Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-01 / 1. szám

Ungvár, 1891. január 1. 1. s/im. Tizenharmadik évfolyam. Előfizetési ára Félévre................................2 frt. Negyedévre .....................1 * Egr példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában. Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat POLLACSEK MIKSA könyvnyomdája veszi fel, UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEii.lKUiNIK CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtemplomnál) Ide intézendők a lap szellemi részét illető küldemények. Kézira­tok előlegeskivánatra egy hó alatt visszaadatnak. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri czikkért 5 kr. fizetendő minden szó után. Előfizetési felhívás Uj évre. az ,Ungvári Közlöny‘ 13-ik évfolyamára. A mögöttünk álló s egy lap életében eléggé tekintélyesnek mondható múltban többször kifejtet­tük programmunkat, miért is most nincs egyéb mondani valónk, mint az, hogy működésünk iránya a régi marad, mit röviden ebben fejezhetünk ki : Függótlen Magyarország, keresztény szellemű társa­dalommal ; a jog és igazság uralmával ; szabadság, testvériség és egyenlőséggel. Bár kis körben élünk és mozgunk, mégis úgy hiszszük, hogy a nagy szavakkal való dobálód- zás vádja nélkül állíthatjuk, miszerint csekély erőnkkel mi is hozzájárulhatunk az említett eszmék érvényesítéséhez. Mily kicsiny egy porszem ! azért sokadmagával mégis világokat alkot. Mily észrevehetetlen a korallok munkája! azért idők múltával mégis szigeteket emel az óceán fenekéről. Amint hívek voltunk, úgy hivek maradunk ezután is a kitűzött irányhoz ; ez lesz vezérünk a városi és megyei közügyekre nézve is ; és attól el nem térünk semmi más érdek kedvéért sem. MűkőuéSönkiíözTb közönség részérdt' fenletjük és várjuk a szellemi és anyagi támogatást; de ezt nem akarjuk kierőszakolni. Kerülni fogjuk a rek­lámot és a botrányost, s létünk fenntartását bizto­sítani fogja a támogatásnak most élvezett minimuma is. Hanem amily mérvben ez növekedend oly mérv­ben fog gyarapodni tevékenységünk köre és hatálya is. Előfizetési föltételeink : Egész évre ..........................................4 frt, Negyedévre ........................i . . 1 frt. Tegnap ismét egy esztendőt temettünk abba a nagy sírba, a melynek a neve — múlt. Az új év küszöbén időszerű, számot vetnünk a múlttal. A mi közhaladásunkat úgy mint ezelőtt, a múlt évben is gátolta, a mi a közérdek követelményei iránt kötelessógérzetünket elzsibbasztó, a mi sok mulasztás vádját rótta reánk, az azon megmagya­rázhatatlan. érthetetlen, de eredményeiben végzetes indolentia, melynek nyomasztó átka alól szabadulni nem tudunk. A nyilvános élet el vau hanyagolva, a társa­dalom fejlődése békókba verve, és alig találunk tö­rekvésre, mely egy pezsgő szellemi élet czéljaira irányulna. Mintha csak a cynikus bölcselők vissza­eső eszménye nyert volna hatalmat fölöttünk, hogy minden jól van úgy, a hogy van. A kik hívatva volnának arra, hogy a haladás élére álljanak, a kik tekintélyüknél fogva a szellemi érdekek előmozdítását segíthetnék, rész vétlenséget mutatnak. Közéletünk tehát évek óta pang. A kaszinó nem ad irányt, mert csak a tagok szórakoztatásá­val foglalkozik. Más egylet pedig primitiv módon gyakorolja a jótékonyságot, de mindezek a közélet­nek lüktető erőt nem kölcsönöznek. A mi körül egy kis élet, élénkség tapasztal­ható, az a vármegye és a várt s igazgatása és a sok törvény végrehajtása körül öszpontosul. A megyei törvényhatósági élet szárnyaszegett s csak a ren­deletek végrehajtását ellenőrzi mega és albizottsá­géi, által. -------- -----------------­A bizottság üléseiben ritkán hallani ellenvéle­ményt, s az állandó választmány betűi érintetlenül maradnak. A város saját belügyeinek elintézése körül már tágabb jogkörrel bir. Ad, vesz, licitál, s emeli be­vételeit, hogy a közvetlenül leróvni szokott pótadó kisebb legyen. De ebbeli buzgalmában nem idegen­kedik magát vámbevételekkel, jövedékekkel közvetve megadóztatni. A kövezetvám például újévtől minden városi lakost terheli, s legfőképen azokat adóztatja, kiknek semmijök sincs. Mert a kinek földje, szőlője van, gazdálkodik, az nem fizet a sorompón vámot, még a kocsi és szekér tulajdonos is kedvezményt kap. Más emberfia fizeti a kövezetvámot, még ha a város belterületén lévő fluderről tűzi fát vagy deszkát hozat is. Már előre látjuk, hogy a szándék, 12000 frtot bevenni a kövezetvámon, igen terhes lesz a közönségre. Mert tudni kell, hogy a vidéki ember rajtunk, fogyasztókon veszi meg a városba szállított s itt nékűnk eladott terményei után a kövezetvámot és a helypénzt, s igy ezekkel 22 ezer frt terheli a város lakosait. A 7 —10 krajcárokat kivesszük tehát naponta zsebünkből s a bérlőknek adjuk, hogy ennek nagy része a vám kaszszájába folyjék. De hát a viszonyok ezen változandósága a kö­zönség sorsa. Most ezzel, mint létező állapottal szá­molnunk kell. Viszonzásul elvárjuk azután, hogy a beligaz gatás és a belrend kifogástalan legyen, a tisztvise­lők a közönséggel udvariasabban bánjanak, utcáink tiszták, a világítás kifogástalan legyen. Anyagi érdekeink előmozdítására lendületet fog adni a tervbe vett nngvár-szobránc-nagymihályi vasút, mely úgy forgalmi mint pedig gazdasági tekintetben összeköttetést nyit számunkra, s lesz összekötteté­sünk, nem úgy mint mostanában, hogy zsákutcá­ban vagyunk. Derék főispánunk tevékenységében bízva, reméljük, hogy az ópitós mielőbb kezdetét veszi. A gazdasági egyesületből nagyobb tevékenysé­get s láthatóbb eredményt várunk. Az ipartestületet s ezek tagjait a velők kap­csolatos érdekek körül nagyobb buzgalomra kérjük. A közérdekért küzdünk s fentebb kifejezett kívánságaink miudenike a közügy javára szól. Ezé’ előmozdítása érdekében mi m megteszünk minden a mi tőlünk telük. Ha mulasztásaink vannak, őntso ez űj erőt a további küzdésre. Az újév küszöbén adjon Isten nekünk jóakar; tot, hogy e város és megye szellemi és anyagi érde­keiért munkálkodjunk; kitartást, hogy működésünk közben ne lankadjunk. Az új éven adjon az Ég mindnyájunknak boldogulást, örömet és megelége­dést, hogy úgy szellemi, mint pedig anyagi téren az új óv leíolytán hasznos eredményeket mutassunk. A megelégedés üssön tanyát minden magyar hazafi házában. Újévi ajándék. Irta CSURGOVICH GYÖRGY. Az -X..J garnisonüan tíz....:;» Gyulánál nincsen nyalkább huszárfőhadnagy, tízép teamete, kifogástalanul szabályos arczvonásai, büszke tartása és bátor, tekintete nagy hódításokat tesznek az x....i leányvilágban. A deli hadfi azonban komoly szándékkal senkinek sem udvardí. | Modora olyan kimért, szavai olyan tartózkodók minden­kivel szemben! Csak egyetlen egy leány van X-ben, a kihez bizalmas, a kivel szemben nem tartózkodó, a kit mindenek felett lángolón szeret .... És ez Olga test­vére. A csodaszépségü Olga, kiért, kezdve a tábornok úrtól az egész garnison tisztikára vetélkedve rajong. Sokan el is kérdezgetik önmaguktól, hogy ugyan, mi oka lehet is annak, hogy e különös testvérpár csak egymásért él és csak egymást szereti ?! Ámde a hallgatagon feltett kérdésre határozott leletet senki sem képes adni. * — Bájos barátnőm, olyan feltétel mellett súgok magácskának valamit, ha megígéri, hogy rövid ideig el nem árul engem senkinek. Nos megígéri? — Itt a kezem, csak gyorsan ki a titokkal! — Nos hát megmondom, mi a legújabb újság, a mit az érdekelteken s rajtamkivül senki más nem tud. A »szép 01ga> nem testvére, de törvényes fele­sé g e a komolykodó főhadnagy urnák ... Na csak ne tessék — aranyos nagysádkám — olyan hitetlenül rázogatni igéző kis lejét. A dolog így van! — A mit kapitány uram mond, az nem igaz . . . oh, az nem lehet igaz — válaszol szokatlan leiindulással az ezredes ur szerel metes leánya. — Már pedig az úgy van - mondá nyomatékos hanghordozással K .... tábornok urnák fecsegő adjutánsa. Én az egész históriát positive tudom. Különben nem sokáig keilend kételyben epekednie, mert a dolog pár hét múlva úgy is a nyilvánosság elé megy. — De hát, hogy történhetett meg az egybekelés olyan hamar és olyan titokban ? — kérdé a szép leány mély elpirulással. — Az esküvő az őszi nagy gyakorlatok után B.„.ben, tíz. .... Gyula szülőföldjén két tanú előtt játszó­dott le, válaszolt az adjutáns magát ajánlva. * A lovassági generális nagyon szereti tíz .... főhad­nagyot A fiú igen törekvő katona, idővel szép carriert csinálhat, ha továbbra is olyan lesz, mint eddig volt — mondogatja törzstisztjeinek igen gyakran a generális ur. Ám ebben nagy része lesz annak a kis szőkének is, ki gyöngéd karjaival visszatartja őt minden zajtól, min­den kicsapongástól ... De szeretem is azt a gyerme­ket, mintha csak sajátom volna. Soha se tudom m i é r t, de úgy vagyok avval a kis tündérrel, mintha látása nélkül el sem tudnék már lenni — mondogatja önma­gának igen gyakran a generális ur. Épen azért nem restelli meg-meglátogatni szép pártfogoltját naponta néha kétszer is, többször ismételve a kicsikének eme vallomást: — Látja édes Olguskám, én már vén ember vagyok, de magácskát ennek dacára is egy ifjúnak lán­goló lelkesedésével szeretem; szeretem, mert szivem diktálja, hogy szeressem ; szeretem, mert maga ugv tűnik fel előttem, mint öreg napjaimnak egyedüli vigasza; szeretem, mert magát nem szeifetnem — nem lehet! K ..... tábornok özvegy ember, — özvegy, kinek házassága szomorú, boldogtalanj volt. Felesége soha sem szerette a külső csillogást. 18..-ban lovassági kapitány volt, mikor neje egy gyönyörű igyermekkel örvendeztető meg. És már-már megbarátkoztak sorsával, mely nejé­vel összehozta, midőn egy váratlan esemény kiábránditá S s lelke mélyéig megdöbbentette. Mintegy félévre ugyanis a gyermek születése után I — a szép, de kaczér asszony beleszeretett valami csinos | külsejű iparlovagocskába s 18.. november hó 5-én — magához vevén kis magzatát s értékes ékszereit — íutána szökött. A szökésnél segitő társa régi hü cselédje, egy vén obsitos vala. Az isteni büntetés és a 1 becsületében mélyen megsértett térfiunak átka azonban csakhamar utolérte őt Még mielőtt gonosz tervét meg­valósította volna, az út felén egy meredek hegyi útról lovával együtt a lábai alatt tátongó mélységbe zuhant, a hol szörnyet halt. A szolga és a kis Olga azonban szerencsésen megmenekültek. Az öreg katona nem mert gazdájához visszatérni, | mert a büntetéstől félt. Ezért hát messze, ismeretlen ' vidakre bujdosott el a kis árvával. A szerencsés véletlen jtíz ..... főhadnagyék nemesi kúriájára B....be, vezette. j A vén szolga ide kvártélyozta be gyámoltalan védencét. ! Sz...-nének, ennek az adott jószivü asszonynak nem lévén ! leánygyermeke: magáénak fogadta őt. Itt nőtt szép hajadonná Olga, itt nőtt deli ifjúvá tíz .... Gyula. Miután Gyula katonává letl, sokszor évekig sem |látták egymást a szerető testvérek, — később igaz jszeretők. Mikor Gyula föhadnagygyá lett, anyja ;— Olga karjai közt — kilehelte nemes lelkét, s igy a j szép hajadon egyedül, teljesen egyedül maradt. Gyula nem tudta, mi tevő legyen most már Olgával. Sokat tüprenkedett a dolog felett, de minden eredmény nélkül. Végre azon elhatározásra jutott, hogy feleségül veszi az árvát. Igen, de honnan teremtik elő a eautióra szükséges pénzt ? Ez volt a bökkenő, ez volt köztük az | egyedüli akadály ! Gyula gondolkozott — sokat, igen sokat g zott, s hosszas tépelődéseinek elvégre is az lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom