Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

1918-12-22 / 51. szám

56. évfolyam. Г .щ üngvár, 1918. december 22. (: 51 s/ám. I OFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr . 12 К. и Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 К. II Amerikáb? 'gész évre 14 korona 60 fillér. llitg vármegye liivataloü Lapjára! egy (Itt : Egész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. 1 - Ny ittér soronként 90 fillér.-------: HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min­7 rlftn rsMtfirtfikfin -----: TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-uIca l-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek kflldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY IiíiLA. Segédszerkesztő: |f KiadóhiV«tál: Székely és Illés könyvkereskedése. DEÁK GYULA. j| ■ ■ kiadóhivatau tblbfonszAm n. = • • Ünnepek ünnepén. — 1^18 karácsonyán. — Irta H. Kiss Géza. Odakint az ablakok előtt szállong a természet legtökéletesebb fehérsége. Koronkint lendít bele sötét zászlót egjr-egy fekete hollószárny. Idebent az ám ült, bágyadtszemii ablakok megett facsarja szemünkbe a könnyet a világ legfojíogatóbb ke­serűsége. Nem magunkért sirunk, nem az éle­tünkért, — a Hazánkért. Pedig ma Karácsony van, béke karácsonya, ünnepek ünnepe. De máskép reméltük ezt, Istenem, de más­kép! Vártuk a Megváltót, vártuk — fehér szár­nyon. Hittük, hogy ez a karácsony elhozza Őt nekünk. Eljön békegalambba], békeolajággal, béke­fehérséggel, békeörömmel, békeboldogsággal. S eljött, mint egy didergő hazátlan, aki remegve kopogtat be szivünk ajtaján: adj szállást, mert megfagyok immár a földönfutásban. Odakint a világi térségeken hiába keresi az ő szent eszméit. A Szeretet — átváltozott fájó, vérző sebbé. Az Igazságot — éppen most feszitik vesztő keresztfára. A Béke már feni az acélt uj háborúk vórkeresztsógéhez. Ő is elmondhatta volna, amit egy későbbi nagy csalódott jegyzett fel: „Valahol élőt talál­tam, ott a hatalom akaratát is találtam és még a szolgáló akaratában is megleltem az akaratot, hogy úrrá legyen“. Ez az ősgerjedelem lobbantotta ég­nek a Háború máglyáját. Ez tartotta vér alatt több mint négy éven át a föld kerekségét. Ez akarja most is rá zögezni a koporsó fedelét nemzetünk testére. Ezért van oly fagyasztóan hideg kint a nagy­világban. Hanem a szivünkben még mindig van meleg Mi még tudunk hinni, mi még tudunk várni. Csak a szemünk sír az égő fájdalomtól, hogy a húsúnkba vágnak, de a lelkünk a jövőbe rebbenti szárnyát és a jövőnket nem tudjuk feke­tének látni. Hiszünk jósorsunkban és hiszünk magunkban. Erőt ad szenvedésünk és igazságunk. A Kórődy—Forentzy müvészpár. Irta Némethy Miklós. Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt volt Mára- marosszigeten az első kópkiállitás, amely mint úttörő jelent meg Máramarosban. Innen datálódik ismeretségem Ferentzy Mártával, aki több képével mint kiállító sierepelt. Akkor még a kezdet kéz detén volt, az első lépéseket tette a művészet felé. Akkori alkotásai, jobban mondva, tanulmá­nyai még iránynólküiiek voltak, csak a technika keresgélése foglalta le. De ennek dacára már a legelső munkáiból is kitűnt egy olyan erő, ami a műkedvelők közül magasra ragadta anélkül, hogy komoly elhatározása lett volna a művészi pályára lépni. Ezt ő is és mások is érezték, látták s ez indíthatta arra az elhatározásra, hogy mű­vészi pályára lép és művészetét a legnagyobb energiával, komoly ambícióval folytatni fogja. Ha jól emlékszem, — első oktatásait Hollósy nagymesterünktől kapta, ami talán nem is volt egészen szerencsés választás, amennyiben Hollósy nagyon komolyan vette tanítványait, de csak ak­kor, ha azok a kezdet kezdetein már túl voltak. De nem szabad elfelejteni, hogy F. Márta rend- kivül nagy intelligenciával és sokoldalú tudással bírt, ami a pikturájában való előkészületet nagy­részben pótolta. Hiszem, sőt tudom, hogy Hollósy őt nagyon megkedvelte s mint egyik legkomolyabb tanítványával foglalkozott vele. Később Pestre ment tanulmányait folytatni a képzőművészeti akadémiára és többször rászí­vott a nagybányai szabadiskolában is. Tanulmá­nyozásának legnagyobb idejét Párisban töltötte, ahol több éven át a legkiválóbb francia mesterek tanítványa volt s ott szerezte meg nagytudásu A Megváltó nem hiába kopogtat nálunk. Fogadjak, mint testvért a kínban és a reményben. Feszítsék keresztre az igazságunkat, a szivünk azért igaz­ságot dobog és reménységet. Odakint a szállásunk előtt búsfekete szárnyak vetnek a fehér hóra árnyat. De a hó alatt gyűl­nek, nőnek a tavasz nedvei, erői, csirái. Jövőnkre is még nehéz, fekete aggályok vetnek sötét fátylat. De szivünkben buzgó elhatározások, szent meg­győződések duzzasztják uj remények csiráit. Nekünk még ezután jön el az ünnepek ünnepe! Polgártársak! A nagy történelmi fordulat folytán, az uj korszak beköszöntővel megalakult első magyar népkormány engem állított Ung varmegye élére. Mint íi nópkormány végrehajtó hatalmának képviselője, elsősorban a nép helyzetén akarok javítani és a polgárság sérelmének orvoslásával a háborúból hazatért katonák megélhetésének biztosításával és a háború áldozatairól való gon­doskodással kivánom a demokratikus eszméket szolgálni. Mindenek előtt azonban a lakosság nyu­galmát kell hetyreállitani. de a közrend, személy és vagyonbiztonság azonban csak a polgárság segítségével valósíthatók meg. 0 Mindenkinek be kell látnia, hogy a nemzetek testvéries egyesülésére támaszkodó független Magyarország uj állami berendezése csak úgy épülhet ki. az uj korszak demokratikus eszméi és törekvései csak abban я esetben valósíthatók meg, ha békés konszolidált állapotok következnek. Ma tehát mindenkinek saját érdekében is kötelessége, hogy-a munka fonalát újra felvegyék, ezen viszonyok megteremtésében a hatóság segít­ségére siessen. Nyíltan szembe kell szállanunk minden olyan törekvéssel, amely a forradalom nagyszerű eredményeit veszélyeztetheti és a felzaklatott ke­délyekre nyugtalanitólag hathat. Felhívom ennélfogva a törvényhatóság la­kosságát, hogy a rend helyreállítása és a további visszaélések megakadályozása érdekében kiadandó rendeletéi m szigorú szem előtt tartásával о válsá­gos órákban nehéz feladatom teljesítésében segít­ségemre legyen. ' Ungvár, 1918. évi december hó 15-én. Legeza Pál s. k. ШарЛи-когтАпуЬЫоа. stylusos művészetét, amellyel közvetlen a háború előtt visszatérve, itthon már nagyobb sikereket ért el. Külföldi tartózkodása alatt Londonban is tar­tózkodott hosszabb ideig. De Páris és a francia tengerpartok visszahívták, ahol fejlett művészeté­vel, tudásával legszebb alkotásait teremtette meg Párisból gyakran kirándult a tengerpartokra fér­jével, Kór ód V Elemérrel, ahonnan mindketten igen becses művészi tanulmányokkal tértek vissza. K. Elemérre rendkívül hatással voltak az ilyen kirándulások, mert Párisban, a művész-világ kö­zepette, minden újabb irányt felfogott és addig nyugta nem volt, inig azt tökéletesen meg nein értette. Természetesen ez az idegzetét kimentette s innen van az, hogy oly szívesen menekül a csendes tengerpartra, annak fensóge.s szépségébe, csendes inormolásába elmerülve, mindent tudva, jót megértve jegyezte fel ecsetjével a tenger cso­dás és csodásabb képeit. A tengerparti időzése alatt inkább a borús hangulatokat kereste, ez ragadta meg jobban lel­két. Ilyen képei vannak még hagyatékában, amelyek széles felfogásban vannak vászonra festve, gyorsan, minden technikai tudással és művészi ihletséggöl eltelve. Különben művészi ténykedése kutatással, keresgéléssel és sok philosofálással telt el. Na­gyon gyakran ellentétbe jött saját magával, ami­kor aztán a kétségek utján érezte magát. Színei nem voltak színesek, még a legújabb irányok sem hatottak rá színesen, amiben pedig Párisban nagy része volt. Annál nagyobb volt formaórzóke, ami a figurális felé vezette és ezt olyan rajon­gással és amellett mély tanulmányozással folytatta, hogy utolsó idejében folyton konstruált, a formá­kat értelmezte oly tökéletességgel, hogy végre Polgárőrség szervezése. A forradalom lezajlott, a rombolás ideje megszűnt; elérkezett a megszilárdulás és alko­tás ideje. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a rombolás még nem szűnt meg és egységes erő hijján min­den alkotás lehetetlen. Szomorúan látjuk, hogy e városban ,is anarchia uralkodik, elvakult emberek fosztogatják a raktárakat, rettegésben tartják a várost, terrorizálják a polgárságot és éjjelenként apró csatározások folynak. Ha összetett kézzel jülünk, akkor ezek az állapotok odafajulnak, hogy a személy-.és vagyon­biztonság teljesen "megszűnik. Nekünk mindennél szentebb kötelességünk szülővárosunk rendjét inegvódelmezni, nemcsak a köztársasági kormányzat megóvása végett, tehát országos érdekből, hanem azért is, mert ütött a 12-ik óra; most már a mi bőrünkről, családunk­ról, tűzhelyünkről és vagyonúnkról van szó. Szervezett, megbízható polgárőrséget alakí­tottak, mely a közbiztonsági egyéb szervezetekkel egységesen, tervszeriileg teljesiti biztonsági szol­gálatot. Ezt a kis áldozatot minden polgárnak, ki a fegyvert elbírja, meg kell ma .hoznia. A polgárőrség felkér minden tisztességes, ép embert, hogy f. hó minden napján d. u. 3 órakor — éjjel, pár órán át teljesítendő díjtalan őrszol­gálatra — jelentkezzék a városháza nagytermében és felkéri a hivatalok vezetőit, hogy teljes erejük­kel és befolyásukkal támogassák hazafias mun­kájában. A szervezés f. hó 15-én történt Ambrózy Gyula csendőralezredes vezetésével, aki a kor­mánybiztos megbízásából az összes karhatalom felett gyakorolja a felügyeletet. A polgárőrség főparancsnoka Lampe Árpád őrnagy. F. hó 16-tól vették fel a polgárőröket, eddig kb. négyszázat. A város négy kerületre ívan‘beosztva. A polgár­őrség f. hó 18-án már megkezdte .működését. A négy századra osztott őrség ugyanazon napon megválasztotta a századparancsnokokat: dr. Wein­berger Elemér (I. század), Glanz Viktor (II. szá­zad), dr. Gulácsy Árpád (III. század), dr. Bloch Henrik (IV. század). Megválasztották j a szakasz­vezetőket is. A vezetőség felhívja azokat'a tagokat, akik még nem kaptak beosztást, .hogy hétfőn d. u. 3 órakor jelentkezzenek a városháza nagytermében. A hivatalos órákat vasár-'ós ünnepnap kivételével d. u. 3 ó’ától V2 5 óráig tartják.\ü\ egy napon arra ébredt, hogy ő tulajdonkópen nem annyira fe3tő, mint inkább szobrász. Piktu- rája alig fogta fel a modern irányokat, inig ellen­ben mint szobrász, már a legelső munkáinál is a legmerészebb utakra lépett. Kőben látott, kőben gondolkozott, mint vérbeli szobrász: kőben ólt. Magasratörő céljai voltak, eltérve minden hiperinodernismustól, kubizinustól arra törekedett, hogy szobrai egy téren vagy kertben távolról ós a nap különböző szakában, a folyton változó su­garakban és árnyakban olyan kellemes helyzetbe jussanak, hogy azok U.rzképet sohse nyújtsanak. Ezért kellett magát a szobrot oly erősen elstyli- zálni, hogy az minden laikus előtt a legtorzább képet mutatta közvetlen közelről, de kellő távol­ságra annál jobb világításba jutott és tökéleteseb­ben hatott. Ily roppant nagy problémát állított maga elé, nem törődve avval, hogy a föld forog, és hogy ennok következtében a napsugarak minden pilla­natban más és másképen esnek szobrának lap­jára, ami hol jól, hol pedig nagyon károsan be­folyásolják alkotásait. E célját elérni nem évek, hanem egy élet is kevés lett volna. ő mégis haladt a maga utján, anyagi érde­kekkel soha meg nem alkudva, tisztán művészi célokért epedve élt, küzdött, nélkülözött, de min­dig mosolygott . . . Hozsanna érte! Mind e sok küzdelemmel ós teljes törekvés­sel, mellyel életük legszebb része telt el, egy szomorú napon derékbe törött, megsemmisült, kárára a magyar művészetnek és fájdalmára a rokonságnak, jóbarátoknak ós ismerősöknek. Ok igazán tudtak szeretni ós őket igazán kellett szeretni. <s3& Lapunk зжш.1 *a4a?r- 4 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom