Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-14 / 11. szám
Ungvár, 1912 március 14. II. szám Harmincnegijedik évfolijam. Előfizeíési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre..............................4 korona Hegyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohánylözsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMMN HENRIK Főmunkatárs: Dr. BÁNÓ VliMOS Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenyi-íér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők ROSSZ" jelek. A közös hadügyminiszter egyetértőleg az osztrák honvédelmi miniszterrel f. évi február 8 án keltezett rendeletében a sorozó bizottságok összeállítására vonatkozó szabályokat egyszerűen féli e teszi s kimondja, hogy a polgári hatóságok, testületek képviselőinek a sorozásokon való megjelenése nem lényeges Megjelenhetnek a sorozásokon, de elmaradásuk nem fogja érinteni a sorozás eredményét. Tehát a sorozásokat megfogják tartani a nép választott képviselőinek közreműködése nélkül is. Világos, hogy ez a körrendelet csupán Ausztria területére vonatkozik, maga a váratlanul érkezett rendelet is nyíltan kifejezi azt. És ime mégis mi történik. Szombathelyen, március 5 én volt az utóállitás. Utóállitás után hatan jelentkeztek olyanok, kik, bár idei ujonctörvényünk nincs, besorozásu- kat kérték, csak azért, hogy rendes időben szabadulhassanak. Kiss Emil polgári elnök törvényre hivatkozva elutasította a jelentkezőket s a sorozáson való működését megtagadta. Tormássy őrnagy, a katonai elnök mindezek dacára besoroztatta az alkalmasnak talált jelentkezőket. Így fest egy körrendelet, mely csupán Ausztria területére vonatkozik. * Kérelem a tűzoltókhoz. Általánosan ismert buzgalmukért az ungvári tűzoltók dicséretet érdemelnek. A közönség éjjeli nyugalma érdekében azonban az alábbiakra kérjük a tűzoltóság vezetőségét: A múltkoriban valahol a Kapós- utcában volt jelentéktelen tűz. Mint rendesen, a honvéd kaszárnya mellett - lévő tűzoltólaktanyától kezdve végig trombitálták a rohanó tüzoltókocsik a várost. Igazán ennek nincs értelme. Minek megháboritani mondjuk a Dru- geth, a Széchenyi-tér stb. belső utcák éjjeli nyugalmát tegyük fel egy a Ra'dvánci-utca végén léyő tüzecskéért ? Nagyon elegendő, ha csak abban az utcában fújnak riadót, a hol baj van, esetleg még a szomszédos utcákban. Először a sikeres tűzoltói munkára is zavarólag hat a lábatlankodó álmos kiváncsiaskodók tömege, másodszor és főleg nincs semmi értelme oknélkül megijeszteni egy alvó várost. Nappali tüzeset persze az egészen más. Akkor trombitáljon a tűzoltóság annyit, a mennyi neki jól esik s a mennyit jónak tart. Az unat- kozóknak esetleg még jó időtöltést is szereznek, hogy egy kis látványosságban részt venni engedik őket. Éjszaka azonban ezek is alusznak, vagy legjobb esetben valamely éjjeli kávéházi -sarokban álmosan bóbiskolnak. BBSBiEIIlIBSSEEEilBBISB Március Idusa. Irta: Kondor Emil. Jövel ... jövel márciusi nap .. . lássuk sugarad ragyogását. .. I érezzük egy talpra állott nép lel- kesültségének forro leheletét . . . hadd ittasodjék meg lelkünk a vihar mámorától.. . hadd sírjon szemünk a hősi erényeken... hadd vonuljanak el lelki szemeink előtt a dicső jelenetek, melyek fenseg s tettekbeni gazdagsága a történelem elismerését, idegen nemzetek rokonszenves tiszteletét vívták ki a szabadságért küzdő magyar népnek. Láttátok már azt a nyomasztó csendet, melyen úrrá lenni készül az orkán ?... a természet ama néma gomolygását, melyben nincs madárének, hol nem rezdül falevél .. . mikor a por jobban odasimul a röghöz . .. mikor bezárja kelyhét a virág... állat szurdék- jaba .. . ember hajlékába siet ?... Ereztétek a lázas készülődést, azt a tompa, mintegy megbénult munkálkodást... midőn a föld elnyomatni nem akarja magát, — készül villámait visszadobni az égnek ? . .. Láttátok ?. .. Ereztétek ? .. . Az a magyar történelem napvilágán Március Idusa. Mikor a természetet, a márciusi szellő jótékony lehe ébreszteni kezdi, mintha az emberek, a népek leikébe is bevonulna a tavaszi napsugár és fölpattantaná az önzés bilincseit, melyek fogva ! tartják. Mintha március hónapban nemcsak a szende ibolyák fakad- ! nának, hanem az élet legszebb vi- í rága is : a szabadság. Március az emberiség törteneieben a szabadság hajnalát jelenti. Március j 15-ikén a magyar nemzet évszázados bilincseket zúzott össze. Háromszáz esztendőnek zsarnoki elnyomása, egy nemzet testtel hosszú éveken keresztül éreztetett politikai cudarsagok, aljasan | számitó udvaroncok dölyfös nyaffadisága, vért szipolyozó vámpírok undoritó legyezése, a sok körmönfont lealázó játék, az ékes betűkkel papírra kirajzolt hazug Ígéretek ... miket az udvar röhögése kisért... a korona szentségébe vetett bizalomteljes hittel való cudar visszaélés ... mindmind ott gomolygott a magyar nép felett, mely hallgatott, mely készült... mely csendben állt.. . de Március napjai utón oly menykövet vágott vissza, mely mindörökre bevilágiik a szabadság világtörténelmének ragypgó lapjaira. Negyedfélszáz esztendőn át hasztalan sóvárgott törvénybizto- siiotta szabadsága és független- | sége után, a nemzet jogos kivá- | nalmai kiegyenlítést nem találtak, g Alkotmánya kaligrafikus Írásban létezett ugyan, de védelmet a nemzet fiainak nem adóit. Nemzeti hadsereg, — mely a kisded Szerbiának, Hércegovinának, Romániának is megvan — Magyar- országon csupán eszménykép volt; a polgár — a jobbágy a terhek, kötelezettségek lerovásával adózott ugyan, de jogaival nem élhetett a hazának. A föld nem azé volt, a ki véres-veritékes munkájával szántotta-vetette azt. .. az csak zsellér volt, minden percben elűzhető* ki azért, mert élt, robotot szolgált, dézsmát fizetett s botot kapott. Királyát, kiben pedig a magyar már vallásánál fogva is fölkent személyt látott, kit egyetlen jó szóért a halálba követett s érette életet, vért áldozott, nem látta soha. Fővárosa, a koronának székhelye Pozsony, — az ország nyugati határán, majdnem idegen földön és német volt. Kormány volt Bécsben is, Budán is, Kolozsvárott is.. . csak éppen hogy legyen ... mert mikor tenni kellett volna valamit, nem volt sehol található. Ipar csak az ország határán túl az örökös tartományok népeit gazdagitá. Így aztán persze a Lajthán túl jól ment minden, virágzott az ipar, haladt a kereskedelem, Magyarországon meg mély tespedésben az egész nemzet száj- tátva nézte, mint fizetnek hullajtott véréért. Nem csoda aztán, ha a régi ellenség végső döfésre emelte fel kezét, nem csoda, ha felállították a ravatalt, meggyuj- tották a halotti lángokat, hogy ra- vaszkodva a külföld előtt, megadják a végtisztességet egy jobb sorsra érdemes nemzet önállóságának és létezésének. De az elnyomatás nehéz igája alatt a görnyedező nemzet tudatra kél, csüggedő arcát egy éles fuva- lom legyinti meg, a nemzeti ébredés fuvalma. A magyar hazáért, a magyar szabadságért 1848 március 15-én az ország fővárosában egyszóval hangzik el „Talpra magyar“ s miként a napsugár érintése alatt uj világításban tűnik elő a vidék, miként a szikra, mely lassan- lassan, de elvégre a felhalmozódott gyú-anyaghoz ér, vagy miként a vihar első csapásai, melyek megingatják a tengert, úgy világítja, úgy gyújtja, úgy rázza fel azon szózat az egész nemzetet ... „Legyen hát vihar, ha már viharnak lenni kell" hangoztatják mindenfelől.. . zivatar, mely villámaival sújtsa, orkánjaival elsöpörje a magyar szabadság minden akadályait. Rian a csatakürt. . . tárogató harsan ... éles szavával bele a nemzet szivének közepébe vág, harcra, tettre tüzel mindenkit, aki csak magyar, aki csak él. — Hódító zásziait a lomtárból előszedi a magyar, kibontja s a nép ap- raja-nagyja sorakozik alája... hűséget esküszik s körül lengeti a hazának annyi hős idők vitézeinek vérétől áztatott téréin. Egyszerre a gyermekekből polgárok, polgárokból katonák, katonákból honvédek, vitézek... a föld népéből egesz tábor lesz, melynek mindenike egy-egy hős, mert tettekben megnyilatkozó hazaszeretetük nem pislogó tűz, hanem lobogó- láng, melyet a vihar el nem olthat, csak magasabbra szil. Hősi bátorság lelkesíti mindany- nyiát, mely rettenetesen oroszlánharcot vivat velük a túlnyomó ellenséggel szemben, úgy hogy a magyar honvédsereg szívós kitartása, vitézségé s szabadságsze- reiete páratlanul áll a világtörténelem lapjain.
