Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-28 / 22. szám
1910. 22. TT n g v á r i IEZ ö z 1 ö n. y 3. oldal. Bánffy Dezsä báró és Lederer Sándor dr. fogadtatása. A város kereskedői és iparosai, de az egész választóközönség illusztris vendégeket kaptak csütörtökön, mikor a délután 3 órai vonattal érkeztek meg Ungvárra báró Bánffy Dezső, dr. Sebestyén József az Ujpárt titkára és számos hive kíséretében. A vendégeket már Csapban a Lederer-párt 30 tagú küldöttsége fogadta, akik nevében Vidor Marci üdvözölte a képviselőjelöltet, de különösen Bánffy bárót az illusztris vendéget. Az ungvári vasúti állomáshelyen s annak környékén a választók nagy száma és óriási embertömeg várta a vendégeket s mikor a szalonkocsiból kilépett báró Bánffy, rendkívül nagy szeretet nyilvánult meg mindenfelől. A harsogó éljenzés lecsillapultával dr. Kerekes István üdvözölte a vendégeket pár meleg szóval, amelyekre báró Bánffy szives szavakkal válaszolt. Erre riadó éljenzés között megindult a menet valóságos zászlóerdő alatt. A radvánci utcát torkolatától kezdve, továbbá a Kossuth-teret s a Nagy- és Kishid-utcákat óriási közönség: nők, férfiak, ifjúság tartották elfoglalva. Az utcákon mindenütt leirhatlan lelkesedéssel fogadták, éljenezték, kendő lengetéssel üdvözölték a nép százai és százai, az asszonyok, a leányok pedig májusi friss illatos virágokkal dobálták meg Bánffy bárót az ország egyik legjelentősebb politikusát, aki a szabadelvű eszmék felkent hirdetője és követője. A menetet beláthatlan kocsisor követte. A vendégek megérkeztekor a mi polgári temperamentumu városunkban olyan mozgalmas élet kerekedett, hogy szinte Budapesten képzeltük magunkat. A Nagyhid és Kishíd utcák kocsiutjai is zsúfolva voltak a körmenetben hullámzott néppel, amely örömérzettel eltelve üdvözölte a jelöltet s Bánffy bárót, lázas érdeklődései várva a bárónak a Bercsényi-szálló előtt felállított emelvényen megjelenését. A Bercsényi előtt messze távolban minden talpalatnyi helyet ellepett a közönség, a választók zászlós-tollas serege; a szálló balkonján és ablakaiban előkelő hölgyközönség leste-várta a nagy államférfiu megjelenését. A proyrammbeszéd. A gyűlést dr. Kerekes István elnök nyitotta meg és küldöttség hívta meg báró Bánffy Dezsőt, dr. Lederer Sándort és a vendégeket a népgyülés színhelyére, ahol óriási éljenzés és taps köszöntötte őket, mikor megjelentek a pódiumon. S megszólalt báró Bánffy, beszélt a választókhoz, a néphez az ő kedves és közvetlen modorával, elmondva mint széles látókörű politikus nézeteit közállapotainkról, tennivalóinkról. Beszédjét- a következőkben közöljük: Báró Bánffy Dezső. Tisztelt Urak! Az ungvári egyesült ellenzék vezetőségének néhány tagja, gondolom, az itteni ellenzéki szövetkezés megbízásából hozzám fordult, hogy a mai napon Dr. Lederer Sándor képviselőjelöltük (Élénk éljenzés) programbeszéde alkalmából az önök körében megjelenjem és néhány szóval nyilatkozzam. (Halljuk, halljuk.) A i. t. elnök Úr azzal fordult hozzám, hogy a mai politikai helyzetről valamit szóljak, nyilatkozzam. Nagy, nehéz kérdés az, amelyet nekem feladott, amelyet megoldani vajha tudnék, de nem remélem, mert a viszonyok olyan zavarosak, annyira tisztázatlanok, hogy erről a kérdésről határozottan, részletesen, behatóan nyilatkozni majdnem lehetetlen. Egy pár szóban el lehet azonban mondani a véleményt ezen kérdésről, amely abból áll, hogy nagyon komoly, nehéz politikai körülmények és viszonyok között vagyunk. Nekem, t. urak, nincs is valami nagy reményem arra, hogy azon az utón, amelyen a vezető tényezők megindultak, hogy azon az utón, amelyen keresik ä kibontakozást a hatalom részéről, kielégítő eredményre juthatunk. Azért nem juthatunk kielégítő eredményre, mert szorosan véve az a cél, amelyre, vállalkoztak, röviden abban nyer kifejezést: lemondás. Hát lehet azt kivánni, hogy egy nemzet amelynek alkotmánya és jogai vannak, lemondjon arról,amit törvényei biztosítanak? Lehet azt kivánni, hogy egy nemzet a jövőjét ne az alkotmányban, ne a szentesített törvényekben keresse, hanem a megalkuvásban, amely jövőt nem biztosit Tisztelt Úrak 1 Nem azért vagyok itten, hogy izgassak, nem is azért hogy egyszerűen csak hangulatot csináljak, hanem hogy ime elmondjam nézeteimet, a mint hozzám a kérdés intézve lett, a politikái helyzetről. (Halljuk, halljuk.) Hosszú nemzeti küzdelem után, a hol Ígéretre ígéret halmozódott, eljutottunk egy tarthatatlan helyzethez, amelyre azt mondották, hogy ez igy tovább nem mehet. Jöjjön a béke, jöjjön a munka. Hát kérem urak, bevallom őszintén, én sem az obstrukciónak, sem a parlamenti olyatén küzdelmeknek, melyek a szabad munkálkodást gátolják — hive és helyeslője nem vagyok. Egy hosszú politikai múlton keresztül próbálkoztam kérdésekkel úgy is mint Magyarország miniszterelnöke — (Harsány éljenzés) tudom, hogy ennek az országnak érdekében az van, hogy a nemzet jövőjén munkálkodjunk. De ez nem azt jelenti hogy lemondjunk. (Igaz! úgy van) Hát kérem tisztelt urak, én tudom, hogy itten, ebben a körben, ebben a városban a gazdasági kérdések, a kereskedelmi érdekek nagyon fontos jelentőségűek. Tudom azt is, hogy e megzavart viszonyok között úgy az iparnak, mint a kereskedelemnek nagy hátrányai vannak. (Úgy van) Az én nézetem, az én törekvésem is az, hzgy helyre álljon a képviselőházban a parlamenti rend és béke állapotja, de, hogy ezen helyreállott viszonyok ne vásároltassanak meg a lemondással, a jogok feladásával. (Élénk éljenzés és tetszés.) Hát tisztelt urak az önök képviselőjelöltje, dr. Lederer Sándor (Élénk éljenzés) e ekintetben velem teljesen egyetért, mert 1904 óta velem egy politikai párton van. Igaz, hogy ez a párt kicsi és a képviselő házban tényező nem volt, de a véletlen olyan furcsán alakult, hogy mégis ma mindenki, aki politikát csinál, szorosan véve, ennek a pártnak a prog- rammja alapján akarja azt csinálni. Hát mit akarunk mi ? Azt óhajtjuk, hogy a nemzet szentesített alkotmánnyal biztosított jogával élhessen. Azt akarjuk, hogy ne legyen közjogi küzdelem, ne beszéljünk arról, hogy 48 vagy 67, hanem arról, hogy olyan alakulás, olyan munkaképesség jöjjön létre, amely a meglevő alapon teszi lehetővé az ország érdekeinek szolgálatát. (Helyeslés.) A közjogi harcok félretételével elsősorban, gazdasági megerősödésünket, gazdasági fejlődésünket kell biztosítanunk s ennek következtében gazdasági függetlenségünket, amely gazdasági függetlenség lehetővé teszi, hogy a megerősödött nemzet majd annak idején más vonatkozásokban is érvényesítse magyar közjogi igényeit. Szükségünk van — és ez a mi törekvésünk és programunk — pénzügyeink önállósítására,-amit önálló banknak szokás nevezni, és joggal, mert önálló pénzügyi berendezkedés nélkül nem tudjuk gazdasági életünket fejleszteni, mert másnak a békóiban vagyunk lekötve. Önálló bank nélkül, nem tudjuk a mi kereskedelmünket olyanná tenni, hogy az ne idegen területről irányittassék, hanem a nemzet érdekeinek megfelelő legyen. Hogy fejlesszük ki iparunkat, mikor egy régi iparilag megerősödött állammal, egy gazdasági körbe véve nem tudunk haladni, nem tudjuk a küzdelmet felvenni ? Önálló gazdasági állapotokra, önálló pénzügyi viszonyokra van szükség, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy iparjanka't fejlesztve, gazdasági viszonyainkat megerősítve útját vágjuk annak a szerencsétlen állapotoknak is, hogy 'áz ország munkabíró elemének igen tekintélyes része elhagyja az, országot (Zajos helyeslés) kíegen földön keresni kenyerét, mert itt nem tudja azt megkapni. Hát tisztelt Úrak, nekem és Dr., Lederer Sándornak (Éljenzés) az önök képviselőjelöltjének ez nem uj, mi már az úgynevezett ujpárti programban 1904-ben erre az álláspontra helyezkedtünk. Természetes^ hogy olyan berendezkedésre van szüksége ennek az országnak, amely az ország minden lakójának a szabad mozgást biztosítja, és fejlődését elősegíti. Nem lehet megengedni azt, hogy a nemzet egy igen tekintélyes része — mert nem tud még pénzért sem földhöz jutni — kimenjen kivándoroljon. Módját kell találnunk annak, hogy a nagy hitbizományi területek, a latifundiumok, a kötött birtokok, amelyek ma meg nem szerezhetők, fel- szabadittatván, a földet kereső nép a maga megélhetése érdekében földhöz jusson. Nem mondom azt, hogy ez az elvétel alapján, a magánjog sérelmével kell, hogy történjék, de mondom azt, hogy egy olyan törvényhozási alakulást kell létrehozni, amely ezeknek a kötöttségét megszünteti, amely ezeknek szabad értékesítését, a szabad gazdálkodást biztosítja. Ez a kérdés tisztelt urak talán kevésbé érdekli Ungvár városát, vidékét és Ungvármegyét, talán a Nagy-Alföld kérdése ez elsősorban, de azért kihat az országtöbbirészére is ez a momentum, amely aztán lehetővé teszi azoknak a szociálpolitikai kérdéseknek megoldását, amelyek az egész ország polgárságának megélhetését fogják könnyíteni. T. Urak! A magyar állam ezer év óta áll fenn. Fennáll, mint magyar állam, magyar nemzeti jelleggel. Biztosítani kell azt, hogy ez jövőre is lehető legyen. De nem lehet, hogy a jogok gyakorlása korlátok között legyen akkor, amidőn a terhek viselése korlátozást nem ismer, de mindnyájan, kivétel nélkül, pénz és véradóval szolgáljuk a hazát, s amellett jogot nem gyakorolunk. Tehát gondoskodnunk kell arról, hegy az általános, egyenlő és titkos választói jog behozatalával a jogot mindnyájan élvezzük, akik terheket hordozunk és akik az államnak polgárai vagyunk-Mondom itt is, mondtam eddig is és mondani fogom mindig is, hogy ezen jog kiterjesztése nem szabad, hogy a magyar állam nemzeti jellegét megingassa, megingassa azt az alapot, amelyen fennállunk ezer év óta és amelyen még évezredeken keresztül élni akarunk. Liberális demokratikns alakulásra van szükségünk az általános titkos választói jog (Éljenzés) alapján és ezen liberális, demokratikus alakulás kell, hogy minden intézkedésünkben, törvényalkotásunkban irányítson, minden törekvéseinknek célja legyen. Tisztelt Urak! Az egyenlőség, a demokratikus, liberális egyenlőség követeli, hogy nyelv- és felekezeti ellentétek ne uralják a helyzetet, hanem mindnyájan egyenlő elbírálásban részesit- tessünk, akarmiféle hiten is vagyunk. Erre való tekintettel kell, hogy követeljük és ezt hirdeti az ujpárt és ezt helyesli Lederer Sándor dr. az önök képviselőjelöltje, — hogy az 1848. évi XX. t. c. végrehajtassák, a felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság absolute biztosittassék és azok a terhek, amelyek ma elviselhetetlenül nyomják a különböző felekezetekhez tartozó egyeseket, az állam részéről enyhittessenek. Ezt nevezem az 1848. évi XX. t. c. 3. §-a végrehajtásának. — Valamint figyelembe kell venni azt is, hogy e tekintetben a felekezetek között külömbség nem lehet. Mikor az a törvény 1848-ban létre jött, akkor Magyarországon hat bevett felekezet volt. Ma hét van. Mert az 1895 év folyamán, mikor én miniszterelnök voltam, jött létre a zsidóság recipiá- lásáról szóló törvény. (Éljenzés.) Ennek a törvénynek hatása azt jelenti, hogy teljes, egyenlőség van a többi felekezetek és a zsidó feiekezetek között, s nem úgy, mint a hogy olvastam, hallottam is, némely körök szeretik azt érvényesíteni, hogy az a recipiálás nem terjed ki a zsidóságra, amely 1848-ban nem volt bevett. Épen az, hogy 1895-ben recipiáltatott, maga után vonja a jogegyenlőség teljességét, valamint a 3-ik §. értelmében biztosított anyagi támogatást. Szükségesnek látom ezt elmondani, hQgy„íisztában legyünk azzal, hogy éz elől a kértfes élői kitérni uem lehet, nem szabad. Tisztelt urak! A jövőre kell doígozmi, a jövőt kell előkészíteni, amely jöyp trltnagyar államot továbbra is fenntartja. Munkálkodnunk kell (Igaz, úgy van !) de nem a lemondás mellett Keresnünk kell a koropa, a király és a nemzet közötti ellentét kiegynlitését, keresnünk kell a bizalmat, (Úgy van) a megértést. Ezt csak úgy fogjuk megtalálni, ha nem letörésről, nem lemondásról, hanem a jogok érvényesiteséről beszélünk. (Úgy van 1 Éljenzés.) Azt hiszem, tisztelt urak, hogy az a küzdelem amelyik ma foly, nem jó mederben halad, mert ezt a célt nem szolgálja. Mi nem akarunk egyebet és e tekintetben a különböző ellenzéki pártok között nézeteltérés nincs, mint a függetlenségi párt: a 48- asok, azt amit más ellenzéki pártiak hasonlókép akarnak: a békét, a munkálkodást, de nem a lemondás jelszavával. (Úgy van.) Az ez idő szerinti hatalom a választási küzdelmek rendjén nem néz egyebet, mint csak a munkaképességet. Nem gondolja meg, hogy a munkaképesség biztosítása a nemzet kielégítése nélkül lehetetlen dolog. A nemzetnek a maga jogai érvényesülésében biztosítékot kell nyújtani és akkor, tisztelt urak, meglesz a munkaképesség 1 Egyik a a másikkal kapcsolatos kérdés, de egyoldalulag azt a kérdést megoldani nem lehet. Pedig tisztelt urak itt is, Ungváron, mint az ország legnagyobb részében, ebben a kérdésben igen különös a felfogás. A munkaképesség biztosítása érdekében egy többségot akarnak, egy többséget, mely jogokat nem akar. (Úgy van 1 Úgy van!) Ezt nem szabad eltűrni, szembe kell szállani ezzel a törekvéssel és olyan képviselőket kell választani, akik nyugodt békés állapotokat akarnak, de nem lemondás mellett, hanem a jogok biztosítása mellett. Ilyen képviselőjelölt dr. Lederer Sándor (Éljenzés), aki ‘azoknak a nézeteknek embere, amely nézetek az enyémek is. Azonban tisztelt urak, én azt hiszem, tudom, hogy itt is úgy, mint más helyeken, különböző cimek alatt nyomást is gyakorolnak, (Úgy van 1 Úgy van 1) olyan nyomást, amely nem a nemzet
