Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-28 / 4. szám
A szépitő-egylet kérdéséhez. Tekintetes Szerkesztő Ur! Még a múlt év folyamán jelent meg az „Ung“- kan egy iDditvány, hogy[alakittassók városunkban szó- pitő-egyiet. Az indítvány annálinkább felköltötte figyelmemet, minthogy az a kellő okadatolással közöltetett. Óhajtottam észrevételeimet erre azonnal megtenni, de visszatartott az, hogy hátha nálamnál avatottabb kéz által vezetett’tollal megirt hozzászólást fogok olvashatni; s ezt remélhettem abból is, mivel az indítványozott szépitő-egylet alapszabálytervezete szintén megjelent az „Ung“ 52. számában, miből határozottan kitűnik, hogy az indítványt tevő valóban a közönség összesége érdekében hozta kivitel czéljából felszínre az eszmét, s hogy az eszme kivitelének módjával teljesen tisztában van. De 'minthogy sem a helyi lapok részéről, sem pedig a közönség köréből mindeddig hozzászólás nem történt, engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy b. lapja hasábjain üdvözöljem az indítványt tevő „Egy városi polgár* -t életrevaló eszméjéért, s helyeslésemet fejezem ki a fölött, hogy végre-valabára akadt városunkban egy egyén, ki nemcsak azon gondolkodik, miként lehet a közönséget minél nagyobb teher mellett minél jobban zaklatni, hanem tervbe vesz s kivitelre ajánl oly ügyet is, mely az „árát“ bizonyára megérné, s mely valósu- lás esetén Ungvár szépitészeti ügyét oly hatalmas lépéssel vinné előbbre, mint a mesebeli óriások lépése. S midőn ezt teszem, egyúttal nehány megjegyzést is koczkáztatok, nem az eszmére, mert mint fennebb említem, azt teljesen magamévá teszem, hanem az alapszabálytervezetre, s annak különösen azon pontjára, mely az egylet czóljáról szól. Hangzik ugyanis e § eképen: „Az egylet czélja Ungvár városának és környékének fasorok és ültetvények által eszközölhető szépítése a rendezett és szépített terek gondozása és fenntartása, valamint a'köztisztaság érdekeinek előmozdítása.“ Az én nézetem^'erre az, hogy' ide be kellene szőni s erre kellene különösen a fősulyt fektetni, hogy a szé- pitő-egylet czélja első sorban ‘Ungvár városának oly sétahelyet teremteni, mely a nagy közönségnek úgy szórakozó-, séta-, mint üdülőhelyül teljesen megfelel. Mert nekünk Ungvári, sajnos, még rendezett s a pihenésre alkalmas sétahelyünk nincs, hova a nyári forróságban rövid idő alatt menekülhetnénk. Nincs hely, a hol jómagunk, a jó levegőn kívül némi kényelmet is élvezhetnénk. Mint téli időben a hangverseny, felolvasás, bál szükséges hogy legyen, különben a társadalmi élet fejlesztése és fenntartása lehetetlenné válnék, a nyári időszakra ép oly szükséges egy csinos, jól rendezett és kényelmet nyújtó sétatér, mely szórakozási helyen kívül még az egész közönség találkozási helye is lenne.! S különösen nőink s gyermekeink érdekében lenne kívánatos, hogy Ungvárt a sétatérügy mielőbb rendeztessék. Mert mi férfiak csak el tudjuk tölteni úgy a hogy az időt, testi szervezetünknél fogva a többszöri, nagyobb s a városon kívül eső sétákra is vállalkozhatunk, de nőink s gyermekeink erre képtelenek, egyrészt gyengébb alkatuknál, másrészt szórakozási gyakori idejűknek megszabottsága folytán. Sokat lehetne még Írni a sétatér szükségessége mellett, de mert tudom, hogy úgy is érzi annak hiányát városunk minden lakosa, tehát még csak azt jegyzem meg, hogy lábadozó betegeinknek valódi istenáldása lenne az, ha volna egy hely, melybe nem hatna a kocsik zörgése, az emberek lármája, bol az utczai por ellen védve kényelmesen s csendben tölthetnék a napnak nehány óráját. És azért is óhajtanám, ha a létesítendő szépi!ő-egy- let első sorban a sétatér megteremtésére fektetné a fősulyt, mert a közönség a működés kezdeténél azonnal látná, hogy az az ő érdekében történik, s igy szívesen hozná meg anyagi áldozatát, ha ugyan áldozatnak nevezhető az, ba saját egészsége s szórakozása előmozdítása czól- jából megteszi kötelességét. Társadalmi utón s egyedül csak társadalmi utón érheti el városunk azt, hogy legyen sétatere, s történjék valami a város szépítésére. A hivatalos város ennek megteremtéséhez, tekintettel a hivatalos város szegénységére, csak s e g ó 1 y 1 y el járulhat, de esyedül ő tőle nem várhatjuk a létesítést, hacsak a már amugyis emelkedni kezdő pótadót magasabbra nem emeljük, mit már csak azért sem fizetnének szívesen, mert kell fizetői. A magyar ember nem szereti a parancsszót, mig jó szóért képes a legnagyobb áldozatra. Ezért Írom én is alá az „Egy városi polgár* azon indítványát, hogy alakíttassák vá rosunkban szépitő-egylet, melynek czélja első sorban egy kényelmes sétatér létesítése, további czélja pedig Ungvár városának és környékének fasorok és ültetvények által eszközölhető szépítése, a rendezett és szépített terek gondozása és fenntartása, valamint a köztisztaság érdekeinekjelőmozdítása lenne. (r) Újdonságok. * Lapunk jelen száma a rendes időben a képviselőválasztás miatt nem jelenhetett meg, minthogy czélszerünék véltük ennek eredményét bevárni. A késedelemért olvasóink szives elnézését kérjük. * Személyi hir. Drohobecky Gyula körösi gör. katli. püspök ur f. hó 30-áu Budapestről Ung várra érkezik. * Firezák Gy»ia püspök úr hir szerint — minden pompa nélkül szándékozik magát Kperjesen felszenteltetni s Ungvárt installáltaim. Ez elh atározásra az indította a püspököt, hogy ő is, mint a herczegprimás, az ünnepségekre fordítandó pénzösszeget inkább jótékony czólokra hajlandó adni, semmint a tehetőseket egy napon át vendégségben részeltetni. Örömmel adunk erről hirt, mert ebből az tűnik ki, hogy Firczák a jótékony püspök névre akarja magát érdemessé tenni. Jól tudja, hogy mennyivel maradandóbb becsű az, ha valakinek nyomor okozta könnyeit szárítjuk fel, mint ha a bővel- kedőknek élvezetet nyújtunk. — Úgy a felszentelés, mint az installáczió ideje még uincs megállapítva, de az eddigi tervek szerint február hó vége felé lesz megtartva. * A tanfelűgyclőség figyelmébe. A nagyutczá- ban levő elemi leányiskolában, mely az apáczák vezetése alatt áll, botrányosnak nevezhető azon állapot, hogy egy tanteremben (IV., V., VI. osztály) 94, mond kilenczvennégy tanuló van összeszoritva. Csodálható-e azután, hogy a betegedósek száma is óriási mérveket ölt e tanintézet tanulói között. Sürgős intézkedést kérünk ! * Popov les Miklós, ungvári kir. járásbiró, mint részvéttel értesülünk, péntek óta influenzában fekszik, állapota azonban nem ad okot aggodalomra. * Diákok tüntetése. Érdekes részlete volt a most lezajlott választási mozgalomnak az a tüntetés, melyet a helybeli gymnázimn ifjúsága szerdán este 8 óra tájban a nemzetipárti jelölt mellett rendezeit. Mintegy 25Ó tanuló a legszebb rendben négyesével sorakozva, két nagy Vágner-zászlóval vonult végig az utczákon, közbe-közbe a nemzetipár!i je'öltet és AppoDyit éljenezve s általok szerzett kortesnótát dalolva. Mikor a tüntetést bevégez- tók, csendben és minden rendetlenség nélkül szótoszol- tak. Mi nem rójuk meg az ifjúság lelkesedésének ilyetén nyilvánulását, ha az a kellő korlátok közt marad, mint jelen esetben is történt. A zsenge ifjúság rendszerint a közórzelütnek szokott hangot adni. * Az ungvári képviselőválasztás napján a (a- nitókópző-intézet kivételével városunk összes tanintézeteiben szüneteltek az előadások. * Kortes nők. Nem hiába mondják, hogy uók kormányozzák a világot, mert bizony-bizony a mit ők elhatároznak, aDnak meg kell leuui ! így mi is biztosra vettük, hogy Bernáth Dezső lesz megválasztva N.-Kapo- son, mert országos vásárunkon két nőt vettünk észre, kiknek kalapjához olyan jól odaillett az „éljen Bernáth Dezső“ feliratú kortestoll. Sejtelmünk valósult, mert csakugyan ő lett a képviselő. Ha valóban igaz az, a mit soraink elején a nőkről mondottunk, akkor Bernáthnak nyernie, Berzeviczy Gusztávnak veszteni kellett! A jövő választásokra, ha a nőemauczipáczió oly gyorsan halad e'őre, a nők még több befolyást fognak gyakorolni. * A postautalványok kifizetésének zárórája. A kassai kir. posta- és távirdaigazgatóság részéről a kassai, eperjesi, késmárki, pnprádi, sátoralja-ujhelyi lőcsei posta- és távirdai hivataloknál esti 5'/2 órára, a nagy-mihályi és gálszócsi hivataloknál esti 51/4 órára és végül az iglói, bárt fai, szepesváraljai, u n g- v á r i és homonnai hivatoloknál esti 5 órára tűzetett ki. * Hivatalos látogatás. Binder Lajos ni. kir. kereskedelemügyi miniszteri iparfelügyelő s Bérezik István, m. kir. kereskedelemügyi miniszteri számtiszt, mint a nevezett szakminisztérium kiküldöttei, az ungvári agyagipari szakiskola megvizsgálása céljából f. hő 27. a déli vonattal városunkba érkeztek. Igen valószínű, hogy az ipari szakoktatás nagy reformja, melyet Baross Gábor újabban is megígért, mihamar befog következni; erre mutat az a körülmény is, hogy a nevezett kiküldöttek most sorra vizsgálják az ország különféle ipariskoláit. A kiküldöttek e napokban beutazták a Szepességet is, hol felülvizsgálták az ipariskolákat. * Az ungvári kir. és püsp. theologiai akadémián az első félévi vizsgálatok f. hó 30. végződtek, a második félév február hó 1-jén végződik. * Elismerés Walser Fereneznek. Ungvárniegye községei részére a tűzi fecskendőket Walser Ferencz budapesti gyáros szállította. A bíráló bizottság előtt pályázó gyárosok között tudvalevőleg a Walseré találtatott úgy jó minőség, mint kezelés tekintetében a legjobb tüzifecskendőnek. Nevezett gyáros tehát még a múlt év folyamán pontosan beszállította a fecskendőket, s mint vállalkozó, általában elismerésre méltó figyelmet tanúsított a községek irányában. Ennélfogva a magunk részéről is bátran ajánlhatjuk őt az érdekeltek pártoló figyelmébe. Különben legeklatánsabb bizonyítókul szolgál az alább egész terjedelmében köziig igédéig s Irta Kritsa Klára. Bori, a szép czigány leány, magára vette ünneplő ruháját: tarka-barka virágos szoknyát piros köténynyel, lángszinti selyem lajbit hófehér gyolcsingujjal ; nyaka köré kötötte azt a széles rojtu, fehér alapú szép rózsás keszkenőt, melyet Palitól kapott; két hosszú fonatban alányuló fényes fekete hajába egokrozta a hosszú, széles, piros szalagot, mely szintén a Pali ajándéka volt. Aztán tiszta takaróba gön- gyölgette kis gyermekét, karjára vette s elindult vele, hogy valahol az utczán találkozzék Palival. Régóta nem kereste őt fel Pali. Pedig égre- földre esküdözött, hogy mennyire szereti. Mikor ezt a keszkenőt és pántlikát adta, akkor is azt mondá: — Ezeket azért vettem neked, mert nagyon szeretlek. Szeress te is engem! S a mint szorosan magához ölelte őt, úgy remegett és a szemei úgy villogtak a nagy szerelemtől. Hogyne hitt volna neki Bori! Kivált mikor azon kérdésére, hogy hát meghitel-e vele, székely legény létére, a templomban, vele, a czigány kovács leányával? azt felelte: — Nem kérdem ón, kinek vagy a leánya, de azt látom, hogy olyan szép leány nincs a faluban, mint te, s érzem, hogy senkit se tudnék úgy szeretni, mint téged! Nekem abban gazdám, a biró, a kinek kenyerét eszem, sem parancsol, hogy feleségemmé ne tegyelek! És még szorosabban ölelte magához. Csoda-e, ha ekkor a Bori szive hangosan kezdett dobogni, vére gyorsan keringett, és a feje elszédült? . . . Vájjon mi oka lehet, hogy annyi idő óta nem jár hozzá Pali ? No de ha most meglátja őt, nyakán a szép rózsás keszkenővel, hajában a piros pántlikával és karjáu ezzel a kis ^orontytyal, bizonyosan szeretni fogja újra, s eszébe jut Ígérete és elmegy vele a paphoz. . . — Hát te, megesett személy létedre pántlikát mersz a hajadba kötni!? E szavakra riadt fel Bori gondolataiból, a mint csendesen lépdelt az utczán, gyermekével karján. Arrafelé pillantott, komiét a hang jött. Egy nó- némasszouy állt egy kapunál, fenyegetve őt száraz ujjával. Nem tudta, hogy mit szóljon, de ideje sem volt erre, mert hirtelen körülötte csoportosultak : férfiak, asszonyok és leányok és mindenféle csúf, sértő szavakkal illették őt, a miért pántlikát mert a hajába kötni. S megragadták szép fekete haját, hogy kitépjék abból a piros pántlikát. Szegény Bori 1 Az ijedségtől elállt a szava, kis | gyermeke pedig sírni kezdett. A mint aztán kitépték a hajából a pántlikát s fanyelű bicskával darabokra akarták vagdalni, erre ő is sírva fakadt; a nyelve megoldódott s keservesen könyörögve igy szólt: — Az Istenért, ne vagdalják össze, mert a Pali ajándéka! Adják vissza! Nem kötöm a hajamba, hanem elteszem főkötőnek. így aztán visszaadták. A szegény lepiszkolt leány hazament, otthon szépen összehajtogatta a szalagot, bele csomagolta egy darabka papírba és eltette a ládájába. Aztán felkon- tyolta a haját, bekötötte kendővel a fejét, gyermekét karjára vette s igy indult el újra, hogy találkozzék Palival. Most már bátran haladhatott előre, senki sem tartóztatta fel. A templom előtti téren, vasárnap lévén, össze volt gyülekezve a nép, várva a vecsernyére hivó harangjáéra. Pali a templomkerités ajtajának a kőlépcsőjén üldögélt pajtásaival, kikkel vidám beszélgetést folytatott. Bori messziről felismerve őt, egyenesen felé tartott. Midőn közelébe érkezett, megállott előtte s igy szólt: — Te még nem is láttad, milyen szép a gyermekünk ! Hát mikor tartod meg Ígéretedet? . . . mikor jösz velem a paphoz ? . . . A pajtások erre jót kaczagtak. Palinak kissé elfutotta arczát a vér, hanem aztán leküzdve felindulását, egész megvetéssel mondá: — Hagyj nekem békét! Nincs hozzád semmi közöm! — Nincs-e?! . . . Hiszen azt Ígérted, hogy feleségül veszesz ! — Hehehe! Csak nem ettem bolond gombát, hogy egy czigány leányt vegyek feleségül! Eredj, hagyj nekem békét! Ha még egyszer megtámadsz engem, tudd meg, hogy csúf dolgot csinálok! Bori oly fájdalmat érzett szivében, mintha egy késsel keresztül döfték volna. Darabig ott állt mozdulatlanul és csak nézte Palit mereven. Egyszerre azonban szemei haragos lángra lobbantak, az oda gyülekezett nép felé fordult, jobbjával a Pali kalapja mellett diszelgő bokrétára mutatva : — Tépjétek le kalapjáról a bokrétát,! kiáltá remegve a dühtől. Ez a gyermek épen mry az övé, (mint az enyém, s ha nekem nem szabad páutlikát |viselni a hajamban, neki se legyen szabad bokrétát viselni a kalapja mellett. Sokan nevettek, sokan meg száuólag néztek a szegény leányra, de senki sem teljesítette kívánságát. A Pali kalapja mellett továbbra is csak ott virított a bokréta. Boii erre igy kiáltott fel: — Ez nem igazság!
