Ungvári Közlöny, 1891. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1891-07-02 / 27. szám

Ungvár, 1891. Julius 2. 27. szám. Tizenharmadik évfolyam. Megislenik csütörtökön. Előfizetési ára: Egész evre 4 írt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 B Egyes szám 10 kr. Az előfizetési s üirüetményi díjak a kiadóboz küldendők. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVÄNOVITS JÁNOS. A községek jövője. Jó tiázat akarunk építeni — fundamentum nélkül. Tény az, hogy a közigazgatás mai állapota tarthatatlan. Csakhogy a javítást alulról kellett volna készíteni. A hatvanhárorn vármegye törvény- hatóságának átalakítása még hagyján, de tessék szétnézni az ország ötödfélezer jegyzőségc között; tessék csak gondolóra venni, hogy azokkal a halvány fényű csillagocskákkal, a nagy és kis községekkel mi lesz a jövőben. Csak a vak nem látja a mostani felfordult állapotokat. A községekben fejetlenség uralkodik. A köz­egészségügy, a közbiztonság, a 'közcsend mind a mesék országából valók, Ez nem tarthat igy tovább. Községi életünknek gyökeres változáson kell keresztül mennie. Es a községi életnek mi az iránytűje?... Akármeddig gondolkozzunk, a községi állapo­tok javulását egyedül a jegyzői állás czélszerü szervezésétől várhatjuk. Ez a tmgely s a többi kérdések csak e körül forognak. Nos? . . . Magasabb kvalifíkácziót s tisztes­séges fi/.etcst a jegyzőknek, e mellett segéderőt (írnokot) melléjük, bogy a hivatal soha üresen ne mar; (ihasson; a kir. járásbíróságoktól és a járási szolgnbirósággktól a kisebb jelentőségű ügyeket azután rendőri bíráskodás czimén utal­juk hatáskörükbe. Alakítsunk a helyi ügyek ellátására és az államiak támogatására községi tanácsokat, a bíróval élén. de a jegyző felügyele­te, illetve rendelkezése alá helyezve. Hagyjuk a sok irka-firkát s e helyett a Ieg- szfigségesebbekre : a rövidségre és közvetlenségre fektessük a fősulyt, A hatáskör megállapításánál különös tekin­tenél legyünk arra. hogy a természet szerint öss/.eférhetlen állásokat vállasszuk el egymástól (A jegyzőből például ne csináljunk adóvégrehajtót, mert a mi népünk az ő adóvégrehajtóját nem haj­landó bizalmas tanácsadójául tekinteni; de meg a köri végrehajtóiállások szervezésére a befolyó vég­rehajtási költségek elegendő fedelet is nyújtanak.) A peren kívüli ügyekben előforduló Írásbeli teendők teljesithetését hagyjuk meg a jegyzők kezében továbbra is; ezt követeli mindenek felett a nép érdeke, ezt hozza magával továbbá a méltányosság a jegyzői kar iránt, de e mel­lett foglal állást maga az észszerű következte­tés is, mert. hiszen ha a jegyzők e tekintetbeni hivatása eddig oly szépen bevált, a jövőben a magasabb képzettség mellett még inkább gyü­mölcsöző lécnél az. A már ismeretes törvényjavaslat a jegyzői állást két osztályra akarja elválasztani, u. rn. körjegyzői állásra miniszteri kinevezéssel, és községi elöljáróra főispáni kinevezéssel. Az eddigi állapotot épen megfordítva állítja elénk; eddig tudniillik a nagyközség jegyzője volt előnyben a körjegyző felett, mert ugyanaz a törvény, ugyanazon fizetés mellett, fejletlenebb községi szervezetet s egyébként is több bajt, nyűgöt adott a körjegyző kezébe . . . és. most egy toll­vonás mily változást készül keresztül vinni. S ha volna ebben valakinek valami haszna! I)e senkinek semmi. Mert nézz ük csak közelebbről a dolgot. A kormány úgy látszik, abban a nézetben van, hogy a helyi ügyeket a nagyközség elöljáró­sága (tanácsa) önállóan végezheti, ellenben a kis községé csakis a körjegyző közreműködésé­vel ... s ezért szándékozik a körjegyzői állás becsét emelni. Csakhogy képes lesz-e az a kör­jegyző több községeket a kebelbeli ügyekben is ellátni akkor, amidőn a nagy község jegyzője ezen ügyek vitele nélkül is görnyedni fog a munka alatt? Ismételjük, aggodalommal nézünk a jövő elé, mert azt látjuk, hogy a bár — egészében véve tömör szép műnek nevezhető, azonban — több pontjában elhibázott megyei törvényjavas­lat gyengéivel fog törvényerőre emelkedni, s ez a törvény lesz szabályozója a majdan megal­kotandó községi törvénynek is, a helyett, hogy megfordítva állana a dolog. S félő, hogy a tapasztalás kutató szeme a Közigazgatás alap nélkül szüköldő épületén idő­nap előtt réseket fog felfedezni. Adja Isten hogy aggodalmunk alaptalannak bizonyuljon! F. Sz. A valutakérdéshez. Hiába vádolták az aranyvalutások a higadtabb gondolkozásuakat tudatlansággal, butasággal és haza- fiatlansággal ezelőtt. Az újabb események megezá- folták őket; a hitel tulfeszitései és a kényszer-hitel következményei válságokat szültek és most általános lett az a józan felfogás, hogy monarchiánknak a pa­pír vagyis hitelpénz valutából át. kell menni előbb a fémpénzzel fizetésre, ezt átugranunk nem szabad, és csak azután beszélhetünk arany valutáról. Nekünk tehát előbb kell rendezni a törvénye­sen fennálló ezüstvalutánkat és az ezüstre szóló bank és államjegyek kényszer forgalmát megszüntetni. Ez a természetes haladás, mert csak akkor Tehet szó az aranypénz és ezüstpénz értékarányának meghatáro­zásáról és aranyfizetésről, ha csengő ezüstpénzzel már fizethetünk s ennek értékével aranyat szerezhe­tünk, bár eleinte veszteséggel is. Ezt az átmeneteit az aranyvalutás hazafiak csak azért ellenzik, mert ők adósság csinálásra és arany- valutás kölcsön fölvételére dolgoznak, a mi 13 pró- bás hazafiasságra és jó hiszemüségre nem vall, mert ez a bankárok és pénzüzérek politikája. Hogy monarchiánk saját kincstári számlájára, a polgárok megterheltetése (adó emelés vagy kölcsön) nélkül, még az ezüstvalutára sem mehet át papír- valutájából, az világos, de van egy mód, a mely a polgárok legkisebb megterheltetésével jár és alapul szolgálhat az aranyvalutáuak. Az aranyvalutások sürgetik az államjegyek be­vonását. Ez 492 millió forint, ezek közt 72 millió forint egy forintos bankó. Ila már ezeket bevonjuk, mit adunk helyettük? aranyra szóló papírpénzt? vagy értéktelen váltópénzt ? — ezzel akkor csak gubát cseréltünk, még pedig azon külömbséggel, hogy nem önmagunknak leszünk adósok államjegyeinkért, mint most kamat nélkül, hanem más idegen Hitelezőink­nek, a miért ezeknek kamatokat kell — államunknak vagyis mi nekünk fizetünk, mig most az állam nekünk pénzjegyeiért kamatot nem fizet, mert ez államje­gyeknél mi vagyunk az állam hitelezői, vagyis ön­magunk hitelezői, adósai ős jót állói. Arra a monarchia polgárai, a mostani pénz­szűke mellett nem vállalkozhatnék, hogy az összes 41*2 milliót kölcsön adják ezüstben az államnak, de igen is arra, hogy a 72 millió papír egyforintosok tel­jes értékű ezüst frankosokra változtassanak, vagy 80 milliót, mely rövid lejáratú kölcsönből egy fejre 2 frt esik. Ha a kincstár megígéri, hogy kőt darab egy forintos államjegyért 5 drb 40 kros uj frank forin­tost, négy és 72 gramm finom ezüst béltartalommal és 5 gramm sulylyal, hat hónap alatt visszaad, akkor a szegény ember is szívesen adhat az államnak 2 forintot kamat nélkül kölcsön. Az adóhivatal adna róla elismervényt s fél év múlva ad érte uj franko­sokat. A veszteség 4-—5 kr. kamat lenne. Miután kiszámították, hogy a forgalomban 30 millió ezüst forintos van, azokat is szívesen átengedi a közönség uj pénz veretésőre. Ezeknél nyer a kincs­tár másfél gramm ezüstöt, az államjegyeknél pedig annyit, a mennyivel olcsóbban vette az ezüst anyagot. Ez a kincstári nyereség lenne 5 °/o és szaporodna forgalmi pénzünk 100 millió mostani forinttal, me­lyért nekünk kölcsön kamatot és törlesztést fizetni nem kellene, a forgalom pedig, mely most pénzszűke miatt pang, élénkülne. Ennél a 100 milliónál szapo­rodnék tehát a közvagyon 9%-kal. Az állam az fit­tes nyereséget az államjegyek törlesztésére fordít­hatná és 15—20 óv alatt a mostani fém alap nél­küli államjegyek mind eltűnnének, még pedig az állam és polgárai minden más terheltetése nélkül, mint azzal, hogy kölcsönükórt fél évi kamatot nem kapnának, a mi az egyes polgárra nézve bizony cse­kélység, kár volt bizony ezt már ezelőtt 20 évvel meg nem kezdeui, mert most már valódi, teljes ér­tékű és nem szemfényvesztő aranyvalutánk lehetne. Ha a forgalom élénkül és az a 100 millió többlet pénz a belföldön hasznos befektetésekre for- dittatik, az állam adó alapot nyer és a kivitel is szaporodni fog, melynek értékéből aranyalap szerez­hető, miután a belföldön a forgalom és kereskedés ezüst és papírpénzzel fenntarhattó. A kinek aranypénzre van szüksége, adjon fél évre kamat nélkül a kincstárnak aranypénzre köl­csönt vagy aranyat, hogy ő abból négy és fél gramm béltartalma, 5 gramm súlyú aranypénzt (arany-frank forintot) veressen, de 5°/0. nyereséggel. Az ilyen kölcsön elismervényt is tartozzék a kincstár fél év alatt uj- arany frankforintért beváltani. Ennek az aranyfrank­pénznek egyenértékét a külföldi aranypénzhez könnyű kiszámítani viszonylagos béltartalmuknál fogva. Ezen egyenórték meghatározása a. belföldi ezüst és hitel­pénzhez mindaddig nem szükséges, még az aranyvalu­tát tényleg csengő pénzzel he nem hozzuk, mert a mi valutánk most ezüst valuta és minden fizetés abban számítandó törvényesen, A ki milyen pénzben kötelezi magát fizetni, fizessen, ha kárával, ha nyere­séggel is, az ő dolga, mert ez a törvényes és méltá­nyos viszony. Minden józanul gondolkozó átláthatja, hogy ez az igazi nemzetgaadasági és állami pénzpolitika, a melyet követnünk kell, nem pedig a bankok, banká­rok és pénzüzérek és börzék pénzpolitikája, a mely az államot ésr népeket kényszerhitellel sorvasztja, eladósitja és — mondjuk ki egyenesen — csalni akarja. Kacziányi. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. Lelkészek fizetésére rendelt alapítványok kamat- jövedelme adóköteles. 1890. évi 5930. sz. a. Oly jogügylet, mely szerint a bórbeedó tulajdo­nos, a bérlet tárgyán tett építkezések és befekteté­sek fejében a bérlőnek bizonyos összeget kifizet, a kifizetett összegtől a II. bélyegfokozat szerint járó illeték alá esik. 1890. évi 3943. sz. a. A községi és állami közegék ellen, a kir. kincs­tár kártérítési igényének a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében megállapitása legfelső fokbán nem a pénzügyi közigazgatási bíróság, hanem a in. kir. pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. 1890. évi 4213. sz. a. Ha az állat ugyanazon megye területén belül hajtatik legeltetésre, marhalevél hiánya miatt leletet fölvenni nem lehet. 1890. évi 4516. sz. a. Ha az adótárgy megszűnése czimén eszközlendő adóleirás végett benyújtott kérvény elkésve lett be­adva, a törlés csakis arra az adóösszegre rendelhető el, a mely a kérvény beadásáig még nem volt esedékes. 1890. évi 4728. sz. a. Újdonságok. * Apponyi Albert gróf. Ungvár városának díszpolgára, m. hó 25-én megjelent városunkban és tisztelgett a város polgármesterénél. A tisztelgés alkalomszerűen jött, mert a gróf ür bezői birtokán időzött pár nap óta, s hogy Ungvár városát el ne kerülje, bejött s délután 4 órakor ment Kende Péter kísé­retében a városházára, hol őt Fincicky Mihály polgár- mester fogadta. A nemes gróf szívélyes szavakban köszönte meg ismételten, szóval is, a polgármester­nek azon kitüntetést, melyben őt városunk polgár­sága részesítette. A polgármester ezután bemutatta a gróf urnák a tanács tagjait, s ő helyet foglalva élénk beszélgetést folytatott vagy másfél óráig, a mikor az­tán a jelenlevőktől szívélyesen elbúcsúzott. Látoga­tást tett még dr. Novák Endre közkórházi igazgató főorvosnál s Sztankóczy Géza bezői körjegyzőnél. Más­nap visszautazott a fővárosba. ß 6« •• ------—-v TTAT / A 1 \ 1T" i \ f # T Szerkesztő és kiafióliivatal: 5 I % I ' 1 / /» Ili 1/ l 1 ' / . I I I \ \ £ Nagy-mtcza, 36. sz. > H % H _ ■ / l\ »—<: I |4 H 1 # I 11% W (Alap szellemi részét \ % 11 ■/ / H H k I B m H ■ # l B I 1 ■ % I í illető küldemények a s U 11 U i illll JLWZJ JLiV/ll X • | ““S:“■ i l Nyílttéri cMért 5 kr. \ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. «uö at tuan ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom