Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-17 / 16. szám
Ungvár, 1890. április 17. 1G. szám. Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára; Félévre..............................2 frt. Negyedévre ....................1 » így példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Fsusrlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, s azok vidékről is ide ktildendó'k.-------- - - -r- -~v-~..........~.............. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN, Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Kiadó-iroda : PollaoMk M. könyvnyomdájában. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felöl 8 kr. Nyílttéri ozlkkért 5 kr. fizetendő minden szó után. A munkáskérdés. A német császár tűzte ki napirendre, és az európai közvélemény foglalkozik a kérdéssel, és hozzászól mindennap, újabb eszmékkel gazdagítván azt az irodalmat, melynek liarczosai olyan kevés babért arattak eddigelé. A német császárnak kellett föl csapnia szoezialis- tának, hogy ez eszméket kevósbbé félelmetessé tegye, neki kellett Ígérni a megoldást, hogy a munka lovagjait az állatni és társadalmi rend elleni merénylőknek ne tekintsék. Ezelőtt egy pár esztendővel annyira gyűlölt volt a szoczialista czim Magyarországon, hogy szinte irtóztak az emberek nyilvánosan szóba állaní olyan egyénekkel, a kik munkás gyűléseken a munkának igazságosabb méltánylását követelték a produkezió terén. A viszonyok olyan fejletlenek voltak, hogy a budapesti főkapitány azelőtt egy esztendővel habozás nélkül dutyiba csukatta volna az olyan veszedelmes agitátort, a ki mint II. Vilmos császár, proklamálni akarja a munkának a tőkével való teljes egyenjogúságát. Ma ezek a viszonyok megváltoztak, és már többé nem látnak vérengző forradalmárt vagy rettenetes petrolőrt abban az emberben, a ki elv gyanánt meri hirdetni, hogy az az ember, a ki dolgozik, annak legalább is van akkora joga az élet élveihez, mint annak, a ki tőkéje duzzadó zsákjain, összefont karokkal, tétlenül ülve bámulja a szorgalmat, mint fárad ernyedetlenül a gazdagok gazdagságának felszaporitásáórt. A németek császárja előtt erős példák lebegnek, és ezek buzdítják őt nagy elhatározásokra. Azok tehát igen hamisan Ítélik meg a helyzetet, a kik azt hiszik, hogy a császár a munkások naponta növekedő hatalmának nyomása alatt leledzik, és hogy csak azért keresi kegyüket, mert fél haragjuktól. Ez a föltevés tökéletesen téves. A császárok, kik szuronyerdőkre támaszkodnak, uem szoktak néhány százezer szerencsétlen munkástól félni, vagy megijedni. Egy ezred katonasággal ártalmatlanná lehet tenni a munkások egész légióját. II. Vilmos német császár tehát nem félt a munkások növekedő hatalmától, hanem fölkarolta a munkások ügyét azért, mert nemes érzülete, tiszta lelkiismerete azt sugallta, hogy jogállamban nem lehel, nem szabad egy néposztályt a másik érdekében kizsákmányolni, és hogy a földön a legnagyobb igazság abban rejlik, ha mindenkit érdeme szerint jutalmaznak. A munkások most eurépaszerte mozogni kezdenek. Náluuk is hallatni fogják szavukat, mert a magyar munkás semmiben sem áll hátrább más országok higgadt munkásainál. Csak egyben múlja telül a többieket, és ez az egy: a hazafiság. Ez érzetet osztja a magyar munkás minden polgárral, kinek bölcsője itt ringott e földön, és a ki itt keresi a pihenőjét egy megfutott hosszú életpálya után. A magyar munkás hazafias volt mindig, és soha sem volt kicsapongó, durva vagy törvénysértő, és azért vált kétszeres kötelességévé a magyar társadalomnak, hogy a magyar munkás helyzetének enyhítésére mindent elkövessen. A. É. V á 1 a s z. Az „Ungvári Közlöny“ 14-ik számában névtelenül megjelent czikknek, mely a városi képviseletnek f. évi március 28-án tartott üléséről hamis közleményt bocsátott ki, s a tényt egészen elferdítve adta elő, a czikkirója, mint személyes ellenségein igyekezett boszut állani rajtam, hogy hamis és valótlan előadásával a közvéleményt ellenein félrevezesse Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy köztem és a tiszti ügyész helyettes polgármester között ez ideig semmi magán diferentia elő nem fordult, s igy a városházán semmi nem forrong, s eddig az együtt működés összhangja megzavarva nem lett. Történt a helyettes polgármester úr által az ón hivatalos körömhöz tartozó intézkedésembe bele- avatkozás, mely beavatkozásával hivatali közegeim előtt hivatali tekintélyem, s hivatalos intézkedésem sértve lett, hogy mi volt a beavatkozás, azt alább fogom felsorolni, most pedig áttérek a névtelen czikk írónak ellenein felhozott állításai megcáfolására. A helybeli katonai parancsnokság felhívta a várost, hogy a kaszárnya épülethez némely tűzoltói eszközt szerezzen be. A katonai parancsnokság eme megkeresőre a képviselet egy felszóllaló tagja által úgy véleményeztetett elintóztetni, hogy a város tanácsa utasíttassék a kórt tűzoltói szerek beszerzésére. Eme vóleménynyel szemben ón azt adtam elő, hogy ha a város képviselő-testülete százezerekbe kerülő kaszárnyák építését Lehoczky polgármester urra bízta, s nem a tanácsra, miért ne volna megbízható az elnöklő helyettes polgármester azzal, hogy a katonaság által kén egy pár horog, létra, kád, beszereztessék, hiszen a polgármester úrnak a szervezési szabályrendelet értelmében ügy is joga van 50 frt erejéig a pénztárból utalványozni, hozzá tettem végül azt is, hogy én és a tanács tagjai a kaszárnya építések körüli intézkedésekért felelősséget nem vállalunk. Azt hiszem, hogy ezen megjegyzésem nem volt alaptalan, mert ha háromszázezer forint beépítésével a polgármester, s nem a tanács bizatott meg, miért most a képviselet 30—40 frt értéket képviselő szerelvények beszerzését kívánja a tanácsra bízni ? Eme felszóllamlásom után a szerelvények beszerzésével csak ugyan a helyettes polgármester, s nem a tanács lett megbízva. E kérdésnél tehát nekem nem volt okom elégedetlenkedni, mert az ügy oly elintézést nyert, mint a hogy kívántam, s ez alkalommal nem használtan;» azt a kifejezést: »hogy a milyen a képviselet olyan a polgármester is.“ Koholmánynak kell tehát jeleznem a névtelen czikk iré azon állítását, hogy ón a képviseletet bántottam. A kaszárnyái első kölcsön felvétele *llen nem tiltakoztam, de az óllen, midőn a képviseletben szó volt arról, hogy a kaszárnya a polgármester által házilag építtessék fel, nyíltan küzdöttem, s erről a velem egyetértésben lévő, s még élő városi képviselők bizonyságot tehetnek. Hogy miért tiltakoztam, azt most e helyütt fejtegetni feleslegesnek tartom, jő idő, midőn a közvélemény nekem fog adni igazat. Higyje meg a névtelen czikk iré, hogy nekem nem fáj, hogy nem ón vagyok helyettes polgármester, tudhatja nagyon jól, hogy a képviselők nyílt ülésben nagyon sokan engem akartak helyettesnek, de én csak azért nem fogadtam el, mert Lehoczky Béla polgármester úr az elnöki székből szabadságot kért, s egyúttal kijelentette, hogy maga helyett helyettesíti Fincicky Mihály tiszti ügyész urat, e kijelentésre a képviselet egy tekintélyes jogtudósa mindjárt kijelentette a polgármester urnák, hogy a helyettesítésre nem ő, de a képviselet jogosított. Én a polgármester urat egy pár hónapig — 1888. évben, midőn az úgynevezett ötös bizottság működött — helyettesítettem, de hogy helyettesi minőségemben Lehoczky polgár- mester ellen törtem volna, azt csak személyes ellenségem kovácsolhatta ki ellenem. Kapitányivá történt megválasztatásomórt hálás érzülettel senkinek nem tartozom, mert én áldozatot hoztam, midőn elég jó ügyvédi irodámtól, egyes jó barátom rábeszélése folytán megváltam, megbántam számtalanszor. Elismeréssel és köszönettel egyedül azon képviselő uraknak tartozom, kik a választás alkalmával bizalmukkal megtiszteltek, azt hiszem nem vagyok szerénytelen, ha hivatkozom arra, hogy választóim bennem nem csalatkoztak, kötelességemet tőlem lelhetőleg majdnem hat éven keresztül teljesítettem, hivatalomtól 6 óv alatt két napig sem voltam távol. A f. évi márczius 28-iki ülésnek legutolsó tárgya Lehoczky Béla polgármester ujabbi szabadságolási kérvénye volt. E kérvénynél Markos György képviseleti tag úr azt kérdezte, meddig tart még ez a szabadságolás, ha a szabadság a polgármesternek megadatik, nincs ellene, de óhajtaná, hogy a polgármester fizetéséből a helyettes polgármesternek adassék. E kérdésnél felszólaltam, mert már előzőleg hallottam, hogy a polgármester fizetéséből a helyettes urnák szeretne egy pár túl buzgó képviselő úr valamit juttatni, s azt mondottam, miszerint Lehoczky polgármester úr önhibáján kívül van betegség által szobájához kötve, 22 évig szolgálta a várost, annak taglalásába ez alkalommal nem bocsátkozom, hogy e hosszú idő alatt jól, vagy rosszul kormányozott-e, s megjegyeztem, ha vannak olyanok, a kik azt tartják, hogy rosszul kormányozott, akkor ennek első sorban nem a polgármester úr, de a képviselőtestület az oka, mert jó és körültekintő képviselet mellett csak jól lehet kormányozni, mintán pedig 22 évig kormányozta a várost, ez azt mutatja, hogy a város az ő kormányzatával, hivatalos működésével meg volt elégedve, s indítványoztam, hogy szabadság ideje a választásig, a teljes fizetésének élvezete mellett adassék meg. Eme enuntiatiómra mondotta Markos György képviselő úr: »köszönjük a bókot*, hogy az igy történt, hivatkozhatom a jelenvolt képviselő urakra. Ezek után a gyűlés egyéb tárgy hiányában berekesztetett. A gyűlés berekesztésének kimondása után Hr. Novák Endre képviseleti tag ur interpellátiót intézett a nagy utczán össze kapart, s ott fekvő sár dombok elhordatása tárgyában. Ez interpellátió által magamat éreztem jogosítottnak válaszolni, mert a város köztisztasága felett őrködni az ón hivatali kötelességem, bár a várost tisztittatni, szemetet, piszkot hordatni nem a rendőr kapitány kötelessége lenne, hanem a város gazdája, vagy nem tudom kié, a rendőr kapitány törvénye* eszközök alkalmazásával szoríthatja azt, a ki a város tisztaságát előmozdítani tartozik, de mert a város tisztittatását is a kapitány hatáskörébe utalták, az interpellatióra válaszom minden rósz utó gondolat nélkül az volt, hogy a nagy utcán látható sárdombok elhordatását megrendeltem, de midőn a városi fogat az el hordást megkezdette, a helyettes polgármester ur a szekeret a kaszárnyába rendelte, ezzel kapcsolatosan előadtam, hogy a megyei alispán ur felkért, miként a belvárosban levő szemet és sárdombokból küldjék be vagy 10—12 szekérrel a megyeháza alsó kertjébe, én kérelmén annál inkább kaptam, mert nem kellett a sárt és szemetet messze a városon kívül vitetni, ámde mi történt? meglátta a helyettes polgármester ur, hogy a megyeháza kertjébe szállítanak sárt, szemetet, megkérdezte a kocsist: hogy ki rendelte el a szemét oda hordását, mire a kocsis megijedve azt felelte, hogy a rendőr őrmester által a kapitány ur parancsolta. Erre a helyetes polgármester ur azt válaszolta, a mint nekem az őrmester jelentette : »ha az alispánnak trágya kell, vegyen ; ha fuvaros kell, fogadjon magának“, s eltiltotta a kocsisnak a megyeháza kertjébe való szemét hordást. Emez eljárás miatt a helyettes polgármester urat a hivatalban megkérdezvén, ő elösmerte előttem, hogy a szemet és sár hordást, a megye ház kertjébe, eltiltotta, azért mert a sár és szemétre a sörház utczában eszköz- lendő burkoláshoz van szükség, de hogy azt mondotta volna: hogy ha az alispán urnák trágya és fuvar kell, vegyen és fogadjon magának, előttem el nem ösmerte, de a kocsis határozottan állította a rendőr őrmesternek, hogy a helyettes polgár mester úr az idézett szavakkal küldötte el. Képviseleti határozattal van a városnak egy szépítő bizottsága, áll pedig e bizottság: Dr. Novák Tündre, Lasztókai Béla, Lám Sándor, Seídler Lipót és szerény személyemből. E bizottságnak ón volnék az elnöke. A rohamosan bekövetkezett tavasz folytán elrendeltem: hogy azon utcákon, hol a múlt években beültetések lettek foganositva, a kitört és kiveszett fák helyei ujből ültettessenek be. A teleki utczában az északi oldalon levő sor fái közül némely kitört és kiveszett fákat pótolandó, az ültetésre kiküldött utcaseprőket ős munkásokat a helyettes
