Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1892-10-06 / 40. szám
Ungvár, 1892. október 6. 40. szám. Tizennegyedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagyhid-utcza 13-ik szám, Lévai Mór könyv- kereskedőnél. Kéziratokat vissza nem küldünk. Megjelenik minden csütörtökön. j Előfizetési dij: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyed évre 1 frt. í j ■ : \ \ Néptanítóknak féláron küldjük. \ Hirdetéseket a kiadóhivatal, valamint az összes jóhirü hirdetési irodák fölvesznek. Olvasóinkhoz. Az »Ungvári Közlöny« mai számával uj pályafutást kezd. Eddigi kiadótulajdonosa Jova- novits János, a ki azt 12 éven át buzgón szerkesztette, visszalépett és minden jogát Lévai Mórra ruházta ál, ki mint kiadótulajdonos mindaddig, mig a lap szerkesztésének személyes kérdése véglegesen elintézve nem lesz, a szerkesztőd felelőséget is elvállalja. Jóllehet a hangzatos frázisoknak, programotokban való eszmeárulgatásnak barátjai nem vagyunk és szivesebben fogunk többet tenni, mint sokat Ígérni, ezúttal mégis kivételt teszünk; mert olvasóink iránt tartozó kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a lap szellemi életében beállott eme nagy fordulat alkalmából a lap jövő magatartását szabályozó eszméket és elveket röviden precizirozni megkísértjük, annál is inkább, merte tekintetben lapunk nem mindig fog az »Ungvári Közlöny« által eddig taposott úton haladni, egyes társadalmi kérdések megbeszélésénél pedig talán épen ellenkező elvekből fog kiindulni. Ezt szükségesnek tartjuk fölemlíteni, j hogy a következetlenség vádját, a mennyiben a lap múltja és jövőjére vonatkozólag jogosan emelhetnék későbben ellenünk, eleve is elhárítsuk magunkról. Mindenek előtt kijelentjük, hogy lapunk még a sorok között sem fog politikával foglalkozni, a mennyiben pedig egyes aktuális kérdések megbeszélése alkalmával nézetünket fejez- nők ki, e nézetet nem pártállás fogja sugallni, hanem a szabadelvűsét7, demokrácia, és jogegyenlőség szempontja. Lapunk tehát jövőben el fogja ! veszíteni azon színezetet, mintha egy országos politikai nagy párt elveinek társadalmi eszközökkel propagandát kívánna csinálni. Mi mind a három országos nagy párt elvei előtt tisztelettel hajiunk meg, de nézeteinket függetlenül, országos pártpolitikai céloknak még társadalmi utón sem alárendelve, fogjuk kifejezni. Egy vidéki társadalmi heti lapnak főcélja, nézetünk szerint, a város, és megye összes anyagi és szellemi kérdéseit jóakaratulag megbeszélés tárgyává tenni. Az eszmecsere, mely ily módon kifejlődik, fájhat egyik- másik egyénnek, de a társadalomnak, mint egésznek, mindig hasznára válik. Ez oknál fogva tért nyitunk lapunkban mindazon tárgyilagos felszólalásoknak, a melyeknek célja megyénk és városunk anyagi és szellemi jólétének előmozdítása; ellenben kizárjuk belőle a sértett ambíció és egyéni hiúság személyeskedő kifakadásait, valamint mindazt, a minek célja népünk között a nemzetiségi és felekezeti türelmetlenség magvát elhinteni. Mi mindenkinek a meggyőződését tiszteljük. Elvünk a kölcsönös türelem. Azt hiszem nem akad széles Magyarországon komoly ember, a ki ellent merne mondani abban, hogy ma, midőn az emberiség fejlődésének főrugója a nemzetiségi eszme, a midőn minden nemzet vagy mérsékelten, vagy kíméletlenül is nemzeíi egyéniségének fejlesztésén fáradozik, nincs oly fontos, életbevágó kérdés, mint a nemzeti nyelv és kultúrának kérdése. Egy évszázad múlt el azóta, hogy őseink nemzeti nyelvünk és intézményeink jogaiért sorompóba léptek, és a kérdés ma aktuálisabb, mint valaha volt. Ha nem akarjuk Széchényi Istvánt meghazudtolni (Magyarország nem volt, hanem lesz), úgy fejleszszük nemzeti intézményeinket, nyelvünket, kultúránkat fáradhatatlanul és minden törvényes eszközzel, mely kezünkben van. A magyar nemzeti eszme és kultúrának fejlesztése az »Ungvári Közlöny«-nek főfeladata lesz. Erre szolgálnak eszközül a többi között a kulturegy- letek is Erdélynek van kulturegylete. a Dunántúlnak és az Északnyugati felföldnek is van. Csak hazánk északkeleti részének nincs még általános közművelődési egyesülete. Ne mondja senki, hogy nincs rá szükség. Elösmerem, hogy nemzetiségi viszonyaink megyénkben kielégítők, itt a nemzetiségi kérdés hullámai kellő korlátok között mozognak, de annál nagyobbb szükség van a kultúrának emelésére; már pedig a közművelődési egyleteknek nem kizárólagos feladatuk a magyarosítás, hanem — még pedig első sorban — a műveltség fejlesztése is. Mennyi tűzzel, mennyi lelkesedéssel láttunk ezelőtt vagy 15 évvel az »Ungmegyei Közművelődési Egyesület« megalkotásához és milyen gyorsan ellángolt a szalma. Lapunk oda fog működni, hogy az »Ungmegyei Közművelődési Egyesület« rövid idő alatt újra életre keljen és hogy abból — Ung- várral mint középponttal — az »ÉszakkeletiKöz- művelődési Egyesület« nője ki magát. A nemzeti érzület fejlesztésének egyik fontos tényezőjét képezi a dalárda is. Kár, hogy e nagyon szép múlttal biró testület újabb időben válságba jutott, mely működését oly sokáig megbénitá. Legutóbbi föllépése azonban remélni engedi, hogy a válság elmúlt és egy jobb jövő köszöntött be. A dalárda ügyének előmozdítását célzó megbeszélésekre lapunk mindenkor nyitva áll. Kiváló figyelemmel fogjuk kisérni városunk és megyénk tanügyi mozgalmait is. A főgymnasium tanári köre, a tanítóegyesület, tanítóképző intézet és bárki, a ki a tanügygyel foglalkozik, mindig szívesen látott vendége lesz az »Ungvári Közlönynek.« És mennyi megbeszélni való van itt. Csak röviden érintem, hogy a vallás és közoktatásügyi minister különös súlyt fektet az ifjaknak testgyakorlatára, és az ifjúsági játékokra. Ma már alig van számba vehető tanító, a ki a kultusministernek erre vonatkozó rendeletéit örömmel ne üdvözölné. Csakhogy e rendeleteknek végrehajtása majdnem legyőzhetet- lennek látszó nehézségekbe ütközik. Az iskolai évi értesítőkből azt látjuk, hogy az országban alig van egy—két olyan város, a melynek rendes ifjúsági játszótere volna. Pedig ennek meg kell lennie! A tanuló ifjúnak alkalmat kell adni arra, hogy a komoly szellemi munka fáradalmai után megfelelő üdülésben részesülhessen, a mit első sorban a játékok nyújtanak. Ezek alatt még a 8. oszt. tanuló is igazi gyermeknek érzi magát és a gyermeki kedély ártatlan örömeit élvezi. És ez a tanuló korának és természetének igazán megfelelő élvezet. Az olyan gyermekből, a kit igy nevelnek, nem lesz 20 éves mizantróp, blazirt íiata1 ■ember és mérsékelt hazafi. Úgy az elemi, mint a gymnasiumi ifjúság szórakozására szolgáló játszóterek megteremtésének módozatairól szívesen fogunk cikkezni,. Városunk földrajzi fekvésénél fogva ipar és kereskedelmi tekintetben is fontos helyet foglal el. Magyarország északkeleti vidékén nincs város, mely olyan forgalommal dicsekednék, mint Ungvár, pedig nem esik a fő közlekedési vonalak útjába. Az iparos és kereskedő osztály társadalmunkban még sem tesz annyira számot, mint a hogy állása és értelmi színvonala megkívánná. Nagyon érdekes volna azon okokat kutatni, melyek e körülményt előidézték, valamint az eszközöket, melyekkel e bajon segíteni lehetne. Vannak iparosaink és kereskedőink között gondolkozó fők, itt van a Kereskedelmi Kör is, melynek különösen feladatához tartoznék a kereskedők különböző érdekeinek megbeszélése és oly mozgalmaknak megindítása, melyeknek célját ezen érdekeknek előmozdítása képezné: rajta tehát, lapunk a polgári osztály érdekeinek megbeszélésére szivesen nyitja meg hasábjait. Miután lapunk a kereskedelem és a kereskedők érdekeinek fejlesztését is egyik céljául tűzte ki, felkérjük a város és megye kereskedőit, hogy netaláni igényeit és óhajait, vagy oselről-esetre felmerülő nehézségek feletti panaszait a szerkesztőség tudomására hozni szíveskedjék. — Hazánk agronom jellegénél fogva kiváló fontossága van a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek. E kérdésekkel is szakférfiak fognak foglalkozni lapunkban, Lehetetlen azonban már most is rá nem mutatnunk azon kiváló veszélyre, mely városunkat, megyénket szőllőiben fenyegeti. Tavai a fillokszerát hivatalosan konstatálták az ungvári hegyeken. Akkor egy kis vonaglást lehetett észlelni szőllőbirtokosaink testén, egy—két felszólalás a lapokban is történt; de a mint a napok múltak és a pusztulás rögtön be nem állt, újra erőt vett rajtunk az egykedvű nyugalom. A fillokszera elleni védekezésnek nyomait sem látjuk ma. Igaz, hogy a baj látszólag nem nagyobbodott, igaz, hogy idei szüretünk nem a fillokszera miatt nem lesz bő, de azért ne gondoljuk, hogy megszabadultunk tőle. Ott van hazánk bortermő vidékeinek elrettentő példája, az a kis pihenés a föllépés után mindenütt meg volt, hanem egy- két évvel rá beállott a katastrófa. Beregszászban 1889-ben még fényes szüretet tartottak és ma az egész promontorium pusztán áll: tengeri górok állanak a volt szőllőtőkék helyén. Nem jól tenné-e a gazdasági egyesület, ha a fillokszera elleni védekezés kérdését napirenden tartaná és odakiáltaná azoknak a kik még mindig tamások: »a fillokszera nem halt meg, csak alszik! Városunk különböző egyesületei között még kettő van, melyeknek ügyeivel foglalkozni kötelességünknek tartjuk: a nöegyesület és a társaskör. Az előbbiről szólani most időszerűtlennek tartjuk: de a társaskörről egyet-mást már most kívánunk elmondani. Nézetünk szerint a társaskör, mint a városi értelmiség találkozó helye arra van hivatva, hogy az ungvári társadalom tagjainak ne csak szórakozási nyújtson, hanem annak szellemi mozgalmait is vezesse. Innen kellene kiindulni azon eszméknek, a melyeknek feladata egy egészséges, minden izében magyaros társadalomnak megalkotása lenne. És ha nem is tagadjuk, hogy a társaskör igen sok tekintetben céljának megfelel, más részt az sem tagadható, hogy értelmi tőkéje sokkal nagyobb, mint azon befolyás, melyet a társadalom vezetésénél eddigelé gyakorolt. Ezzel befejeztük mondani valóinkat. Még csak azt tesszük hozzá, hogy kitűzött célunkat koránt sem laptársaink nélkül, még ke-
