A jóságos főpásztor arca mit sem változott. Arckifejezése nyugodt, csendes volt. A részvényilatkozatok már a halál napján indultak meg. Részvét táviratok érkeztek a pápától. Ő felsége részéről a kabinetiroda táviratozza meg a részvétet, a bécsi pápai nagy követségtől Lukács miniszterelnöktől. A káptalan, a család gyászjelentésben tudatták a halálozást. Részvétüket fejezték ki ezenkívül : a kultuszminiszter, Droho- beczky körösi püspök, Homa szt. Bazil-rendi tartományi főnök, stb. stb. Gróf Sztáray Gábor főispán személyesen is kifejezve részvétét a családnak, ezenkívül meleg hangú részvét-átiratot intézett a káptalanhoz. A temetés. Állt a nagy néptömég végig két sorjában a kivonult tűzoltó testület által húzott kordon mögött, a Firczák Gyula utcán, a püspöki székesegyház előtt, mely nek bensejében óriási számú közönség jelenlétében volt gyászmise s ezután az előbb beszentelt koporsóban nyugvó püspök temetési szertartása. A mennybolt, ma nyájas fényben mosolygott, hogy ne legyen a püspök földi útja zord s ne tapadjon ahhoz a sár. Ahogy Drohobeczky Gyula püspök egyházi gyaszruhába öltözött lelkészek sokasága környezetében a gyászszertartást végzi, közben a papnövendékek énekkara a szívbe markoló bus szláv egyházi zenét ragyogtat, a szemek könybe lábadnak; a másik egyháznagy Boromissza Tibor szatmári püspök a szertartást újra kezdi. Végezetül „Ments meg engem Uram az örök haláltól“ kezdetű magyar szövegű megható gyászzsolozsma felhangzik Boromissza püspököt környező papság ajkáról. Hullanak a könnyek a halottért. Mindenki megindul, a gyászmenet indul legelöl a hadsereg zenéje, azután a fekete zászlók, azok után a gyászkocsi viszi a koszorúk terhét. Az érckoporsót lelkészek viszik, néma búval s lassú lépésekkel. A koporsó előtt halad a rendjeleket vivő, azután Drohobeczky püspök püspöki ornátusban, a papság tömege, a koporsó után a közönség között Papp Antal püspök, az elhunyt rokonai, a közös hadseregbeli és honvédségi tisztikar, intelligencia, nagyközönség, oldalt mindkét nembeli tanuló ifjúság. Közben a menet megáll s olvassák az evangéliumokat. Erre bevonulnak a várkertbe, a megboldogult saját sírboltjához. Sötét tömeg hallgatta az utolsó imádságot. Mindenki meg van hatva. Azután elhelyezték a sötét üregbe, örök nyugvó helyére, anyjának koporsója mellé. Megható volt a temetés. A fe- lejthetlen életűnek a temetése is gyönyörű volt. Ily pompát a komorságban, ily bűbájt a fájdalom szertartásában ki nem gondolhat elme. Így temették Firczák Gyulát. A temetésen nemcsak a helybeli notabilitások jelentek meg, hanem képviseltették magukat az egyházmegyéhez tartozó vármegyék, főispánjaikkal, tisztviselőikkel, városok, egyházi hatóságok, választó kerületek országgyűlési képviselőikkel. A vidékről igen sokan érkeztek a városba, hogy leróvják a kegyelet utolsó adóját. Az utcákon megszaporodott a gyászlobogók száma, a kereskedéseket bezárták, a villanyvilági- tási vállalat gyászfátyollal vonta be az utcavilágitó testeket s a világitó lámpák szórták a fényt. Végre még az utolsó munka. A sirüregbe elhelyezett koporsót Szűcs János városi utmester befalazza s ezzel a temetés, a gyász befejezést ér, a közönség bánatosan távozik. Bernátlt cipői legjobbak és legolcsóbbak! Rákóczi-u. saját ház. Darmai-emlék leleplezése. Nagyszámú közönség gyűlt egybe vasárnap őrdarmán az állami iskola épülete előtt. Nem temetésre gyűltek egybe hanem azért, hogy átadják Darmai Viktor családi nevén — Vicz- mándy Viktornak az iskola falába illesztett emléktábláját a községnek megőrzés végett, emlékezetül, a hallhatatlanságnak, hogy ünnepélyesen leleplezzék az állami iskola homlokfalába illesztett emléktábláját Darmai Viktornak annak a férfiúnak, aki a magyar költészetnek országosan ismert, jónevü bajnoka volt. Az ungvári Gyöngyösy Irodalom-Kör buzgóságának eredménye az emléktábla. — A nevezett irodalmi kör ezúttal is kifejezést adott feladatai egyikének, hogy törekszik megörökíteni, látható emlékezetben tartan imindazok működését, akik e vármegyében fejtették ki tevékenységüket, vagy akiket bizonyos szálak fűztek hozzánk. Az emlékezet erősebb, mint az enyészet. Olyan az, mint a tavasz, mely letarolt mezőn is virágokat fakaszt. A mi szép és nemes volt Darmai érző lelkében, az ezen ünnepélyen visszatért közénk s ez az örök élet. A Gyöngyösy Társaság kegyelete gyújtott szövétneket, mely bevilágította az örök álomban csendesen pihenő, Őrdarmán született Viczmándy-Darmai Viktornak a költészet javára szentelt rövid életét. Az emléktábla leleplezésével kapcsolatos ünnepély sikere Or- darma község intelligenciájának érdeme, akik anyagi áldozatot hoztak és mindent elkövettek az az ünnepély érdekében sikeressé és fényessé tették azt, ami szintén nagyon soká fog a közönség emlékezetében megmaradni. Ott láttuk a buzgólkodók között Flenyko János, Maro=v Mihály, Kalinyák Illés, Medgyesy Tamás, Fényes Vincze, Szopek Imre, Szmercsányi Gyula, Oko- licsny Lajos, Havas József, Reich Jenő, Dr. Rejtő Alfrédot az intelligencia sorából. A hölgyeké az érdem, akik a terített asztalokat minden jóval ellátták s azt szeretettel és kedvvel felszolgálták. Az asszonyok sorából: Flenyko Jánosné, Szopek Imréné, Marossy Mihályné, Okolicsny Lajosné, Mi- nich Józsefné, Fényes Vincéné, leányok: Medgyesy Margit, Flenyko Magda, Pribics Matild, Pulszky Olga, az Erzsébet árvaház két növendéke Peczák Mariska, Kalinyák Mariska II. éves tanitónője- löltek, akiket a remek költeményei révén ismert Ábrányi Emilnek jelenléte annyira fellelkesitett, hogy asztalbontás után néki be- mutattatták magukat, persze a költő igen szívesen vette a két szép szőke teremtésnek bemutatkozását. Ungvárról az ünnepélyre készülők előbb a vasúti állomáson megjelentek s fogadták az érkező Ábrányi Emil költőt, akihez Deák Gyula intézett nehány üdvözlő szót. Az állomásról azután a hölgyek és urakból álló társaság az őriek szívességéből küldött kocsikon az ünnepély helyére vonult. Az ünnepély d. e. 11 órakor kezdődött. Az utca tele volt ünneplőbe öltözött iskolás fiukkal és leányokkal, községi lakosokkal, az iskola kertjében, ahová a zászlókkal díszített épületre illesztett emléktábla néz, a vendégek foglaltak helyet, Darmai családjából: Viczmándy Tamás műszaki tanácsos, özv. Szerdahelyiné Viczmándy Zsófia, Viczmándy Ödön Zemplén nyug. főjegyzője, Viczmándy Gyula nagybirtokos; Lő- rinczy Jenő alispán, több ungvári úrnő, a Gyöngyösy Társaság tagjai, a helyi lapok képviselői, őr- darma intelligenciája. Egyszerre felhangzott az iskolások Hymnusza. Ezután Havas József rk. lelkész üdvözölte az ünnepélyre egybegyűlteket. A ke- gyeletes ünnepély tiszteletet hoz a községre, ahol Darmai született. Elismeréssel adózik a Gyöngyösy társaságnak, akik a leleplező ünnepélyt létesítették. A tenger fenekén rejlő gyöngy napfényre hozatala után lesz csak értékessé, amikor azt a búvár felszínre hozza. így rejtve volt Darmai emléke is, ez a drága gyöngy, amit ma a Gyöngyösy társaság kiemel a feledésből, a költő emlékezetét átadva a köztiszteletnek. Ezért üdvözli a társaságot, a vendégeket, különösen a költő vérrokonait, akik büszkeséggel lehetnek eltelve, hogy a mai nemzedék ihletett költő rokonuk emlékét felelevenítette. A költő felett Deák Gyula a Gyöngyösy Társaság titkára tartott rendkívül figyelemmel hallgatott emlékbeszédet. A beszéd ebben a zsanerben remekül volt összeállítva, szépen elmondva, úgy hogy egyes idézeteire a szemek könnybe lábadtak. Az üdvözlő szavak után, amik a költő rokonainak, a vármegye képviselőjének, Lőrinczy Jenő alispánnak, a járás képviselőjének Szabó Zoltán tb. főszolgabírónak, Ábrányi Emil költőnek, őrdarma község közönségének és az ifjúságnak szólották, méltatta Darmai költőnek, kiváló emlékét. A 70-es éveknek mély érzelmektől áthatott poétája, aki már 27 éves korában szállt a sírba, álmait most ott folytatja a sírban. A családnak számos kiváló tagja volt, ezek kimagasló gyöngye volt Viczmándy Viktor, aki lelke egész hevével szerette a szabadságot, ezt énekli. A szabadságért küzdő Petőfi és Kossuth az eszményei, ezek ihlették meg s ennek hatása alatt, az őt megértő Szem ere Miklós költő buzdítására írja azokat a lelkesítő verseket, amik az egész országban elterjedtek. Költeményeinek két kötetében, egy fejezet szól az őt minden viharok ellen szárnyaival védő édesanyához. Reviczky Saroltához, az ő szerelméhez intézett költeményei tele vannak bus érzettel, közeledni látja végét s hogy az ő Sarolája nem lehet az övé. Hisz 1878 tavaszán anyja karjai között örökre lehunyja szemeit. Ezen vármegye hódoljon a zempléni költő emlékének, Erre lehullt a lepel, a márványlapba vésett szöveget a következő : Ebben a községben született 1852 december 3-án Darmai Viktor költő. Emelte a Gyöngyösy Irodalmi Társaság. Deák Gyulának nagyhatású beszédjéért mindenki gratulált.
