Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

1918-12-15 / 50. szám

и N G 1918. december 8. — A Radikális Párt a Nemzeti Tanács­ban. Az Ungvári Radikális Párt a Nemzeti Ta­nácsba a következő tagjait küldte ki: dr. Hackel Sándort, Barát Henriket, Blanár Lajost, dr. Hámot Bólánót, Schächter Lajost és Sztripszky Elemért. — Katonai kinevezés. A magyar hadügy­miniszter kinevezte dr. Zala Jenő 6. honvéd gyalogezredbeli nópf. hadnagyot a 11. honvéd gyalogezredhez népf. főhadnaggyá. — A hadügyminiszter megbizottja a taní­tósághoz. A hadügyminiszternek megbízottjai a megyei tanítóegyesületek előtt a tanítóságot őszinte hűséggel tájékoztatják hazánk mai állapota felől, kifejtik és a tanítóságra bízzák a nemzet-szerve­zésnek ama fontos és sürgős teendőit, anelyekkel a tanítóság lelkes hazafisága a köztársasági nóp- állain jövendő fenrimradását hathatóan támogat­hatja, ha t. i. az országszerte helyenként előfor­dult dulások és fosztogatások meggátlása, nem­különben esetleges külső ellenséges támadások elleni védekezések céljából egy néphadsereg szervezésének munkáiban részt fog venni. — Az ungmegyei tanítóságot a tanítóegyesületek elnö­kei f. hó 17-ikére hívták össze. A gyűlés ezen a napon d. e. 11 órakor lesz a vármegyeháza nagy­termében. Ha valamelyik tanító nem kapta volna kézhez a meghívót, azért csak jelenjék meg a gyűlésen. A résztvevők 50 К t kapnak a hadügyi tárcából. — A Nemzeti Szocáldemokrata Szervezet ma délután 4 órakor a Legényegylet helyiségében közgyűlést tart, melyre a tagokat ezúton is meg­hívja az Elnökség. — Az Erzsébet-ezoborbizottság f. hó 4-én feloszlott. Az a volt terve, hogy Szamovolszky Ödön Erzsébet-szobrát márványba faragtassa, nem valósítható meg. Minthogy azonban a tulaj­donképpeni cél az volt, hogy b. e. Szamovolszky Ödön művészetét dicsőítsék, azért a megszűnt bizottság határozata alapján azzal a tervvel fog­lalkozik az Ungvármegyei Közművelődési Egye­sület, hogy Szamovolszky művészi hagyatékát megvásárolják a begyült összegen a vármegyei múzeum részére. Ezzel megmentik vármegyénk részére a művész munkáit és segítenek özvegyén. Az Egyesület a napokban azzal a kéréssel fordult az adakozókhoz és gyűjtőkhöz: szíveskedjenek beleegyezni tervébe. Az adakozóktól és gyűjtők­től már érkeznek is a beleegyező nyilatkozatok. — Rokkantaknak Kassán 18 napos méhé­szeti tanfolyam hallgatására nyílik alkalom. Az Ungvári Nópirodában kell jelentkezniük. — Ref. istentisztelet Perecsenyben. Kará­csony másodnapján délelőtt — ha váratlan aka­dályok meg nem gátolják — ref. istentiszteletet és urvacsoraosztást tartunk Perecsenyben az áll. iskolában, melyre ezúton is felhívja vidéki hívei­nek figyelmét a reí. lelkészi hivatal. — Köztisztviselők figyelmébe. A Köztiszt­viselők Beszerzési Csoportja tudatja a tagokkal, ' hogy azok, akik nem hizlaltak sertést, kilogra- monként 11 К-ért (élősúlyban) vehetnek sertést. Kisebb családok együtt vásárolhatnak egy sertést. Jelentkezni Mérő Vilmosnál, a Csoport igazgató­jánál lehet. A szétosztást egy bizottság eszközli. — Dr. Eperjessy József ügyvéd négy és fél évi frontszolgálat után ügyvédi irodáját Megyeház­tér 10. szám alatt ismét megnyitotta. — Kérelem. A szeretet ünnepe közeleg és bármily súlyos gondok nehezednek is hazánk társadalmára, az ártatlan gyermeknek a szeretet ünnepének csak a boldogító melegét szabad érez­nie. A siketnémák ungvári intézete növendékei kivétel nélkül szegények, az intézet a legnagyobb küzdelmet fejti ki, hogy a lehetőség szerint a mindennapi kenyeret adhassa gyermekeinek. És hogy e szerencsétlen embertársaink mégis érez­hessék a karácsony szeretetteljes melegét, az in­tézet igazgatósága kérő szóval fordul a jó embe­rekhez, hogy nemes adományaikkal tegyék lehe­tővé a siketnémák karácsonyi megörvendeztetósét. Hálás köszönettel fogadunk pénzbeli adományt, ruhaneműt, játékszert stb. Az adományokat kér­jük a Siketnémák Intézete (Drugeth-u. 22.), avagy Farkas Erzsébet (Teleki-u. 21.) címére megkül­deni. — Három szenzációs melléklet és pedig egy teljes Móricz Zsigmond színdarab, ügyes gyermek- játék, díszes zsebnaptár, színes és mélynyomásu művészi képek, sok aktualitás, tréfa, novella stb. lesz Az Érdekes Újság ezidei karácsonyi számában, melynek ára az összes mellékletekkel együtt 3 korona. Az előfizetők minden ráfizetés nélkül kapják a gyönyörű karácsonyi számot. — Lakások a kaszárnyában. A Nemzeti Tanács a nov. 24-én tartott ülésén határozatot hozott, melynek értelmében megkereste a katonai parancsnokságot, hogy az ungvári laktanyák üre sen álló és a közel jövőben igénybe nem veendő helyiségeit lakások részére ajánlja fel. — Az Ungmegyei Patronázs-Egyesület felruházási céljaira közvetlenül a pénztároshoz küldött adományok 1918. szept. 1-től mai napig: Takács M. 6 K, N. N. 250 K, Csécsi Julia 10 К, Leuchtag Gyuláné 20 К, Szt. Antal Persely 200 K, Hámos Aladárné, 20 K. Gyűjtöttek : Szultán Pó- ternó Зб'ЗО К, Szurillay Gizella 27 50 K, Mokcsay Gózáné 105 K, Fenyves Árminné és Románeez Gizi 214 K, Halász Ignácné 71 K, Barna Sándorné 38 K, Hibbján Jánosnó 50 K, dr, Hackel Sándorné 61 K, Gelb Mártonné és .Molnár Arnoldné 276 K, Virányi Mária és Kardos Annus 9 K, Konkusz Tituszáé 77 70 K, Németh Bólánó és Mérő Vil- mosnó 104 K, Bródy Bóláné és Schwarz Margit 274 K, Guttmann Flóra és Fried Rózsi 70 K, dr. Virányi Sándorné gyűjtésének első fele 290 K. Sabján J.-pénztáros. TANÜGY. Nyílt kérdés a Nevelömunkások Ungmegyei Kamarájához. A Nevelőmunkások Ungmegyei Kamarájának nov. hó 28-iki gyűlésén — miként a hozzám in­tézett és e hó 7-én kézhez vett 2/1918. számú át­irat közli — a „Szövetség megütközését fejezte ki és szocialisellenes dolgot lát abban, hogy Gaar Iván, mint az Ungmegyei Nemzeti Szociál­demokrata Párt elnöke a városi képviselőtestü­letben a felső keresk. isk. tanárok óradijainak a kiutalványozását ellenezte.“ Annak előrebocsátásával, hogy ma is ál­lom a Képviselőtestületben kifejezésre juttatott azon álláspontomat, hogy olyan munkáért, amit valaki nem végzett, díjazás nem jár, különösen nem járhat egy pótadóval agyonsanyargatott és az ungvári felső kereskedelmi iskolára amúgy is erősen ráfizető városi közönségtől: — azt a kér­dést intézem a Nevelőmunkások Ungmegyei Ka­marájának tagjaihoz: vájjon ha az én fent jelzett álláspontom megütközést keltő, mert szociális- ellenesnek látszik, úgy micsoda meghatározás és milyen elitélő kifejezés alkalmazandó azokra a Nevelőmunkásokra, akik a tanév elején vállalt óradijak mellett a tanév közepén a tanítást meg­tagadják, s a város kényszerhelyzetét kihasználva, még a sztrájk emlegetésétől sem riadnak vissza, csakhogy a közösen megállapítottnál nagyobb óradijakhoz jussanak ? Gaar Iván. SZIBBHZ. — Kiss Árpád társulata. — Művészeti igazgató: Horváth Kálmán.— Harminc koszorús év. — Kassay Károly 30 éves színészi jubileuma 1918. dec. 7-ín az ungvári színházban. — Odakünn zúg a tenger. Türelmetlenül zsong a nézőtér 1900 embere. Benn, a függöny mögött izzanak a lámpák, izzik az izgalom. Igazgatók, színészek, színésznők, sziníigyi bizottság, újság­írók nyüzsögnek a színen. S ime, az ajkakon ki­tör az: éljen! A háttéri emelvényen Kassay jele­nik meg könnyedén, fesztelenül a Kis Király Huck- jának csavargó-mezében. Ezzel a pillanattal ő lett itt az ur minden szivén. Eléje áll a szinügyi bi­zottság szónoka és beszédén keresztül a hivatalos fórum nagyrabecsülése sugárzik a művész felé.* ifaísay-nak megindult, mélyről jövő hangjában a szive kér szót, mikor ezeket mondja: — Örök hálával köszönöm meg Ungvár vá­ros szinügyi bizottságának és közönségének meg­tisztelő figyelmét. Annyival is inkább, mert egy vallomással tartozom. Én fatálista vagyok. Ezelőtt 30 évvel, amikor 1888-ban megkezdtem pályámat Kassán a Tiszai Dezső társulatánál, Ungvár volt a nyári stációnk. Egyszer azt mondja nekem Er délyi Miska, aki magamfajta fiatal novicius volt: „Te Károly! Én érzem, hogy én direktor leszek. Nekem feltétlenül igazgatónak kell lennem. Te meg tanulj, dolgozzál, téged majd elhívlak magam mellé rendezőnek.“ es amit mondott, 19 évre rá megvalósult. Én akkora kolozsvári Nemzeti Szín­háznál voltam s kapom a levelét, hogy megkapta a nagyváradi színház direktorságát: régi megál­lapodásunkhoz híven, menjek el hozzá rendezőnek. — Ugyancsak 1888-ban történt, hogy hárman, Perényi Jóska, Csatár Győző, meg ón, egy szép tavaszi napon itt beszélgetünk a Korona előtt. Akkor itt nagyon patriárkális volt az élet. Szeret­tek bennünket színészeket. Hétfőn, meg pénteken nem volt előadás, ilyenkor kirándulásra mentünk Nevickóre. Az öreg Turner, városi főorvos ren­dezte ezeket a kirándulásokat. Társzekérrel hord­ták az elemózsiát — na^y murik voltak. Hát egy ilyen kiruccanás után beszélgettünk itt hárman a Korona előtt. Azt mondja Perényi Jóska, hogy ő egész életén át mindig itt szeretné megérni a tavaszt, mert ennél felségesebbet képzelni sem lehet, mint az ungvári tavasz! ... Én erre azt mondtam: Én meg itt szeretném megütni a 30 éves színészi jubileumomat. Hogy mit mondtam ón akkor, régen meg is feledkeztem róla, csak akkor jutott eszembe, mikor tavaly Debrecenben azt mondja Horváth Kálmán, hogy Kiss Árpád igazgató nagyon szeretné, ha eljönnél hozzá az ungvári színi kerületbe. íme, ami valamikor csak egy könnyed megjegyzés volt, 30 óv múlva be­teljesedett. A felzugó Éljen-t Horváth Kálmán művészeti igazgató érces szava tompítja el. aki az igazgatók nevében köszönti 8 adja át koszorúját a társulat doajenjének s büszkeségének. A közönség s az ifjúság tolmácsa, koszorúi s ajándékai után Hor­váth József, a legidősebb pályatárs, meghatóan közvetlen beszéde fogja meg a sziveket s mire az (49.) szám. 3 ünnepelt megköszönné s azt kívánja, hogy legye­nek mindnyájan olyan boldogok, amilyen 6, — akkorra elakad a szó és tovább csak a könnyek beszélnek . . . Ilyen bensőséges, családias ez a kis jubileum, de a Kassay Károlyó nem is lehet más. Ő benn* nem tudjuk, kit csodáljunk jobban: azt a mű­vészt, aki estéről-estóre kiforrott, precíz művé­szettel s azzal a kényes lelkiismeretességgel ala­pozza meg a sikert, melyet csak azoknál láthatunk, akik a művészi hivatást még ma is szentnek fog­ják fel; vagy azt az embert szeressük, aki félre­vonulva a nagyvárosi tülekedésből, vidéki magyar városok dolgos csendjében, kicsiny, családias fé­szekben alkotta meg boldogsága Senkiszigetót. Ebben ólt mindig — az izzó munkának és a me­leg szívnek. Egész seregét vitte színpadra a hús­ból és vérből való, emlékezetessé vált alakoknak, de ott érzi magát igazán otthon a családi tűzhely­nél, felesége és egyetlen — honvéd-hadnagy — fia körében. Csakis igy tudjuk megérteni, hogy tehetsé­gét oly sokoldalú kristállyá csiszoltan tudja csil­logtatni, hogy mindig meg volt mint művésznek a célja és mindig volt az életének termékenyítő melege. Harminc év alatt játszott szinte vala­mennyi szerepkörben s játszik ma is szinte a leg­ellentétesebbekben, egyforma kifogástalansággal. Volt szerelmes, ballet-táncos, bonrivant, opera- és népszínmű-énekes. Hangja egyszer megcsat­tant, de tánca, ügyessége még 30 óv múltán is gyönyörködtet. Fáradhatatlanságát bizonyítja, Hogy Kolozsváron 10 év alatt játszott minden darabban. Debrecenben Heltai Jenő direktorsága alatt egy­huzamban játszott 416-ot, egyik este a Csokonai-, másik este a Vígszínházban. Hogy melyik a legkedvesebb szerepe, maga sem tudja. Pesten a Népszínháznál Csirikov Zsi­dók c. darabjában kiváló sikerrel alakította a rabbit, amit azelőtt egy héttel Bassermann, a ki­tűnő német mester játszott ugyancsak Pesten. Szeretettel dolgozik a magyar alakok domborítá­sán, mint az „öreg csikós“, „Gonosz bakter“, „Peták káplár“, „Aranyember“, „Szilágyi Mihály“. Láttuk, mily felülmúlhatatlan a „Túl a nagy Kri- vánon“ tótjában. De talán legbravurosabb az „Ártatlan Zsuzsi" főpincérjében. (Szeretnénk tőle Ungváron is látni!) Külön kellene megemlékezni rendezői szakértelméről, melynek különösen Deb­recenben nyílott tere. Hogy ennyit produkálhasson, állandóan ta­nulnia kellett. Az életet kellett tanulnia, hogy a szerepeit tudja. Elsajátította szinte valamennyi ma gyarországi tájszólást és zsargont s beszól a né­metben is többfélén. S állandóan érdeklődött a komoly tudományok iránt. Kolozsvári színész ko­rában állandó látogatója volt a klinikai boncolá­soknak s jelentékeny orvosi ismeretre tett szert. Tanult, hogy alkothasson; Ezért telt el felette oly áldásosán a 30 óv. Ezért oly megérdemelt, oly őszinte ez a jubileum. Ezért viharzik a közönség tapsa, amint a jubiláns megjelenik a színen . ,. Hegyaljai Kin Géza. A műsor összeállításához volna egy néhány szavunk. Tudjuk, hogy a társulatnál előfordult megbetegedések és egyéb okok zavarólag hatnak közre, de néha napján mégis csak kérnénk egy- egy premiert is! Ma-holnap vége van a szini- idónynek és igen sok uj darab még ma sem ke­rült bemutatásra. Talán majd egy esztendő múlva? Ajánljuk e sorokat a szinügyi bizottságnak is figyelmébe. * Az elmúlt hét műsomba Görög Olga, debre­ceni szubrett vendégjátéka vitt változatosságot, aki markáns játékával és kivált énekíudásával a legmelegebb sikereket aratta. Kassai Károly 30 éves színészi jubileumáról külön is megemlékezünk; e helyütt annyit, hogy A kis király előadása valósággal a legközvetle­nebb ünneplésnek sorozata volt A közönség min­den szeretető Kassaié volt. Postás Piroska, Sztan- kóczy, Bévárdi és Horváth József jutottak még hálás szerephez, sőt Kiss Mariska (aki Réthy he­lyett „ugrott be“) is különösen az énektudásnak határozott tanujelót adta. Vasárnap Árva László királyr, hétfőn János vitéz reprize. A jobb előadások közé emelkedett Az obsitos is Horváth Kálmánnal, Postás Piroská­val, Ekecs Manóival, Sztankóczy, Bévárdi, Kormos és Horváth Józseffel a vezető szerepekben. A hölgyek öröme pedig kacagtató jelenetekben bő­velkedett. Zsúfolt házat vonzott a Csárdás királyné (ki tudja hányadik előadása), ami kétségtelenül Gö­rög Olga vendégfelléptónek szólt, aki bemutatko­zásával teljesen meghódította a közönséget. Uj szereplőnek mutatkozott be Bévárdi is és pedig teljes sikerrel. Jelentősebb sikert arattak Ekecs Manci óa Kormos táncszámai is. A Legénvbucsuban Görög Olga csak fokozta eddigi sikereit. A többi szerepek a régi bevált kezekben voltak. (p. a.) Jó karban levő hálószoba és konyha-bútort vennék. Cim a kiadóhivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom