Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-18 / 25. szám

Hegyesi Gyula (Giraux vendéglős), előbbi a csintalan feleséget, utóbbi a féltékeny férjet személyesítve, dicséretre méltó alakítást mutattak be, szerepék felfogásában a játszi könnyedség igenis kitűnt. Krómer Jenő (Bridain ügyvéd) szakszerűen ügyvédkedett, pompásan adott meglepődése, mókái igen knevettető voltak. Földvári József (őrmester) jól vezényelt, jól énekelt. Különben az összevágó előadásért, a jól előadott dalokért az összes szereplők dicséretet érdemelnek, dicséretet érdemel a zenekar, mely Megyeri zenei eszméjét gyönyörűen visszhangozhatta. — Junius 14. „Rebeka a szép zsidó leány“ Lukácsi Sándor kitűnő népszínműve került színre. — Junius bó 15 „Elektra“, tragoedia 5 felvonásbau, irta Sophokles fordította Csíki Gergely. Színészeink eddigi sikeres működését tekintetbe véve, egy cseppet sem aggódtunk, hogy e remek mű paródiává váljék. A szorongásig megtelt ház bizonyítéka volt annak, hogy mű- értő közönségünk már sejtette, hogy az „Elektra“ az őt megillető előadásban lesz bemutatva. Temesváry Irma (Elektra) a czimszerepet művészileg interpretálta; a legszenzációsabb drámai alakítása mindenkit elbűvölt. Elektra plasztikus, jellemző játéka nagy hatást tett. A függöny lebocsátása után a közönség valóságos tapsviharral áldozott Temesvári nénak, kinek művészete abbau a jelenetben érte el tetőpontját, melyben fivére hamvait siratja, és az öröm szertelen ujjongásában, midőn Orestest (Mészáros Lajos) fölismeri, ki korrekt játszott. Midőn dicsérettel adózunk Temesvárinénak, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az est sikerében nagy része volt Bera Paulának (Chrysothemis), ki pompás megjelenésével, kitűnő képességével megtette a szokott hatást. Kiérdemelték a dicséretet: Morvái Antal (nevelő), Berzsenyi Julia (Klitaemnestra), Krémer Jenő (Aegisthes). — Junius 1G. „A gigerlik“ (fenegyerekek), énekes bohózat 4 felv. Wimmer után magyar színre alkalmazta: Szirmay Imre zenéjét szerzetté: Zuojemszky Gyula, E darab előadásánál is megmutatták színészeink, hahogy neveltetni kell: igen is értenek hozzá. Áldov Juliska a „Lili“ keringőt kellemesen intenpretálta, Tiszai Dezső „Czupász“ cuopletje általános tetszéssel fogadtatott. A többi szereplők, valamint a zenekar tagjai is kifogástalanul működtek.

cs s aa aa clear ce> aat. Dolgozzatok a mig mécsetek ki nem alszik.

Begény a kereszténység első korszakából.

Iría: gróf Tolsztoj Leo. — Fordította: Somogyi Ede.

(Folytatás.)

Julius mindinkább tűzbe jött e beszélgetés közben és minden egyes gondolatnak kifejezést adott, mely agyában felvillant. Pamphilius némán hallgatta, és bevárta a végét. Mikor Julius befejezte beszédjét, Pamphilius ezt válaszolta neki:

— Tévedsz, ha azt hiszed, hogy mi élvezzük az általatok nyújtott oltalmat, a nélkül, hogy azt elis- mernők. Nekünk nincs szükségünk római légiókra, mert semmi fontosságot se tulajdonítunk azoknak a dolgoknak, melyeket erőszakkal kell megvédelmezni. A mi boldogságunk abban összpontosul, a mi nem igényel védelmet és a mit senki sem vehet el tőlünk. Ha anyagi tárgyak, melyeket te személyi tulajdonnak tekintesz, kerülnek kezeink közé, úgy eszünkbe kell jutnia, hogy azokat nem tekintjük sajátunknak, hanem átszolgáltatjuk azoknak, kiknek eltartására szükségesek. Igaz, hogy szőlőt árulunk, de nem nyereség okáért, hanem csupán a végből, hogy megszerezzük azokat, melyek amaz embertársainknak kellenek, kik szükséget szenvednek bennük. Ha valaki el akarná tőlünk venni ezt a szőlőt, úgy mi odaadnók minden ellenszegülés nélkül. Ugyanez okból nem kell tartanunk a barbárok beözönlésétől sem. Ha meg akarnának bennünket fosztani munkánk gyümölcsétől, úgy egyszerűen oda aduók nekik; ha azt követelnék, hogy értük dolgozzunk, úgy ezt is készségesen megtennék, és a barabároknak nem csak nem lenne okuk arra, hogy bennünket megöljenek, de sőt annak ártanának, a mit saját érdeküknek moudanak, ha ezt megcselekednék. Csakhamar kezdenének bennünket megérteni, sőt szeretni is, és sokkal kevesebbet kellene tőlük szenvednünk, mint most attól a felvilágosodott néptől, mely között élünk és a mely bennünket üldöz.

„Ti gyakran azt hangoztattátok, hogy csupán a tiszteletben tartott tulajdonjognak folyománya az, hogy az emberek képesek mindazokat az élelmi szereket és ruházati czikkeket megszerezni, melyekre a népnek szüksége van. De — fontold meg jól a dolgot és aztán határozz — kik állítják elő valósággal mindezeket az életszükségleteket ? kiknek munkája által halmozódnak fel mindazok a gazdagságok, melyekre ti oly büszkék vagytok? Azoké által-e, a kik kéuyel- sen, egymásba font karokkal ülnek, a kik rabszolgáiknak parancsolják, hogy ide vagy amoda menjenek, hogy ezt vagy amazt tegyék, és a kik egyedül bírják és élvezik a tulajdont vagy nem-e inkább ama szegény szűkölködő munkásoké által, a kik a végből, hogy egy morzsa kenyeret biztosítsanak magunknak, teljesitik uraik parancsait, míg ők maguk meg vannak fosztva minden tulajdontól és a kiknek alig jut annyi osztályrészül, hogy egy napon át tengessék életüket? És minő okod van arra a föltevésre, hogy azok a munkások, a kik igy pazarolják munkájokat és erejüket, mikor ama parancsok végrehajtásáról van szó, melyeket még csak meg sem értenek, a munka minden nemével fel fognak hagyni abban a pillanatban, mihelyt lehetségessé válik nekik értelmes és mérsékelt munkára vállalkozni, melynek gyümölcsét élvezni fogják ők és azok, a kiket szeretnek és a kiket megszánnak ?

„A vádak, melyeket ellenünk emeltek, főképen a következők: hogy nem érjük el tökéletesen azt a czólt, melyeket magunk elé tpztünk, és hogy valósággal megtévesztünk másokat, midőn azt állítjuk, hogy mi nem ismerjük el sem az erőszakot sem a tulajdont, daczára annak, hogy mjnd a kettőnek eredményét élvezzük. Már most, ha csalók vagyunk, úgy kár ránk a szót vesztegetni; ebben az esetben nem szemrehányást vagy vádat, hanem, megvetést érdemiünk. És a megvetést örömmel fogadjuk, mert szabályainknak egyike, hogy megvessük saját semmiségünket. De hogyha mi őszintén és komolyan igyekszünk elérni azt a czólt, melyet minden erőnkkel megközelíteni akarunk, úgy vádaitok merőben igazságtalanok. Ha az az óhajtásunk, hogy miként testvéreim és én teszszük, összhangban élni igyekezzünk azokkal a törvényekkel, melyeket, mesterünk letéteményezett, erőszak és tulajdon nélkül, melyek törekvéseinknek nem lehetnek gyümölcsei, ügy e viselkedésünknek czélja nem lehet az, hogy földi javakat érjünk el, hogy gazdagságot, hatalmat, .tiszteletet szerezzünk — mert viselkedésünkkel e dolgok egyikére se teszünk szert — hanem egészen más valami. Mi ép oly buzgók vagyunk a boldogság keresésében, mint ti pogá- nyok ; az egyetlen külömbség közöttünk a külömböző szempontokban rejlik, melyekkel ezt a boldogságot megítéljük. Ti gazdagságokba, kitüntetésekbe helyezitek, mi egészen más valamibe. A mi hitünk azt mondja »ekünk, hogy a boklpgságlnem az erőszakban, hanem az alávetésben rejlik, nem a gazdagságban, hanem abban, hogy mindent „odaadunk. “És valahogy a virág a világosság felé igyekszik, ugyanazonképen mi is a felé igyekszünk, a mit. boldogságunknak tekintünk. Nem foganatosítjuk mindazt, a mit meg kellene tennünk boldogságunk, elérése czéljából, azaz még nem sikerült nekünk, a? erőszaknak és tulajdonnak minden nyomát magunktól elhárítani. Ez igaz. De hát lehetséges-e másképen ? Vedd például magadat: minden tőled telőt elkövetsz, hogy tied legyen a leggyönyörűbb nő, hogy a legnagyobb vagyonra tégy szert, de hát sikerül-e ez neked, sikerűl-e bárkinek is ? Ha a lövész nem találja , el a czélpontot, azért, mert több Ízben elhibázta, }e fog-e ondani arról, hogy jövőben jobban megfeszítse igyekezetét ? Mi is tökéletesen ugyanebben a helyzetben vagyunk. A mi boldogságunk, Krisztus tanáyal összhangban, a szere- tetbeu rejlik; de a szeretet kizárja az erőszakot, valamint a tulajdont is mely, az erőszak folyománya. Valamenynyien keressük a boldogságot, de igyekezetünket nem koronázza teljes siker, sőt mitöbb, nem keressük valamennyien tökéletesen ugyanazon az utón és nem érjük el valamennyien tökéletesen ugyanabban a mérvben.'

— De hát miért vonakodtok az emberek föleb' - való bölcsességére hallgatni? miért fordultok el tőle? és miért hallgatok csupán keresztre feszitett mesteriekre ? Irányában való szolgaságtok rabszolgai hódo- lástok az, a mi leginkább ötaszit bennünket tőletek.

— Ismét tévedsz, valamiut mindazok, a kik azt képzelik, hogy azokban a tanokban, melyeket vallunk, csupán azért hiszünk, mert az a férfiú, a kiben bízunk, meghagyta nekünk, hogy igy tegyünk. Sőt ellenkezőleg, mindazok, a kik egész lelkűkkel igyekeznek az igazságot megismerni, az Atyával érintkezni, mindazok, a kik az igazi boldogsághoz akarnak eljutni, önkénytelenül és szinte öntudatlanul ugyanazon az utón haladnak tovább, a melyen Krisztus végig ment, és ösztönszerüen követve őt, csakhamar azt tapasztalják, hogy ez azí igazi ut. Mindazok, a kik Istent szeretik, feléje fognak törekedni és el is fognak hozzá jutni ezen az utón — te is köztük. 0 Istennek fia, a közvetítő Isten ős az emberek között; ez nem azért van, mert valaki azt mondta nekünk és mert ezt ennélfogva vakon hiszszük; hanem azért tartjuk, igaznak, mert mindazok, a kik Istent keresik, fiát találják maguk előtt ős csupán a fiú által értik meg, látják és ismerik, meg Istent.

Julius erre nem válaszolt és egy ideig mind a ketten szótlauok maradtak,

— Boldog vagy-e ? kérdő végül.-- Semmit sem óhajtok, mint a mivel bírok és a mi vagyok. De ez nem minden. Folytonoson megvan bennem a zavarnak, valamiféle igazságtalanságnak homályos érzése. Miért van az, hogy oly kimondhatatlanul boldog vagyok ? kiáltott fel Pamphilius mosolyogva.

— Igen, sóhajtott fel Julius, meglehet, hogy boldog lettem volna, boldogabb, mint a milyen most vagyok, ha nem találkoztam volna azzal az idegennel, kit az imént említettem neked, és ha elmentem volna hozzátok.

— Ha igy gondolkodói, mi tart vissza, hogy ezt most megtedd?

— Mit tegyek feleségemmel ?

— Azt mondod, hogy vonzódik a kereszténységhez; ha ez áll, úgy veled együtt át fog pártolni hozzánk.

— Ez igaz; de csak az imént kezdtünk meg egészen más életmódot; észszerű lenne-e, ha ezzel az életmóddal szakítanánk? Csak az imént kezdtük és helyesebben cselekednénk, ha végig folytatnék, mondá Julius, élénkén kifestve magának atyjának, anyjának, barátainak fájdalmát, ha kereszténynyé válnék, de még inkább azt a szakadatlan és gyötrelmes küzdelmet, melybe neki ez az átalakulás kerülne.

Ebben a pillanatban megjelent az ajtó küszöbén a. fiatal leány, Pamphilius barátnője, egy ifjú társaságában. Pamphilius eléjük ment és az ifjú Julius jelenlétében azt mondta neki, hogy Cyril küldte őt a végből, hogy bőrt vásároljon. A szőlőt már eladták és a bevett pénzen búzát vásároltak. Pamphilius azt ajánlotta, hogy az ifjú térjen viszsza Magdolnával és

vigyék magukkal a búzát; a bőrt majd ő maga meg fogja vásárolni és haza fogja vinni.

— Jobb lesz rátok nézve, ösztökélé őket Pamphilius.

— Nem, jobb lesz Magdolnának, ha te mégysz vele, viszonzá az ifjú és ezzel távozott.

Julius elkísérte barátját egy kereskedőnek üzletébe, a kit ismert, kinél Pamphilius megtöltötte zsákjait búzával, melynek egy csekély részét átadta Magdolnának, mig a saját nehéz terhét vállára vetette, isten hozzádot mondott barátjának és a fiatal leánynyal együtt elhagyta a várost.

Az utcza hajlásánal Pamphilius visszatekintett és mosolyogva intett Júliusnak, majd még boldogabb mosolylyal valami megjegyzést tett Magdolnának, a mire eltűntek Julius látköréből.

— Igen, valóban jobb lett volna rám nézve, ha akkoriban elmentem volna a keresztényekhez, mondá Julius magában. És képzeletében két kép keletkezett, melyek egyre váltakoztak egymással: majd az erőteljes Pamphilius tűnt fel előtte, a hatalmas egészséges leánynyal odalán, kosarakat hordva fejükön, zsákokat vállukon, a mint arezuk a jóságtól és a boldogságtól ragyogott; majd saját házi tűzhelyét pillantotta meg, melyet reggel hagyott el és melyhez csak éjjel szándékozott visszatérni — és elkényeztetett, szép feleségét, kinek bájai már untatni kezdték, őt, a mint gyönyörű ruhákkal és drága ékszerekkel volt felczi- ezomázva és a mint gazdag szőnyegeken és puha, ruganyos vánkosokon hevert.

Azonban Júliusnak kevés ideje volt ezek fölött gondolkodni; nemsokára több kereskedő lépett be, a kik őt meglátogatni jöttek, majd több barátja érkezett meg és csakhamar hozzá láttak a szokásos foglalkozáshoz, mely evéssel és ivással kezdődött és éjjel feleségénél végződött. (Folyt, köv.)

Irodalom.

Szerkesztői változás. A „Magyar Nők Lappjának szerkesztését folyó évi junius hó 7-én Brankovics György, a „Képes Családi Lapok“ volt szerkesztője, vette át. A „Magyar Nők Lap“-jának olvasói bizonyára örvendetes tudomásul veszik e szerkesztői változást, mert Brankovics Györgynek eddigi kiváló irodalmi és szerkesztői működése elég biziositekot nyújt arra nézve, hogy a „Magyar nők lapja“ csakhamar nemcsak a müveit magyar nőknek, hanem a nagy közönségnek is kedvelt lapja ieend.

Ország világ. Felelős szerkelzto: Benedek Elek (XII évfolyam. (Juljus-szept.) A julius-szept. évnegyed alkalmából bizalommal kérjük t. olvasóinkat az előfizetés megújítása s lapunknak ismerőseik körében való ajánlására. Örömmel tapasztaljuk a müveit magyar közönség folyon növekedő érdeklődését, rokonszenvét lapunk iránt s mi rajta leszünk, hogy ezt az érdeklődést, rokonszen- vet el ne veszítsük. Tartalmasság), változatosság, érdekesség, a társadalmi, irodalmi, művészeti stb- kérdésekkel való semmiféle melléktekintetek által nem korlátozott foglalkozás — ez nagyban a mi programunk, melynek keresztülvitelében a legjelesebb irói gírda van segítségünkre. Az „Ország-Világ“ rendes tartalma kél regény, több novella, táreza, élet- és jellemrajz, az ismeretek különféle ágait felölelő czikkek, költemények, heti krónika, különféle rovatok. Nők világa divattudósitásokkal, képekkel stb. Minden' számban 10-15 önálló közlemény. A julius—szept. negyedben folytatjuk Tábori Róbert nagyérdekü regényét, úgyszintén Jerome K. Jerome pompás humora illusztrált útirajzát. Az „Ország-Világ“ eiőfizetői évenkint hat műmellékletet kapnak. A másodikat Basch Gyula jeles festőnk „Hapták 1“ ezimü pompás genéreképet a húsvéti számmal küldtük meg. Ugyanakkor küldtük me» új előfizetőinknek a tavalyi hat műmellékletből a harmadikat. A harmadik műmellékletet juliusb an .küldjük meg s ezzel a tavalyi negyediket. Azoknak, kik újévtől kezdve előfizetnek, még mindig megküldjük a tavalyi karácsonyi számot (száz szerkesztő arczképével, dolgozatával stb..) nemkülönben a tavályi hat műmellékletet. Az „Ország-Világ“ rendes előfizetési ára egész évre 10 frt, de 8 írtért rendelhetik meg úgy a „Budapesti Hírlap“, mint az „Egyetértés“ előfizetői, nemkülönben a papok, tanítók és tauitónők is. A heti krónikákat ezután is Szé- kesy Huszár Írja, időnként Androuikns, Atrppos és Sincerus. Ezenkívül állandó dolgozó társaink-. Abonyi Árpád, Bársony István, Hook János, Kozma Andor és Szécsi Ferencz. Mntatványszámokat kívánatra ingyen küldünk. Előfizetési föltételek: Egész évre 10 frt Félévre 5 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr. Egyes szám 20 kr, Az „Egyetértéssel együtt rendelve: Egész évre 28 frt. Fél évre 14 frt. Negyedévre 7 frt- Egy hóra 2 frt 50. A „Budapesti Hírlap“-pal együtt rendelve : Egész évre 22 frt. Félévre 11 frt. Negyedévre 5.frt. 5Ó kr. Egy hóra 1 frt 90 kr. Az előfizetési pénzek — iegcaplfize- riibben postautalványon — a kiadóhivatalba (Budapest, kec3keméti- uteza 6. sz.) küldendők. Az „Ország-Világ“ szerkesztősége.

A „Vasárnapi Újság“ junius hó 14-iki száma a következő tartalommal jelent meg : „R. B. Sharpe, a budapesti nomzetköző madártaui kongresszus angol tagja.“ (Arczképpel.) Xántus Jánostóli

— költemények: „Kötelesség,“ Palágyi Lajostól. „Erdőbe léptem.“. Hedvig Józseftől. — „Egy főherezeg mint földleiró.“ (9 képpel, Salvator Lajos főherczegnek „Menorka szigetéről“ most megjelent művéből.) Bereez Antaltól. — „Az utolsó korty.“ Elbeszélés. (3 rajzzal.) Gonda Dezsőtől. — „Az igazgatóság.“ Elbeszélés. De Nague- től. — „Az időjárás megjövendölése.“ — „A madárkiállitásból.“ (4 képpel: Szirti sasok ; Fekete gólva; Függő czinkék ; Cserua Károly és Goró L. rajzai,) — „Hogy akartam én egy vers mártírja íenni?“ Jámbor Tamástól. — „Károly Lajos főherezeg és neje Budapesten.“ (2 képpel : az Este-ezred budai vérmezői ünnepélyről.)

— Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Egyveleg. - Sakkjátek. — Képtalány. — Mi újság. — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Heti naptár. A„ Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem-utca 5. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt.

A „Független Újság“, mely Verhovay Gyula szerkesztésében és kiadásában jelenik meg, minden oldalról a legteljesebb elismerésben részesül, úgyannyira, hogy a magyar sajtó legelter- jedettebb lapjai közé tartozik, népszerűség dolgában pedig ogy sem vetekedbetik vele. Szókimondása, pártatlansága, pasztán az igazságot tekintő eljárása, merész, erőteljes, de minden durvaság nélkül való hangja, rendithetlen, kizárólag nemzeti, mindenkor hamisítatlan politikai iránya megszerezte e lapnak azt, hogy a közönség bizalma majdnem osztatlanul s kizárólag benue öesz- pontosul. Mindenki tudja, hogy a „Független Újság“ magánérdekektől befolyásolva nincs sem, megfizetni, sem megfélemlíteni nem lehet. Mindezt betetőzi az, hogy terjedelmes voltánál fogva a magyar sajtó legterjedelmesebb lapja s oly változatosán, élénken. gonddal és ügyesen van szerkesztve, hogy méltán dicsekedhetik azzal, hogy a legelőkelőbb közönség kiv; 'almait is kitlégiti. Politikai értesültség dolgában vele egy lap sem veté1 kedhetik, mit eléggé bizonyít az, itogy a kormánypártban történt kiválások, az új vasutállamositások stb. stb. a többi lapokat hetekkel megelőzve, a „Független Ujság“-ban jelentek meg. Az új előfizetési negyed alkalmából ajánljuk a „Független Ujság“-ot olvasóiul; figyelmébe A hozzá hasonló áru lapoknál jóval nagyobb, terjedelmesebb, tartalmasabb, elegánsabb kiállítású lap ára negyed évre 3 frt 50 kr , mely a „Független Újság“ kiadóhivatalába (Budapest, IV., Duna- utcza 7. szám) küldendő.