Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-07 / 27. szám
Fölhívás a néprajz híveihez és barátaihoz. Az 1889-ben megalakult magyar Néprajzi Társaságnak folyó évi május 7-én tartott liözgyülése nagy- j fontosságú határozatával szentesítette a társaság! reformját, mely a társaság működésének irányát és keretét szabja meg. Ezt megelőzte a társaság helyzetének alapos számbavétele. Az egész művelet kimutatta, hogy a társaság törekvése jogos; czélja művelődési törekvéseink közepette hézagpótló, igy nélkülözhetetlen ; de kimutatta a müveiét azt is, hogy a törekvés csak akkor lesz foganatos, a czél csak akkor válik megközelithetőve, ha a társaság erősbödik. Mi, kiket a társaság ügyeinek vezetésére a bizo- dalom rendelt helyeinkre, vájjon kihez fordulhatnánk erősbitósért máshoz, mint ahhoz az ősforráshoz, mely a magyar nemzet történetének legszomorubb szakaiban is áldozva ki tudta teremteni azt az erőt, mely a nemzet fenmaradását biztosította, nemcsak hanem idővel fejlődéshez is vezetett! Ez az ősforrás pedig a nemzet, a magyar társadalom maga ; máshoz nem is fordulhatunk. De a midőn mi a magyar társadalom színe elé járulunk s kérjük, hogy nyújtsa felénk a segítséget, elismerjük azt a jogát is, hogy kérdezhesse tőlünk : mit akartok, mire törekedtek ? mi a czél, mi az eszköz ? A mi feleletünk hue ez. Az összes emberi tudásnak legnehezebben meg oldható feladata az ember maga, mi pedig e nehéz, nagy és magasztos feladat megoldását czólozó munkából ki akarjuk venui a magyarokat megillető részt; különösen azt, a melyet épen csak mi végezhetünk el, kik nemzetüük egészében föl- és elismerjük azt, hogy az egész világrész legérdekesebb, kutatásra legérdemesebb néprajzi egysége és tárgya a magyarság maga. Mi, mint tudományos búváratokkal foglalkozó magyar emberek, a néprajzot, mint tudományszakot óhajtjuk érvényesíteni, első sorban a magyarságra való tekintettel. De azért mi az egyetemes irányzatot is követni akarjuk, mert működésünk csak akkor lehet hézagpótló, művelődésünket térmékenyitve előmozdító, ha összehasonlító alapon működűnk és ha ezt az alapot is, a lehetőség határáig magunk teremtjük ki; ha nem csak kölcsönözünk, hanem fejlesztve alkotunk is! Mi meg akarjuk érteni az embert, benne önmagunkat is, lénye és lényünk összes kihatásai szerint, úgy a mint azok a múltra nézve földeiéhetők, a! jelenre nézve rögzíthetők, okok szerint megfejthetők és a mint azok sokszorosan az ős-múltat is földerítik. Mi nem a köztörténelem hatalmait, — nem az u. n. történelmi eseményeket kutatjuk különösen, hanem azon vagyunk, hogy a tiszta emberit fogalma szerint megállapíthassuk. Mi oda is intézzük kérdéseinket, a hol okirat nem létezik és számolunk lényeg szerint azokkal a társadalmi elemekkel is, a melyeket a köztörténelem legfeljebb sommásan vesz tekintetben, vagy eg} ingadozó értékű névvel gondol eléggé kifejezhetni. Az ősi magyarság tekintetében mi nem nyugszunk meg például abban, a mit följegyezett róla Ibii Dasta vagy inás krónikás, mert a legkitűnőbb krónikás is csak egyes ember volt s mint ilyen gyarló. Mi az ősforrásból iparkodunk meríteni: magáiul a nép lelkületűből, mely szavában, szemlélődése módjában, családi életének szövésében, életmódjának berendezésében, segítő szerszámjában, gyönyörködése, bánata, hite, ismerete kifejezésében és irányzatában; sokat őrzött meg híven, a mi ma már csak színezi ugyan a népiest, de a múltra, az őstörténelemre nézve valódi megnyilatkozás, hűségben és megbízhatóság-1 ban túltesz minden krónikán és minden okiraton, mert ünös érdeket, mint számos történeti okirat, uem ismer, föltétlenül igaz. És sietve kell sietnünk, hogy e forrást még j felhasználhassuk, mert a mindent elegyengető kor apasztja éltető nedvét: a föld mélyében fakadó ezer nyi ere egymásután szikkad! A fiun nemzet egyik ragyogó elméje, Ahlquist. kiben a nyelvész az ethuographussal oly szerencsésen ölelkezett, nemzetének u. n. . mivelődósi szavait“ tanulmányozva, ezekből s népe most folyó életének tanulmányozásából az ősfinnek művelődésének és életviszonyainak teljesen hű képét bírta lejegyezni; teleit oly kor képét bírta rajzolni, a melyből az Írott okiratnak még legelemibb formája sem maradhatott fei.ii. A magyarság Ahlquist-jét még várjuk ; azt, a ki az ősi magyar pásztorélet mai, utolsó roncsaiból, a tiszta népies foglalkozások menetéből, mesterszavaiból, a szokás és a néphit felcsillanó egyes mozzanatából, töredékes fogalmakból s egyebekből összeállítja, bárcsak vázlatosan is azt, a mi az ős magyarság sajátos tulajdona volt, a melyet tőle elvitatni nem lehet. S hogy ez az elme keletkezzék, arra szükséges, hogy a talajt becsületes törekvéssel por- hanyitsuk, termő erejét megnöveljük, ez pedig műn kát és erőt követel — közérdeklődést, ist ápolást kér(! mert érdemes is reá. MagáVan már törekvésünknek e vázlata is elégségesen bizonyítja, hogy itt a néplólek ezernyi ezer-! léle megnyilatkozásának, mirden egyes vonásának I kigyűjtése, tehát nagy munka előtt álluuk, melyet csak az egyesült evő és a czélszerü munkafelosztás győzhet le sikeresen. Ezt nem győzheti sam az egyes ember, sem az egyes intézet, mely helyhez van kötve; ezt csak a társadalom maga oldhatja meg, mely mindenütt jelen van, mindent lát, mindent hall, mely egyedül buja azt megtenni, hogy égy-azon perczben ezernyi ponton figyeljen s a következő perczben már l.iztösiisa is egy nagy mű anyagát, az adatok oly halmazával, a melynek összeteremtósére az egyes ember élele — vagy akár tizó is — elégtelen ! Az anyagi alappal is csak igy vagyunk. Megmondottuk tehát, mi a törekvésünk, mi a czélunk; megmondjuk eszközeinket azoknak kellé- k*•it is. Kutatunk kell a réplélek megnyilatkozásait; adatokat kell gyűjtenünk; hozzá néprajzi, jellemző tárgyakat is ; ki kell adnunk folyóiratot, be kell szereznünk irodalmi kútfőket; mindez pedig pénzkérdés is. Tagokra van tehát szükségünk, a kik itt Budapesten évi 5 írttal a vidéken évi 3 írttal járulnak a Néprajzi Társaság pénztárába, a mely évi díjért ingyen kapják a társaság ezentúl illusztrált folyóiratát. Ezek között oly tagokra is van szükségünk, a kik a néplólek megnyilatkozásait, egy népdalt, egy népmondát, mesét, egy közmondást, játékot találós mesét, szokást, szóllásmódot túljegyzik s beküldik; kik a nép használati tárgyait, a valóban népieseket ősszeszerzik s hozzánk juttatják. Az utóbbiaknál nem az ipariakról, czifrákról es drágákról van szó, hanem a valóban népiesekről, mer- az az egyszerű ostornyól vagy egyáltalában használati tárgy, a melyre az a pásztorember „amagaeszi- tül“ vési reá az ékítményt, rendesen többet ói, mert többet is mond a mondvacsinált vagy kiokoskodott cifraságnál. Itt valóban minden ember tehet, a kinek ép az értelme és meleg a szive. Törekvésünk komolyságán kívül még egy más biztosítékot is nyújthatunk azoknak, a kik hozzánk csatlakoznak. Az ország legelőkelőbb s egyszersmind méltán legnépszerűbb tudományos intézete, a magyar Nemzeti Muzeum a magyar Néprajzi Társaság folyóiratát, az, „Ethonozraphiát“ a közoktatásügyi kormányzat rendeletéiről kiadványai közó iktatta, benne fogja ismertetni néprajzi osztályának nevezetes tárgyait ; azok a tárgyak pedig, a melyeket mi gyűjtünk s a melyek hozzáuk beküldetuek, örökidőkre szóló letét gyanánt, a gyűjtő nevével ellátva, a magyar Nom/uti Muzeum néprajzi osztályában helyeztetnek el. Kérjük immár a belépni szándékozókat, méltóz- tassanak elhatározásukat a „Magyar Néprajzi Társaság“ titkári hivatalával —- Budapest I. Attila-utcza 47 — a c/.iin és lakóhely pontos kitétele mellett, tudatni. Kérjük eddigi tagjainkat, hogy maguk mellé még egy tagot szerezzenek. Tisztán a magyar társadalmon múlik moot már az, hogy a Néprajzi Társaság a kezdet nehézségeit legyőzze s fejlődésnek induljon. A szellemi haladásért a múltban vívott nagy harczoknak minden tanulsága arra a reményre jogosít fel bennünket, hogy ez a felhívás nein jut a pusztában kiáltó szó sorsára, hogy tehát mi a imp rajz ltiveit és baráttit társaságunkban üdvözölhetjük, egyesíthetjük, egy valóban nemes feladat érdekében. Kelt Budapesten-, 1892. évi május hó végén. A Magyar Néprajzi Társaság választmánya. határolandók körül a jelekkel a birtokok. Nem szükséges határjelző, ha a határ folyók, csatornák, patakokkal stb van körülve. A mezei dülőutakról szóló j fejezet is szabályozza az eddig gyakran \ itás kérdéssé [ vált dülőutakat. A postának mindenkor szabadon állanak a dülőutak is. A dűlő utak fentartásához az érdé kelt felek vise lile a költségeket, Fontos intézkedés foglaltatik a faiskolákról és a fásításokról szóló fejezetben. Minden község tartozik kiterjedéséhez mérten községi faiskolát feltartani. A facsemeték első sorban a községi szükséglét kielégítésére szolgálnak. A faiskolákat a néptanítók kezelésére fogják bizni. A szederfák tenyésztésére különös gond fordítandó, s az utakon lévő szederfákról selyembogárteuyésztósi czólokból leveleket szedni mindenkinek megengedtetik. A kártékony állatok és növények irtásáról s a hasznos állatok oltalmazásáról szóló fejezet szabályozni fogja végül a hernyóirtást is. Mindenkinek A mezőgazdaságról és mezőrendorségrö!. Az orsz. közgazdasági tanács most tárgyalja a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény- javaslatot. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn azt a gazdasági életünkre olyannyira fontos reformot a következőkben részletesen ismertetjük. A törvényjavaslat első sorban is a földbirtok gazdassági használatával foglalkozik Kimondja, hogy minden birtokos saját birtokát gazdaságilag szabadon használhatja. Az erdőkre nézve a régi határozatok most is irányadókul tekintendők. Ez a fejezet foglalkozik a közös legeltetéssel, valamint a közös legeltetéssel, valamint a közös gazdálkodás ügyeivel is. A haszonbérbe adandó birtokkal járó kötelezettségeket is szabályozza. A második fejezet a legeltetést rendezi s kimondja hogy közös legelőkön csakis kellő felügyelet mellett szabad a legeltetés ; bekerített területek kivétel al esnek. Megállapítható az is, hány darab jószág milyen területen legeltethető; az áilat-összeirás. évenként foganatosítandó, még pedig márczius hónap végen. Az állattenyésztésnél egy rég érzett dolgot fog rendezni a javaslat, ha életbe lép ; a tenyészapaal- latok létszámát, arányosítva az anyaállatokhoz. Igen természetes, hogy csakis a közös tulajdonban levő községi jószágra vonatkozólag s nem a saját tenyésztésre uezve. Ez utóbbi esetben mindenki tetszese szerint bárminő apaálatot tarthat az állatok tenyésztéséhez illetőleg szaporulatára. Szabályozva lesznek az állattenyésztési kerületek is ; a vármegyei gazda- tanács készíti el a tervezetet, mely felett a törvényhatóság határoz és a szabályrendeleteket a földmive- lésügyi miniszterhez felterjesztik végrehajtásuk előtt. Mindazok a községek, a melyekben a törvényhatósági szabályrendelet által előirt számú apaállat nincs meg, a törvényes határidőben beszerezni tartoznak. A fedez- tetési dijak első sorban az apaállatok fen tartására szolgálnak. A beszerzendő apaállatok nem haladhatják meg a következő éveket: mének 10 év, szarvasmarhák, bikák 4 év, juh (kos) és sertés (kanok) a 2 évet. A mezei birtok határának megjelölését felölelő fejezet részletesen kiterjeszkedik arra, hogy miként kötelességévé tétetik a birtokokon lévő iákat már- czius hónap végéig teljesen niegtisztitatui s a kártékony növényeket kiirtani. Nem szabad gazt a tarlón hagyni, de el kell égetni. Kártékony rovarokat általában irtani szükséges, és ha egyik-másik vidéken kártékony faktorok tömeges megjelenése által veszélyez1 etnók a termést, a vármegye, s ha országos csapássá fejlődhetnek a bajok, az állam segélye is igénybe vehető. A hegyközségekről szóló fejezet intézkedik ama szőllőbirtukok szabályozásáról, a melyek egy tagban az 50 kát. holdat meghaladják; ha az 50 kát. holdat kitevő birtok legalább 20 birtokos tulajdona s ha a birtokosok többsége hegyközséget alakítani óhajt, a többi birtokos, habár nagyobb (két hannad- résznyi) terület felett rendelkezik is, hozzájáru ni tartozik. A hegyközség elöljárója a hegybíró. A költ- | ségek a birtok arányában oszlanak meg. A gazdasági képviselet szabályozását hosszabb szakaszok világítják meg. A gazdasági érdek képviseletet a vármegyei gazdatanács fogja képviselni ; a ' vármegyei gazdatanács rendszerint kétszer annyi tagból áll, mint a vármegyei közigazgatási járások szánni* azonban tizenkettőnél kevesebb és harmiuczuál több tagból nem állhat. A vármegyei gazdatanácsnak hivatalból is leszues tagjai, első sorban is a gazdasági felügyelők, kir. erdofelügyelők, íolyammériiöki vagy kultúrmérnöki főnök, vagy helyettese stb. A vármegyei gazdatanács alá tartoznak a szervezendő járási gazdatanácsok. Az országos gazdatanács a vármegyei gazdatauáesok által saját kebelükből választott egy- egy és a földmivelósi miniszter által kinevezett 30 tagból áll. Elnöke a fülmivelósi miniszter vagy helyettese. Az országos gazdatanács a „vármegyei gazdatanácsoktól hozzá kerülő eloterjosztóseke» is tárgyalja. A második rész a mezei rendőrségről szól. Minden község köteles a határ őrizetére a viszonyok által kívánt számban mezei, ^illetőleg szollőbegyi felesketett s 2(j-ik évüket betöltött megbízható egyéneket, (magyar állampolgárokat) alkalmazni. A mezei rendőrük jelvényeket fognak viselni. A következő fejezet foglalkozik a kihágások által okozott károk megtérítésével; a kárt teljesen megtéríteni a kárttevő köteles. A kárdij legelőkön nagyobb jószágért (ló, öszvér, szamár, szarvasmarha) darabonkint 50 kr; kecskéért 25 kr, csikó és seriöser 20—20 kr; juhért 5 kr; ludért 2 kr; egyóbb baromfiért 1 kr. A hajtópénz lovakért és sertésekéit 20 kr; szarvasmarhák, szamarak és összvórekért 10 kr; egyéb gazdasági állatnál darabonként 5 kr. llnsz darabot meghaladó csapatoknál az első busz daraboa felül a hajt ópénz nek csak a fele jár. A kihágások és büntetések fejezete után köve kezik még a ható tágon ilíetekessége, melyben a kártérítési és kihágási ügyek reudeztetuek, és végül záratározath a törvény eleibe lépésere. Meghívó. Az „ Ungvármegyei általános néptanító-egyesületi1. folyó évi julius hó 13-án, délelőtt 10 órakor {pontban) Ungvári, a váimegye háza nagytermében rendes Itöz- gyűlést tart, melyre az egyesület t. tagjait és a népnevelés barátait tisztelettel meghívom. A gyűlés tárgyai: 1. Alelnöki üdvözlő beszéd tartja: Torma János. 2. Elnöki megnyitó beszédet mond: Drohob.czky Gyula. 3. Miképen hathat a tanító a nép jobblétének elő mozdítására Irta: Margarethen sváét, felolvassa Kar-' dós Ignácz. 4. Tiszteletbeli tagok választása. 5. A munkácsi püspök üdvözlése küldöttség által 6. A kiből huszár lesz. Irta s felolvassa: Ember János. 7. A magyar beszéd gyakorlati tanítása> ól. Irta s felolvassa: Budai István. 8 Tisztviselői jelentések. 9. Indítványok. 10. Részleges tisztnjitás. Megjegyzése]c: 1) A tanszermúzeumnak szánt tárgyakat tanácsos lesz az adományozóknak magukkal hozni s 10 óra előtt személyesen adni át Kardos tanszer tárnoknak. 2) A gyűlésre jövő tanítók a vármegye törvényhatósági bizottságának 1884-ben kiadott határozata értelmében fu varral vagy fuvardíjjal látandók el. Ungváron, 1892. junius hó 22. Drohobeczky Gyula, egyesületi elnök.
