Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-06 / 6. szám
8 z í n li á z. Szívesen ülök le e pár sor megírása végett, mert örömmel konstatálhatom, hogy Gerőfy ur színtársulata, daczára egy nagy ellensége minden erőlködésének — értvén ezalatt a bálokat, — mindjobban kiküzdi magának egyrészt az elismerést, másrészt a pártolást. Daczára, mondom, hogy a farsang megfosztotta a társulatot a szombattól, — mely est pedig régi tapasztalás szerint a legjövedelmezőbb — a hét általában véve, a pártolást tekintve, nem volt egészen kedvezőtlen. Ezzel azonban korántsem akarom azt mondani, mintha a társulat érdeme és a közönség pártolása teljes arányban nyilvánult volna; mert annak a kis színteremnek igazság szerint minden este telve kellene lennie, s hiszem, hogy a jövő héten már igy lesz. De ha kifejeztem fenti óhajomat, meg kell mondanem azt is, mivel érdemelte meg Gerőfy társulata, hogy a legintensivebb pártfogásra igyekszem olvasóimat serkenteni. És e mondandóm rövid : E társulat tagjai mig egyrészt a legderekabb és kedvesebb emberek, másrészt a deszkákon egytől egyig hivatott, gyakorlott színészek. Egyaránt érdemesek barátságunkra és méltánylásunkra. Igyekezetük és tehetségük, melylyel a közönségnek oly sok élvezetet nyújtanak — becsülésünket kierőszakolják. — Hanem hát úgy veszem észre, hogy mindenről beszéltem már, csak az előadásokról nem : sietek hát az igazán élvezetes játékokról referálni. Változatosság tekintetében semmi kívánni valót sem hagyott a hét műsora. Láttunk népszínművet, vígjátékot és operettet és ez utóbbi előadáson multheti kijelentésünket megerősítve találtuk, a mennyiben akkor azt mondtuk, hogy az Operette terén sem fognak az Ungváron látott előadásoktól elmaradni. Megerősítve láttuk abbeli tapasztalatunkat is, hogy a társulatnak igen jeles hangú tenoristája van. Szilágyi E.-nek pedig oly üde, csengő hangja van, mely a «Nebántsvirágban» elbájolta, a «•Czigánybáró •» -ban pedig erejével valósággal meglepte közönségünket: a kitűnő élvezetért osztatlan tetszés és nyilt színen felhangzó tapssal adóztunk neki. Általán a *Czigánybáró» előadása egyike volt a legsikerültebbeknek — úgy a már említettek, mint Darócziné, a bájos megjelenésű Sipos G., Krémer és a pusztithatlan humoru Fehérváry tőlük megszokott vervvel az immár körülbelül elcsépelt darabot igen élvezetessé tették. — A mi Csikynek a »Szökött asszony» czimü népszínművét és előadását illeti — röviden szólva: a darab a szerzőnek egyik leggyengébb, de elég mulattató müve, az előadás azonban feledtető hiányait. Gerőfy hatalmas drámai vonásokban vázolta Boglár Bálintot. Szeles eléggé ösmert jellemszinész s Moliere e kitűnő »Fösvény» előadója Kapor István tőkepénzest mértékletes természetességgel játszotta. Fehérváry és ez este különösen Krémer egy-egy kitűnő kabinet-alakot mutatott be. Végre Szabó J. és Szilágyi Etel úgy a szépen előadott dalokért, mint hangulatos játékukért megérdemelt tapsokban részesültek. — Az »Ördög naplója» még a leggyengébb darabja volt e heti műsornak, melyet csak Gerőfy igyekezete és Szeles, valamint Gerőíyné jeles játéka tudott élvezetessé tenni. A tegnap előadott »Uzsai Gyöngyiről jövő héten referálok, s most abban a reményben teszem le a tollat, hogz a jövő héten a közönség pártolásáról ép oly kedvezően nyilatkozhatom, miként ma a társulatról. — Viszontlátásra! (1. ^ at, ócsárolva a mások munkáját és ugyancsak nehéz tőlük menekülni. Tudok rá esetet, hogy egyik ily divatárusnő hirtelen lekapta egy üzlete előtt haladó asszonynak, persze vidéki volt ez is — kalapját és igy kiáltott a megrémült hölgyre : — Ugyan kérem, hogy viselhet ilyen kalapot? Az ön arczához sokkal jobban illenék ilyen kék szalagos, mint ez a kirakatban . . . Tessék bejönni megpróbálni . . . Segíteni kellene a bajon. Annyi bizonyos, hogy a detektívek nem fognak el annyi embert egy év alatt, mint a mennyit Kohn Mór és társai egy nap alatt megkinoznak. IRODALOM. Vérmes Péter a személy-pályaudvar leié ront, és 1 menekülve elzónázik. 1 * I Hát bizony még csak két év előtt épenséggel nem voltak ritkák az ily jelenetek a kerepes-uti ruhás üzle- 1 tek előtt. A «fogdmegek» összeperelkedtek áldozataikkal, j összeveszekedtek egymás közt és se vége, se hossza nem j voll a perpatvarnak. A rendőrség keveset vagy épen j nem törődött a dologgal; végre azonban mégis felfogták a n. kir. észszel, hogy hát az sem kellemes dolog, mikor vala- ! íit akarata ellenére hurczolnak az Angol-királynőbe, hogy ott megvacsoráltassák és természetesen legkevésbé sem örülnek neki a jó vidékiek, lm minden erővel arra akarják kényszeríteni őket, hogy ruhát vásároljanak : ennek az elmélkedésnek pedig az lett az eredménye, hogy a ruhakereskedőknek megtiltották azt, hogy a járó-kelőket megszólítsák. Használt-e a tilalom ? Lássunk egy jelenetei a -legújabb időkből. * Személyek : Khon Mór (vagy akármelyik más fogdmeg; hiszen úgy hasonlítalak egymáshoz, mint az ikertestvérek). Türelmes Mihály. K h o n : (A járda közepére állva, megszólitja az elébe jövő Türelmest): Szabad kérnem egy kis tüzet ? Türelmes: "fessék kérem ! (odanyújtja a szivarját). K ohn: (átveszi a szivart): Ejnye be jókat füstöl, urambátyám . . . Bizonyára vidékről tetszik jönni ? T ü r e 1 m e s : Hát csak ott van jobb fajta szivar ? K ohn: (el nem bocsátja a szivart) Az ám, rósz idők járnak Budapestre .... Tetszett olvasni a sok bukásról ? . . . Haj még az óriási Csicsóka és társa ruhagyáros ezég is. csődbe került .... Öt millió forint a vesztesége. . . Türelmes: Ugyan ? . Kohn: Becsületemre mondom . , . . A rengeteg ruhakészleten potom áron túladtak, és most ugyancsak olcsón juthat az ember öltözethez. Türelmes: No nekem most nincs szükségem ruhára .... Szabad kérnem a szivart .... Mennem kell .............. K o h n: De kérem csak megnézi azt az öt millió értékű ruhakészletet .... Egy része itt van ebben az üzletben . . . Tessék besétálni............potom áron kap uj ruhát ............. A jelenet lolyfatása körülbelül hasonlít a f'ennem- litettéhez .... Az áldozat legjobb esetben is szivarát veszti .... — Előfizetési felhívás a „Korona és haza“ katonai képes hetilapra. Szerkeszti és kiadja gr. Bethlen Olivér. Egész évre 6 frt, félévre 3 írt, egyes szá n ára 15 kr. A „Korona és Haza“ első oldalán mindig három — egy év alatt tehát összesen 156 arczképet közöl oly kiváló egyénekről, kiket minden magyar védkötelesnek ismernie kell. Gondoskodtunk, hogy a tárczában lehetőleg érdekes olvasmányt nyújtsunk olvasóinknak és főleg arra fektetünk súlyt, hogy nemzetünk azon vitézeinek hőstettei Írassanak le, kik, habár szerény állásban, mégis a magyar katonai hírnév emeléséhez hozzájárultak, s bátorságukkal és Önfeláldozásra kész hűségűkkel a későbbi nemzedékek védköteleseinek követésre méltó például szolgálhatnak. Előfizetésre ajánljuk a postautalványok használatát. Czim : A „Korona és Haza“ kiadóhivatalának, Budapest, IV., Egyetem- utcza 4. sz. A hozzánk beküldött czikkek t. ez. Íróinak neveit senkivel sem közöljük ; a mit a lapban közlünk, azért a szerkesztőség vállalja el a felelősséget és tisztelt munkatársaink neveit csak akkor szedetjük közleményeik alá, ha arra felhatalmaznak bennünket. — A „Korona és Haza“ szerkesztősége. — A „Vasárnapi Újság;“ február hó 2-iki száma a következő tartalommal jelent meg : Két uj püs. pök (Dessewffy Sándor Csanádi püspök és dr. Steiner Fülöp székesfehérvári püspök arczképével) Dolenecz Józseftől. — Dalaimról. Költemény Gyulai Páítól— Jáhel. Elbeszélés, irta Baksay Sándor. (Képpel.) — Montenegrói fegyvetráncz. Joanovics Pál festménye. (Képpel.) — Mátyás király emlékezete. — Világfelfordulás. Verne Gyula regénye. (Képpel.) — Erkel Sándor és a filharmonikusok. (A századik filhamoniai hangverseny közreműködőinek arczképével.) — Egyveleg. — Az angol portugál viszály. (Képpel.) — A divat birodalmából. (Két képpel: 1. Báli ruhák. 2. Téli utczai öltözetek.) — A magyar hírlapirodalom 1890-ben Id. Szinnyey József-től. — Utazás ládában. (Képpel). — Irodalom és művészet. — Egyletek és közintézetek. — Mi újság ? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakkjáték. — Hetinaptár. A „V asárnapi Ujsá g“előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. —Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetemuteza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. könnyű Újabb jelenet. K o m á n é asszony sétál a kerepeli úton; megismerni, hogy vidékről jött. Egyszerre előtte terem a fogdmeg és örömtől reszkető hangon megszólitja: — Hozta isten kedves Szabóné asszonyság. — Én Kománé vagyok ! — Persze, hogygy Kománé .... Milyen pompás színben van . . . Nagyszerű, becsületemre mondom .... — Nem ismerem én az urat, megköveteni . . . — Nem ösmer? Hát ezt érdemeltem én ténsasszony- tól ? . . . . Hisz én vagyok az árendás fia ... . Persze, rég elszakadtunk a falunktól .... — De hiszen Nagy-Abony nem falu ! — Oh, az a szép Nagy-Abony .... de rég nem voltam ott .... Persze, hogy elfelejtette drága asszonyság .... De most legalább megtisztel becses látogatásával .... Nézze csak kérem, ez az én üzletem . . Jöjjön be, legalább otthon elmondhatja, hogy milyen a Kohn Mór üzlete. — Kohn? Hiszen az árendást Steinernek hívják. — Igaz, igaz de én megmagyarositottam a nevemet .... No, jöjjön, válogasson .... Van kendő, karmantyú, prémes kabát, szoknya .... * A ki egyszer belekerült a boltba, az száz eset közül kilenczvenben vásárolni kénytelen, mert nem Ígérhet oly keveset, hogy el ne fogadnák ajánlatát, tiz esetben pedig szidalmak és átkozódások közepette kilökik az utczára, de még akkor is utána szalasztják a fogdmeget: — Jöjjön vissza egy utolsó szóra! Van a fogdmegeknek egy másik fajtája is, mely annál nagyobb nyűge a hölgyeknek. Jaj annak a nőnek, ki a kiskorona-utezába téved, abba a keskeny, sötét utezába, mely a váczi-uteát összeköti a koronaherczeg-utczával. Egymást érik a divatárusnők boltjai, és mindenik előtt állnak a nő-fogdmegek áldozataikat lesve. Fiatal leányok, aggszüzek és vénasszonyok váltakozva hívják, szólítják az elhaladó nőket, útjokat állják, dicsérve áruiFelelős szerkesztő : JOVANOVITS JÁNOS. HIRDETÉSEK. 0SA1 I @JL Fogdmegek. Fővárosi életkép. — Er. t á r c z a. — Színhely: Kerepesi-ut. Személyek: Khon Mór ócskarnhás és Vérmes Péter, vidéki polgár. Idő: Reggeli hat óra és esti 10 óra közt. Kohn (pók malijára lesi áldozatát; a boltja előtt áll, vizsga tekintetet vetve az utczára. Bekiált a boltba:) Jön valaki! Vérmes (mi rosszat sem sejtve, halad a város felé; gondolatban :) Be szép ez a Pest! Khon (megragadja) Nagyságos úr! nagyságos úr! . . . — Nem vagyok én kérem nagyságos úr! — De hiszen tudom én, mi a tisztességtudás . . . Nem parancsol talán valami pompás téli bundát ? — Köszönöm szépen, a múlt héten vettem. — Talán valami szép nadrágot? uj, egészen uj, becsületemre mondom . . . Vagy tetszik egy gavallérokról levetett kabát, mellény? — Ugyan maradhasson, mit tartóztat fel . . . Nincs szükségem semmire. — De azért csak szerencséltessen bennünket, hiszen nem kell vásárolni . . . megmutatjuk az árukat . . Tessék csak megtekinteni az én raktáromat! — Hallja maga, ha rögtön odébb nem áll, hát úgy fültövön ütöm, hogy az arcza akkorára dagad, mint a miskolci kenyér. — Micsoda? Még gorombáskodik velem az úr? Mi ? he ? Nézze meg az ember ! Nem vagyok én a maga kutyája! Csak merjen hozzám nyúlni! Olyan lármát csapok, hogy összefut az ország . . . Nem vesz semmit, és még pofonokat ígér . Micsoda brutalitás ! . . .
