Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-15 / 3. szám
Ungvár, 1910. január hó 15. 3. szám. Harminckettedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dayka Gábor-utcza. szerkesztik: E?észévre . . . 8 k. i Negyedévre. . . 2K. Telefon szám. 53. n ■ i ' — „ , ■■ ■■ Fél évre .... 4 K. Egy hóra . . . 80 f. Megjelenik minden szombaton Lük3C$ GßZ3 Di. RßiSIHäll Hßfirlk Egyes szám ára 12 aiiér. mcyjtieiUK imnuen Szomoaion. ■■■ Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Hirdetések kizárólagos felvétele SU; ieopoid 6uula Budapest uMr«Sf , Á 14.000 korona állami segély felosztása. A képviselőtestület f. hó 18-iki ülésén fog határozni, városunknak a két millióból juttatott 14.000 koronának felhasználása fölött. A tervezetet előbb a tanács elkészítette, ezt a pénzügyi bizottság némi módosítással f. hó 10-iki ülésén elfogadta. Nem is szólva arról, hogy a felosztás kérdését még valamiféle értekezlet elé is vitték, ahol állást foglaltak el a felosztás kérdésében, holott a belügyminiszter rendeletében s az ahhoz csatolt törvényjavaslat tervezetében az irányelvet megadta, a tanács * s a pénzügyi bizottság pedig a kiosztás felett a legméltányosabban határozott. így nép- gyülések, értekezletek megtartása ilyenféle ügyekben nem is indokolt. Ez ungvári szokás. Az ügyből kifolyólag súlyos sérelemnek azt tartjuk, hogy a miniszter egy törvény- javaslatot küldött a kiutaló rendelet mellett, amely törvényjavaslat a városi tisztviselők fizetését oly szűkkeblű módon akarja szabályozni s a fizetéseket oly alacsony tételekben akarja megállapítani, hogy egyenest szatíra volna ezt fizetésrendezésnek nevezni. Lapunknak január 1-ei cikkében már , kellően értékeltük ennek a törvényjavaslatnak azt a szembeszökő igazságtalanságát, hogy ugyanazon hatáskörben működő törvényhatósági és rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetése között két különbséget akar létesíteni. ízetlenség volna az összehasonlítások terére lépni és példákkal megvilágítani azt, hogy Ungvár városa nem egy törvényhatósági várossal áll egy nívón akár kulturális, akár gazdasági jelentőség dolgában. Tisztára lehetetlennek tartjuk tehát, hogy ez a miniszteri büróban elkészült törvényjavaslat ebbeni alakjában valaha törvényerőre emelkedhessék s a tényleges viszo- nyoknak minden ismerete és mérlegelése nélkül készült tervezet a gyakorlatba átvitessék. A rendezett tanácsú városi tisztviselőknek tehát nem kell tartaniok attól, hogy jövő sorsukat ez a szűkkeblű szellemből fakadt tervezet fogja megszabni, a szomorú csak az a dologban, hogy most, amikor a kiutalt 14.000 koronának felhasználásáról s valódi rendeltetési céljaira való fordításáról van szó, akkor a városi képviselőtestület tehetetlenül áll a kiutaló rendelet határozataival szemben. Azt mondja ugyanis a miniszteri rendelet, hogy nem részesíthetők a pótlékban azok a tisztviselők, akiknek jelenlegi illetménye a táblázatban feltüntetett fizetési osztályok legalsó fokozatával egybekötött összeget eléri, vagy meghaladja. Igen ám, csakhogy a fizetési osztályok igazságtalanok és méltánytalanok. Bár igaz ugyan, hogy a IX. fizetési osztályba az ügyek előadói vannak sorozva, de mennyiben különbözik ezektől a munkakör, a felelősség, a gondos eljárás tekintetében például a pénztárnok, az ügyész, a számvevő ? holott ezek javadalmazását csak a X. fizetési osztályba sorozza, holott őket a IX-be kellett volna sorozni. Azután nem-e helytelen volt például a városi könyvelőt már csak a Xl-be osztályozni, holott a rendezett tanácsú város könyvelője, felelősségét és hatásköre fontosságot tekintve, fontosabb állás, mintsem hogy őt összecsoportositsa ugyanazon fizetési osztályba sorozott kezelőkkel, az irattarnokkal, igtatóval stb.-vel. Azt véljük tehát, hogy Ungvár város képviselőtestülete nem fog egymagában állani a rendezett tanácsú városok sorában, midőn a miniszteri rendelet szükkeblüségétől eltekintve, az 1909. évre ennél méltányosabban fogja egyes tisztviselőinek pótlékát megállapítani. A miniszteri rendelet kijelöli, hogy a 14.000 korona államsegélyből elsőben a tisztviselők javadalmazása szabályozandó; ha azonban a miniszteri rendeletben kijelölt elveket fogadnánk el, akkor a tisztviselők fizetésének rendezésére szánt 14.000 koronából alig 3000 koronát lenne szabad a képviselő- testületnek a tisztviselők fizetésrendezésére fordítani. Azért tehát a képviselőtestület határozzon az igazság és a méltányosság határai között s a fizetésrendezés körül követett irányelveit felterjesztésében kellőleg okada- tolja. A belügyminiszter, aki a fizetés rendezését tárgyazó képviselőtestületi határozatnak jóváhagyását magának tartotta fenn bizonyára belátja, kogy az ő osztályzata a viszonyoknak meg nem felelő s az 1909. évre szóló képviselőtestületi méltányos osztályozásnak jóváhagyásától idegenkedni nem fog. íme ide jutottunk a kivívott subvenció dolgában. Az e tárgyban indított mozgalomnak köztudomás szerint az volt a vezérelve, hogy a városok kártalanittassanak a tisztviselők által végzett állami funkciókért, s ezt az elvet juttatja kifejezésre a megküldött törvény- javaslat is. Minthogy pedig a most kiutalt összeg csak egy kis hányadát teszi annak az összegnek, melyet az egyes városok évről-évre állami teendők teljesítéséért tisztviselőiknek kifizetnek, vájjon mi jogon köti meg a városok kezét a miniszteri rendelet abban, hogy hová fordítsák az őket jogosan megillető összeget ? Most még szóba hozzuk, hogy miután a városi tanácsnak a pénzügyi bizottság által nagyjában jóváhagyott felosztási tervezete nem gondoskodik a XI. osztályba sorozott kezelő tisztviselők fizetés emeléséről is, nem-e sérelmes rájuk nézve ez a felosztás, amely őket figyelmen kivül hagyja. Bizony, bizony, ha ez a felosztási tervezet a belügyminiszter elé kerül, nem lehet tudni, hogy a belügyminiszter nem-e őket is osztályozni fogja a Xl-be, azokat különösen akik igtatással, irattározással foglalkoznak s részükre is kifizetendőnek elrendeli illetményeiket. Ugyanis a belügyminiszter rendelkezéséhez mellékelve lett a városi tisztviselőknek fizetési osztályokba való beosztását feltüntető táblázat, azon miniszteri kijelentéssel kisérve, hogyha a fizetési osztályba sorozott városi tisztviselő által fizetés címén eddigelé élvezett összes járandóságok az ezen fizetési osztálynak legalsó fokozatára meghatározott összeget el nem érik: a tisztviselőt az őt megillető fizetési osztály legalsó fokozatába kell sorozni. A táblázat szerint a XI. fizetési osztályba felsorolt állások között vannak beosztva: ig- tató, kiadó, irattárnok. Miután pedig a belügyminiszter által előzőleg bekivánt tisztviselői lajstromban a rendezett tanácsú városok legtöbbjénél a fogalmazói személyzet mellett szokásos elnevezésű írnokok vannak megnevezve, ez a körülmény a belügyminisztériumban készült táblázat összeállításánál mégis olyanná vétetett, hogy az írnokok, akiket a képviselőtestület választ, s akiknek feladatuk nem a másolás, hanem az ügyek kezelése, hogy a rendezett tanácsú városokban legtöbbnyire igtatással, kiadással vagy irattár kezelésével foglalkozó ezen Írnokokat is joggal megilleti a Xl-ik fizetési osztályba sorozás, mivel különben egy uj XII. osztályba sorozást állapítottak volna meg. A törvény- hatósági joggal felruházott városok részére készitelt fizetési osztály, ahol a XI-ben már az „írnok“ elnevezés is benn foglaltatik, világosan mutatja, hogy a rendezett tanácsú városok Írnokait a XI. osztály 3 fokozatában feltüntetett fizetés fogja megilletni, hogy tehát őket Ungvár városánál eddig élvezett 900 korona fizetésükön felül 500 korona fizetéstöbblet és a 200 korona lakpénzén felül 300 korona lakpénztöbblet illeti. liapnnk mai szama 8 oldal.
