Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-07 / 27. szám

Ungvár. 1892. Julius 7. 27. szám Tizennegyedik évfolyam s Megjelenik csütörtökön, s s Előfizetési ára: s s Kgész évre 4 Irt. > s Félévre 2 „ ; 5 Negyedévre I „ :> J; Egyes szám I0 kr. v 5 Az előfizetést s hirdetményi 5 ij díjak akiadóhoz küldendölf. \ I Szerkesztő és kiadóhivatal: \ ; Nagy-utcza, 86. sz. s s A lap szellemi részét s t illető küldeméyek a \ < szerkesztőhöz, intó ^ zendők. !; s Nyílttéri Tikiért 5 kr. $ í azetendö minden sző után. ) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVITS JÁNOS. Nagy a feladata, nagy a hivatása, vissza­adni a békét az egyházmegyének, melynek pász­tora, egybeterelni az elszakadt nyájat. Mi nem sikerül azonban Körös nagynevű püspökének ? Most a válás perczének küszöbén nem tud juk, vájjon örüljünk-e, vagy keseregjünk. Mert a mint igaz, hogy szivünk- mélyéből megvigasz- talódva örvendünk az érdem diadalának, a te­hetség elismerésének, a munka méltányolásának; másrészt szomorúság fog el, hogy a jobbak leg­jobbját, a lelkesek leglelkesebbjét veszti el vá­rosunk. Az évek hosszú során át hozzánk forrt, mint a test a lélekhez. Vigasztalódjunk azonban, mert a kit elvesztett a város, megnyerte a ha­za, sínéit é'ni fog emlékünkben. Eszünkbe jut a lelkes férfiú, kinek lángbuzgalma vívta ki a Talpra Magyar viharos dallamával a „muszka“ város számára a babérkoszorút; eszünkbe jut az Erkelünnepély kimagasló jelenete és a szegény ruthén népnek igazi jóakarója. „És te Betlehem, Juda földe! épen nem vagy legcsekélyebb Juda főbbjei közt; minthogy belőled támad a vezér, ki népemet, Izraelt, kormá­nyozni fogja.“ így a sz. írás! — s mi erősen hisz- szük, hogy a kisded körösi egyházmegye meg­adja a magyar Sionnak a várva-várt vezért, küzdelmes napjaink második Athanázát. L. inig egy oly tüneményszerü alak fog születni, oly láuglelkü hazafi, mint: KOSSUTH LAJOS. Legyen országos örömünnep e nap, melynek bol­dogságát fokozza, hogy az ünnepelt az Ég kegyelméből jóegészségben érhette meg e napot. Hadd kiáltsuk mi is bele az általános örömzajba „ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!“ Karcz falvi. Kossuth Lajos születésének SO-ik évfordulója. Oiömünnepe lesz a magyar nemzetnek, nem párt­ünnep e/, hanem országos ünnep, melyben minden igaz hazafi részt vesz. Kossuth Lajos nagy hazánkfia ez év szeptember hó 19-én tölti be születésének ' 90-ik évét. Kossuth szelleme és lelke bejárta az egész országot. A párt- szellem háttérbe szorul, s az ország polgárait egy ér­zelem, egy gondolat hatja át, s millió torokból hang­zik : „ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!“ Hangzik pedig ez, a lelkesedés ama ünnepélyességével, megható benső- ségével, mely érezni engedi, hogy mi mindent fűz Kossuth Lajos dicső nevéhez a magyar. Most pedig, midőn a jóságos isten megengedte nagy hazánkfiának, hogy ily magas kort érjen ei, e napot nekünk e m- 1 é k ü n néppé, p o li t i k a i ü n n éppé kell emel­nünk, mely a legszentebb eszmék kultuszával, felfris­sítésével, megszilárdításával, mérhetetlen fontossági!. Ünnepelje az egész ország e napot, minden város, falu, község, minden kunyhó. Mert a lelkes éljeneket, melyek e napon elhangzanak az országban, meghallja a száműzött, hontalan ag remete. Megenyhitik szenve­déseit, megnyugtatják a felől, hogy a magyar nem­zet, soha, de soha nem fog megfeledkezni jogairól és kötelességeiről, melyeknek védelmében és teljesítésé­ben a legdicsőbb példát adta. Emeljük országos örömünneppé e napot a követ­kezőképpen : 1) E napon az összes templomokban fényes mi­séket tartsanak; 2. ) az a város, vagy község, mely még nem tisz­telte meg magát avval, hogy Kossuth Lajost díszpol­gárai közzé sorolja, e napon ne mulassza el azt pótolni: 3. ) a nagy emléknapon úgy a lőváros, mint az ország összes városai, községeinek ablakai kivilá- gittassauak ; 4. ) az iskolákban szünet rendeltessék el ; 5. ) a m. tud. akadémia válaszsza. meg rendes tagnak, miáltal csak nimbuszát emeli. 6. ) az összes megyékből egy nagy küldöttség me­nesztessék Turinba, hol szóval is tolmácsolnák a ma­gyar nemzet ragaszkodását nagy fiához. 7. ) A nemzet közadakozásból létesítsen „Kosuth alapit,vány“-t, melynek évi kamatai kulturális és ma- gyarosodási czólra fordítandók. 8 ) Rakjuk össze fiilléreinket és emeljünk Kos­suthnak szobrot. A francziák Hugo Viktornak életé­ben emeltek emléket, miért ne emelnénk mi Kossuth Lajosnak, az élő titánnak szobrot, annak a titánnak, ki a világ szabadság, egyenlőség és testvériség buzgó apostola volt. Tegyük méltóvá e napot, a nemzet ezredéves múltjához méltóvá, mert elmulhatik újabb ezredév, A bortermelés Magyarországon (Vége) A borkereskedelem törvéuynyel való szabályozá­sánál a chémiának kétségtelenül nagy feladata van. Meg kell állapítania, hogy vannak-e benne olyan kár­tékony anyagok, melyek a természetes borban elő nem fordulnak, többet azonban egyáltalában nem ál­lapíthat meg, legalább nem biztonsággal. Magyarország exporteurjei Svájczban érvényes elemezósi szabályok folytán egy időben sok igazság­talanságnak voltak kitéve, ami azoknak is sok kelle­metlenséget s költséget okozott, míg kitűnt, hogy a chérnia a reáruházott feladatnak nem felelhet meg. Sok esetben boraikat gallizáltaknak nyilvánították, melyek tényleg nem voltak olyanok, és egy másik vegyészeti állomás csakugyan más alkatrészeket kon­statált s az előbitől teljesen eltérő véleményt adott. Tekintettel tehát a borelemzés tétén tett eddigi csekély mérvű tapasztalatokra, ma még nem lehet pontos szabályzatot és törvényt e tekintetben alkotni, mert a vegyészeti állomás legjobb esetben csak véle­ményt nyilváníthat és nem szolgáltathat eskü által megerősíthető bizonyítékot. Pedig a jog szabályai szerint büntetést kiszabni csak ott lehet, ahol kétség­telen bizonyítók vau. E tekintetben Halló M., Buda­pest főváros vegyésze, ki szaktekintély, vegyészeti kérdésekben, a „Pester Lloydsban következőkép nyi­latkozik : . . . „a műbornak megkülönböztetése a ter­mészetestől sok esetben lehetetlen, s egy oly törvény­nek alkotása, melynek érvényt szerezni nem lehet, fölösleges“. Mindebből világos, hogy a műbortörvény a ke­reskedelemre s a termelésre nagyon könynen hátrá­nyos lehet. Ha azonban a magyar kereskedelemnek a beviteli vámok leszállítása által lehetővé tétetik na­gyobb mennyiségű olcsó borok megszerzése, akkor a borkereskedelem ez által kezébe kapja a leghatalma­sabb fegyvert az esetleg keletkező műborgyástás el­len, mely csak akkor keletkezhetik, ha szükségletnek felel meg; ha pedig szükséglet, akkor kívánatos, hogy törvényes rendszabályokkal-ne akadályoztassák meg, míg a törvényesen meghatározandó határok közt mozog. Fontos közgazdagsági érdek, hogy a bor mint élelmezési ital maradjon, de ez csak akkor lehetsé­ges, ha a fogyasztás, mint már kifejtettük, olcsó bor­nemekkel láttatik el. Ha ez nem tétetik lehetővé, akkor a bortermelés lu nyatlani fog ; sok ezer ember exisztenciája, kik a borforgalomból kifolyólag, más meg más alakban, akár közvetlen, akár közvetett adót fizetnek, lesz veszélyeztetve, s ez által az állam­háztartásban a fogyasztási, italmérési és egyéb adók csökkenése folytán érezhető hiányok fognak előállani. Tehát igen komoly, az életből merített ős elvi alapokon is nyugvó aggodalmak azok, melyek egy műbortörvény ellen szólnak, mindaddig, a mig az a kérdés nincs megoldva, hogy mi tartozik a bor helyes kezeléséhez és javításához s mi nem, s na­gyon könnyen több kárt, mint hasznot okozhatna. A bornak okszerű javítása, úgy mint az Francziaország- ban van megengedve a termelőknek s kereskedőknek, nálunk is nagyon emelné azok vagyonát s adóképes­ségét, annál is inkább, mert mai napság a gyakorlat embere a tudomány munkálatainak nagyobb figyel­met tulajdonit, mint azelőtt, s a borkópződés porces- susát annak egész folyamatában, annak okaiban és eredményeiben maga is tudja vizsgálni. A nagy bőriparnak nem elég annyi szabadság, a mennyi a kalitkába zárt madárnak van, amely bi­zonyos határok között szintén szabadon mozoghat. Hanem teljes szabadság ugyanazon a jogezimen, a melyen az más iparágaknak megadatik az általános törvények általános oltalma alatt, mert épen most várnak nagy feladatok ezen iparra, amelyeknek azon­ban csak úgy fog megfelelhetni, ha az állam libe.ul- lis törvényekkel támogatja, ellenben a bőriparnak minden korlátozása a jelenlegi visszonyok között csak­nem egyértelmű annak megsemmisítésével. Az érdem diadala. Véghetetlenül nagy a Gondviselés! A parányi gyarló ember a mindennapiság szűk kőiében nem tudja fölfogni, hogy mily hat­hatósan, — mily foganatosán működik a szemmel ugyan nem láth itó, a tettekből azonban kidom­boruló isteni kéz. Tagadják bár elvakultan eze- ren s ezeren a Gondviselés létét, a földkerekség, a történelem, az élet, a társadalom napnál ragyo­góbban tükrözik vissza a nagy igazságot: Van biró a felhők felett! A repkény támaszték nélkül a földön kú­szik, az ember a Gondviselés folytonos kalauzo­lása nélkül hasztalanul tör a magasba, mert szarnyaszegett sasként hull alá, az élet kicsinyes gondjai közepett tehetetlenül vergődik, kínlódik ; magára hagyatva a kétségbeesés jobban tnar- czangolja bensejét, mint az éhes keselyű a Kau­kázus szikláihoz szegzett Prométheuszt. Valóban ha a Gondviselés nem törődnék a szegény há­nyatott emberiséggel, bízvást oda vethetnék, oda dobhatnék magunkat Schopenhauer kietlen, zord világának karjába, a Nirvána puszta ölébe. Van Gondviselés! Ezt érezzük, ezt gondol­juk, ezt mondogatjuk a nagy nap küszöbén, mi­dőn városunk székesegyházának szentek-szentjé ben Kőrös nagy nevű püspökét a szentelt olaj­jal fölkenik, a kezébe adott pásztorbottal a nép tanítóját a hívek pásztorává avatják s az Üdvö­zítő szózatával eresztik egyházmegyéjébe: „Legel­tesd juhiamat, legeltesd bárányaimat!“ Tegnap még véka alá rejtett világosság volt; ma a gyertyatartóból szórja szét sugarait; teg­nap egyszerű pap, ma hívek pásztora, tanítója: tegnap a lépcső legalsó fokán rebegte imáját, ma a fényes trónon ül s onnan száll könyörgése a Mindenhatóhoz. Tegnap kerülték mint Jóbot, ma ünnepük. Oh megmérhetetlenek utaid isteni Gondvi­selés a te anyaszentegyházadban, egy tenyérnyi! elünkbe varázsolsz az egyház bölcsőjéből. Timotheust támasztottál köztünk, éltének virágjában, az ifjúság tüzével, a féríiuság éreti eszével s komoly higadtságával, az apostolok tanítványának lángoló lelkesedésével. Kőrös nagy nevű püspöke a szenvedések iskolájába járt, a türelem volt tanítója. Sokat küzdött, sokat szenvedett, de a pályát megfu­totta; jó harezot harczolt, s megilleti fejét a szen­vedés koronája, mert üldözték, vágták mindenfe­lől ; kigyót-békát kiáltottak rá, jo szándékát fo­nákul fogták föl s balra magyarázták, fején szán­tottak, gázoltak. Ellene tartottak mindenünnen a hullámok, de szólott az Ur, s a vihar elsimult, eljött a Vigasztaló, s a derék megkapta jutalmát, melyre nem áhítozott, miről nem is álmodott ugyan, hanem mit ezerszer megérdemelt. Azt a férfiút ma­gasztalta föl a királyi kegy által az isteni Gond­viselés, a kinek nem volt éje, nem nappala, mi­dőn Isten ügyéről vagy hazájáról volt szó, a a ki törte-zuzta magát embertársai jóvoltáért. A munkás kapta meg bérét, a babféléteken, a rosszakaraton győzedelmeskedett a tehetség, s az Isten megmutatta, hogy van még igazság! Timotheus s Athanáz korával lép az apos­tolok nyomdokába, háta megett nagy múlttal, szemben nagyobb jövővel. Az ő korában más még csak tenni akar, ő már tett sokat, nagyon sokat, úgy hogy nemcsak szép szaváról ismer­jük már, hanem szép tetteiről is. Melehisedek rendje s Krisztus szive szerinti pap ő, szegény híveinek atyja, gyárnolitója; kedves megjelenő sével hivatva van szeretetet, meleget árasztani boldogra-boldogtalanra még a visszavonások honá­ban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom