Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-16 / 46. szám
56. évfolyam. Dngvár, 1918. november 16. 46. szám. . i OFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr. . 12 K. i Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 K. | Amerikába - ' gész évre 14 korona 60 fillér. I-IIR vármegye Klvrttalort' I. apjával egy fitt : Hgész évié . . 18 К. II Félévre ..... 9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. — Ny ittér soronként 90 fillér. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK AZ UNGMEGYBI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Illés könyvkereskedése <ímére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ===== den csütörtökön. MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.-------- KIADÓHIVATAL! THLBPONSZÄM. 11. == Önálló és független Magyarország. Magyar köztársaság. Irla dr. Nagy József. Ma nincs helye elméleti megállapításoknak. Az elméleteket lenyűgözik az események. A nagy világátalakulásban összeomlanak a trónok és a trónok romjai fölött küzdő emberiség előtt megnyílik a szabad akarat és elhatározás emberi berendezkedése állam kereteit úgy alapozni meg, amint azt vágyai, céljai érdekében legkivánatosab- nak tartja. A négy éves háborút végig harcoló és szenvedő nép szenvedései forrásából, e forrásokból kinőtt intézményektől elszánt gyűlölettel fordul el és lelkesedéssel, meggyőződéssel keresi az újabb intézményeket, amelyek mellett emberi jogokban, emberi méltóságban többet kap és kevesebbet a megkinzatásokból és a szenvedésekből. Ezért köztársasági ma a monarchikus államokban a néphangulat, mely a nép felség ellenállhatatlan hatalmával és súlyával követeli, hogy az Isten kegyelméből osztályuralomra épített trónok* helyére a nép igaz érdekei é3 szolgálata eszményeinek 'kisugárzásaként az ezt képviselő népakarat szervei kerüljenek. Azt akarja, hogy szenvedései jutalmául saját akarata és érdekei jussanak feltétlen uralomra. És mert a nép ezt akarja, ez akarattal szombe- szállani nincs senkinek jogosultsága. Nincs helye az ellenakarásnak, nincs helye az elméletkritikának sem. A nép, a nagy mártír, vérzett milliószámra a frontokon, hagyott ott családot, otthont, gazdaságot és vitte munkaerejében vagyonát, személyében életét, vagyis mindenét a tragédiáé nemzeteszmékórt fönséges áldozathoza- taira. Egyedül ő van jogositva arra, hogy jövő elrendezkedése alapjait önmagának meghatározza és kiépítse. Aki ugyanazt akarja, amit a nép, hogy az államokban a nép, a nemzet smilliói legyenek szolgálva és boldogítva, ne pedig kiváltságos egyesek, avagy kiváltságos osztályok tízezrei, az lelkes hazafiként, mint a nép barátja és sorsának osztályosa, amint az újjáépítendő uj, szabadabb, boldogabb államélet egyforma munkása álljon oda szívvel, lélekkel a nagy mű megalapozásához, *i wii ■írnHréw——a'i ■ in...—■ ими. ■ i.ii г ■ . — u i ............. "■■■»■ ■ i> « Petőfi és a köztársaság. • Irla H. Kiss Géza. Most, mikor a napról-napra változó események tornyosulásában úgy lobog a léiek, mint a láng a szélben, nem vállalhatom azt a békésebb hangulatban is nagyon komoly feladatot, hogy gondosan kirajzolt képet adjak Petőfi politikai világfelfogásáról. Hogy azonban mennyire az ő ideje jött el, mennyire az ö eszméinek megváló sulását éljük, azt könnyen világossá tehetjük azzal a néhány idézettel, melyet Petőfi önvallomásaiból idejegyzek, amelyek mind egy-egy eleven, most uj erőre kapó szikrái az ő öröktüz lelkének. Lapjaink egymásután közük Respublica c. költeményét, mely magával ragadóan erős bizo- nyitéka republikánus meggyőződésének. 1848. ápr. 19,-éről ezt Írja Naplójában: „Repüblicanus va gyök testestől-lelkestől, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig“. Ezt a meggyőződést hirdetni az ö idejében még istenkisórtés számba ment, de ő azért hiszi, vallja. Ebből a meggyőződéséből fakad életének egyik legkeservesebb csalódása. Őt, akinek költészetéből és életéből szándékosan sem lehetne kiszaggatni azokat a sorokat, azokat a tényeket, melyek lüktetik és . égrekiáltják az ö életfeltételévé vált szent hazafi- ságát, öt azzal a váddal, hogy hazaáruló, megbuktatják, mikor fellép a kunsági nép képviselőjének. Megbuktatják azzal, hogy oroszok spionja, hazaáruló ! » Ő azért e megrázó erkölcsi vereség után is hű maradt népéhez s önmagához: „a legrendületlenebb demokraták egyike voltam első feiléahoz, hogy a független szabad hazában, megelégedett legyen minden államtag. Ezt akarja szolgálni a köztársasági állam- gondolat. Éhez keresi ez államalakulatban a garanciákat. Köztisztesség, közbecsület mellett, amidőn a felvilágosult nép önmaga fölé élre - helyezi a legkiválóbbjait, amidőn az élre helyezettek, a nép fölé elhelyezett népvezetők, végső fokon az államfő, mindazt akarják szolgálni, amiért a nép őket vezóri polcra emelté, a népet ёз a közt, mindig a népet és a közt és soha sem a a nép és köz rovására saját egyéni önzését és hatalmi elhelyezkedését, — a köztársasági államforma a legideálisabb, mert a népet megcsaló, vagy a népből élősködő népvezotőket a nép haragja bármikor eltávolíthatja. Egyre azonbau vigyázni kell. Ez államforma csak akkor jó és a nép érdekeit rugalmasan szolgáló, ha a tömegek fölé népakarattal elhelye. zett intéző hatalmi szervek kiművelt ó_-szel, megértő szívvel, de főleg kristálytiszta jellemmel bírnak. A köztársasági államforma is fölé helyez és aláredel társadalmakat, e társadalmak azonban közös forrásból születnek: a közös munkálkodásra felsorakozott népíömegekből é3 kiválásuk, felülemelkedésük egyedüli indokolása és igazolása a kiválóbbság észben, jellemben és a köz iránti önzetlenségben. Ha nem a nép és a hazafiak legjobbjai kerülnek felül a nép sorsát intéző, lrataloulfia, úgy a munkamiihelyekhez láncolt, szükebb látókörű nóptöinegek az osztályuralom jóllakott kihasználói helyett uj vagyon- és hatalomóhes nópkihasz- nálók tízezrei további és még sötétebb kizsákmányolásának válnak áldozataivá. Hisszük : józan, okos népünket ettől félteni nem kell. Hazánk a múltakban mindig köztársasági volt, amidőn az elnyomatás láncait dobta le időlegesen magáról, ma, ha Istenünk segít, a láncok végleg lekerülnek a nemzet testéről, lesz és marad jövő nagy álmai valóra váltásához az, amivé most lett, szabad és független köztársaság. ____ pósem óta“, — írja 1849. jan. 13.-iki levelében — s az is maradt rendületlenül mindvégig. Azzal a vulkánikus lelkesültséggel, amellyel csak ő tudott szeretni, imádja a népet — rendületlenül. Látja hibáit, de látja mentségét is. „De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem uszitóit, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az Isten egyaránt meg lakoltat ... A nép ón előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony s mint a gyermek“. „Még most gyermek ő — mondja az Apostolban — kit ei lehet könnyen bolondi- tani, majd meg fog érni, férfi lesz belőle, s éppen mert gyermek, gyámolitni kell“. Ez -a gyermeki kiskorúság nem sokáig hagyhatja nyugton az emberiséget. Igazán csak tőle telő erővel mondja: „Az emberiség a középkor óta nagyot nőtt s még mindig a középkori öltözet van rajta, imitt-amott megfoltozva és kibővítve ugyan; de ő mindazáltal más ruhát kíván, mert ez igy is szűk neki, szorítja a keblét, hogy alig vehet lélekzetet s aztán szógyenli is magát, hogy ifjú létére gyermekruhát kell viselnie“. Ez a kinőtt ruha minden bizonnyal a monarchikus államforma. „A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését,, haladását s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, • hogy fokonkiut fejlődik a világszellem, látpin, miképp fejlődili, látom az utat, melyen megy. О ^lassan lép, minden száz vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sigtne, hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábat, hogy egyet lépjen a monarchiából a rcspub- licáha . . követem dicsőséges nyomdokát“. Ugyanez, a népet minden tekintetben emelni akaró törekvés ad irányt költészeti programijának is. „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. X«&pTmk Tson-i sssAscä 4 oläa,i. — Részlet Románecz Mihálynak a Gyöngyösy Irodalmi Társaságban elmondott elnöki megnyitójából. — A rohanó világesemények torlódásának közepette lelki állapotunk és egész idegrendszerünk annyira feszült és izgatott, hogy tudományos és művészeti tevékenység folytatására és ilynemű feladatok megoldására alig alkalmas. A Gyön- gyösy Irodalmi Társaság mégis kezébe veszi a múlt évben elejtett fonalat és önmagát s napról- napra háborgó lelki felindulásait legyőzve, ez évben is folytatni óhajtja a tudománynak és művészetnek, a tudományos és szép-irodalomnak szentelt hazafias kötelességét. A nagy világesemények zűrzavarában van egy mozzanat, mely minden magyar ember szivét Jliangosan megdobogtatja és határtalan örömmel elárasztja, minek kifejezést adni első sorban a hazafiság szent tűzhelyének áldozó irodalmi egyesületek vannak hivatva : és ez a poraiból förfix- kén-t megélcmedett önálló és független Magyar- brszág. A miért Bocskay, Bethlen, Thököly, a Rákócziak, Zrínyi, a költő, Kossuth és Petőfi küzdöttek és vérükkel Írtak : azt a világháború révén elértük. Amit a mohácsi vésznél elvesztettünk, az most érett gyümölcs gyanánt önként hull az ölünkbe. A világrázó események kényszer-ereje és a történelmű komoly múzsája igy oszt igazságot a magyar nemzetnek. A messze jövőbe4 pillantott Vörösmarty, midőn prófótasze- rűleg igy zengett: Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán; vagy ez, midőn szilajul felkiáltott : Lesz még egyszer ünnep e világon! Igen, édes hazánkra most ez ünnep elérkezett. Lehetetlen tehát, hogy ezért mi is hálafohászt ne küldjünk a Mindenhatóhoz s végtelenül fölemelő a gondolat, hogy a fűinket még mindig környező ezer veszély dacára fiaink drága vére nem hallott hiába szeretett hazánkért! Legyünk rajta, — Írja Aranynak 1848. febr. 4.-én — hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a köitészetben, közel áll ahoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század föladata, ezt kívánni célja minden nemes emberi kebelnek, ki megsokalta már látni, mint martirkodnak milliók, hogy egy pár ezeron henyélhessenek és élvezzenek“. „Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát“. Ezt az utóbbi mondatot azonban túlcsapó heve íratja -vele. Bizonyos, hogy a nép épp oiy tehetetlenül éreznó magát a neki szánt ógbeh, mint az arisztokrácia a pokolban. A demokráciának érvényesülni kell, de nem az arisztokrácia lábbal tiprásával. A demokráciának ugyanazon az alapon kell felépülni, amelyet a világháborúban a jóór- zésü magyar tisztek és magyar közlegónység között oly nemes örömmel láttunk: a kölcsönös nagyrabecsülésen. Lássa a nép, hogy az urakból atyai érzelmű vezetői támadhatnak. S az urak lássák be, hogy a népben a fizikai, erkölcsi, jellembeli erőknek akkora kincseit birjuk, melyek egészen indokolttá teszik az arisztokráciával való teljes egyenjogúsítását. Hogy ilyen túlzottan erős hangot használ Petőfi az arisztokráciával szemben, azt magyarázhatjuk abból a szándékából, hogy jogot akar szerezni a népet dicsőítő s a demokratikus törekvéseket megvalósítani kívánó hangnak. Köztársasági párti volt szivvol-iéiekkel, de tudta, hogy a valódi átalakulástól még messze az ország. Az eszmél hangoztatni kell harsonák erejével, de a kivitel még messze. „Ezért nem kiáltottam ki a respublica*, nem lázitottam (mint rámfogják), csak megp mdifettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá. Ennél többet lennem esztelenség lett volna, ennyit Szerkesztőség: К az i nczy-u tea l-sö szám, jl hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők
