Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-21 / 3. szám
hogy ily összejövetelek alkalmival a társas érintkezésen kívül a tudomány, művészet és szépirodalom köréből felolvasások, értekezések s műkedvelői előadások tartására módot és igy a müveit kö/.öusógnek szellemi élveket uyujtson. Örömmel üdvözöljük ezen üdvös törekvéssel hivatásának magaslatára lépett társaskört és bízunk művelt közönségünk minden szép és jó iránti hajlamai- s tapintatában, hogy a társaskör estéi rövid id őalatt tárcsás életünk élénkítését mint művelődési tényező is hathatósan elő fogja mozdítani. * Jótékonyság. Gróf Sztáray Vilmosnó az ung- megyei nőeüylet ezóljaira 5 frtot adományozott. * Az ungvári társaskör rendes évi közgyűlését e hó 31-én, d. n. 4 órakor tartja meg’ s erre tagjait meghívja. * Vásár. A Pál-napi ungvári országos vásár e hó 25-én lartatik meg! * Az ungvári kir. járásbíróság ügyforgalma az 1891. évben: közpolgari beadvány érkezett 7311, melyből 43 beadvány maradt elintézetlen Telekkönyvi beadvány érkezett 8795, melyből elintézetlen maradt 381. Bűnvádi beadvány érkezett 5283, melyből elintézetlen maradt 85. Elnökségi beadvány érkezett 1135, mely mind elintéztetett. Kisebb polg. beadáoy érkezett 663, mely mind elintéztetett. Végrehajtás foganatosíttatott 315 esetben. A telekkönyvi érték-forgatom 3,494,262 írt 9L krt tett ki. A járásbíróságnál működik : L jbiró és 4 albiró, tekintve, hogy az egyik albirói állás 4 hónapon át betöltetlen volt, és egyik albiró 3 hónapon at betegsége folytán nem működhetett, a jbiróság megfeszített munkásságot és tevékenységet fejtett ki, — e tevékenységért a beregszászi kir. tvszéki elnöktől elismerést is nyert. Az év folyamán pénzbüntetés 1378 frt 41 kr. lett behajtva. A fegyházban az év folyamán le volt tartóztatva 162 egyén, 143 férfi és 19 nő, ezek összesen 4441 napot ültek. Bűnügyi leadás egy éven át kitett 1524 forint 66 krajezárt. * Adóbehajtás felfüggesztése. Az adók és kincstári tartozások behajtása iránt a végrehajtási és árverési eljárás március 1-ig be lett szüntetve. Ezen rendelkezés azonban nincs összefíigésben a községi pótadó' behatásával s Unívár város pénztára is a pótadó hátralék befizetését erólylyel szorgalmazza s e tekintetben a végrehajtási eljárást is, ott a hol szükséges, foganatosíttatja. * Kitüntetés. Kratnz Adolf és tia czég, a magyar királyi, horvát, szlavón és bösnyák csendőrség, honvédség, pénzügyőrség szerződtetett szállítója, a kölni kiállításon első osztályú nagy arany-éremmel lett kitüntetve Egyedüli magyar czég, mely e kitüntetésben részesült. * Az ungvári kereskedelmi és iparbank február 2-án tartja évi közgyiilósti melynek tárgyai a következők lesznek : 1. Jelentés a múlt év üzleti eredményéről. 2. A zárszámla és az évi mérleg beterjesztése. 3. A felügyelő bizottság jelentése. 4. Az osztalék megállapítása. 5. Vezérigazgató., három tanácsos és bárom biz. tag megválasztása. Az ig tanács által előterjesztendő indít ványok. * Vadászattal egybekötött hadgyakorlat. Az itteni ezred tisztikara -három zászlóalj legénységgel erdei hadgyakorla o tartott vadászattal egybekötve, t. i. oly elhatározással, hogy az esetleg fölverendő nagyobb vadakra a tisztek és a meghívott polgári urak ráüljenek. Ez érdekes gyakorlat, kedvező idő mellett f. hó 19-én ment végbe. Az eredmény ez : Dr. Spitzer és Dőry számtanácsos egy-egy szarvastehenet, Rózsay főerdész egy faikast ejtettek el. * Virsli-estély. Annak nevezhető a múlt vasárnap este a Koronában tartott Kortes vacsora, a mennyiben ez alkalommal 38 falusi paraszt 600 pár virslit fogyasztott el. Természetes, hogy ez az aránylag tetemes mennyiség nem mind az illetők gyomrába, hanem nagyobbrészt tarisznyájukba került. Mint hallo- tuk, az illető falusi atyafiak, útközben azzal dicsekedtek : „Jóllaktunk pörkölttel, a virslit a tarisznyában visszük haza, hadd tudják meg otthon a gyermekek is, hogy követválasztás vau.“ a mi gyászmagyarkónknak, olvasóink szives engedel- rnével, előbb ezekkel végzünk. A konfektet az ebéd végén tálaljuk fel. Hisszük, elég Ízletesen; egészségére kívánhatjuk majd Bodrogi Lajosnak, meg azoknak, kiket ő szívesen lát. * * * Bodroginak a gymnasinmi exhortatióra vonatkozó „bővebb magyarázata“ azt a hatást teszi, a mit a mesebeli asszony viselkedése, ki még a kutból is olló alakot mutatott ttjaival: csakazértis nyírják a rétet és nem kaszálják! Ennyit mond ő a nélkül, hogy egyetlen állításunkat megczáfolná. Hogy az igazság némi látszatát biztosíthassa magának, még a képezdóben is a 8. osztály bevégzése után küldi a diákot, csak hogy bizonyíthassa, hogy a 2-órai orosz nyelvi óra elég a gymnasiumban. Ki vitatta az ellenkezőt? A helyett, hogy szót vesztegetnénk e „csak azért is“-re, röpiratunknak e themával foglalkozó részére utaljuk az olvasót. Az az állítás, hogy a Kelet azismeretes tanártes- tületi nyilatkozat után is ajánlotta volna a Lisztokot, egyszerű szándékos tévedés. A „szörnyeteg“ Dobránszky bűnös volt. Olyan tény ez, melynek ellenkezőjét senki nem állította. Nem tudjuk mi vitte rá, hogy annak a néptöredéknek részére, a melynek ő fia volt, a magyar államban politikai önállóságról ábrándozott; de gyanítjuk, hogy az elnyomatás szomorú napjaiban Becsből repült fejébe e bogár. Ám azért lehetett jóakarat ez emberben a hazai orosz nép iránt. Lám Bodrogi fejében is ott motoszkál a nemzetmentés (igaz kevósbbó ártalmas) bogara, még sem vonjuk kétségbe jóakatatát korábbi működését illetőleg. Egyébiránt ama czikkben, melyből Bodrogi czi- tál, Dobránszkynak csak a nyelvet illető működéséről van szó és ez is szerencsétlennek mondatik, mert az irodalmi orosz nyelvet akarta a sz. Bazil társulatban használatba venni a helyett, hogy a nép nyelvéből fejtette volna ki az irodalmi nyelvet. A ki a Keletnek a felfogásában muszka tendeutiát vél látni, annak a gyűlölettől káprázik a szeme, s e káprázat muszka ördögöt fest lelki szeme elé. A sz. Bazil társulatnak, melyet Bodrogi szétug- rasztott pánszláv szövetkezetnek titulált, nem kellett az irodalmi orosz nyelv, hanem a nép nyelvéből akarta ugyanazt kifejleszteni. Rakovszky (tény) nem volt e nézeten; lapunkban is fejtegette, hogy mivel a mi oroszunk, nyelvét tekintve, egy nép a kis oroszszal, haszontalan fáradság az alapnál kezdeni nyelvének művelését, használják hát a meglevő irodalmi orosz nyelvet, mivel ugyanaz a népnyelv ugyanoda fog idővel fejlődni. És mondott valamit. Nem vagyunk ugyan a Rakovszky-fajta véleményen, mert az a nézetünk, hogy a magyar oroszok között orosz nemzetiségi kultúrát teremteni nem lehet. E nézetünknek, a nélkül, hogy |a hazafiatlanság vádját vágnék bárkinek a szeme közé, kifejezést is adtunk s adunk ; de ha valaki, legyen az akár Rakovszky is, más nézeten van, ám próbálja ; mi azért nem dobáljuk sárral, nem még akkor sem, ba ugyanazt a jogot vindikálja saját nemzetiségének, melyet az ország többi nemzetiségei háborítatlanul élveznek. Minden hazai népfaj ugyanazt az irodalmi nyelvet használja könyvében, melyet fajrokona használ. Az irodalmi német nyelv és a hazai sváb szójárások között sokkal nagyobb az eltérés, mint az orosz irodalmi és hazai orosz népnyelv között. És lám, még senkinek sem jutott eszébe, hogy uj német nyelvet teremtsen a sváb dialectusból. Nemde Bodrogi ur, ön is az irodalmi német nyelvet tanulta, mikor még nem hívták Bodroginak? És látja t. t. tanár ur, a mint az irodalmi német nyelv, melynek termékei itt a hazában iskolában és közhelyeken erős versenyre kelnek as állam nyelvével, nem képesek a magyar szellem hódítását egy pillanatra sem megakasztani, annál kevésbbé államot alkotni az államban; hogy volna hát képes a mi szegény oroszunk, bármi kaptafán csiszolja parlagon levő anya- nyelvét „Vojvodinát“ csinálni? A Vojvonida ördögét csak azézt ídsti Ön a falra, hogy ellene Don Quiclio- te-i háborút .viselhessen. Csak sarkantyuzza hát Rosin anté-ját! * * * Hát a szegény szerencsétlen Rakovszkynak csak e nem tud Bodrogi bókét hagyni. Erőszakkal rá akarja fogni, hogy mikor az unióról irt, Oroszország világállási nagyságának emlegetésével hazája bukását őhaj- j tóttá. A tettek által nem nyilvánult érzelmek és a szó által ki nem fejezett gondolatok után szimatol, hogy meggyalázhassa egy embernek a sírját, a kire, bármint gondolkozott is, egyebet nem bizonyíthattak, mint nemzetiségének szeretetét. E szimatoló s a sir i nyugalmát is zavarni szerető jellem, nem magyar jellem; kezdünk kiváncsi lenni a Bodrogi régi nevére! A t. tanár ur jeles szimatoló képessége, M agyar- országon nem kecsegtet sikerrel. Az i yen tehetségek Muszkaországban, a III. osztály szolgálatában . többre vihetnék, mint nálunk. 5 Bodrogi Lajos, a mint állítja, a történelem ta■ nára. Szeretnék tudui, gondolkozott-e Oroszország vi■ lágállási nagyságának tbémája felett az oknyomo- 5 zó történet fáklyája mellett. Hiszen-e Bodrogi abban, ■ bogy ez a számra nézve nagy nép erkölcsileg, szellemileg is nagygyá lesz ? Ha hiszen, milyennek gone délja ő e nagyságot ? Olyannak, a minőnek Napoleon k jósolta, hogy Európa kozákká lesz? Hisz az illyen Irodalom. A„Vasárnapi Újság“ január 17-iki száma 28 képet közöl, s a következő tartalommal jelent meg: „Abbas Hilmy. az áj egyiptomi, alkirály.“ Eredeti tudósítás egy magyar tanulótársátó!. (Az új dkirály, öescse Mohamed Ali és három egyiptomi herozeg arez- képévei, egy magyar tanulótársuknak adott fényképeik után metszette (Morelli Gusztáv). — „Mihály és a kis király.“ Bolgár nép- románez, fordította Slrausz Adolf. — „Házasság éhségből.“ Elbeszélés. Irta Jókai M -r. (Cserna Károly rajzával.) — „Tevfik pasa is Egyptom “ (6 képpel) — „A fekete kocsi.“ Emlékezés Lovassy Lászlóra, Király Páltól. — „Judit.“ Elbeszélés. (Két képpel.) — „Gönczy Pál.“ (Arc/,képpel,) — „Népélet az osztrák és magyar fővárosokban “ Egy amerikai lap furcsaságai a magyarokról. (5 képpel.) — „A franezia Blaháné. Judic Anna asszony.“ (7 képpel különböző szerepeiből.) Salamon Ödöntől. — „Az elhunyt clarenczei herozeg.“ (Arczképpel ) Irodalom és művészet; Egyveleg; Sakkjaték; Képtalány stb. rendes heti rovatok! A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai* Újdonságokkal együtt 3 frt — Ugyancsak a Franklin Társulat kiadóhivatalában (Budapest) égyetem-utcza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt 20 kr. A „Vasárnapi Újság“-ból újévtől kezdve albumszeril diszkiadás is jelen meg, a legfinomabb vastag velin-papirou. A „Politikai Újdonságok“ pedig a napi eseményekre vonatkozó számos képpel illusztrálva adatik ki. „ÜdviSzlégy Mária“ cziuiű imakönyvre hirdet előfizetést dr Walter Gyula. Ezen imakönyv már ötödik kiadást ért rövid idő a’att. úgy hogy mintegy 20,000 példányban forog közkézén. Ara egyszerűbb kötésben 80 kr , vannak 1 frt 20 kr., 2 fr. 2 frt 50 kr . 3 és 8 frtos díszesebb kiadások. Előfizetések egyenesen a szerzőhöz vagy Buzárovits Gusztáv könyvkeres kedéséhez Esztergomba intézendő». Egy igen praktikus irányú müvet bocsátott közzé őr. Lukács Antal ily cim alatt: „A házassági fel in öntvények a róni. k a t b. egyházban.“ Ez a lelkészkedő papság számára gyakorlati kézikönyvül van összeállítva. — Kapható a. szerzőnél MarosujvároP Erdélyben, ára 3 frt 50 kr. Melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Egy pár szem veréb-srét. Ennek előtte 10—12 évvel egyik országos pártunk két fiatal hírlap írója hajba kapott. Változó szerencsével folyt sokáig az ütközet, inig egyszer az egyik (nevet nem szükség említenünk; annál inkább nem, mert nem feszegetjük, melyiknek volt igaza) imigyen tromíolta le a másikat. Egy képet rajzoltatott, melynek főalakja Kossuth Lajos a kereszten; az illető rajzoltató a háttérben. Jó képű magyar parasztok mennek el a kereszt mellett s buzgó áhítattal emelik meg kalapjukat a feszület előtt. Mikor ezt látja a keresztre telepedett varjú (természetesen a rajzoltató ellenfele), ilyen szavakra fakad: „Én vagyok a dicső madár! Lám engem mindenki megsüvegel.“ Megszólal e dicsekvésre a rajzoltató a háttérből; „Nem téged süvegeinek azok, jámbor madár, bánéin a feszületet, melyet a te ká- rogásod csak éktelenit. Sokszor megújult, meg elmosódott e kép emlékezetünk tábláján ; de teljesen soha meg nem feledkeztünk róla, mert közéletünkben mindig voltak olyan jelenségek, melyek visszaidézték. Legújabban akkor újult meg ismét lelkűnkben, a midőn Bodrogi Lajosnak ismeretes röpiratát eÉ olvastuk. Csakhogy képzeletünk formai tekintetben más alakot adott a képnek ; egy dicső szobrot állított elénk, melynek talapzatára e szó vau írva: „magyarság-; tetején pedig ott lábatlankodik egy apró veréb, hangos csiripolással követelve s magának viudkálva a süvegelést, a melylyel a szobornak mindnyájan, kiket „e föld szült s egével betakar“, adózunk, vagy kell hogy adózzunk! Mikor lelki szemeink a kép ez uj alakját észrevették, gondolkodóba estünk: mit csináljunk ez alkalmatlan verébbel ? Békét hagyjunk-e neki, vagy elhessegessük ? Erkölcsi érzületünk végre is arra indított bennünket, hogy elhessegessük. Nem azért, mintha azt hittük volna, hogy félrevezeti az embereket, hanem azért, mert nem akartunk szemet hunyni a rossz szándék előtt. És elhessegettük. Tettük ezt azzal a gyöngéd figyelemmel, a melylyel minden élő lény, tehát a veréb iránt is viseltetünk. De akis veréb nem okult; ismét visszaszólt. Megint ugyanoly módon hessegettuk el. A mi ravasz verebünk (úgy látszik fajának legfőbb jellemvonását összpontosítja magában) harmadszor is visszaszállt; csufszavakat csiripel reánk, mivel kimondtuk, hogy őt, a „dicső madarat“ senki sem süvegeli. Ha ennyire erőszakos a mi verebünk, ne essék se neki, se atyafiságának zokon, ha egy pár apró srótet feléje küldünk; piczi kis flóbertből, mert a verébre nem lövünk ágyúval. Nem akarjuk meglőni a szegény párát ; csak azt akarjuk, (kis deák nyelven) hogy „kap“-jon egy kicsit. Hadd menjen el egyszers- miudenkorra a kedve a szobron való csiripolástól. * * * Bodrogi Lajos az „Ung“ folyó évi 3-ik számában foglalkozik a röpiratára kiadott érdemleges válaszunkkal; szenvedélyétől sajnálatos módon elkaphatva, „bérencz-toll“-nak, „oláh dászkál“-nak czime- zett bennünket ; kifogásolja „névtelen“ voltunkat (és ő mégis tudja, hogy „oláh dászkál“ vagyunk!) munkánkat pedig „pamflet“-nek nevezi. Megfelelünk e fodrogi-fajta nyájaskodásra; de mivel a dolog érdemét érintő megjegyzései is vannak Nyilatkozat. Az igazság és a közönség tájékozódhatása végett kijelentem, hogy az Ungvári Közlöny „Egy a hazaffyak közül“ czimü czikkében aKabáczy Szilárd VII. oszt. tanulóra vonatkozó rész teljesen igaztalan.*) Az a nyilatkozat, a melyet Kabáczy Sz. maga közlött, minden kitételében megfelel a valóságnak, miért is az ő eljárását csak is a tájékozatlanság vagy a rossz akarat minősíthette spiczliskedésnek. Ezt, mint Kabáczynak és iskolatársainak azon időbeli osztály tanára kötelességemnek tartottam érdekükben kijelenteni. Ungvári, 1892. január 20. Sirokai Albert, íőgywu. tanár. *) Igazság, melyet fenntartunk. Értesülésünket mi feltétlenül megbízható forrásból merítettük. Nem azt akarjuk ezzel mondani, mintha Sirokai megbízhatóságában kételkednénk, A világért sem! Sirokai tanárnak e dologhoz nem volt semmi köze. Ő a Kabáczy-fiu viselt dolgait annál kevésbbé tudhatja, mert a fiúnak mm ő volt az egyedüli tanára, a finnak tehát volt alkalma, ha nem neki, másnak mondani az általunk megrovott szavakat. S z e r k.
