Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-04 / 1. szám

Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 január 4 sának behozatala, amiben számos vidéki várost meg­előztünk Az elmondottakkal csak pár adatot kívántunk érin­teni annak tanúbizonyságául, hogy városunk fejlődött s a haladás útjára lépett. Arról a kritizált, néha ütött városi adminisztrációról is el kell ismernünk, hogy ha nógatás mellett, de azért tett a város fejlesztése érdeké­ben. Most ezutánra fokozott tevékenységet várunk tőlük Hisz ha a képviselőtestületi üléseken felzuduló hang is nyilvánul, képviselőtestüle- letünk gavallér a városi tiszti­kar iránt. Tisztességesen ja- vadalmazottatisztikar, amely most már az anyagi gon­doktól annyira — amennyire mentesítve szentelheti egész munkásságát a város szol­gálatának. Azért figyelmez­tetjük őket, hogy működésük folyamán ne tekintsenek se jobbrasc balra, nehajhásszák egyesek kegyét. Most már hogy a megérdemlett kenye­ret megkapták, nem kell unos- untalon drágasági pótlékért kunyorálgatniok, nem kell, sőt nem is szabad néha ta­lán a közérdek rovására magán munkálatokat végez­niük. Tisztességesen java­dalmazott tisztikar, amely érzi a maga értékét és an­nak megbecsültetését s érzi másrészt, hogy ezért becsü­letes, hűséges szolgálattal ellenértéket kell a városnak nyújtania; tisztességesen ja­vadalmazott tisztviselői kar, mely egyedül hivatásának és munkájának el, legyen ked­vező auspicium arra, hogy városunk 1912-ben kedve­zőig haladhat a fejlődés utján. Nagy probléma a drága­ság. É térén súlyos meg­próbáltatásokkal járt az el­múlt esztendő, mert az ösz- szes használati cikkek, de különösen az élelmiszerek ára újból igen tetemesen emelkedett. És az általános drágaság nem enyhült. Mér- hctlen károkat okoz ez az állapot, mert az általános dragasag szinte rákénysze­ríti az összes kereseti ága­kat jövedelmük szaporítására. Reméljük ezen állapotnak kedvezőbbre fordultat. zetett kulturegyesületeinket, és a társadalmi jólét támoga­tására működő egyesülete­inket, hogy mint eddig igaz ügyszeretettel munkálják a célt. Fejlődjék városunk ipara és kereskedelme. Adja Isten, hogy a megnyílt esztendő e téren is boldog uj esztendő legyen. (M. J.) ■■■■■■■■■■a BMBBBaaaaaaB Városi és vármegyei ügyek. Közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete múlt hó 29-én közgyűlést tartott. Tudomásul vette az államsegély felosztását. Elfogadta az 1910. évi zárszám­adást. Megállapította a virilisek névjegyzékét. A többi ügyek foly­tatólag a f, hó 17-ki közgyűlésen kerülnek elintézés alá, a mikor az 1912. évi költségvetés tárgya­lása is napirendre kerül. Köszö­nettel és elismeréssel fogadta Fir- cák Gyula püspöknek a szegény- 1 rdapra kütdött 2000 koronás ado­mányát. A közigazgatási bizottság ülését a görögkatolikus ünnep miatt f. hó 16-án tartja. aaHaaasgsaaBBBBBBBaflaBaa Polónyi. Irta: DR. BÁNÓ VILMOS. Macaulay beszéli, hogy a mikor Baconnak egynémely üzelmeiről a lordok házában lerántották a leplet, az egész felsőház halálos csendben, néma megilletődéssel szemlélte, mint zsugorodik, tör- pül semmivé az az ember, a ki a világot a Novum orgánummal ajándékozta meg. És a mélysé­ges döbbenetben nem akadt senki, de senki, a ki feljogosítva tudta volna magát an a, hogy a rette­netes tragédia végjelenetét sárdo­bálással siettesse, Az emberi gyar­lóság megrenditően nyilatkozóit meg és készteté az embereket magukba szállani. Mennyire sülyedt az emberiség erkölcsi felfogása azóta. Mi mi­lyen alatta áll a mai nemzedék annak a kornak, a mely nagyjait még bukásukban is meg tudta becsülni, s mely nem érezte ma­gát boldognak, ha fertőbe fűlni Ima azt, a kinek isteni fényes­sége előbb még a szemet kápráz­tatta. Vájjon gondolt-e erre Menger, a ki Uj erkölcstanában a szo­cialista erkölcsrendszert megkon­struálhatni vélte ? Polónyi Géza sohasem tarto­zott a legnépszerűbb politikusok közé. De vájjon nem volt-e min denki tisztában azzal, hogy újabb nemzeti létünk legfontosabb moz­zanatai az ő hevéhez is kapcso­lódnak? Sohasem volt a nemzet vezére. De kételkedhetik-e abban bárki, hogy válságos napokban az ő lángesze gyakran volt a szövétnek, mely a helyes ösvény­re világított ? És vájjon, ha Po­lónyi felszabadulva a pártérdek, vagy ha jobban tetszik, az egyéni érdek lenyűgöző hatása alól, a nemzet egyetemét átfogó eszme szolgálatába áll, ki vonhatná két­ségbe, hogy ő nagyot alkothatott volna? Mégis bukása dicstelen volt. És az okok, mik őt a kormányha­talomról távozni kényielenitették, majd egészen elszigetelték, talán nem is voltak oly súlyosak, mint a minő förtelmes, mint a minő undorító volt a kíméletlen hajsza, az üvöltő káröröm, mely olyan vad kéjjel latja őt a mocsárban, mely valósággal erkölcsi halottá tette, mely gondosan firtatta, ki fogott vele kezet, s a mely most végül nem átállotta őt családi szentélyében is megtámadni. Sokan azt hiszik, mondja Eöt­vös, hogy a napot ismerik már, ha tudják, hogy foltjai vannak. Polónyi Gézának, mint ember­nek lehetnek foltjai. Lehetnek te­hát foltjai mint politikusnak is. Az eivtelenséget, a meggyőződés hiányát különösen hibájául rójják. Polónyinak nem hiányzik a meggyőződése, csakhogy meggyő­ződését egy elavult eszmekörből meríti, mely a progressiv gondo­latnak merev tagadása. Polónyi Gézát, az exszabadkő- mivest, a szabadelvüség jegyében alakult függetlenségi pártnak hosszú időn át szellemi vezérét a maradiság, a felekezeti eszme fölesküdött harcosául és elkese­redett harcosául avatta ez a té­vés meggyőződés. Hajlandók va­gyunk annak a feltevésére, hogy ez a körülmény inkább eredmé­nyezte bukását, népszerűtlenségét, teljes discreditáltságát, mint ma gántisztességének problémája. Mennyi üldözés, mennyi kese­rűség, mennyi csalódás kellett ahhoz, hogy Polónyi végre meg­értse a korszellemet és megveze­keljen az eltévelyedésért. A Pesti Hirlap dec. 30-ki szá­mában megjelent levél Polónyi Canossája. Cinikus felületesség, aprioristi­kus elfogultság talán mosolyog Polónyi „Szent Ágoston confes- siójának őszinteségével“ megír epistoláján. Sokak elölt talán ön­magán végzett szerecsenmosda- tásnak tűnik a tagadhatatlanul szellemesen és szépen megstili- zált irásmű. Sőt lesznek olyanok, akik Polónyi pironkodásában — mert Polónyi itt tényleg szégyen­kezik — azt a némbert fogják szemlélni, aki felemelt ingével takarja el szemérmetes szemeit. Pedig Polónyi confessiója ez­úttal igazán őszinte, nekünk leg­alább annak tetszik. Polónyi egy közhelyet fosztott meg végzetes jelentőségétől. A .nem a vallás, hanem a faj“ el­mélete fel van adva. S ezzel megsemmisült egy fegyver, melyet annyiszor szegeztek ellene a ha­ladás híveinek, elveszett egy érv, melylyel annyiszor áltatták a könnyen befolyásolható tömeget, megszűnt egy jelszó, mely a sza­badelvüség szelétől megcsapott „müveitek“ narkotizálására a leg­alkalmasabbnak bizonyult. Addig talán mig uj fegyverek, uj érvek, uj jelszavak kerülnek. Mindegy. Polónyi kálváriája sok biztató tanulságot tett nyil­vánvalóvá. Ez a kálvária késett, de el nem maradhatott. Mert a conservativizmus a ha­lódás, Élet csak ott van, a hol fejlődés van. Fejlődés nélkül a legtökéletesebbnek tetsző em­beri intézmények is pusztulnak. Fejlődni vagy pusztulni kell az eszmének is, legyen az vallási, politikai, vagy társadalmi. Az emberi társadalmak szét­tagoltságát ma még olyan intéz­mények, olyan eszmék okozzák, a melyeket a természettudományi alapon álló progressivitás messze maga mögött hagyott. Ezek az intézmények, ezek az eszmék a létfenturtás ösztönével küzdenek, vagy pedig — a mi a harc egyen­lőtlenségének belátása folytán he­lyesebbnek igazolódott — megal- kusznak. Az egyházi felfogás is enged­ni volt kénytelen dogmatikus merevségéből, s a római kúriának még sok fejtörést fog okozni az ó-testamentum hat napos terem­tésének és az eddig követelt fel­tétlen hitnek valamelyes össze­egyeztetése. A vallás és faj kategóriái he­lyébe az ember egyetemes fogal­ma lépett, s a feleke'zetiség hova­tovább üzletnek ts rossznak tet­szik. Régebben az egyház a kizárólag általa müveit tudomá­Végre kérjük példásan ve­A Beosényi kávéházban mintlen este Lukács József uj prímás zenekara. HANGVERSENYEZ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom