Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-14 / 2. szám
Ungvár, 1802. január 14. 2. szám. Tizennegyedik évfolyam. MeaeleKjufltOrtöMn. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ Egyes szám 10 kr. Az előfizetési s íirdetményi díjak a lüadűboz küldendői. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVTTS JÁNOS. F a-szükségletünk. Csupán a tűzifáról szólunk ezúttal. Télen a tűzifa szinte elsőbbrendü szüksége a megélhetésnek a mindennapi kenyérnél. Az élet e két legfőbb szükséglete abban hasonlít egymáshoz, hogy Ungváron mind a kettő drága és rossz. Egy óv előtt tésztát gyúrhattak asszonyaink a 14 kros lisztből, ma a 1.6 krosból is keserű kenyér sül. Tavaly még tűrhető tűzifát kaphattunk 7 frt 20 krért, ma 8 frton (eltekintve a szállítás költségeitől) olyat veszünk, hogy ha előre nem „sütögetünk“ belőle nehány szilánkot, petróleummal kell megioesolnunk, hogy meg- gyujthassuk. A kenyér drágulását értjük, a fa drágaságát nem ; azaz, hogy értjük mind a kettőt, annak az általános helyzet, ennek a mi élhetetlenségünk az oka. A verseny minden téren érvényesül nálunk, különösen az élet elemi szükségleteinek fedezése közül, egyedül a tűzifa képez kivételt. E tekintetben csaknem egészen a kincstárra vagyunk utalva, a ki (úgy látszik, az őszszel úsztatott) víztől csepegő fáját 8 frton, szállítással 9 frton sózza a nyakunkba. Gondoljuk, hogy 80 kraj- czárral azért emelte a fa árát, hogy ne kapjuk ingyen a vizet. Ungvárt a víznek is értéke van. Ha pénzért, drága pénzért hordatjuk az Ung- ból, a magas kincstártól se kívánhatja senki, hogy ingyen adja; az ő fájának is ungiviz a nagy része. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy a tűzifában szállifőtt patentos kincstári vizet csak abban az esetben illenék megfizettetni, ha az elárusító magas kincstár valamely gépezetet is ajánlana, a melynek segélyével a tűzön jajjgató fából kicsorgó vizet, a m. kir. tűzifa kínjainak iszapos könycseppjeit, desztillálni és összegyűjteni lehetne. Különben a víz megfizettetését méltánytalan dolognak tartjuk.; mert a vizes tűzifa melegítő erejének 33% át saját szárítására fordítja s csak 67%-ábói lesz melegség. A nedves tűzifa értékének egy harmada elveszett; tehát azt a harmadol az árához kell számítani. A vizes tűzifa tulajdonképen 10 frt 67 krajczár- jába kerül a szegény városi polgárnak. És ki biztosit bennünket a felől, hogy mához egy évre 12 frtot nem fizetünk a hitvány kincstári fáért? Senki és semmi. — A piaczra behordott csekély mennyiségű, jobbára szintén rossz, nyers fa, komoly versenyt nem képez. A megígért „tengelyen szállított“ jó tűzifa üres Ígéret maradt. Ismerünk embereket, kik két hónap múlva sem kaptak befizetett pénzükre fát. Vigasztalódjanak, megkapják júliusban. Jobb későn, mint soha. Élhetetlenségünknek meglepő bizonyítványa, hogy az Erdős-Kárpátok aljában, hol rengeteg erdeikben százezreket érő fa rothad meg éven- kint, hol a la úgy szólván a házba bújik, fagyos kódunk és zsebünkben az öklünket szorongatjuk a pénzünk értékének megfelelő tűzifa hiánya miatt. Búslakodunk, élhetetlenkedünk, a helyett, hogy cselekednénk; tü z ifa-ker es k edése ket, és gőzfavágókat r e n d e z ti é n k b e. Az utóbbira is hagy szüksége lenne a városnak. A „szabadalmazott, bárezás“ favágó urak ma már valóságos zsarnokai a didergő közönségnek. A tél elején a szokott favágási díjnak, a 2 írtnak kétszeresét kérik. Ha a tarifára hivatkozol, azt mondják: „hát rubalja fel a kapitány!“ Ha falusi emberrel fenyegeted, azzal vág vissza, hogy „já pláczim tárifu !“ Gyakran még humorizálnak is a jámbor publikummal. A múltkor egy feljegyzésre érdemes „esetinek voltunk szemtanúja. Egy ismerősünk megszólít egy truppot. . — Jöjjenek fát vágni f — Mennyi a fa! — Egy öl. — Ma egy ölhöz nem fogunk. Nem végezzük be. — A mit be nem végeznek ma, elvégzik holnap. Csak fogjanak hozza. Jól megfizetek. — Nem fogunk hozzá'. — Hát mit fognak csinálni; csak nem sétálják el a fél napot ? — De igen, sétálni fogunk, nekünk is egészségünkre válik, nemcsak az uraknak . . . Na, poj Máccsá ! Megfogta a Marosa kezét, s bakkjáva! a vállán a többiek hahotája között oly büszkén szedegette rongyos bocskorát, mintha ezüst sarkanytyus csizma díszítette volna a lábát. Nem vagyunk rossz indulattal köznépünk e rétege iránt sem ; de mikor ilyen jeleneteket látunk, az ő érdekében levőnek is tartjuk, hogy a gőzgép füttye zavarja meg sétáit. Hogy drágábban dolgozik, rendén van, drágább a kenyér; de hogy paczkázik a közönséggel, az már nemjárja. Fájdalom, ez idő szerint kevés hozzá a reményünk, hogy tűzifa-raktáraink s gőzfavágóink legyenek. Nincsenek ^vállalkozó 'szellemű pénzes embereink. A kinek Ungváron pénze van, ráül; nyilván ki akarja költeni. A mi pénzes embereink (jó, hogy nem nagy számnak), követelik az elismerést, a tiszteletet anélkül, hogy pénzüknek a köz javát is előmozdító vállalatokba fektetése által erre igényt tarthatnának. — Ha bennök nincs életrevalóság, idegen polgárokat kell az eszmének megnyernünk. A favágás baján egyelőre falusi emberek rendszeres dolgoztatása által segíthetnénk; 5 — 6 e czélra egyesült család 3 falusi embert állandóan ellátna munkával. — Mindjárt vigabban sétálhatnának az ungvári „bárczás“-ok ! A városok alaki rendezéséről.*) Az egyre növekedő városok lakviszonyaiban mind sürgősebben érzett reform szüksége a városok alaki rendezésére és szabályozására terelte a figyelmet s e század Il-ik felében egyre szaporodó litteraturát is alapított. Évszázadok során az élet és lakás szokásai teljesen átváltozván, a 19-ik században a gőz és villamos erővel hajtott forgalmi eszközök feltalálása, rengeteg újításaival, mai időben oly alakot és mérvet adtak a forgalomnak, minőt aránylag még csekély idő előtt gondolni sőt elképzelni sem lehetett. A városok és a városi népesség szaporodása, kellő lakásokkal valő ellátása, a közegészségi viszonyok súlyosbodása és komplikácziója, a kereskedelem ős ipar óriási terjedelemre növekvése és általános fellendülése, a közforgalom rendkívüli átváltozása, eszközeinek hatványozott sokasága stb, mind megannyi tényezők, melyek oda hatnak, hogy a városoknak a múlt időkből származott alakja, úthálózata forgalmi eszközei, köz-ős magánépületei stb. a teljesen megváltozott ős egyre fokozódó mai igényeknek már meg nem felelhetnek. S mert meg nem felelhetnek, azokat észszerűen változtatni, utánpótolni, újakkal felcserélni nemcsak kívánatos, hanem erre úgyszólván kényszerítve vagyunk. A városrendezés tehát nem oly alkotás, mely egyszer mindenkorra szól, hanem csakis azon igényeknek fog megfelelni, melyekre alapittatott. A mint ezen igények növekednek, terjednek, ismét újabb változást, rendezést tesznek sizükségessó. Miután tehát a városrendezés ős építés munkája — mely Párizs újjáalakításával megkezdve, azóta Eu*) Készlet Palóezy Antalnak az orsz. iparegyesület építő és műi] ári szakosztálya m. é. nov. 4 ik ülésén felolvasott értekezéséből. rópa nagyobb ős kisebb városaiban szakadatlanul foly — a gyakorlati élet nyilvánulásain alapul, nem em pirikus kísérletezés, hanem műszaki megfontolás igénylő művészet. Legyen megengedve, hogy rendsze résén összefoglaljam e szakmabeli írók alapján mind azon tényezőket, melyek a városrendezésnél tekintetbe jönnek és szemmel tartandók. . Természetesen csak egész általánosággal tárgyalhatom azokat. Azok különféle igények közül, melyeknek a városrendezésnél megfelelni kell : elseje és legfontosabbja: a forgalom; másodsorban jő tekintetbe : a megépítés, a mely- lyel természeti leg kapcsolatosak az egészségi és szóp- ségi követelmények. A forgalom, a megépítés, az egészségi és szóp- sógi köyetelmények annyira sokoldalúak és eltérők egymástól, hogy igen ritka esetben lehet mindegyiknek teljesen eleget tenni, Minden átgondolt váiosterv tehát compromissum e különböző követelések között; és e compromissum akkor van mint legkevésbé jó elismerve, ha a várostervben a fősuly, a lehető legsűrűbb beépithetés végett, lakó háztelkek chablonos előállítására van helyezve. De vizsgáljuk ezen követelményeket egyenkint: I. A forgalom, tehát a forgalmi útirányok és a forgalmi berendezések képezik a városterv első és fő- alapjait, főgondját. És ezek fontossága folyvást növekedőben van, a mint és a mily arányban a város fejlődése és nagyobbodása előhalad. Minden régibb keletű város úthálózata e miatt, a kifejlett mai forgalmi igényekkel szemben, valóságos akadályt képez, és kikerüihetlenné vált mindenütt ez akadályok eltávolítása, megszüntetése — és pedig uj forgalmi utak áttörésével, meglévő útirányok ki- szélesbitésével, hol a mai forgalomnak helyet teremteni, a fejlődés lehetőségét biztosítani volt a ezél. Kis város szűk és rendezetlen utczahálózata soha sem képezheti egy nagy forgalomra emelkedett és szükségkép dísszel is ékeskedő nagy város berendezésének alapját! Az egyes utakra nézve, a mellett, hogy a forgalmi fekvés, a beépítés, a kiképzés és díszítés azok jelentőségét befolyásolják, legfőkóp szélességük és ho- szasságuk határozók. Így Németországban következő utszélességek ha- tároztattak ; 12—20 m. mellékutak, 20—30 m. középforgalmi utak számára, és főforgalmi utakra 30 m. és azon túl. A bécsi építési rendszabályokban az utak számára 16—12 m. van előírva. Mint czőlszerü szélességek 15—19 m. és 23 m. vannak elismerve. A budapesti építési rendszabály tervezetében ut- méretekről említés nincsen. 26. m. szélesség rendes körülmények között a legnagyobb szélesség, melyre az üzleti utforgalomnak szüksége lehet. Ezen szélességen túl kezdődik a »luxus“, azonban igen jogosult és hasznos luxus, különösen nagy és népes városokban, minthogy fasorok és sétányok a város összes lakosságának javára vannak, és lovagolók és hintók számára alkotott útszakaszok a polgárság vagyonosabbjainak ép úgy nélklí- lözhetlenek, a mint a népesség ezen részét fölöslegesnek uem lehet mondani. A higiénikus szempontok az ut szélessége és azt szegélyző házak magasság arányaira vannak befolyással. Ezen arányok Európa városaiban különbözők. Drezdában pl. a házak magasságának az utszélességnől nagyobbnak lenni nem szabad. A legtöbb városban középértók van megállapítva, a mennyiben a házmagasság 3—6 méterrel többet tehet, mint az utszélesség. Délre fekvő városokban 1V4, sőt l'/g ut-izélesség szolgál házmagasság gyanánt. Az utak és szabadterek összterületei, az összes városi területnek 25—-50% közt szokott változni, mint jó középérték 35% vehető. Az utak részletes meghatározásaira jelenleg ki nem tevjeszkedhetem. Áttérek a várrosterv követelmények második pontjára: a megépítésre vonatkozó határozatokra. Ezek a középépületek és m&gánlakházak építésére szánt építési telkek képzésére vonatkoznak. (Folyt. Köv.l-----------'X i Szerkesztő és kiadóhíTatal: \ ; Nagy-utcza, 86. sz. i ' A lap szellemi részét ( s illető küldeméyek a < ;j szerkesztőhöz, inté \ s zendök. ^ \ nyílttéri Miért 5 kr. \ \ fizetendő minden sző ntán. j
