Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-28 / 22. szám

-=t_ oldal. 1910. 22. "CT n g v á r : ZEH ö z 1 ö n y érdekeinek, hanem azoknak az érdekeknek szolgál, amelyek a lemondást követelik a nemzettől. Ne engedjék magukat ezektől a nyomásoktól befolyá- soltatni; akinek joga van, köteles a nemzet érde­kében ezzel élni. (Úgy van.) Nem szabad megengedni, hogy ijesztésekkel, megfélemlítésekkel félrevezetes­senek, mert azok az ijesztések és azok a megfé­lemlítések — higyjék el nekem — régi tapasztala­taim vannak, hiszen voltam 16 esztendeig főispán, 4 esztendeig miniszterelnök — csak addig ijeszté­sek, mumusok, amig a választás megtörténik, azután — igen helyesen — napirendre térnek efelett, visszajön ismét a békés élet, a nyugodt munkál­kodás. Kipróbáltam ezt én magam: mondhatom, úgy van. Ez időszerint is törekedhetnek ijeszteni, megfélemlíteni, de annak eredménye 8 nap múlva már nem is lesz. (Úgy van 1 Derültség) Mondom, mert tudom, és ha Önök nekem elhiszik, akkor a a hazának tesznek szolgálatot, annak a hazának, amelynek erre szüksége van, azoknak az érdekek­nek, a melyek az Önök érdekei is. Teremtünk talán, remélem, — nagyon remé­lem — egy állapotot, amely a jelennél jobb lesz, Mert hiszen olvasták, hogy már magának akabinetnek egy tagja hirdeti, hogy — a letörés utján haladni eredménnyel nem lehet, a békés kiegyenlités út­jára kell térni, arra az útra, amely lehetővé teszi, hogy a különböző pártok, az ellenzéki pártok is, bevonatván az ügyek intézésébe, egy olyan ala­kulás jöjjön létre, mely nemzeti lemondást nem jelent, de amely amellett a nemzeti munkaképes­séget biztosítja. Ez az én nézetem. Emellett áll, ezt hirdeti dr. Lederer Sándor (Éljenzés) már régen, mert már 1904-ben, mikor az uj párt alakult, amely alakulásnak egyik tényezője, dr. Lederer Sándor, (Éljenzés) azt mondta, hogy: UrakI Ne küzdjünk tovább a jelszavakkal, tegyük félre a közjogi har­cokat, ne beszéljünk 48 és 67-ről, hanem beszél­jünk a munkálkodásról, arról, amire a hazának szüksége van. A liberális, demokratikus irányban való haladás az általános választójog alapján arra fektet súlyt, hogy az országot elsősorban érdeklő szociálpolitikai és gazdasági kérdések megoldassanak. Egy hang: Ez az igazi munkapárt! Báró Bánffy Dezső: Jól tetszett mondani. Ez az igazi munkapárt! És mily érdekes ! Itt állok egyedül, talán egy-két barátommal akik közé Dr. Lederer Sándort sorozom, (Éljenzés) az egész ország azt mondja, hogy munkálkodjunk, amit mi hirdet­tünk és mondottunk már 1904-ben. Megfogyatkozva, talán izoláltan, az az álláspontom már évek óta, anélkül, hogy érvényesülhetett volna, de úgy, hogy a különböző pártok ezt a törekvést a magukévá tették. Nahát, ha a magukévá tették, akkor a végre­hajtásról is gondoskodni kell, de nem szabad, hogy ez a végrehajtás úgy történjék meg, hogy a nemzet a maga jogairól mondjon le. (Élénk éljenzés.) Tisztelt Urak, talán nem is folytatom tovább. (Halljuk 1 halljuk 1) Nem arról van szó, hogy én itt programot mondjak, csak arról, hogy Önöknek Dr. Lederer Sándort (Éljenzés) figyelmébe, támogatá­sába ajánljam. Majd ő fog önök előtt nyilatkozni programszerüleg, ami ezidőszerint nem az én hiva­tásom, és abból meg fogják érteni, hogy önöknek, az országnak, a nemzetnek érdeke egy uj alakulás, egy olyan alakulás, melyet már a kabinet egy tagja is hirdetett Körmöcbányán, amely uj alakulást én őszintén szívesen támogatnék és amelyet, ha kép­viselővé megválasztják, Léderer dr. ur is kétségte­lenül támogatni fog. (Lelkes éljenzés.) Hogy ez lehető legyen, arra szükséges, hogy a képviselőházban többen legyenek, akik ez állás­pontot magukévá teszik, ezt az álláspontot, mely szerintem, egyedül jó a jövőnek, egyedüli bizto­sítéka a jövőnek. Hogy többen legyenek, hogy Dr. Lederer Sándor is ott legyen, (Hosszantartó éljen­zés és taps) erre van szükség, erre szíveskedjenek törekedni saját érdekükben, nem engedve ijesztés- nek, csábitgatásnak, semmiféle terrorizmusnak, mert az mumusnak jó, de — mint már mondottam — választások után elfelejtenek mindent, Hála Istennek, hogy elfelejtik, de, ha egyes esetekben máskép is lenne, akinek joga van, köte­lessége, hogy jogával éljen, még áldozatok árán is. Joga érvényesítésével szolgálja azt az ügyet, ame­lyet szolgálnia kell, ha igazán szereti hazáját. Én hiszem, hogy Ungváron a nagy többség a hazát szereti s aki a hazát szereti az nem engedi magát terrorizáltatni, elcsábbittatni, szolgálja azt az ügyet, amelyet jónak tart. Ez idő szerint a választásokról lévén szó, az igaz ügynek szolgálatában az áll, aki szavazatát Dr. Lederer Sándorra adja le. (Élénk tetszés, éljen­zés és taps, a szónokot számosam üdvözlik.) A nagy éljenzéssel fogadott és óriási lelke­sedést keltett beszéd után Dr. Lederer Sándor tar­totta meg programbeszédét, amelynek végét a meg­indult esőzés kissé megzavarván, az nem képez­hetett teljes egészet, mert a program nagy részét az esőzés folytán el nem mondhatta. A nagy politikai államférfim revelláló program­beszédet alább szó szerint közöljük, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az esőzés dacára hűségesen kitartó választóközönség körében ez mély és mara­dandó hatást keltett. Dr. Lederer Sándor. Tisztelt választópolgárok! Fogadják mindenek­előtt köszönetemet szives megjelenésükért, de fogad­ják köszönetemet különösen azért, hogy lehetővé tették, hogy az Önök körében megjelenhettem azzal az állam férfiúval, aki midőn erős és bátor kézzel vezette az ország kormányát, az országra fényt és dicsőséget hozott; aki a midőn erős és bátor kézzel vezette az ország kormányát, bebizonyította, hogy lehet magyar politikát csinálni a koronával egyet- értőleg; és aki ezzel a politikával a legnagyobb eredményeket érte el s az országot tisztelné becsültté tette. De tisztelt Uraim, vajon csupán azért érte el báró Bánffy Dezső ezeket az eredmé­nyeket, mert erős és bátor kézzel kormányzott ? Nem Urak 1 Hiába az erős és báior kéz, ha a politika nem az, amely a nemzet szivében gyöke­rezik. Az a politika, amelyet Bánffy Dezső köve tett, a magyarság, a magyar nemzeti állam kiépí­tésének a politikája volt, és a midőn itt megjelen­tem Önök előtt, hogy programmot adjak, hogy politikámról nyilatkozzam, kijelenthetem, hogy ez a politika nem lehet egyébb, mint a magyarság, az erős magyar nemzeti állam kiépítésének politi­kája. (Éljenzés és taps.) Ezért a politikáért küzdünk, ezt a politikát akarjuk az Önök segítségével ér­vényre juttatni. A magyarság politikája az egyetlen, amely ezt az országot erőssé és hatalmassá teheti. A magyarság politikáját követheti mindenki ebben az országban. Követhetik a nemzetiségek is minden aggály, minden gondolkozás nélkül, mert hiszen mit kívánunk mi a nemzetiségektől? Csupán azt az egyetlenegy alaptörvényt, hogy hűek legyenek a magyar hazához. (Igaz, úgy van.) A hazához való hűség keretén belül mindenki legjobb lelkiismerete szerint imádhatja istenét, művelheti nyelvét, szánt­hat, vethet, arathat, nyitva áll mindenkinek a bol­dogulás útja. — És itt, hogy a nemzetiségekről beszélek, engedjék meg, hogy csak egy pillanatra kitérjek egy jelenségre, amelylyel most lépten- nyomon találkozunk. (Halljuk, halljuk.) Azok részé­ről, akik ma a hatalom szekerét tolják, és akik minden áron, minden eszközzel érvényesülni akar­nak és első sorban ennek a rendszernek az orszá­got beutazó politikai lovagja, szemrehányásképen vetik fel, hogy a függetlenségi és 48-as párt a nemzetiségekkel szövetkezik. Nos én nem tudom, hogy a függetlenségi és 48 as párt szövetkezett-e a nemzetiségekkel vagy nem, ez nem is tartozik hozzám, mert én ilyen meddő dolgokkal nem fog­lalkozom, — azt azonban merem állítani, hogy sokkal szívesebben látom a nemzetiségeket azok táborában akik nemzeti jogokért küzdenek, mint azok táborában, akik a nemzet jogairól lemondanak. (Élénk helyeslés.) Ugyanazt a hitvallást, amelyet a nemzeti­ségekről teszek, teszem a vallás felekezetekről is. Mindenki szabadon imádhatja Istenét, mindenki a vallás felekezetekről szóló törvény oltalma és védelme alatt áll. Az 1848. évi XX. törvénycikk­nek olyan értelemben való magyarázata, amilyen értelemben azt a mai kormány egyes tagjai teszik nem törvénymagyarázat, hanem törvényferdités. (Helyeslés.) Ez ellen mindenkinek tiltakoznia kell. Ez a törvény szentesített alapjog, ettől eltérni, ezt elmagyarázni nem szabad. íme Urak, lássák a magyarság politikáját. Magában foglalja az országnak, a nemzetnek politikáját, minden nemzetiségi vagy vallás fele­kezeti külömbség eltűnik, mert a magyarság politi­kájában egyetlen egy eszme az irányadó, az az alapeszme, amely azt mondja : magyar itt mindenki, a magyaré ez a föld s a magyaré is marad. (Élénk helyeslés) Azonban tisztelt urak, ez a po - tika határozottan megköveteli, hogy a nemzet erőssé is tétessék. Erőssé lesz pedig a nemzet, hogyha olyan társadalmi és gazdasági politikát követünk, amely minden egyes polgári megerősí­tésére szolgál. Együttesen mondom, társadalmi és gazdasági politika, mert az egyik a másik nél­kül nem ér semmit. Hiába adok én a népnek jogot, ha éhezik, ha elárverezik feje felül a házat, hiába adok a népnek jogot, hogyha kivándorlásra kényszerítem. Ennélfogva olyan gazdasági politikát kell követnünk, mely biztosítja minden egyes pol­gárnak a jólétét és biztosítja a jogait is. (Úgy van.) Urak! Olyan sokszor hallhatták már, hogy agrár politikát űznek ebben az országban és hogy ez az iparnak és kereskedelemnek kárára van. Tudják Önök utak, hogy mi az az agrarizmus, hogy mi az az agrárpolitika? Hát nálunk ez az agrárpolitika mindenek előtt abban nyilvánul, hogy megdrágította a kenyeret. Behozták a buzavámot, ezzel megdrágították azt, amit az isten elsősorban a nép számara teremtett, amely keze munkájával kenyeret keresi. Hát kérdem Önöktől, beszélhet­nek-e egyáltalában társadalmi és gazdasági poli­tikáról azok, akik megdrágítják a kenyerei ? Van-e ennél nagyobb hazugság egyáltalában ? (Élénk tet­szés.) Igen is urak nagy szükségé van a mező- gazdasagnak arra, hogy ápoljuk, támogassuk és segítsük, mert hiszen tagadhatatlan, hogy a mező­gazdaság képezi nemcsak a mi országunk, hanem minden ország közgazdaságának az alapját. De a mezőgazdaságnak ez a támogatása nem azt jelenti, hogy a latifundiumok tulajdonosait kell támogat­nunk. mert az a 3 kor. 20 fillér vám, amelyet a búzára vetettek, kizárólag a nagybirtokosok zsebébe folyik, mi pedig annyival drágábban fizetjük a kenyeret. Szükség van igenis okszerű, helyes mező- gazdasági politikára, mert azon kell lennünk, hogy minél olcsóbban és minél többet termeljünk. De ezt nem az által érjük el, hogy a gabonát vámok által mesterségesen megdrágítjuk, hanem elsősor­ban az által, hogy egy olyan birtokpolitikát kö­vetünk, amely ezt biztosítja. Tudjak-e Önök azt, hogy Magyarországon több mint egy millió család él föld nélkül ? És most képzeljék el, mennyivel nagyobb volna a termelés, az élelmi szerek terme­lése, hogyha egy millió családdal több foglalkoz­nék termeléssel! Ma a magyar földbirtok alig ter­meli '/»-át annak, a mit termelhetne és ezért oly drágák az élelmi cikkek és mert az, a ki termel­hetne nem jut földhöz, ez az oka annak, hogy a munkáskéz kivándorol. De itthon maradna, ha földjéhez volna kötve, itthon maradna, mert sze­reti a földjét, szereti a hazát. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A múlt héten egy agyaglábon járó, nagybölcs politikus, — úgy is hívják, hogy a rátóti bölcs — becsületes magyar neve Széli Kálmán, Szentgott- hardon beszédet tartott, beszélt a mezőgazdasági politikáról és az Isten tudja még mi minden. Hát urak, anélkül, hogy bővebben foglalkoznám ezzel a szószátyár politikussal, kijelentem, hogy ma, a midőn a nemzet politikai újjászületéséről van szó, ennek az embernek nincsen joga politikával fog­lalkozni. Mert annak a politikai erkölcstelenségnek, amely báró Bánffy Dezső' megbuktatásával kez­detét vette, ő volt a kezdeményezője, valamint ő volt a kezdeményezője annak a gazdasági erkölcs­telenségnek is, amely a fogyasztó szövetkezetek állami segélyezésével politikai célokat jutalmazott. Bercsényi Nagy Kávéház és Szálloda, sss kara, este Lányi Gyula zenekara játszik. — Szerdán este Lányi Gyula zenekara mulattatja a vendégeket. — Szombat este 8—12 óra között ugyancsak az ezred zenekara mulattatja a vendégeket. P1NDINGER LAJOS, kávéház- és szálloda-tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom