Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-10 / 15. szám
Ungvár, 1890. április 10. 1«?. szám. Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára; Félévre ..............................2 frt. Negyedévre ....................1 * Egy példány irt 10 kr Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, s zok vidékről is ide küldendők, a UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Kiadó-Iroda : Pollacsek M. könyvnyomdájában. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. Nyílttéri ozikkért 5 kr. fizetendő minden szó után. Husvót. Budapest, ápril 4. Templomban összegyűl a hívők serege és ájtatos ajakkal zengi dicsőségét az emberiség megváltójának. A húsvéti hangulat alól ki volna képes kivonni magát? Senkisem zárkózhatik el ez ünnep magasztos benyomása elől, mely a tavasz természeti derűjével sugározza körül a válásos hit szép emlékeit. A husvót az emberiség ünnepei közt a legelső helyet foglalja el. Szegények és gazdagok, kicsinyek és nagyok mind megegyeznek abban, hogy e napot ünnepelni kell. Mert ez a nap évfordulatot jelent, óvfordulatot, mely arra emlékeztet, hogy e napon vonult erkölcsi nézetünkbe a szeretet és politikai nézeteinkbe az egyenlőség elve. Ennek az ünnepnek mély erkölcsi és politikai jelentősége van, és aki egész szívvel ünnepelni akarja, annak első sorban le kell rombolni a korlátokat, melyek embert embertől elválasztanak, annak mindenek előtt el kell fogadnia a húsvéti esemény nagy történeti konzqkvencziáját: a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek uralmát. Igaz, hogy ez eszmék még nem mentek át az összes népek vérébe. Mert csak körül kell tekintenünk és csak hamar meggyőződünk, hogy mig a gazdagok asztala ez ünnepnapokon drága ételektől görnyed, és ami kevés gondjuk van, erre e két napra azt is elvetik, s mikor a hétköznap hajuala hasad, boldogan heverhetik ki magukat; addig a szegény e két napon is nélkülözni kénytelen s reá az ünnep után ismét csak a munka fáradalmai várnak. Pihenést az ünnep csak testének nyújt, mert lelke ekkor sem nyugod- hatik meg sorsával, mely göröngyös utat jelölt ki életének. Csak egyben bir nagyobb jelentőséggel ez ünnep a szegények kunyhójában, és ez az egy a remény. A gazdagok nem remélhetnek semmit az élettől, a szegények ellenben mindent, s ha van, ami a súlyos nélkülözésekért kárpótolhatja az embert : ez az erős hit és a remény, mely az igazság diadalával kecsegtet. A husvót a hit és remény ünnepe, mely megerősíti bennünk a hitet, hogy az egyenlőség elve — bármennyire tiporják is azt a fásult szirtiek — egyszer mégis felküzdi magát arra a magaslatra, melyre az emberiség Megváltója emelte, hogy igazságának fényével bevilágítson az elhagyottak, a szükölkődők és elnyomottak éjjelébe, mely minden husvéttal egy lépéssel közeledik az egyenlőségi elv megvalósításának hajnalához. Ä. É. hogy egy nagyobb madár ráragadjon, Dr. Mikita ur a lépről kiszabadult; a ••Több Graecus* pedig látva a madarat tova röpülni, átkos szitkozódásokkal, botokkal, dorongokkal igyekszik leverni azt, ki természetes erejével kezeikből kisiklott. Vagyis, mert dr. Mikita ur a «Graecus» kérelmét, mint egyh. szónok hajlandó volt teljesíteni, tehát már nem lehetett az előre megállapított terv szerint Dr. Mikita urat, mint hazaíiatlan bűnöst a nyilvánosság elé állítani, — de.okvetlen kellett »Több Graecus»-t a buvó-leső lyukakból előrántani, hogy a körmeik közül szerencsésen kimenekült. Dr. Mikita után torkuk szakadtából kiabálják: « Nagyképü nyilatkozata szivérzésével és meggyőződésével ellenkezik*, «magatartását hogy tudja összeegyeztetni férfiúi jellem —- és becsületérzésével» stb. íme a dorongok ! így születhetett «A meggunyolt magyar sz. beszédek* cimü cikk »Több Graecus»-sal aláíratva, hogy nyomósabb legyen, már nem a magyar sz. beszédek tartása érdekében, — amint hogy nem is arra célzott a « kérelem*, — de hogy egy képzett, magyar érzelmű fiatal tudós pap becsületes jó hírneve jó előre bemocs- koltassék s hogy az úgynevezett « holtak temessék el üt is* ................. Graecus uramék! Ha önöknek oly alapos tudomásuk volt arról, hogy dr. Mikita ur írásbeli felterjesztést adott be az illetékes hatósághoz, «a melyben meghagyatni kéri az egyh. Szónokoknak, hogy liturgikus nyelvünkön prédikáljanak* ; ha Graecus uramék — mint buzgó templomlátogatók — tapasztalták azt, hogy a dívott szokás dacára a székesegyházban magyar sz. beszédek hosszú időn át nem tartatlak, — ugyan — ha oly nagyon szivükön viselték a magyar szónoklatokat s ha oly nagyon otthonosak a magasabb köröknél, miért nem emeltek óvást legazonnal akkor, midőn már a 3. vasárnapi szónoklat tartója eltért a bevett szokástól; miért nem sürgették azt oly hosszú idő alatt, miért engedték azt nagy bölcsen, hogy dr. Mikita ur állítólagos befolyása érvényesüljön ? Avagy dr. Mikita ur-e a székes- egyházi lelkész? Ő kéri-e fel, avagy rendeli-e ki a szónokokat ? Avagy talán annyi hosszú idő alatt a székesegyház szónoka mindig csak dr. Mikita ur volt ? Miért vártak a magyar sz. ^beszédekkel egész idáig ? Nemde azért, mert ha dr. Mikita ur ez ideig ó szláv nyelven szónokolt, nem lehetett üstökön ragadni s a világ elé cipelni, — mert háromszor egymásután alig szónokolhatott a székesegyházban; — most azonban, midőn a nagybőjti sz. beszédek megtartására ő vállalkozott s egymásután 3-szor ő, — tehát egy személy — hozzá még dr. Mikita, ó szláv nyelven szónokolt, kitűnő alkalom kínálkozott, hogy t. Graecus uramék a magyar sz. beszédek tartását kérelmezzék, s midőn azokra nézve kedvező választ nyernek, szintén jó alkalomnak tartják, dr. Mikita urat nyilvánosan jellem és becsületéből kifosztani a magyar sz. beszédek cégére alatt! ....................... «ösmerünk szép maszk.* T. Graecus uramék! Igazán nem hallották önök ez ideig dr. Mikita ural magyarul szónokolni a püspöki székesegyházban? Igaz, az újságok ezt elhallgatták, de önök, mint buzgó graecusok, ezt hallhatták, ha ugyan eddig is oly buzgók voltak, mint most. Hát a ceholnyai gk. templomban, ünnepélyes búcsúk, körmenetek alkalmával nem hallották soha dr. mikita urat magyar nyelven szónokolni ? Feleljenek meg erre ? .............. Eszmecsere „A meggúnyolt sz. beszédek“ ezimü ezikkről. Szobránez vid«ke. 1890. ápril 4. • A meggunyolt magyar szent beszédek* cim alatt az «Ung* f. é. 13-ik számában /több graecus* aláírással egy cikk jelent meg, amelyre vonatkozó szerény véleményemet, mint vidéki ember, röviden a következőkben elmondom. A midőn az «Ung» f. é. 11. számában az ungvári magyar ajkú gör. katholikusok részéről »Graecus* aláírással azon »kérelmet* olvastam, hogy az ungvári püsp. székesegyházban magyar szent beszédek tartassanak ; s midőn később tudomásomra jött, hogy a n. böjti szent beszédeket Dr. Mikita Sándor, th. tanár ó szláv nyelven tartja : akaratlanul is azon sejtelmem szállt meg, hogy ezen »kérelem* talán csakis azon okból elevenittetett fel, miszerint Dr. Mikita személye a magyar sz. beszédekkel újólag felszínre hozassék s a hamu alatt égő zsarátnok a titkos mesterek által felfújva, újólag lobbot vessen olyképen, hogy a »magyar beszédek* fedezete alatt gondosan élesztett tűz csakis Dr. Mikita ur személyét égesse meg. A »Graecus* »kérelme* lép volt, a »magyar beszéd* a csalétek Dr. Mikita ur ellen. A «Graecus* dicsérő, magasztaló éneke a hivó madár szava. A «Graecus» énekére megszólalt dr. Mikita ur «válasza* : egyet érzett a «Grae- eussal*, egy nótát fújt vele; s mert a »magyar beszéd* mint csalétek természetbeli tápláléka volt, Dr. Mikita ur a lépen találta magát s jött az elbújtatott »Több Graecus*, tiogy a fényes madarat birtokukba keríthessék. De mert a lépnek csekély mennyisége nem volt elegendő arra, magyar szónoklatok tartására, nehogy az egyes, magyar szónokok hazafias dicsőítése a közvélemény részéről az ó szláv nyelvű szónokok kicsinylését avagy hazafiatlanságát tételezze föl. No t. Graecus uramék, mit szólnak ehhez ? Ki a hitvány denunciáns ? Találják ki; mert az bizonyosan nem, ki a hazafias (magyar) szónoklatok tartásában magának és másnak is részt kíván azokkal szemben, kik az ó szláv szónoklattól irtóznak, nehogy gyarló véleményük szerint hazafiságukon csorbát ejtsenek, de ha mások azt ily utón módon el is veszítenék a közvélemény előtt, avval ők mitsem törődnek, sőt dicséneket zengedeznek. No t. Graecus uramék, a ténynek ily állása mellett, hol a «gúny* dr. Mikita ur részéről a magyar sz. beszédek fölött? Ha ilyenek az önök «megcáfolhatatlan* tényei, akkor ne merészkedjenek azokkal a nyilvánosság elé kiállani, mert őszintén mondom, hogy ily önérzetes nyilatkozataik is, mint: «nem vezet minket semmi magánérdek, nem kicsinylés, vallásbeli, állás vagy személyes simpátia vagy ellenszenv* stb. a közlemény előtt eredeti értékökre maguktól leszállanák. Hogy Írhattak tehát t. Graecus uramék oly roszakaratulag ily szavakat: «Mikita ur a magyar sz. beszédek tartásának a legnagyobb ellensége* ? mikor ama szavai, melyeket t. Graecus uramék nem cáfoltak meg: »ha magyar beszédet tartottam* nyilván igazolják azt, hogy évek óta gyakran szónokol magyarul; amihez pedig bátran hozzá lehet tenni, hogy épen dr. Mikita az, akinek a legjobb magyar szónoki hirneve van, amit nyíltan igazol azon nagyobbrészt évenkinti megtiszteltetése az ungvári lat. sz. apátplébános részéről, hogyaz «Urnapi* körmenetek alkalmával í a püspöki sz. templomban tartandó magyar szónoklat megtartására ő szokott felkéretni. Sőt egy beszédet, melyet gróf Török Herminnek ajánlott, ki is nyomatott. Ezek után, ha dr. Mikita »lelkiismerete fölébredt», önöké, t. Graecus uramék, bizonyosan mardosni fogja önöket, mert dr. Mikita a «magyar oltári nyelvről* folytatott vitában sem állította azt soha, hogy magyarul prédikálni, énekelni nem szabad; de igenis kimondotta azt, hogy amennyi a lat. sz. kath. hívőknek ez értelemben megadatott s a gyakorlatban megvan, ugyanannyi görög sz. kath. egyházban is törvényesen alkalmazható. Kérem önöket, t. Graecus uramék, az igazság kedvéért, idézzék szavait, s cáfoljanak meg! . . . . Önök, t. Graecus uramék, még azt is ritkított betűkkel, tehát rikító hangon kürtölik a világnak, hogy. «Dr. Mikita urnák összeférhetlen természetét s mindenkit letiporni akaró indulatát egy polémiából ös- merik* ; — amennyiben ezen nagyhangú szólamuk s a «meggúnyolt magyar sz. beszédek* között alig lehet valami összefüggés, — ezen jó indulatu nyilatkozatukat az önök »becsületes és jellemes honpolgári érzelmeik s viselkedésük* hiteles bizonyítványának tekinthetem. De ennyit mégis mondok : A szeretet vallásának hirdetője sem állhat órákig az utcákon csak azért, hogy várja azt, ki leköpje, hogy hazamenve igazolatlanul szenvedhessen szó nélkül; s szerénysége, alázatos jelleme sem diktálhatja azt, hogy békülékeny szivéhez erőszakkal ölelje azt, ki tőle ordítva fut . . , Sapienti pauca . . . Végre t. Graecus uramék! Önök kértek magyar prédikácziót, Dr. Mikita ur, mint n. böjti szónok, kívánságuknak hajlott eleget tenni! Mit akarnak tehát: magyar j szót szomjuhoznak-e, Isten igéjével akarnak-e élni, avagy ! Isten igéje helyett Dr. Mikita ur belső érzelmein akarnak-e rágódni s azokból jó izüen lakmározni ? Hiszen t. urak, emberek, önöknek sem adatott meg a tehetség kivételesen, hogy másnak gondolatait, szivérzését, meggyőződését másból, mint «szavai és tetteiből ítéljék meg*; — szivét pedig nem tépheti ki senki, hogy önöknek dobja ? — Önök Ítéltek dr. Mikita ur felett tévesen, hamisan, álnokul; én a n. böjti vecsernyei imát rebegem: «Én uram, királyom, add beösmernem az én bűneimet, s nem ítélni meg az én felebarátomat*. — ítélje el önöket saját lelkiismeretűk, t. Graecus urak ! Isten önökkel! . . Ezek után teljes lelki fájdalmamnak adok kifejezést, hogy épen ezeiusz. böjti időszakban az újságolvasók lelki épülésére bocsáttattak közre oly személyeskedő keresztényellenes manipulációk a «magyar sz. beszédek* hazafias cégére alatt, melyek a keresztény érzületű embert megbotránkoztatják; egyet azonban teljesen beigazoltak, t. i. hogy a «Több Graecus« uraknak valóban lelki szükségük v a n j ó magyaros prédi- k á c i ó r a, amire nézve —hiszem — hogy dr. Mikita ur kegyesen el is látja őket. — ügy legyen! . ej j ej ej VIDÉKI. Nyilatkozat. Az «Ungvári Közlöny* legutóbbi 14. számában a képviselőtestületnek f. év március hó 28-án tartott ülésében történtek leírását tárgyazó cikk, rósz akaratú elferdítéseket és valótlanságokat tartalmazván, s éle egyedül a rendőrkapitány ellen irányulván, az igazságnak meg- felelőleg az említett cikket következőleg módosítjuk. Nem áll az, hogy a rendőrkapitánynak a képviseletMit szólnak ehhez t. Graecus uramék? Önök vádolják dr. Mikita urat, hogy azt irta az illetékes egyh. hatóságnak : «de azonkívül azon abnormis állapot uralkodik, hogy egyeseket a prédikálásnál .............soha sem hallani liturgikus nyelvünkön prédikálni*, méltóz- tassék «a hazafias szónokoknak meghagyni, hogy liturgikus nyelvünkön prédikáljanak*. íme, a legnagyobb vád, a hazafiui bűn, melyet dr. Mikita eme soraival elkövetett. — íme, halljad egész ország világ, hogy gunyoltatnak a magyar sz. beszédek ! íme, itt a pompás alkalom : cikket irni «A meggunyolt magyar sz. beszédekről* ! T. Graecus uramék! Az említett «fölterjesztés* nem mai dolog! Már a vidéken hallottam róla egy évvel ezelőtt, de nem úgy, mint azt önök, t. Graecus uramék, kivonatozták! A tényállás ez . Midőn a püspöki székesegyházban a magyar sz. beszédek megtartása minden 4-ik vasárnapra kimondatott, akadtak olyan központi áldozárok, kik igyekeztek mindig ugv szervezkedni, hogy mindig a magyar szónoklatot halászták el, mig másokat, kik talán ép oly jó magyar szónokok voltak, mint ők, mindig kiszorították. Evvel eléiték azt, mert mindig magyarul szónokoltak, hogy a közvélemény őket «hazafias* szónokoknak nevezte el, más kiváló magyar szónokok pedig háttérbe szorittattak s a közvélemény azon időben talán ugyanazt mondotta az ösmerős avagy ösmeretlen magyarul szónokolni vágyó, de mellőzött szónokokról, amit önök t. Graecus uramék most Dr. Mikita úrról állítanak, hogy hazafiatlanok, mert magyarul nem szónokolnak, csak ó szlávul. T. ( Graecus uramék ! Nem néznének-e be szemüvegen abba az instanciába ? Nem az volt-e a célja ama «áruskodó* fölterjesztésnek, hogy más szónokoknak is adassék megaz alkalom
