Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-14 / 20. szám
2. oldal. "CJ n g v á i i ö z 1 ö n y 1910. 20. Az ungvári kerület. Az ungvári választókerületre ugylátszik szép alkotmányos küzdelem vár. A kereskedőknek a munkapárti jelöléssel elégedetlen zöme ugyanis, mint azt több ízben kiemeltük, az érdekeik ellenére jelölt Dr. Nehrebeczky György ellen a legnagyobb harcot hirdette. Az őszinteség hiányát és az egyszer felkeltett rossz hangulatot hiába igyekeztek egyesek Sándor Pál leveleivel lecsillapítani. A kereskedők még Sándor Pálnak sem akarták elhinni, hogy Nehrebeczky nem agrárius. Hiába volt mindenféle taktikázás, mindenféle magyarázat, — az elégedetlenek nem nyugodtak meg. S ha azok, akik a kereskedők vezetőiként szerepeltek a köztudatban, nem akartak együtt haladni az önérzetükben sértett kereskedőkkel, ezek az úgynevezett vezetők ellen is tudták mozgalmukat népszerűsíteni, kiterjeszteni s a városban egyszerre valóságos forrongás ütött tanyát. Meg kell állapítani azonban, hogy ez a harc nem Nehrebeczky György személye ellen irányult, akinek egyénisége a kereskedők nagyrésze előtt továbbra is szinpatikus maradt, a kereskedők akciója nem indult személy ellen, vagy személy mellett, ez tisztán gazdasági alapon álló osztályharc, melynek célja a kereskedők, iparosok és kereső osztálybeliek érdekeinek érvényre juttatása. Nem a 48 és 67 közti harc ez, nem a mindenáron ellenzékieskedés vagy érzékenykedés folyománya ez, csak a saját érdekeik előmozdítására irányuló józan belátás természetes következménye ez a tömörülés, amely hivatva van városunkban uj életet teremteni és a gazdasági érdekek kellő kielégítése által iparunk és kereskedelmünknek uj irányt szabni. Ebből a szempontokból tekintve a megindult választási harcot, keresve, kutatva sem lehet alkalmasabb jelöltet városunkban elképzelni, mint Dr. Lederer Sándor személyét, akit a kereskedők jelöltjüknek kikiáltottak. Első sorban a mérséklet, a nyugodt és csendes munka, a közjogi kérdések kikapcsolását és a gazdasági kérdések kielégítését hirdető tevékenység politikáját hirdeti s igy alkalmas a mi vegyesen 48-as és 67-es érzelmű városi polgáraink gazdasági kérdésekben szolidáris gondolkodását egy táborba egyesíteni; de másodsorban Dr. Lederer Sándor egész személye át van hatva a kereskedelmi és ipari érdekek iránti szeretettől. Nemis lehet ez másképpén, mikor kora fiatalságától kezdve mindig az ipar és kereskedelem ügyeivel foglalkozott s oly vezér mellett tanult meg ezek iránt szívből, melegen érdeklődni, mint amilyen néhai Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter volt, akinek vasmunkájában valósággal társa, jobbkeze volt. Az ilyen ember, akinek alkalma volt a kereskedelem és ipar csinját-binját megismerhetni, aki tudja, hol kell a dolgokat megfogni, hogy orvosoljon, javítson és segítsen, az ilyen munkás emberre van szüksége a mi kimondott kereskedő és iparos városunknak és az országnak is. Átérezte ezt a választó polgárság, mert Dr. Lederer Sándor jelöltségét széles körökben nagy sympatiával fogadták. F. hó 7-én este tartották a kereskedők első nagyobb nyilvános értekezletüket s ekkor óriási lelkesedés nyilatkozott meg' a jelölt személye iránt. A megjelentek, akik között mindenféle pártbeli képviselve volt, Schwarcz Albertet választván meg elnöknek, egyhangúlag elhatározták, hogy Dr. Lederer Sándort a jelöltség elfogadására felkérik és erről őt nyomban táviratilag értesítették. A táviratra — mivel Visontai Soma Buda pestről távol volt, s Lederer Sándor nélküle nobi- litásból a jelöltség elvállalása tekintetében határozni nem akart, csak f, hó 10-én érkezett meg a következő válasz: „Schwarcz Albert Ungvár. Az ungvári kereskedők által felajánlott jelöltséget ezennel elfogadom és bízom abban, hogy lelkes támogatásukkal a haza boldogulására irányuló elveink diadalmaskodni fognak Dr. Lederer Sándor.“ Ezen távirattal egyidejűleg jutott a függetlenségi párt tudomására az, hogy Dr. Visontai Soma az ungvári kerületi jelöltségre nem reflektál és a központi Justh párt sympatiája Dr. Lederer Sándor felé fordult, mint akinek programmja a közjogi alaptól'eltekintve, teljesen azonos a Justhék programmjával, csakhamar nyilvánossága került az is, hogy a mennyiben a függetlenségi párt Ung- váron külön jelöltet nem állít, úgy Lederer dr. jelöltségét fogja támogatni. Mig igy a pártok viharzottak, ezalatt a Dr. Lederer Sándor pártja f. hó 11-én este tartott gyűlésen hivatalosan is megalakult és Dr. Reisman Henriknek a helyzetet és a Bánffy pártot ismertető beszédje után Schwarcz Albert elnöklete alatt 8 tagú bizottság lett megválasztva a további teendők elvégzésére. A gyűlés, melyen több mint 200 kereskedő volt jelen, lelkes, emelkedett hangulatban folyt le és végül Báró Bánffy Dezsőt üdvözölte, aki a következő sürgönynyel válaszolt: „Hálás köszönettel fogadom szives megemlékezésüket és nagy örömmel veszem, hogy Dr. Lederer Sándort egyik leglelkesebb párthivemef és legmegbízhatóbb munkatársamat képviselőjelöltnek kikiáltották. Rendkívüli közgazdasági tudása, gazdag és széles látkörü ismeretei folytán Dr. Lederer Sándor megválasztása esetén egyik leghasznosabb tagja és dísze leend a hépviselölidznak. A legnagyobb örömmel jövök el körükbe, hogy együttes erővel biztosítsuk elveink és jelöltjük győzelmét. Hazafias üdvözlettel: Báró Bánffy Dezső.“ Jobb, meggyőzőbb jellemkép Dr. Lederer Sándor személyét illetőleg, igazán nem kell, mint Br. Bánffy sürgönye. Aki Bánffy személyéhez, politikájához, liberalismusához, sovén magyarságához ennyire hozzá tudott nőni, hogy a dicséretekkel különben fukar vezér is ily lelkesen, valóságos elragadtatással nyilatkozik meg róla — az igazán méltó arra, hogy az ungvári kerületet munkájával képviselje 1 . . . Itt említjük meg, hogy a függetlenségi párt vasárnap délután 5 órakor Herz Sándor éttermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyát a képviselőjelölés kérdése képezi. Ezen a gyűlésen szóba kerül a függetlenségi párt állásfoglalása a képviselőválasztásnál, arra való tekintettel, hogy Dr. Visontai Soma a jelöltségtől hivatalosan visszalépett és a budapesti központi Justh párt Dr. Lederer Sándor jelöltsége mellett nyilatkozott. Az általános hangulat a függetlenségiek körében az, hogy mivel önálló jelöltet nem állítanak, teljes erővel a gazdasági programmot hangoztató Bánffy párti Dr. Lederer mellé állanak, s igy biztosra vehető hogy az egyesült ellenzék zászlaja győzedelmeskedni fog. Ugyancsak vasárnap délután 5 órakor fog Dr. Lederer Sándor, aki aznap a délután 3 órai vonattal megérkezik, a kereskedőknek a Kereskedelmi Csarnokban bemutatkozni, hogy megköszönje a kereskedők köréből neki felajánlott jelöltséget. Vasárnap estére a választók ismerkedési estélyt rendeznek. A tűzoltó testület köréből. — Saját tudósítónktól. — Az ungvári önkéntes tűzoltó testület f. hó 8 án tartotta 3 évre újra alakuló közgyűlését, amit Dr. Tüchler Sándor alelnök tapintatosan vezetett. A közgyűlésen egy-két pártoló tag kivételével a működő tagok teljes számmal voltak jelen s ők döntöttek s határoztak akként, ahogy azt velők — mint halottuk — előre terv szerint megbeszélték. A közgyűlésnek sablonos része volt, hogy felolvasták a parancsnokság évi jelentését, a számadások kezeléséről megadtak a szokásos felment- vényt, jutalomdijakat és diszérmeket osztottak ki a működő tagok érdemesebbjei között, végül elhatározták, hogy a testület részére juttatott 2000 korona kormánysegélyt 800 koronával kiegészítve, mászóház építésére használják föl. A közgyűlés választással is foglalkozott. A választás eredménye a következő. Elnök Sztáray Gábor gróf, alelnök Tüchler Sándor dr., parancsnok Markovszky Sándor, alparancsnok Mérő Vilmos, szakaszparancsnok Schlossár Károly, Blazsek Mátyás, pénztárnok Dobrovolszky Emil, jegyző Markovszky János, ügyész Reisman Henrik dr., orvos Reisman Arnold dr., mérnök Rácz József, szertárnok Friedländer Mór. Az alparancsnoki állás betöltése körül domborodott ki az a belső forrongás, ami hónapok óta dúlt a tűzoltóság működő tagjai sorában. A belső forrongás szomorú jele annak, hogy egy jóformán kezdő emberbaráti egyesületben a visszavonás, egymás személyének lekicsinylése domborodik ki s bénítja meg a működő tagok tevékenységét. Akkor azután nem lehet kívánni, hogy a tagok egymás kölcsönös becsülésével igyekezzenek emberbaráti vállalkozásuknak megfelelni s visszaszolgálni a városnak és a társadalomnak azt a szép anyagi áldozatot, amit ezen intézményre megszavaz és felajánl. De hiszen mi nem a tűzoltóság tagjai révén értesültünk a benn dúló kellemetlenségek felől, mert ez közbeszéd tárgyát képezte már rég óta s ami most a közgyűlésen történt, annak indító okairól is városszerte beszélnek. Igaz-e vagy sem, sokan tudni vélik azt is, hogy azok az eszközök és gépek, amiket a tűzoltóság legújabban beszerzett, azok sem felelnek meg a helyi viszonyoknak, így a tolólétrák nem az ungvári épületekhez valók, a vízszivattyúk nehezen kezelhetők; továbbá az unghid mellett beállított motor belső szerkezetében gondatlanság miatt lényeges rongálás támadt. Ha ez igy van, akkor ez az állapot legkevésbbé alkalmas annak a konstatálására, hogy mindezek beszerzése és beállítása ilyen fogyatékosságaival, az intézmény fejlesztése érdekében történt, úgy amint azt a tűzoltóság vezetőinek javaslatára Gr. Sztáray Gábor főispán mint egyesületi elnök a tűzoltóság hasznos működése sine qua nonjának jelentett ki. A gépek, eszközök azonban átalakíthatok, kijavíthatok; ellenben valamely egyesület kebelében dúló viszálykodásoknak csak az intézmény vallja a kárát, esetleg magának az intézménynek szétrobbantására alkalmat szolgáltathat. Hetekkel előbb már hallottuk hogy Markovszky Sándor a főparancsnoki állásról lemond s ezen működésétől visszavonul. Az ember elcsodálkozott azon, hogy a szakképzett, tevékeny főparancsnok, aki életerejének teljében van, visszavonulni készül, amint ezt írásban be is jelentette. Ugyancsak Siikösd István alparancsnok is bejelentette lemondását; ez se fért az ember fejébe, tudva hogy Sükösd tűzoltói tanfolyamon is résztvett, hát akkor erre néki, aki a város állandó lakosa, mi szüksége volt, ha ő is pár évi működése után szintén félrevonul. Miután mégis tudni akartuk a lemondás okát, erre nézve különféle szóbeszéd utján értesültünk, amiből a főrészt kihámozva, kitűnik, hogy a két parancsnok között egyesek mesterséges módon szították föl az ellenszenvet oly mértekben, ami azt a válságot idézte elő, hogy a vasárnapi közgyűlésen Markovszky lemondását el nem fogadták, őt főparancsnoki tisztében meghagyták, ellenben nemcsak egyhangúlag tudomásul vették Sükösdnek alparancsnoki állásáról lemondását s e helyre nyomban Mérő Vilmos segédtisztet alparancsnokká megválasztották, hanem a mesterségesen fanatizált tűzoltók ügyet se vetve Tüchler Sándor szeretett alelnökük akaratára, óhajtására, még azt az indítványt is elvetették, hogy Sükösd tiszteletbeli parancsnoki címmel vonuljon vissza. Hát kérjük szépen, ez egy igen nagy baj. Hogy Sükösd és Markovszky szaktársak között mi ütött ki, az mellékes. Társadalmi intézményekben, hivatalokban se szereti a tagok vagy a kollegák mindannyia egymást, azért a közérdek magasabb célja kölcsönös megértésüket kívánja tőlük s ennek, nemkülönben hivatásuknak eleget is tesznek. Absolute nem volt s nincs indokolva tehát, hogy a tűzoltóság működő tagjai, amig Markovszky főparancsnok visszavonulását el nem fogadták, egyidejűleg Sükösd alparancsnokot elejtsék. Igazán rá nem szolgált erre s mi gondoljuk is, hogy ha nem lettek volna olyanok, akik a működő tagok között ellene mesterséges módon szították a gyűlöletet, hogy Sükösdöt a tüzoltóság- ból mindenáron kimarják, hogy akkor Sükösd mellett is állást foglaltak volna és őt sem ejtik el. így az intézmény javára szent lett vo na a béke. Különben ügyet se vetünk' ezekre az intrikákra s csak a nagyközönségre hivatkozunk, akik körében a történetekről nagyon rossza ó vélemények nyilvánulnak. Egyben elismerik Sökosd rátermettségét arra, hogy tűzoltó intézményünk benne hasznos, energikus tagot veszített el, mondjuk legalább egyelőre, mivel fel kell tételeznüm a tűzoltóság vezető és támogató köreiről, hogy ez^ a hibát valahogy reparáltatni fogjak, ami o icsseguk is a tűzoltói intézmény érdekében.
